Tapasztalat
Mögöttük mentem: ajk az ajkra forrt;
S néztem, hogy’ rajzolódik lány s legény
Karcsú alakja őszutó egén,
Mely mint sirály-szárny, hamvas-szürke volt.
S mig mentek és bömböltek a habok,
Megtörve a tengerpart szirtfalán:
Se vágy, se láz, se gyász nem ronta rám,
Se azt nem érzém, hogy irígy vagyok.
Múló idilljökben valóra vált
Két álom, amely egymáshoz simúlt:
Ők voltak a jelen — és én a múlt,
Ki tudtam a kiméra végszavát!