Szivem
szerző: Petőfi Sándor
Isten, alkotál-e
Több illy szivet is már
Mint az én szivem?
Volt-e másban is már
Illy sokféle és illy
Forró érzelem?
Hű tanya ez a szív,
Nemesebb barátság
Hű tanyája ez.
Elhagyott, elaggott
Szüleim egyetlen
Lágy párnája ez.
Kert e szív, a hol leg-
Illatosb virágid
Nyílnak, szerelem!
Bánya ez, melly a
Szabadság számára
Kardvasat terem.
És mi szép, mi jó van
A kerek világon,
Mellyet nem ölel,
Mellyhez imádása
Nem hajolna le vagy
Nem röpülne fel?...
S egykor ez a szív is
Megszűnik dobogni,
Mint a többiek;
Egykor ez a sziv is
Megszünik dobogni...
Néma lesz s hideg.
Lenn a föld porában
Össze fog vegyűlni
Majd a többivel,
S tán ollyannal épen,
Kit magasb indúlat
Sosem gyujta fel.
Oh nem! szívemet ne
Bírja másokéval
Ugyanaz a hely...
Vegyétek ki, hogyha
Meghalok, barátim,
S égessétek el.