Uránia intései
szerző: Kis János
Fáradságos utam bajosan kőszirtos oromra
Felvive s ott keresék megpihenésre helyet.
Kis kalibát leltem, de nyugalmat nem; sürü felhők
Több napokig bevonák gyászszal az ékes eget.
Mennydörgés, villám, vihar ostroma zúga fölöttem
Bár melly víg szivet is megszomorítni tudó;
S én az elaggott kor terhétől nyomva, honomtól
Távol, legmélyebb búba merülve levék.
A hypochondria jött, e szörnyek szörnyege, bennem
Dulni dühöngéssel, s éltem unatta velem.
Vissza tekintettem hosszas pályámra, s epesztő
Csüggedezés közt szám illy panaszokra nyilék:
"Hetvenkét éves vándor vagyok, annyi dicsőkkel
Kortárs, kik szép célt tűzve futottak elül,
"Kortárs a tudomány több hősivel, a kiken a hir
Elhervadhatlan zöld koszorúja virúl.
"S én mi vagyok? csak törpe növény a cedrusos erdőn,
S ócska füszál Helicon drága virági között.
"Mit tettem? Sokat álmodozám, már álmodozásim
Megszüntek, de mikép teljesedének ezek?
"Álmodtam, hogy utóbb az igazság, fátyola nélkül
Mennyei fényében fogja mutatni magát;
"Jártam utána soká, s hozzá közeledni ha véltem,
Hirtelen eltünvén éji homályba merült.
"A vétkek s babonák ellen harcolni, szavammal
Ezreket intettem s mertem igérni sikert,
"Serkentő szavaim siketeknek zengtek; előttem
A butaság s gazság gőggel emelte fejét.
"Hangjaimat művész kézzel formákba sok ívre
Öntettem, hogy egész nagy haza lenne tanúm,
"Mint égek komolyan, s ismét enyelegve mutatni,
Melly út visz szépség mennyei vára felé;
"Hány idegen nyelvből plántáltam irói koromban
Nyelvünk parlagon állt sík mezejére virányt.
"Mit nyertem? Ketten hárman forgatni szerették
Könyveimet mig még külsejük uj szinü volt;
"Még azok is csak az unt órákat elűzni kivánták,
Nem lelkök nemesebb díszre mivelni velök.
"S a betüket, mellyek sok időkig élni reményltek,
Csak hamar eltemeté más betük árja viszont;
"Uj nemzetség kelt uj nyelvvel melly az elébbit
Elfeledé s jelesebb bajnokokat nevele,
"Bajnokokat kiket ész s tudomány nagysága dicsőit,
S kiktől szebb alakot nemzetök élte nyerend.
"Oh de miért irtam, melly balgatag észszel emeltem
Emléket, melly gúny tárgya maradva legyen.
Bár minden szavamat, mellyet papirosra nyomatni
Engedtem, bírná tüzzel emésztni kezem;
Bár földről hír s név nélkül költözve vegyűlnék
A köznépi sereg számtalan ezri közé."
Illy töprengés közt elaléltat az álom ölelt át,
S kezdé mákjával már koszorúzni fejem.
Egyszeriben körülem terjed csuda fényü ragyogvány,
S mennyei termetü hölgy látsza közelgni felém.
"Melly istenné jő, szólék, melly Músa keres fel
Engemet itt hol akart rejteni puszta magány?
"Oh kegyes istennő, ha halandónak szabad értni,
Értesd meg nevedet, vagy magas üdvös erőd
"Éreztesse velem mélyen melly égi leány vagy,
Hogy méltóképen tudjon imádni szivem."
"Tégedet, illy hangot hallék, bus lelkü halandó
Lábadról földig egy komor óra levert.
"Engem az égi karok küldnek kiderítni borúját
Lelkednek, hogy láss tiszta sugáru valót.
"Lásd, Urania jő, kinek ifju korodban emeltél
Oltárt, mellynek most készül aludni tüze.
"Téged elébb vezetett közös emberi józan okosság
S útaidon bőven hinte virágot öröm.
"Melly tévútra jövél, szemeid mint teltek epével?
Vagy mi mutat mindent olly feketítve nekik?
"Hallgasd meg szavaim s mélyen lelkedbe jelelvén
Tedd vezetőiddé mig lakol a nap alatt.
"Ifjontan nagyság nem bájolt; minden imáid
Tárgya barátság volt s hű szerelem s vidor ész.
"Most azon aggódol, hogy több kortársid utánok
Hagytak s szebb fénynyel tünve ragyognak elül?
"Zevsz ugy akarja, hogy itt javait csuda kényü szerencse
Oszsza csinálni kicsinyt, oszsza csinálni nagyot,
"S nem kicsiny az, ki csekély osztályrészével az égnek
Híven tetszeni vágy s vágy gyarapítni nemét.
"Nem leltél ideált? boldog, ki feléje törekvél,
Lelki tökélyedhez már közelebbre jutál.
"Itt az igazságot nem voltál képes ölelni?
Örvendj, szent lánggal hogyha szeretni tudád;
"Fényes Olympus ezért gazdag dijjal fizet, ott majd
Bálványod karján éled az égi gyönyört.
"Oktat-e szád? Ne csudáld, ha nem alkotod Elysiummá
A földet: csak az ész kisdedi laknak ezen;
"S szellemi mag volt az, mellyel széthintni hivattál:
Balgatag, illy termést látni ki szemmel akar.
"Mit sajnálod, hogy leckék s érzelmeket a prés
Általad a honnal megsokasítva közölt?
"Nem csak az ész tisztább fényét terjedni segítéd,
Üdvösen is sok szép szivre hatának azok.
"Vagy fáj hogy nyomodon s melletted az isteni szikra
A jeles elme magasb lángra gyuladva lobog?
"Melly szégyen ha hazád szebb kedvü reménye busítna,
S nem volnál inkább képes örülni vele!
"Mit félsz bár körüled sok fényesb csillagok égnek?
Nézd, velök a kicsinyek mint diszesítnek eget!
"Mondd, melly épületet láttál több rendü segédek
Nélkül emelkedten fényleni pompalakul?
"Vagy nem igényel-e szent joggal betüzésre tanító
Tiszteletet, s ki jeget törve csinálgat utat?
"S nincsen-e Parnasson felsőbbek után hely az alsóbb
Rangnak is a Músák-védte hüs árnyak alatt?
"Mint bódulsz, ha hiszed, hogy nincs magyar, a ki szeretne
Téged, vagy hogy gúny részese lenne neved!
"Többeket ismerek én, kik fáradozásidat áldják,
S kiknek irántad gyors verni szeretve szivök;
"Jóslom igaz szájjal még azt is, hogy sirodon túl
Sem kevesen hálát fognak adózni neked.
"Serkenj fel, szaggasd széljel kötelékit az ádáz
Hagymáznak, melly olly félre beszéle veled.
"Állj meg férfiasan, mint álltál teljes erődben,
S testnek lelkeddel fődet emelve dacolj.
"Rút a gőg, de szerény s igaz érdemszülte kevélység
Illik ahoz, kit az ész s sziv nemesítni tudott.
Engedd hát elméd szüleményit is élni, mig a sors
Érc törvénye szerint őket is éri halál.
"E kegyes intésim kalaúzid hogyha leendnek,
Nem szünöm én mindég védve vigyázni reád."
Igy szólt a fenséges alak s felhőbe borulva
Eltünt nem hagyván a felelésnek időt.
Bár mi tünődésem készült is, Morpheus eljött
S nyájas képzeletű kellemes álmot adott.