Thaliarchushoz (Vargha Gyula fordítása)

Thaliarchushoz
szerző: Horatius, fordító: Vargha Gyula

Nézd, a Soractét hó fedi vastagon,
A zúzos erdők görnyeteg ágai
     Alig bírják a téli terhet
          S jég köti már a folyók futását.

Hideg van, enyhítsd fával a tűzhelyet
Megrakva bőven. S ó, Thaliarchusom,
     Hozz kétfülű szabín csöbörben
          Tiszta, erős, negyedéve szűrt bort.

Csak bízd a többit isteneinkre, kik
Mihelyt a tengert fölkavaró szelek
     Dühét lenyomják, még a ciprus
          Lombja se zúg, sem a karcsu kőris.

Holnap mi vár rád, – azt ne kutasd, ne kérdd,
Minden napod nézd kész nyereség gyanánt;
     Ne vesd meg az édes szerelmet,
          Sem dobogó ütemét a táncnak,

Még messze tőled, ifjutól, a komor,
Mogorva vénség. Most csak a Mársmező
     S a tornatér kell s éjjelenkint
          Lágy susogás, a kitűzött órán.

Öröm ma még, a lány ha kacagni kezd,
Hogy megtaláld őt, bár a sarokba bújt,
     Szerelmi zálogot rabolni,
          Tőle, ki csak teszi, hogy haragszik.