Szomorú hirt hoztak nekem nem régen (2)
Szomorú hirt hoztak nekem nem régen,
Hogy az én galambom tőlem idegen.
Haragszik rám, azt mondja,
Nem lesz reám több gondja.
Ha haragszik ő, majd megbékül ő.
Nyitva van galambom háza ablaka,
Utánam kiáltja, hogy menjek vissza.
De én ugyan nem megyek;
Nem érdemes, hogy tegyek
Lépést utána, csókot reája.
Nem megyek én többet ahhoz a házhoz,
Mert szeretőm választott mást magához.
Találok én szeretőt,
Minden ujjomra kettőt:
Szölkét, magasat, barnát, csinosat.