Kosutány Tamás
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Médiaállományok a Wikimedia Commonsban

Kosutány Tamás (Nyírlugos, 1848. március 7. – Budapest, 1915. január 19.) agrárkémikus, mezőgazdasági szakíró.

A keszthelyi gazdasági tanintézetben és a pesti tudományegyetemen, majd – a Than Károly javaslatára kapott állami ösztöndíjjal – a Halle an der Saalei egyetemen folytatta és fejezte be tanulmányait. Hazatérését követően, 1871-ben a magyaróvári gazdasági akadémián a vegytan segédtanára lett. 1873-ban Lipcsében védte meg német nyelvű doktori értekezését, s ugyanekkor jelent meg első műve is A borászati vegytan alapvonalai címmel.

1884-től 1903-ig a tanszék és a Vegykísérleti Állomás vezetőjeként működött, majd kinevezték a budapesti Országos Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás igazgatójának. E beosztásban dolgozott haláláig, miközben meghívott előadóként a József Műegyetemen 1903-tól 1908-ig mezőgazdasági kémiai technológiát tanított.

A mezőgazdasági ipar műszaki fejlesztésének egyik első hazai kezdeményezője volt.

Széles körű kísérletügyi tevékenységét tükrözik európai színvonalú munkái:

Munkássága során – Sigmond Elek emlékező szavaival – „előszeretettel foglalkozott olyan természetű témák tanulmányozásával, melyek nemcsak új tudományos irányt szolgáltak, de az egyes mezőgazdasági termelési ágazatok gyökeres átalakítását célozták és részben eredményezték is”.

Emlékének ápolására a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület 1955-ben megalapította az évente kiosztandó Kosutány Tamás Emlékérmet.