Szezonversek (Az április...)
szerző: Ady Endre
I.
Az április mindig a régi,
A csalfa, a léha, a vásott,
Egyetlen komoly tartalmasság
Benne az ismert sör, az ászok,
Ellenben ugyanekkor égnek
Úgynevezett teremtő tűzben
A borzas, ifju óriások...
II.
Nincs semmi új ez áprilisban,
Valamint nincs a nap alatt:
Az ember most sugárban fürdik,
A másik percben már szakad.
Már hogy a zápor s nem az ember
─ Disztinkció a fődolog ─,
Okoskodik így áprilisban,
Aki sötétben sompolyog.
III.
Az április szerelmi álma
Valami új, valami más,
Mert áprilisban sokkal könnyebb
Ám a szerelmi vallomás.
Így szól az ember: "Óh, Irénke,
Míly szőke és míly szép kegyed
És én már oly régen imádom!..."
─ Ha elhiszi ─ hát György legyek!...
Mért éppen György?... Mert áprilisban
Nem szükséges a logika,
Az áprilisi szerelemben
Épp ez a báj s ez a hiba.
Mert hát Irénke tényleg bájos,
Tudnék ─ ha kell ─ rá várni is ─
De Irénke mégsem hisz nékem:
Lévén e hónap április.
IV.
Elmúlik majd szépen,
ElmUlott tavaly is,
Lehull a fej dísze,
Elolvad a vaj is.
Őszidő is lesz még
S azt az órát áldjuk,
Április bolondját
Mikor vígan jártuk...