Szeszélyes akkordok a holdról

Szeszélyes akkordok a holdról
szerző: Kosztolányi Dezső
Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 16. szám

Ma félek a holdtól,
E sárga koboldtól.
Félek.

Kisérteni feljött.
Körötte a felhők
Állnak.

Olyan buta-bámész,
Bandsítva reám néz
Némán.

Jaj, mindenem elhagy.
Oly végtelenül-nagy
A föld.

Meg is halok, érzem,
Reggel hideg ércen
Fekszem.

Birkózzak a holddal?
Sötét a hegyoldal
Alja.

Zsákutca tövében
Elkondul a léptem
Búsan.

Az éjszaka ül meg,
Bársonypuha, fülledt
Hőség.

Azt hinni, meleg vér
S mikor tova mennél,
Megköt.

Vér fűszere buggyan,
A zegzugos utban:
Hulla.

Az éj csunya lánya,
Ha jönne, utána
Sirnék

Egy kapuba állnék,
Szólnék neki - árnyék -:
Anyám.

Ha jönne barátom
Júdásian-áldón
Mennék,

Kigyózva, elébe
S a tőrt a szivébe
Döfném.

Baljóslatu sarló
Reámveti gyarló
Fényét.

Félarca nevet le.
A fénye kezembe
Tallér.

Dinnyék szaga szálldos
És émelyeg álmos
Lázzal.

Vad illat a fákon
Lihegve kitátom
A szám.

A mély utak alján
Kúszom sunyi-halvány
Rabló.