Thaliához

Thaliához
szerző: Kis János

A Músáktól szerettetem,
Karjaik között nevetem,
   Az élet aggságait;
A bú a kábát epeszsze,
Tőlem, sebes szél, vidd messze
   A gyáva szív gondjait.

Mit tart Thersites felőlem,
Ha űz-e csúfot belőlem,
   Azt tudni nem kívánom:
Ha mindég csácsog is szája,
Ha, mint szent írásra, rája
   Stax úgy hallgat, sem bánom.

Te, ki, mint kedves vendéggel,
Enyelegsz a bölcseséggel,
   S koszorút fűzsz fejére,
Thalia, intézd lantomat,
S taníts, mint zengjem dalomat
   Kazincym tetszésére.

Ha tetszem Pyladesemnek,
S Lillának is, szép hölgyemnek,
   Dalom kedvét találja:
Nevem nem óhajt Pantheont,
S nem irígylem Napoleont,
   Bár fél világ csudálja.