Thaliarchushoz (Kis János fordítása)

Thaliarchushoz
szerző: Horatius, fordító: Kis János

Soracte bércét, látod-e, hó fedi,
Terhekkel a fák ágai küzdenek;
   A dér s kemény jég a folyók gyors
      Árjait állani kényszeríti.

A télt nevetvén, rakj szenelődbe több
Rőzsét, s ne kíméld a negyedévi bort;
   Jer, jer tetézett bő pohárral
      Adj, Thaliarchus, örömre kedvet.

A többiről majd tesznek az istenek.
A hab dühével vívni szokott szelet
   Elkergeték lám, s nem remegnek
      Sem jegenyék, sem idős egerfák.

Holnap mit érhetsz, azt ne nyomozd, ha mit
Éltedhez a sors told, nyereség gyanánt
   Számláld, örömmel részegítsen
      Tánc s szerelem, mig az ifjuság tart.

Míg még virítasz, s a komor őszi kor
Nem jő, keresd most a mulató helyek
   Játékit, édes suttogásra
      Összebeszélt tavaszesti órán;

Most a szerelmes lyány öleléseit,
Ki rejtekén jelt víg cincegéssel ád,
   S a zálogot, mellyet nyakán lelsz,
      Vagy henye harcra kelő kis újján.