Tézisek Feuerbachról

Tézisek Feuerbach-ról
szerző: Karl Marx

1.

Minden eddigi materializmusnak (Feuerbach materializmusát is beleszámítva) az a fő fogyatékossága, hogy a tárgyat, a valóságot, érzékiséget csak az objektum vagy a szemlélet formájában fogja fel; nem pedig mint emberi érzéki tevékenységet, gyakorlatot; nem szubjektíven. Ezért történt, hogy a tevékeny oldalt, a materializmussal ellentétben, az idealizmus fejtette ki – de csak elvontan, mivel az idealizmus természetesen nem ismeri a valóságos érzéki tevékenységet mint olyant. Feuerbach érzéki – a gondolati objektumoktól valóban megkülönböztetett objektumokat akar: de magát az emberi tevékenységet nem fogja fel tárgyi tevékenységnek. Ennélfogva „A kereszténység lényegé”-ben csak az elméleti viszonyulást tekinti az igazán emberinek, míg a gyakorlatot csak piszkos-zsidó megjelenési formájában fogja fel és rögzíti. Ennélfogva nem érti meg a „forradalmi”, a „gyakorlati-kritikai” tevékenység jelentőségét.

2.

Az a kérdés, hogy az emberi gondolkodást tárgyi igazság illeti-e meg – nem az elmélet kérdése, hanem gyakorlati kérdés. A gyakorlatban kell az embernek gondolkodása igazságát, vagyis valóságát és hatalmát, evilágiságát bebizonyítania. Az olyan gondolkodás valóságáról vagy nemvalóságáról folytatott vita, amely elszigeteli magát a gyakorlattól – tisztára skolasztikus kérdés.

3.

Az a materialista tanítás, hogy az emberek a körülményeknek és a nevelésnek termékei, megváltozott emberek tehát más körülményeknek és változott nevelésnek termékei, megfeledkezik arról, hogy a körülményeket éppen az emberek változtatják meg, és hogy a nevelőt magát is nevelni kell. Ennélfogva szükségszerűen oda jut, hogy a társadalmat elkülöníti két részre, melyek egyike fölötte áll a társadalomnak (például Robert Owen-nél). A körülmények változásának és az emberi tevékenységnek egybeesését csak mint forradalmasító gyakorlatot lehet felfogni és racionálisan megérteni.

4.

Feuerbach a vallási önelidegenülésnek, a világ egy vallási, elképzelt és egy valóságos világra való megkettőződésének tényéből indul ki. Munkája abban áll, hogy a vallási világot feloldja világi alapzatában. Szem elől téveszti, hogy ennek a munkának az elvégzése után a fő dolog meg hátravan. Ama tény ugyanis, hogy a világi alapzat elválik önmagától, és magát a fellegekben, önálló birodalomként rögzíti meg, az éppenséggel csak abból magyarázható, hogy ez a világi alapzat meghasonlott önmagával, és ellentmond önmagának. Ezt a világi alapzatot kell tehát először ellentmondásában megérteni, és azután az ellentmondás kiküszöbölésével gyakorlatilag forradalmasítani. Tehát például miután felfedeztük, hogy a földi család a szent család nyitja, az előbbit magát kell elméletileg bírálnunk és gyakorlatilag forradalmasítanunk.

5.

Feuerbach, nem érve be az elvont gondolkodással, az érzéki szemléletre apellál; de az érzékiséget nem mint gyakorlati emberi-érzéki tevékenységet fogja fel.

6.

Feuerbach a vallási lényeget feloldja az emberi lényegben. De az emberi lényeg nem valami az egyes egyénben benne lakozó elvontság. Az emberi lényeg a maga valóságában a társadalmi viszonyok együttese^[1]. Feuerbach, aki ennek a valóságos lényegnek a kritikájába nem bocsátkozik, ennélfogva kénytelen:

1. elvonatkoztatni a történelmi lefolyástól, a vallásos lelkületet magáértvalóan megrögzíteni és egy elvont – elszigetelt – emberi egyént előfeltételezni
2. ezért az emberi lényeg nála csak mint „emberi nem”, mint belső, néma, a sok egyént pusztán természetileg összekapcsoló általánosság fogható fel.

7.

Feuerbach ezért nem látja, hogy a „vallásos lelkület” maga is társadalmi termék, és hogy az elvont egyén, melyet elemez, a valóságban egy meghatározott társadalmi formához tartozik.

8.

A társadalmi élet lényegileg gyakorlati. Mindazok a misztériumok, amelyek az elméletet miszticizmusra csábítják, az emberi gyakorlatban és e gyakorlat megértésében találják racionális megoldásukat.

9.

A legtöbb, mire a szemlélődő materializmus viszi, vagyis az a materializmus, amely az érzékiséget nem gyakorlati tevékenységnek érti meg, az egyes egyének szemlélete a „polgári társadalomban”.

10.

A régi materializmus álláspontja a polgári társadalom; az újnak az álláspontja az emberi társadalom vagy a társadalmasult emberiség.

11.

A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; de a feladat az, hogy megváltoztassuk.

Megjegyzés

1. A német eredetiben itt Marx a francia ensamble-kifejezést használja. A magyar fordítók ezt rendszerint „összesség”-nek fordították.