Végrendelet
szerző: Egy ismeretlen katona
A borítékon feladó Nun János Einj. Frenw. Res. off Schule Neuhaus Böhmen Ceruzával írt eredeti levél Z. Miklós élt 18 évet (Békéscsaba, 1900 - Neuhaus, 1918. október 11.)

                                                           Édes Jó Szüleim!


           Lázam emelkedett, lehet, hogy magamon kívül leszek és talán el is érkezik az a pillanat, amikor a Jóisten magához szólít. Volt időm magamba szállani s megbánni összes bűnömet. Azonban bűneim bocsánatát a Jóisten után először is jó Szüleimtől kell kérnem. Ezt azt hiszem már meg is kaptam. Azután pedig testvéreimhez rokonaimhoz fordulok e kéréssel, akikre szintén sokat gondoltam szeretettel betegségem alatt. Ha meghaltam, nagyon szépen kérem Édes Jó Szüleimet vigasztalódjanak többi gyermekökben. Akik közül már az egyik végez, a másik nem sokára, s hátra van még két fiú akik kinn vannak a háború veszedelmén. Az élettől való megválás nekem is fáj, szerettem volna mindenkit mégegyszer látni. Különösen az fáj, hogy így, nem tudom meghálálni azt a sok jót amivel jó Szüleimnek tartozom. Eltemetnek itt a katonatemetőben. Azonban kér'ésem' ne tessék hazavitetni ebben a drága világban. Hisz még az utiköltség egy személy részére is rengeteg. Tessék ezt végleg elhagyni. Valamikor viszontlátjuk egymást.

          Ami a holmijaimat illeti a következő végrendelkezés félét csinálom. Apuka ossza szét legyen szives apró holmimat Acsi és Bandi közt elosztani. Ami esetleg a lányoknak való, nekik odaadni. Az irataim közt van két lepecsételt levél, ezt kérném felbontás nélkül elégetni. Ez az utolsó kívánságom. Minden itteni holmimat legjobb barátom Nun János kezeli ez ügyben tessék hozzáfordulni.

 Szeretettel gondolok mégegyszer bűnbocsátó kézcsókomat kxxxm
                                                  szerető fiok Miklós