Szombat este tiz az óra
Szombat este tiz az óra,
Gyere kincsem, az ajtóra.
Talán bizony nem is hallod,
Ollyan igen mély az álmod.
Hallom, nem mély az én álmom,
S hogy ki nem mehetek, bánom.
Kedves babám, beteg vagyok,
Fájdalmimban majd elhalok.
Az ablakhoz jer ide hát,
Hidd el rózsám, senki sem lát.
Ajkidat, ha csókra adod,
Meglásd, nem lesz semmi bajod.
Nem megyek én az ablakra,
Csókod sem kell ajakamra,
Csókod nagyon tüzes lenne,
Reá anyám felserkenne.
Tüzes volt csókom másszor is,
Még is elvetted százszor is,
Anyád hiszen ha hallaná,
Hogy álmodik, azt gondolná.