Thaliarchushoz (Kis János fordítása)
Soracte bércét, látod-e, hó fedi,
Terhekkel a fák ágai küzdenek;
A dér s kemény jég a folyók gyors
Árjait állani kényszeríti.
A télt nevetvén, rakj szenelődbe több
Rőzsét, s ne kíméld a negyedévi bort;
Jer, jer tetézett bő pohárral
Adj, Thaliarchus, örömre kedvet.
A többiről majd tesznek az istenek.
A hab dühével vívni szokott szelet
Elkergeték lám, s nem remegnek
Sem jegenyék, sem idős egerfák.
Holnap mit érhetsz, azt ne nyomozd, ha mit
Éltedhez a sors told, nyereség gyanánt
Számláld, örömmel részegítsen
Tánc s szerelem, mig az ifjuság tart.
Míg még virítasz, s a komor őszi kor
Nem jő, keresd most a mulató helyek
Játékit, édes suttogásra
Összebeszélt tavaszesti órán;
Most a szerelmes lyány öleléseit,
Ki rejtekén jelt víg cincegéssel ád,
S a zálogot, mellyet nyakán lelsz,
Vagy henye harcra kelő kis újján.