Vélekedés és javallás
| Vélekedés és javallás szerző: Batsányi János |
Az Újság-írók, általlyában véve, a Népnek majd minden más Írók között leg-többet használhatnának. Mivel-hogy ők leg-több-féle emberektől, leg-figyelmetesebben, leg-gyakrabban, sőt minden-nap, olvastatnak. De ellenben ugyanazért leg-többet - árthatnak is. Annyival szorgalmatosabb vigyázással kellene tehát igyekezniek, hogy az igazsághoz mennél közelebb járhassanak, - leg-alább, hogy attól szántt-szándékkal el ne távozzanak.
'Az Igazságnak felséges képe, úgy mond Raynál, mindenkor előttem vólt. Oh szenteséges Igazság! Te valál egyedül, akit tiszteltem. Hogyha lesznek munkámnak még Olvasóji a jövendő százakban; tehát azt akarom: hogy, látván, mennyire ki-fejtettem én magamat minden pártos indulatokból és elő-ítéletekből, ne tudgyák a tartományt mellyben születtem; ne tudgyák mi-némű Igazgatás alatt éltem, millyen hivatalokat viseltem, mitsoda hitet vallottam: azt akarom, hogy mindnyájan polgártársoknak, baráttyoknak tartsanak.
Így kellene minden Történet-írónak gondolkodni; ehhez kellene magokat minden Hír-közlőknek tartani. Erre a gondolkodásra Raynált maga a józan Ész, a Böltseség, tanította. Kevesen találkoznak az olvasottabb a gondolkodóbb emberek köztt, kik ebben ő-vele meg ne eggyeznének; kik ezt helyesnek, követésre méltónak ne találnák. Miért vagynak tehát még-is olly kevés számmal, akik történtt dolgokat s híreket írván, e nagy embernek példáját követni akarnák? - Nem szándékom, hogy valakit érdekellyek; elhallgatom igaz okait. Tudom, melly sok akadállyal kell küszködniek, kivált a mi Országunkban, még azoknak-is, kik külömben a hízelkedést, tsúszás-mászást, s egyéb afféle alatsonkodást lelkekből útállyák. Én azonban, ki e tárgyról gyakran gondolkodtam, tsekély eszem szerént azt ítélném: hogy addig-is, míg majd a Nemzet és Király ez iránt rendelne, s e részben Ánglia, Svétzia, s több más Országoknak bóldog állapottyát mi-is el-érhetnők, talán leg-jobb lenne: ottan s arról, ahol s amiről nyilván, egyenesen írnunk és szóllanunk, egy vagy más, helyes vagy helytelen okból s tekéntetből nem lehet, nem akarunk, avagy nem bátorkodunk; az illyen esetekben, mondom, leg-jobb vólna: hallgatnunk. Mert az Igazságot tudva a szánt-szándékkal meg-sérteni, tulajdon-képpen annyit tészen, mint magát az Istenséget káromlani.
Eggy-általlyában: az igaz-lelkű, betsületes-szívű embernek meg-tilthattyák ugyan (ha azok, akik hatalommal bírnak, ezzel szabad kéjek szerént élni akarnak; ) hogy e' vagy ama kedvetlen igazságot ne írja, közönségessé ne tegye; de semminémű emberi hatalom nem kénszerítheti őtet arra, hogy ezt vagy amazt írja, hírlellye.
Források szerkesztés
- ↑ Idézi Kókay György: Felvilágosodás kori vélemények az újságírói hivatásról című dolgozatában. In: Kókay György Könyv, sajtó és irodalom a felvilágosodás korában Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983; 142–143. oldal. ISBN 963 05 3184 4