Télen, nyáron pusztán az én lakásom
Télen, nyáron pusztán az én lakásom,
A rózsámat is csak vasárnap látom.
Lakásom van hortobágyi pusztába,
Nem járhatok én az isten házába.
Sik a puszta, sem halma, sem erdeje;
Sugár magas a toronynak teteje;
Sugár torony kilátszik a pusztára,
Harangoznak pünköst első napjára.
Imádkoznám, de nem tudok, hiába,
Nem jártam én soha az iskolába.
Édes szülőm tanitott volna rája,
Jaj de régen temetőn a fejfája.
Imádkozz te rózsám, a jó istennek;
Aztán jere, templom után csókolj meg.
Eszem azt az imádságos kis szádat,
Három hétig nem hallod egy adtámat.
Békót tettem kese lovam lábára,
Mért nem hallgat a gazdája szavára.
Békóba vert engem is a szerelem,
Az alföldön a legszebb lányt szeretem.