Vége
szerző: Henrik Ibsen, fordító: Kosztolányi Dezső

Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a szellők
már elkeverték.

Most tompa csend van,
hol énekeltél.
Sötét a kert lenn,
sötét az erkély.

Rövid akkord volt,
egy kósza ábránd!
Vendég, ki jött és -
aztán tovább állt.