Tanulságok s vigalmak/Hogyan jutottunk el az írásig
Egyszer volt, hol nem volt, valahol Afrikában és Ázsiában, hogy a kedves kis folyóparti törzsek azt látták, hogy az idő nagyon melegszik; sokat beszélgették és azon kapták magukat, hogy bizony alig vannak már nagyvadak, kevesebb a gyümölcs, alig-alig terem már gabona a réteken, így mind kisebb pizzákat lehet csak sütögetni a tűz körül…
– Nem jól van az így! – mondogatták az emberek – eddig olyan paradicsomi állapotok uralkodtak, vadásztunk, halásztunk, gyűjtögettünk, de ez a mi vidékünk egyre szárazabb, már nem ad magától elég finomságot! – Mit csináljunk? Kérdezték, a Naptól, a Víztől, az isteneiktől és egymástól az emberek.
– Hát segítsetek a természetnek és magatoknak! Máza csuporban kezdjetek el vizet hordani, hadd teremjenek azok a gyümölcsfák, hadd nőjön a gabona, termeljetek! – mondta a falu egy idősebb, tapasztaltabban férfija… Így hát az emberek elkezdtek számolgatni, számolgatni, és rájöttek, hogy nagy szervezkedésbe kell fogniuk. Hatalmas városokat emeltek a folyók partján, vezetőket választottak, és sajnos, nagyon sokan szolgasorba kerültek. Rengeteget dolgoztak, hogy megtermeljék, amit kell. Ehhez a hegyi törzsektől jó fémeket, például rezet, és ónt szereztek be, hogy ötvözve ezeket bronzszerszámokat tudjanak készíteni, és természetesen rendszeres jelekkel jelölni kellett, hogy mi, hogyan történjen.
Így születettek meg jó pár ezer év alatt az írásrendszerek, amellyel a népek a termelésüket és a meséiket le tudták írni.
Így született meg a történelem... :)