Uczczu penna, kalamáris,
Oda vagy te, Gyurcsó Máris!
Elmaradtál a rózsádtól,
Mint a csirke az anyjától.

A rózsád tömlöczbe vitték,
Szép hired földre ültették,
Hogy ollyannal kötöttél ki,
A kit nem becsült de senki.

Most elülhetsz, nem néznek rád,
Vénség lesz a keresztkomád,
Magad pedig lányok anyja,
Ha az isten ugy akarja.