Tavasz futása

Tavasz futása
szerző: Aszlányi Károly

Nyugat 1927. 17. szám

A tavasz itt hiába tengeti
énekes fiait. Hiába minden
faláska jó és csipetnyi álom,
erős a lánc és kövér a járom
(a szerelemről nem is beszélek.)

Hiába leng a zsenge hanga szerte
s hiába szép a síró villanypózna
huzala s rajt' nagytorkú tarka gébics -
s ha erre jársz és ha messze mégy is:
tudom mit ér a szád, de rád se nézek.

A tavasz itt hiába tengeti
táncos fiait. Hiába lengeti
láncos füveit. S hiába rakom ki
ezeregy csodámat. Rá se néznek
(egy szebb holnapról nem is beszélek.)

A tavasz itt hiába csurgatta
buggyanó levét fűre, fára. S már
meg se rázza lombos fejét. Sinek közt
fut. Póznák köszönnek. Kinyílt az ökle.
már nem haragszik. Hű famulusként
megyek mögötte.

S hogy majd mi lesz, arról nem is beszélünk.