Tavasszal (Georg Trakl)
<poem> Sötét lépteink alatt lágyan süpped a hó. A fa árnyékában Szeretők vetik fel rózsás pilláikat.
A hajósok zordon kiáltásaihoz örök társul Szegődött a csillagos éjszaka, S az evezők halkan ütemre vernek.
Nemsokára ibolya nyílik a düledező Falakon: A remete halántéka így borul zöldbe lassan.