Unalmas élet
1840
Unom magam, búsulok s nincs kinek
Odanyújtani a kezem,
Örökké vágyni s hasztalan: minek?
Szeretni? kit? néhány órára csak:
Nem érdemes – s örökké: nem lehet.
Szemléljem önmagam? hisz nem maradt
Sem öröm, sem bánat szívembe' meg.
A szenvedélyek? hisz' előbb-utóbb
Megszünteti őket a józan ész,
S hogy az élet csak puszta tréfa volt:
Belátod, csak figyelve szerte nézz.