Télen, nyáron pusztán az én lakásom

← Hortobágyi korcsmárosné, angyalom

Népdalok és mondák (2. kötet) szerző: Erdélyi János Télen, nyáron pusztán az én lakásom

Kinyilik majd a tavasz →

Télen, nyáron pusztán az én lakásom,
A rózsámat is csak vasárnap látom.
Lakásom van hortobágyi pusztába,
Nem járhatok én az isten házába.

Sik a puszta, sem halma, sem erdeje;
Sugár magas a toronynak teteje;
Sugár torony kilátszik a pusztára,
Harangoznak pünköst első napjára.

Imádkoznám, de nem tudok, hiába,
Nem jártam én soha az iskolába.
Édes szülőm tanitott volna rája,
Jaj de régen temetőn a fejfája.

Imádkozz te rózsám, a jó istennek;
Aztán jere, templom után csókolj meg.
Eszem azt az imádságos kis szádat,
Három hétig nem hallod egy adtámat.

Békót tettem kese lovam lábára,
Mért nem hallgat a gazdája szavára.
Békóba vert engem is a szerelem,
Az alföldön a legszebb lányt szeretem.