Tengerészek a temetőben
szerző: Jean Richepin, fordító: Kosztolányi Dezső

Ó, boldog az, ki meghal itt
   s csalit
takarja el alant!
Társával a sír mélyiben
   pihen,
s lágyan födi a hant.
   
Csöndben hever a sírhelyén,
   szegény,
tündöklő ég alatt.
Barátja, ha szép az idő,
   kijő,
búcsúzik hallgatag.

És a fejfájánál ülő
   szülő
letérdel, könnyet ont;
és csontja a friss könnyűtűl
   üdül,
bár elfedi e domb.

Elmondja nékünk itt a fán
   a szám,
agg, ifjú volt-e még?
A szenvedés, a halk-szavú
   s a bú,
említi a nevét.

De hogy tépázza azt a kín,
   akin
győzött a tengerár,
s a mély vizekbe egyedül
   ledül
és nem jut földbe már!

Ah! szemfedője szallaga
   csak a
zöld és zavart füvek.
S ragadja teste hallgatag
   a hab,
szeme meredt üreg.

Ó, boldog az, ki meghal itt
   s csalit
takarja el alant!
Társával a sír mélyiben
   pihen
s lágyan födi a hant.