Téli este
Hóviharok örvényt vernek,
Gyászt az ég magára ölt.
Majd sírni kezd, mint a gyermek,
Majd mint farkas, bőg, üvölt.
Majd belékap a fedélbe
És a szalmát dúlja szét,
Majd mint vándor, késő éjbe
Veri a ház reteszét.
Öreg kunyhónk meghajolván
Szomorúan leborul,
Anyácskám, mért ülsz mogorván
Az ablaknál szótlanul?
Tán a vihar némitott meg,
Mely nyugalmat nem talál?
Avagy fonó-kerekednek
Lágy zaján elaluvál?
Ifju korom ápolója,
Ürítsük ki a kehelyt.
Ha elszáll a bú folyója,
A szív könnyebben felejt.
Zengd el a dalt: – a kis cinke
Hogyan élt a tengeren;
Zengd a lányt, ki mosolyt hintve
Vízért járt szép reggelen.
Hóviharok örvényt vernek,
Gyászt az ég magára ölt;
Majd sírni kezd, mint a gyermek,
Majd mint farkas bőg, üvölt.
Ifju korom ápolója,
Ürítsük ki a kehelyt,
Ha elszáll a bú folyója,
A szív könnyebben felejt.
(1825)