Szonett (Kócsy Böskének)

Szonett
szerző: Dsida Jenő

1929. VII. 1.

Kócsy Böskének

E délelőttön, mint a renyhe, holt só
olvad fel ringó tengerek vizében,
úgy oldódok fel én e versben éppen
és gonddal mondom: tán ez az utolsó.

Ki tudja, mért: mostanában csak olcsó
igéim vannak, árnak ellenében
nem úszom már, hajam utálva tépem...
S fülledt estéken rémít a koporsó.

Ó, csak bár egyszer lenne boldog estünk,
vagy hajnalunk, mely minden titkot elles
az istenektől, forró és szerelmes

vággyal keresnők: hol lehet elesnünk?
S hol a füvek zöld máglya-lángja repdes,
halk sercegéssel égne el a testünk.