Vendée
szerző: Juhász Gyula
„Miután a forradalom a királlyal végzett, az egyik nyugati megyében királypártiak, nemesek, papok és parasztok, előjogaikat és földjüket féltve, ellenforradalmi zendülést támasztottak a fiatal köztársaság ellen és a főváros ellen akarták fölvonultatni a népet. Ekkor a forradalom, vívmányainak megvédése végett, a legerélyesebb rendszabályokhoz folyamodott...”
Kísértetiesen megismétlődnek a történelem eseményei, de legalábbis úgy érezzük, hogy valami különös szerpentin útja van az emberi haladásnak, amely a tisztább magaslatok felé kanyarogva visszatér az elhagyott oldalra, ha egy ösvénnyel magasabban is. Valóban, az első mondatokban csak Vendée-t kell gondolni Székesfehérvár és Párizst Pest helyett, a Katonatanácsot a Konvent helyébe és meglátjuk a 17. század vége és a 20. század eleje között levő különbségen túl a megdöbbentő hasonlatosságot.
A forradalom szereti és keresi a városokat, ahol a termékeny és robbanékony elégedetlenség bérkaszárnyái és torlaszai emelkednek. A legjobb forradalmár egész lényénél fogva az örökké izgékony és mozgékony intellektuális; a szent lázadás legbiztosabb csarnokai a hűvös és homályos könyvtárzugok, amelyekben lüktető aggyal éhes fiatalok Stirnert és Kropotkint olvassák, füstös és lármás kávéházak, Pilvaxok és Astoriák, ahol kopott zsakettben és vizespoharak mellett a Humanitét, és a Mát lapozzák idegesen és türelmetlenül. A francia forradalom történetének elején egy város van: Marseille és végig egy városon, Párizson át húzódik a vörös fonál. A mi híres márciusi idusunk Pest ifjúságának tiltakozása az alvó vidék tunyasága, a kényelmes Pozsony táblabírás lassúsága, megfontoltsága és meggondoltsága ellen.
Az orosz forradalom tulajdonképpen és velejében Pétervár és Moszkva föltámadása az ázsiai lusta bánat és közöny, barbárság és kényuraság ellen.
A nagy, a végtelen orosz puszták még mélyen és halálosan aludtak holt lelkei számtalan millióival együtt, amikor a szent Dosztojevszkij sírja fölött a szent Moszkva diákja, utcalánya, redaktora és nyomdászlegénye kezet fogtak a temetés estéjén és megfogadták, hogy valóra váltják azt, amit ez a halhatatlan orosz hirdetett, amiért bitó alá került, a holt házban szenvedett és hosszú, hosszú fehér éjszakákon végtelen ólombetűk légióját sorakoztatta.
Igen, a Város és a Forradalom testvérek, ők szeretik és megértik egymást. A Föld és a Város, hogy Dutka Ákos terminológiájával éljek, még idegenül néznek egymásra, farkasszemet vetnek, kivált magyar tájon. A nyugati megye, a magyar Vendée, Székesfehérvár megmozdulását nem lehet és nem szabad lekicsinyelni. Tudnunk kell, hogy nem csupán néhány de genere mágnás dolga ez, de a föld konzervatív népének tiltakozása is egyúttal, az uraság és főpapság egész nagy és kiterjedt cselédszemélyzetének, jobbágynépének, kasznárainak és íródeákjainak renitenciája az új dolgok, új arcok, új szentek, új kohók diadala ellen. Az ősi vármegyeház urai és szolgái kurjantották el magukat Székesfehérváron, és ezt a kurjantást visszhangozzák ma sorsunk éjjelében Gyöngyösön, Nyíregyházán, Félegyházán, öreg magyar kúriák és tanyák csöndjében, azon az egész ugaron, amelyről Ady legszebb és legcsüggedtebb strófáit írta szíve kiömlő vérével. A forradalomnak, a győzelmes magyar forradalomnak legnagyobb ellensége az a bizonyos józan konzervatívizmus, amelyről annyi hízelgő hazugságot írtak össze az álnépiesek, irodalmunk villogó gatyásai, akik német limonádét és pomádét árultak, magyar Marlittot Zola helyett, nagybankosok és nagybirtokosok örömére.
A magyar Vendée égető és nyílt sebe lesz a magyar forradalomnak. Megszervezni és fölvilágosítani a magyar parasztot, a magyar vidék népét, amelyet úri betyárság és úri huncutság rontott, vadított és idegenített, és amelyet eddig meglehetősen kifelejtett programjából a szocializmus; mondom, a magyar parasztot megszervezni és fölvilágosítani: ezt kellett volna eddig tennie elsősorban a magyar politikának, de most az utolsó óra után még mindig meg kell próbálni mindent, amit lehet. Párizsban, 1793-ban szuronyokkal és ágyúkkal végezték el ezt a nemzeti munkát, ma, nálunk, hisszük és reméljük, hogy okosabb és békésebb argumentumokkal is meg lehet csinálni, hogy a magyar Vendée-ből magyar Provence legyen!