Temetés után

Temetés után szerző: József Attila

Keletkezési idő: 1935. aug. 12.

A láng ellibbent a sötétben,
    amint betört a szélroham,
de mi már hallgattunk is régen,
    mint az öregek, komolyan,
nekünk nem mondott semmi újat
    az a hirtelen zivatar,
belénk nem csapkodtak a gallyak,
    minékünk nem volt ravatal
az elfeketült föld s a mennybolt,
    mely oszladozni fölfakadt.
(Csak most emlékszem rá, milyen volt!)
    Még csak biztató szavakat
sem szóltunk, nem néztünk egymásra,
    mint munka után ki leül.
Csak ültünk ott, mi három árva,
    ki-ki magában, egyedül.