Vándordal

Vándordal
szerző: Havas Gyula

Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 17. szám

Fülembe sír a szél szava,
utamra húll a tél hava.

És nem derít borút a nap,
be nem ragyogja útamat.

De mámorít az alkonyat
keresni messzi partokat.

Megyek magamban álmatag,
irígylem én a szárnyakat.

Nagy ég, repűlni volna jó
a végtelenbe, hol hajó?

Egy csillag édesen kigyúl
és áradozva zengi túl

a fény a messzi éjeket,
a perc a hosszu éveket.

Oly szédítő a végtelen,
ha jő a messzi ég velem

s mit égre fest a régi vágy,
oly messze még a délibáb!