Hajnal István (Nagykikinda, 1892. július 3. – Budapest, 1956. június 16.) Széchenyi-díjas magyar történész, egyetemi tanár, az MTA tagja, a történelemtudományok doktora, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Magyar Országos Levéltár tisztviselője.

  • IV. Béla király kancelláriájáról (1914)
  • Írástörténet és az írásbeliség felújulása korából (1921)
  • A Kossuth emigráció Törökországban (1927)
  • Egy magyar herceg ifjúkora Napoleon idején; Franklin Ny., Bp., 1927
  • Metternich és Esterházy Pál; Egyetemi Ny., Bp., 1927
  • Esterházy Miklós nádor lemondása (1929)
  • Esterházy Miklós nádor iratai (1930)
  • Az 1942 évi meghiúsult országgyűlés időszaka (1930)
  • Az újkor története (1936)
  • Történelem és szociológia; Egyetemi Ny., Bp., 1939
  • A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről; Egyetemi Ny., Bp., 1942
  • A Batthyány-kormány külpolitikája (1957)
  • "Méltó ez vajjon az emberi élethez?". Válogatás Hajnal István történelmi és szociológiai munkásságából; összeáll., bev. Novotnik Imre; Rajk László Szakkollégium, Bp., 1983
  • A Batthyány-kormány külpolitikája; előszó, sajtó alá rend. Urbán Aladár; Gondolat, Bp., 1987 (Közös dolgaink)
  • Technika, művelődés. Tanulmányok; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Glatz Ferenc; História–MTA Történettudományi Intézete, Bp., 1993 (História könyvtár. Monográfiák)
  • Hajnal István; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Lakatos László; Új Mandátum, Bp., 2001 (Magyar panteon)
  • Írásoktatás a középkori egyetemeken; bev. Z. Karvalics László, ford. Mezei Mónika; Gondolat, Bp., 2008 (Az információtörténelem klasszikusai)