Szini Gyula: Jókai
szerző: Nagy Endre
Egy élet regénye - Genius-kiadás
Éppen ma bízott meg Osvát Ernő, hogy Szini Gyuláról írjak «Jókai»-ja alkalmával és éppen ma vezetett el az asszociációk titokzatos manója a Belváros egyik vén átjáróházába, amelynek egyik zugában huszonöt év mulva újra láttam a vésnököt. Ott ült kicsi butikjában a mester és nagyítócsővel megtoldott szemét rádüllesztette a pecsétgyűrűre, amelynek nyersarany síkjára finom műszerével vésegette a heraldika csodálatos szörnyeit és tekergőző bogáncsait. Hát vannak még nemesemberek, akiknek ez álomvilág rajzai szükséglete? Biztosan vannak, máskép nem ülne már a műhelyasztala mellett és Szini Gyulának is biztosan megvannak még nemes olvasói, máskép kiadója nem nyomatta volna ki olyan ünnepi dísszel Jókairól írott könyvét. (Az, hogy Szini Gyula megírta ezt a hatalmas és nagy, előzetes tanulmányokra épített művét, egyáltalán nem bizonyíték. Szini Gyula önmagának szokott írni, aminthogy Szini Gyulának Szini Gyula a legméltóbb olvasója.)
Úgy tudom, nagy írók regényesített életrajza külföldön kedvvel művelt műfaj. De biztosra veszem, hogy Szini Gyulát a maga természetes kémiai vonzalma vezette ehhez a műfajhoz. Ő az az írónk, akinek termő talaja maga az irodalom, éltető levegője az esztétika. Nincs az a kényes angol lady, a késnek-villának az a virtuóza, aki annyira távol tudná tartani a brutális életet a közvetetlen érintéstől, mint ő. Az ő világa művészettel újjá formált világ, mint Boucher göndör tájai.
Végzetszerű, hogy írói életrajzot írt, de az már a Gondviselés-szerű, hogy első ilyen munkáját Jókairól írta.
Mert furcsa bár, de a magyar irodalom legolvasottabb írója Jókai Mór félreismert zseni és éppen mérhetetlen olvasottsága tette azzá. Az ítéletet megijeszti az olvasmány édessége és a felhőkre épített mesét a pszichológiai regény mértékével méri. Mintha azokban a furcsa indiai filigrán-pagodákban keresnék az architektúra törvényeit. Szini Gyula a magukat kellető regények egyenes útján vezeti végig életrajzát, még egy mondatnyira sem engedi szóhoz az esztétikust és mégis az ő könyve a legbiztosabb útmutató Jókai irodalmi munkásságának megismeréséhez. Mert Jókai regényalakjait csak magával Jókaival lehet megmagyarázni. Mint az a képzeletszülte nemes anyag, az «Ichor», olyan maga Jókai is. Átlátszóbb az üvegnél és mégis keményebb a kovánál és mégis hajlékonyabb a selyemfonálnál. Csak az ilyen lélekből formálódhattak azok az angyalok és démonok, amelyek a Flauberten nevelkedett szegény Péterfy Jenőt annyira megbotránkoztatták. A legjókaibb regényalak maga Jókai - még egy kis ország szűk határai közé zárva, majdnem mozdulatlanságra kárhozatva, a nagyvilág nagyszerű romantikus lehetőségeitől elzárva is. De Szini Gyula szeme kellett hozzá, hogy e szivárványos passzivitásban meglássa az elszunnyadt démonológiát, mint ahogy a jó kertész a szürke kis magban is látja a fantasztikus azaleát, amely csírájában rejtőzik.
Szini Gyula Jókairól írt regényt és ennek a regénynek szükségszerűleg tipikus Jókai-regénnyé kellett válnia. A hajtóerők gépházában a Barátság, Szerelem, Nagyravágyás, Honszerelem, Hűség stb. stb. nagybetűs, empire-stílű, szabályos görögarcú nemtői dolgoznak; emberei élesarcúak, mint az acélmetszetek, bizonytalanságok, egymásba mosódó foltok nincsenek rajtuk; beszédjük tiszta, illemtudó, választékos és mindenekfölött mindenről őszintén számot adó. Szini Gyula meghökkentő bűvész-bravúrt csinált e regényében: Jókai regényalakjaiból kianalizálta írójuknak jellemvonásait és az így nyert adatokkal rekonstruálta Jókai teljes jellemrajzát.
Becsületesen számot adok arról a hatásról, amit ez a könyv reám tett. (Azt hiszem, többre nincs is jogom és többet nem várnak tőlem a Nyugat olvasói sem.) Gyönyörűséges, az időt megszüntető olvasmány, amelynek élvezése közben észrevétlenül és mindenesetre fáradság nélkül edződik lelkembe Jókai tökéletes irodalomtörténeti arcképe. Olykor - mint alvó gyermek arcán a mosoly - átsuhan rajtam a sejtés, hogy ezt a tájat láttam már valamikor, ezt a hangot hallottam már egyszer, de ezek talán olvasmányom legdrágább pillanatai, hiszen ifjúságom önfeledt andalgásait juttatják eszembe, amikor a hátsókert búvóhelyein Jókai regényeibe ájultam.