Szob

Szob
szerző: Sajó Sándor

(1924)

Szob: gyermekemlék… rózsás nyári reggel…
Hajóraszállás: boldog izgalom;
A Duna képe, parti zöld hegyekkel,
Út Budapestre napfényes habon.

Szob: húszéves szív… szép apácazárda…
Valaki ott most német szót tanul;
Óh, mikor látlak, kedvesem, te drága?
S felelsz-e majd, ha kérdlek – magyarul?

Szob: Ipoly hídja, trianoni járom,
Égő gyalázat, százszor átkozott –
Végállomás egy bús országhatáron,
Szégyenkő, rajta egy szó, kurta: Szob…