Tanítás, leányoknak
szerző: Bródy Sándor
A.
Öreg Ovidius Naso, ki két ezer évnek előtte megírtad a szerelem művészetét, veled együtt mondom: Io Paean! Ti is mondjátok másodszor Io Paean! - éljenek a zord téli esték, ahol a legtöbb szerelem kél és ébred világi életre. Io Paean! Kedvem volna egyszerűen kiírni a vén verselő édes bölcsességeit, meg is tehetném, ha a női divatárú-cégek és egyéb más is, meg nem változtak volna ama két évezred alatt. Így azonban kényszerűsége alatt nyögök a kor kívánságainak és ahhoz idomítom a régi bölcsességet. Ovidius segíts, amíg a házassági politika reformját éneklem.
B.
Nem igaz, hogy a nők a kíváncsiak; mi vagyunk azok: férfiak. Mi a teremtés ereje: tudunk és mégis, mennyi, de mennyi házasság múlt volna el, ha nem uralkodik rajtunk egy gyötrő, vad, vagy gyerekes kíváncsiság! És itt egy bölcs bár prózai tanácsra fordul énekem: leányzó - ha csak teheted - férfinak csókot ne adj. Ígérni: ígérj, de hadd sorvadni, epedni, kínlódni, érzelegni. Ha egyszer megölelted: többször megöleled. Ha többször megölelted... Szóval a férfi oly gyalázatos! Nem mintha merész, könnyelmű, vagy heves volna, nem! De egy apró Bourget valahány, elég neki a flirt és ki van ábrándulva, mielőtt a szerelem édes, igazi mámorát érezte volna.
Legyen hát törvényed: a gőg.
C.
A syrének tengeri szörnyek voltak, a kik énekükkel föltartóztatták a hajókat. Szegény Ulysses!
Fiatal lányok: tanuljatok énekelni. A kinek csak módja van, zongorázni is tanuljon. Bűbájos látvány a férfiak előtt egy zongorázó leány. Főképp, ha szép kéztartása van. A zene maga az mellékes. De udvarolni legjobban esik nekünk, a mig a leány mimeli, hogy zongoráz.
D.
Megvizsgáltam bensőmet, azonkívül kikérdeztem öt fekete és öt szőke barátomat. Tiszta lélekkel mondhatom: hiúság - férfi a neved.
Az első szikra, a melyből a férfiak szerelmi lángja támad: egy leány figyelmes tekintetéből ered. Mondják, hogy a férfiak a támadó és a nők a megostromolt és behódolt! Én meg megfordítva láttam csaknem mindig. Egy leány, ez engem észrevett - mily szép, kedves leány, mondom. Hogy szeret velem foglalkozni, mily szelid, mily gyengéd, milyen derék embernek tart, az egyedüli embernek a világon! mondom. Ah, én ezt a leányt szeretem, én ebbe a leányba szerelmes vagyok!
Állítják: mi az asszonynép szerelme? Szerettetni. De mi a férfiak szerelme? Önmagukat szeretni.
E.
Könyörület az elkeseredett troubadour szegény árva fejének. Szürkén, kedvetlen kelt ma fel Auróra: kegyetlen vagyok saját nemem iránt és látom, hogy némelyeket vissza kell vonnom. Egy pár sort a D betűből.
A ki azt mondja, hogy van önzetlen szerelem: hazudik, mint egy statisztikus. De hazudik az is, a ki azt állítja, hogy minden férfi egy divatáru-kereskedőnél csináltatja a nyakkendőit. Vannak köztünk különcök, a régi lovagok maradékai, a kikben szerelmet ébreszteni csak a hozzájuk hideg, gőgös, vagy éppen kegyetlen úrhölgy tud. Olyan, a ki puszta mulatságból oroszlánketrecbe dobja a legényfogóját és kacagva mondja: kedves doktor, hozza csak ki!
F.
Ovidius apó így dalolt: "A férj temetése gyakran alkalom egy másik szerzésére." A becsületes öreg aligha gondolt valami becstelenségre, a mikor ezeket mondotta, csak pogányul beszélt. Mi nem beszélhetünk úgy, csak érzünk úgyabban. Az asszonyok kegyetlensége: a férfiak gyönyöre. Egy gyászruhás nő, a ki mosolyogva kacérkodik: Egy csapással beveszi a szívedet. Óh, leányok, ne hallgassatok ide, ez a vers nem nektek való.
G.
Katonatisztekbe nem tanácsos belészeretni: nagy a kaució.
H.
Kövér, kicsiny emberbe hogy belészeress: hacsak lehet, elkerüldd!
I.
A mama mindig jobban tudja, hogy leánya kibe szerelmes, mint maga - a leány.
A többi betűből.
A lányok azt hiszik, hogy annyi szép van a világon, pedig nincs semmi - csak ők.
A lányok akkor választanak férjet, a mikor még nem ismerik a férfit. Ez a legnagyobb baj, de talán egyelőre nem jó lesz változtatni a régi rendszeren.
Írtam egy regényt a lányokról én is. Az van benne elmondva, hogy egy úr nekimegy vaktába a világnak, felül a vasútra, feleséget megy találni. Talál is annak valót nyomban, de nem egyet - hanem kettőt. Ez a szerencse általánosan megesik férfitársaimmal és elrontja a legszebb partikat, a legjobb házasságokat - és nem lehet ellene tenni.
A házasság tökéletes intézmény volna, ha az ember lett volna utóbb és a házasság előbb.
Igazuk van a klerikálisoknak: a modern világ dekomponálja a szent intézményt. Az emberek erősen kezdenek a maguk kedvéért házasodni és nem a - plébániáért.