Szonett (Wordsworth)
Apácának nem fáj soha a zárda,
cellákba boldogok a remeték,
bús zugjaikba diák-csemeték,
takács s leány a rokkánál nem árva,
az is vidám, a méh a napsugárba,
mely tar hegyeknél röpködött elébb,
egy gyűszűvirág szűk kelyhébe lép:
ó, aki önmagát börtönbe zárta,
az nincs börtönben: én is úgy szerettem,
ha megkötött keményen a szonettem,
tartózkodásra és szabályra intvén,
és boldog lennék, ha akadna Szellem,
ki föllázadt a nagy Szabadság ellen.
A versemnek épp úgy örülne, mint én.