Szikince
szerző: Bányai Kornél
Csöngő víz, mely napos síkra lejt
sötét erdők alól,
lágy lépteid neszét, tündéri táncod s szívem
pengését együtt hallgatom.
Minthogyha vékony érben maga a kék ég
csurogna előttem illatos
kortyot kínálva s megannyi csillagként tündökölnek
a sziklát csókoló habok.
Erdők hüsét hordozva, fák virágok érintéseit,
lombok alá bújt rejtegető
meggyűlt vizedben halak derengenek, barna rákok
s torz állatként remeg a kő.
Három világot egyesít futásod,
síkságok, dombok és hegyek
bámulják bokáid villanását, hol mindenütt,
mosolygó béke, szeretet,
gyermekkorom ezüst csengése vesz körül,
habok dúdolása, nyugtató zenék
ringatnak s úgy érzem a vizek s erdők szagát
mint apáim lehelletét.
A tengerektől maroknyi érig értem,
vad csattogás helyett szelíd
csöngéssel kisérjenek halálba Szikince
szellőnél lágyabb lépteid.