Wikiforrás

Trienti Káté/ELSŐ RÉSZ. I. FEJEZET.

< Trienti Káté
[ 19 ]

ELSŐ RÉSZ.

I. FEJEZET.

A hitről és az apostoli hitvallásról.

I. Mit értünk itt hit alatt és mennyire szükséges az üdvösségre.

Mivel a szentirásban sokféle értelemben fordul elő a hit, itt arról van szó, mely által föltétlenül igaznak tartjuk mindazt, mit Isten kinyilatkoztatott. Hogy pedig ez az üdvösség elérésére szükséges, alaposan senki sem kételkedhetik; főkép miután irva vagyon: „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni”.[1] Mert miután a czél, mely a boldogságra az ember elé tűzetett, magasabb, hogysem az emberi értelem erejével felfogható volna: annak ismeretét szükségképen Istentől kellett nyernie. Ezen ismeret pedig nem más, mint maga a bit, melynek ereje eszközli, hogy igaznak tartjuk azt, a mit a legszentebb anyának, az egyháznak tekintélye Istentől kinyilatkoztatottnak bizonyít. Mert semmi kételkedés sem támadhat a hívekben azokra nézve, miknek szerzőjük Isten, ki maga az igazság?[2] Á miből megértjük, mily nagy a különbség ezen Istenben helyezett hit és a között, melylyel az emberi történelem irói iránt viseltetünk. A hit pedig, jóllehet tág értelme van s mind nagyságra, mind méltóságra különböző, (mert a szentirás ilyképen nyilatkozik róla: „Kishitű, mért kétkedtél?”[3] és: „Nagy a te hited”, ismét: „Gyarapitsd hitünket”,[4] mégis: „a hit cselekedetek nélkül holt”,[5] ugyszinte: „hit, mely szeretet által működik:”[6] mindazáltal eredetére nézve egy és a hit különböző fokainak meghatározási módja ugyanaz. Mily áldásos pedig a hit és mennyi haszon háramlik belőle reánk, erről az ágazatok magyarázatánál leend szó. [ 20 ]

II. Mikor és miért szerkesztették az apostolok a hit tizenkét ágazatát.

A miket tehát a keresztény embernek mindenekelőtt hinnie kell, azok, miket a hit vezérei és tanítói, a szent apostolok, a Szentlélektől ihletve, a hitvallásnak tizenkét ágazatában előadtak. Mert midőn az Úrtól ama parancsolatot vették, hogy érette való küldetésükben eljárván, az egész világba szétmenjenek és hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek:[7] jónak találták a keresztény hitnek mintáját elkészíteni, hogy tudniillik mindnyájan egyformán érezzenek és tanítsanak,[8] s hogy ne legyenek azok között, a kiket a hit egységére hívtak, szakadások, hanem tökéletesek legyenek ugyanúgy értelemben és ítéletben.

III. Honnan a „hitvallás" nevezete.

A keresztény hit és reménynek emez általuk szerkesztett vallását pedig a szerzők symbolumnak nevezték, vagy azért, mert különféle, az egyesek által közre hordott tételekből áll; vagy mivel azzal mintegy ismérvvel és jellel éltek, melynek segítségével az elpártolt és alattomosan belopódzott hamis tanítókat, a kik az evangéliumot meghamisították, azoktól, a kik Krisztus zászlójához őszintén esküdtek, könnyen megkülönböztethették.

IV. Mennyire szükséges ezen hitvallás és hány részre osztatik fel.

Hiszek Istenben.

Amellett, hogy sok adatik elő a keresztény vallásban a híveknek, a miket különösen vagy általában biztos és erős hittel kell hinniük; mindenekelőtt mégis és szükségképen hinnünk kell mindnyájunknak, mire mint az igazságnak alapjára és foglalatjára maga az Isten tanított bennünket, úgymint: Isten lénye, egysége s a három személynek különsége és ezeknek azon működései, melyek kiváló módon nekik tulajdonittatnak. A lelkipásztor tanítsa tehát, hogy eme titkokról szóló tan röviden az apostoli hitvallásban foglaltatik.

Mert mint elődeink, kik e tárgygyal szentül és szabatosan [ 21 ]foglalkoztak, megjegyezték, három főrészre oszlik olyformán, hogy az első részben az istenségnek első személye és a teremtésnek csodálatos müve iratik le; a másikban a második isteni személy és az emberi nem megváltásának titka; a harmadikban pedig a harmadik isteni személy, megszentelésünknek teje és kutforrása van különféle és igen alkalmas tételekbe foglalva. Ezen tételeket pedig őseinktől gyakran használt hasonlat szerint ágazatoknak nevezzük. Mert valamint a testnek tagjai izek (artieulus) szerint különböztetnek meg, úgy ezen hitvallásban is mindazt, a mit megkülönböztetve és a többitől elválasztva kell hinnünk, helyesen és alkalmasan nevezzük ágazatnak (articulusnak).

  1. ↑ Zsid. 11, 6.
  2. ↑ Ján. 14, 6.
  3. ↑ Mát. 14, 31.
  4. ↑ Luk. 17, 5.
  5. ↑ Jak. 2, 20.
  6. ↑ Galat. 5, 6.
  7. ↑ Mát. 28, 19.
  8. ↑ Kor. I. 1, 10.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikisource.org/w/index.php?title=Trienti_Káté/ELSŐ_RÉSZ._I._FEJEZET.&oldid=101872”