Thaliarchushoz (Vargha Gyula fordítása)
Nézd, a Soractét hó fedi vastagon,
A zúzos erdők görnyeteg ágai
Alig bírják a téli terhet
S jég köti már a folyók futását.
Hideg van, enyhítsd fával a tűzhelyet
Megrakva bőven. S ó, Thaliarchusom,
Hozz kétfülű szabín csöbörben
Tiszta, erős, negyedéve szűrt bort.
Csak bízd a többit isteneinkre, kik
Mihelyt a tengert fölkavaró szelek
Dühét lenyomják, még a ciprus
Lombja se zúg, sem a karcsu kőris.
Holnap mi vár rád, – azt ne kutasd, ne kérdd,
Minden napod nézd kész nyereség gyanánt;
Ne vesd meg az édes szerelmet,
Sem dobogó ütemét a táncnak,
Még messze tőled, ifjutól, a komor,
Mogorva vénség. Most csak a Mársmező
S a tornatér kell s éjjelenkint
Lágy susogás, a kitűzött órán.
Öröm ma még, a lány ha kacagni kezd,
Hogy megtaláld őt, bár a sarokba bújt,
Szerelmi zálogot rabolni,
Tőle, ki csak teszi, hogy haragszik.