Válás (Rainer Maria Rilke)
Nyugat 1921. 9. szám
Ó, hogy éreztem egykor, mi a válás.
Most is tudom: egy szörnyű, bús, megoldott
valami, mely a régi és a hálás
multat mutatja s széttépi a csokrot.
Ó, hogy bámultam búsan-elfogottan,
azt, mi maraszt és híva is meneszt,
minthogyha minden asszony állna ottan,
s kicsiny, fehér, nem látni mást, csak ezt:
egy intést, amely már nem is nekem szól,
és int tovább, ─ a messze és döbbent
távol ködét ─ tán a szilvafalombról
egy gyors kakukfit, amely tovaröppent.