Tihanyi Pista vacsorája
| Tihanyi Pista vacsorája szerző: Gárdonyi Géza |
Ismét nagy úton járt Pista. Nem tengeren utazott. Se szárazföldön. Se nem léghajón vagy repülőgépen.
Hol járt hát?
Éppen mikor delet harangoztak, fenn, járt a piros Cseresznyeországban: a cseresznyefán. Ha már fenn járt, nem azért ment fel, hogy meg ne kóstolja a cseresznyét. Még a füle is tele volt aggatva cseresznyével.
Persze mikor ebédhez ültették, Pista barátságtalanul nézett a tálba:
- Nem jó ez a bableves, - mondta a tányérját félretolva.
Édesanyja elvette előle a tányért.
A húsból is csak egy kis falatot evett:
- Ez se jó ma, - mondotta.
Utána sajtot tettek eléje:
- A sajtot se nekem találták ki. Sohse szerettem. Még a szaga is bántja az orromat.
Pista édesanyja fejét csóválta ezekre a szavakra, de nem szólt semmit. Fölszedte az asztalt és beült a karosszékbe horgolni.
Pista is fölkelt az asztaltól. Kiosont a szobából, a kertbe:
- Játszunk gyerekek, - kiáltozta feIéjük már messziről.
Labdáztak.
A délután úgy elrepült, hogy Tihanyi Pista még az uzsonnáról is elfeledkezett. Napnyugtakor vette észre, hogy be is kellene már néznie a szobába.
- Jaj de éhes vagyok, édesanyám! - mondotta Pista, ahogy betoppant. - Majd leszédülök a lábamról.
Pista édesanyja egy tál bablevest hozott az asztalra.
- Ez már jó bableves, - dicsérte Pista a levest.
És az utolsó cseppig kikanalazta a tányérból.
- Még éhes vagyok, - felelte Pista.
Egy nagy darab pecsenye bújt elő a másik tálból.
Pista annak is neki látott.
- No ez jó volt! - dicsérte a húst. - Kár, hogy nincs több belőle. Kérek még valamit édesanyám.
Az anyja sajtot tett eléje az asztalra.
- De jó a szaga ennek a sajtnak! - csodálkozott Pista. - Ilyen jóillatú sajtot életemben se láttam.
És jóizüet falatozott abból is.
- Micsoda kitünő az ize is. Szinte elolvad a szájamban, - így folytatta a dicséretet. - Vajjon hol vette ezt a sajtot, édesanyám?
Pista anyja nevetett:
- Te hagytad meg, fiam, délben. Ezt is. Meg a húst is. Meg a bablevest is.