Vacsora (Rainer Maria Rilke)
A végtelen bujkál körünkbe. Hol van,
ki tudja a nagy s kis erők sorát?
Nem láttad-e a köznapi gomolyban
a fényes hátterén a vacsorát:
hogy ülnek ottan, hogy nyújtják a tálat,
hogy nyugszanak el búsan az evők.
Kezükbe jelkép ébred és csodálat,
nem is sejtik, hogy mit mívelnek ők
s új szókkal ösztönzik egymást örökkön,
hogy igyanak, kenyeret osszanak,
mert minden ember, aki él a földön,
kissé időzik s elmegy hallgatag.
És nincs-e mindig köztük, aki bútul
görnyedt szüleit megtagadja rútul,
hajlott koruk és éveik miatt?
(Eladni őket már ma nem divat.)