Választás
szerző: Kölcsey Ferenc
Debrecen, 1809. január

     Vidéki a Szilágynak,
Völgyek, szelíd hegyek!
Itten fedezzen a sír
Engem tiköztetek!
Olly édes a setét sír,
A nyúgalom helye!
De édesebb sehol nincs,
O! nincs, mint itt, sehol.
Illy édes a madárnak
A zöld lombok között,
Ha szél susog feléje,
S ringatja csendesen.

     Siromra a berek majd
Hűs árnyékot bocsát,
Ledőlve fog nyugodni
Az útas síromon,
Siromra a tavasz majd
Űltet virágokat,
Virágokat keresnek
A lyánykák síromon,
S ott majd talán dalolni
Fogják szerelmeim,
S még egyszer a vidéken
Hangzik Lottim neve.

     O Lotti! jőj te is zöld
Síromhoz akkoron,
Hints el virágmagot rá,
De könnyeket ne ejts,
Bús életünk után a
Sírdombban nyúgoszunk
S álomban elmerűlvén
Eloszlunk csendesen,
Így a virágkehelybe
A harmatcsepp lehull,
S ha feljön a meleg nap
Eloszlik, s nincs tovább.