Szivem testvére, az idő...
Patakok a füzesben, honom
pillés rétei, szelektől üzött
napok, kik rózsás hajnalokon
jártok a rónák árnyai között,
álljatok meg végre s tág sugár
sátrat üssetek a táj füvein.
A csendet félrevonó kéz homály
kendőjével kimossa sebeim.
Más óra ez, más táj szele.
izzóbb nap süti fejünk.
Más csillagokhoz, más álmok fele
fordul az égbolt velünk.
Meging, arcomba rogy, pihen,
elönt, virág szagával lüktető
s létem óráit kimérő szivem
testvére, az idő.