Tűzesőben Faomszk alatt

Tűzesőben Faomszk alatt
szerző: Bányai Kornél

Nyugat 1927. 16. szám

Szomjas zápor nyaldossa a földet
habokba csattan.
Faomszk alatt a partokon cserép szeny dudva rongyok
halvány leányok omlanak
romboló tüzes zivatarban.

Világunk zúgó lázát izlelem.
Tüzekbe rontva
napig nyújtózom s élettel tömve zuhanok
Irtisz ágyába ragyogó
csipkéket verdesõ habokba.

Virág virágot érint száll a por.
Bimbók hasadnak.
Ajkak súrlódnak tikkadt ajkakon csókoktól rendülõ
testünk lobogva tükrözi
teremtõ dúlását a napnak.

Szenybõl sziromból szökken életünk.
Csókok parancsa
dobálja napba süppedt sírjainkat gátakat söpör
s õserdõk kelyheit tûzi
minden mosolygó gyermekarcra.

Lángnyelvek tombolása tûzesõk
Faomszk tövében
verjétek szítsátok életem hadd égjek hamuvá
köddé enyészve boldogan
szép kedvesem izzó ölében.