Miklós Pál (Diósgyőr, 1927. május 18. – Budapest, 2002. november 16. ) művészettörténész, sinológus, műfordító. 1975–1985 között az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, majd 1985–1987 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója volt. Több száz tanulmánya, könyve jelent meg magyar, kínai, francia, orosz, lengyel, angol és német nyelven. Könyvein és egyetemi előadásain a keleti kultúrával foglalkozók tudós nemzedéke nőtt fel. Munkásságát a Magyar Köztársaság Munkácsy Mihály-díjjal és József Attila-díjjal ismerte el. (Kínai neve: pinjin hangsúlyjelekkel: Mǐ Bái, magyar népszerű átírás: Mi Paj vagy Mi Po, kínai: 米白.)

Főbb művei szerkesztés

  • A tunhuangi Ezer Buddha Barlangtemplomok. Budapest, Magyar Helikon. 1959.
  • Miklós Pál, Tőkei Ferenc: A kínai irodalom rövid története. Budapest, Gondolat Kiadó. 1960.
  • Csi Paj-si. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. 1962.
  • Olvasás és értelem. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1971.
  • A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába. Budapest, Corvina Kiadó. 1973.
  • Vizuális kultúra. Elméleti és kritikai tanulmányok a képzőművészet köréből, Budapest, Magvető Kiadó. 1976.
  • A zen és a művészet. Budapest, Magvető Kiadó. 1978.
  • Kép és kommunikáció. Budapest, MÚOSZ. 1982.
  • Kapujanincs átjáró. Budapest, Helikon Kiadó. 1987.
  • Tus és ecset. Budapest, Liget Műhely Kiadó. 1996.