Szerkesztő:Wikitradu/Végzetes szerelem

1.txt	2.txt
AMOR DE PERDIÇÃO (MEMORIAS D'UMA FAMILIA). ROMANCE POR CAMILLO CASTELLO BRANCO.	Camilo Castelo Branco VÉGZETES SZERELEM
PREFACIO.	Bevezetés
Folheando os livros de antigos assentamentos, no cartorio das cadêas da Relação do Porto, li, no das entradas dos presos desde 1803 a 1805, a folhas 232, o seguinte:	Amikor a porto-i Legfelsőbb Ítélőszék fogház-felügyelőségének irattárában a régi jegyzőkönyveket forgattam, abban a kötetben, mely az 1803 és 1805 között börtönbe vetett rabok adatait tartalmazta, a 232. lapon ezt olvastam:
Simão Antonio Botelho, que assim disse chamar-se, ser solteiro, e estudante na Universidade de Coimbra, natural da cidade de Lisboa, e assistente na occasião de sua prisão na cidade de Vizeu, idade de dezoito annos, filho de Domingos José Correia Botelho e de D. Rita Preciosa Caldeirão Castello-Branco, estatura ordinaria, cara redonda, olhos castanhos, cabello e barba preta, vestido com jaqueta de baetão azul, collête de fustão pintado e calça de panno pedrez.	A magát Simão António Botelho-nak nevező nőtlen férfi, a Coimbra-i Egyetem diákja, fogházbüntetését töltendő van jelen Viseu városában: kora tizennyolc év, apja Domingos José Correia Botelho, anyja Dona Rita Preciosa Caldeirão Castelo Branco; termete közönséges, arca kerek, szeme barna, haja és szakálla fekete, viselete pamutszövet rövidkabát, pettyes mintás gyapjúmellény és nyersvászon nadrág.
E fiz este assento, que assignei. Filippe Moreira Dias.	A leiratot készítette és saját kezűleg jegyzé - Filipe Moreira Dias.
Á margem esquerda d'este assento está escripto:	A jegyzőkönyv bal oldali margójára ez volt írva:
Foi para a India em 17 de Março de 1807.	1807 március havának 17-ik napján behajózott India felé.
Não será fiar demasiadamente na sensibilidade do leitor, se cuido que o degredo de um moço de dezoito annos lhe havia de fazer dó.	Talán nem az olvasó érzékeny lelkületébe vetett túlzott bizodalmam vezet, amikor úgy vélem, hogy egy tizennyolc esztendős ifjú száműzetésének a híre keserűséggel tölti el.
Dezoito annos!	Tizennyolc esztendő!
O arrebol dourado e escarlate da manhã da vida!	Az élet hajnalának skarlát és arany derengése!
As louçanias do coração que ainda não sonha em fructos, e todo se embalsama no perfume das flôres!	A szív rügyfakadása, midőn még nem gondol a gyümölccsel, csak önfeledten fürdőzik a virágok balzsamos illatában.
Dezoito annos!	Tizennyolc esztendő!
O amor d'aquella idade!	A szerelem évadja!
A passagem do seio da familia, dos braços de mãe, dos beijos das irmãs para as caricias mais dôces da virgem, que se lhe abre ao lado como flôr da mesma sazão e dos mesmos aromas, e á mesma hora da vida!	Kiválás a család kebeléből, az anya karjai, a nővérek csókjai közül át egy szűzi lény mindennél édesebb cirógatásaiba, aki mellette, mint ugyanazon évszaknak, ugyanazon illatoknak, és ugyanazon órának a virága teljesedik be!
Dezoito annos!…	Tizennyolc esztendő!…
E degradado da patria, do amor, e da familia!	És akkor száműzik a hazából, a szerelemtől és a családtól!
Nunca mais o ceo de Portugal, nem liberdade, nem irmãos, nem mãe, nem rehabilitação, nem dignidade, nem um amigo!…	Nem látja többé Portugália egét, megfosztják a szabadságtól, a testvéreitől, anyjától, a megbocsátástól, méltóságától, barátaitól!…
É triste!	Keserves dolog!
O leitor de certo se compungia; e a leitora se lhe dissessem, em menos de uma linha, a historia d'aquelles dezoito annos, choraria!	A férfiolvasó bizonyára megrendül; a női olvasó pedig ha egy sorban el is mondják neki ennek a tizennyolc esztendőnek történetét, elfakad sírva.
Pois não?	Szeretett, elbukott, és szeretve halt meg.
A olhos enchutos poderia ouvil-a a mulher, a creatura mais bem formada das branduras da piedade, a que por vezes traz comsigo do ceo um reflexo da divina misericordia, essa, a minha leitora, a carinhosa amiga de todos os infelizes não choraria se lhe dissessem que o pobre moço perdêra honra, rehabilitação, patria, liberdade, irmãs, mãe, tudo, por amor da primeira mulher que o despertou do seu dormir de innocentes desejos?!	Ennyi a történet. És vajon létezik-e nő, ki ezt a történetet száraz szemmel képes meghallgatni, egy nő, ki a földnek legodaadóbb, könyörületből formált teremténye, és a mennyekből sugárzó isteni irgalom visszfényét hordozza arcán!? Éppen az én olvasóm, minden boldogtalan lény gyengéd pártfogója ne ejtene könnyet, ha megtudná, hogy ez a szegény ifjú elvesztette becsületét, reményét a megbocsátásra, hazáját, szabadságát, nővéreit, anyját, egész életét az első leány szereleméért, ki felébresztette ártatlan vágyait?!
Chorava, chorava!	Sírna, bizony sírna!
Assim eu lhe soubesse dizer o doloroso sobresalto que me causaram aquellas linhas, de proposito procuradas, e lidas com amargura e respeito e, ao mesmo tempo, odio.	Így azután le is tudnám írni neki azt a mélységes megrendülést, amelyet azok az akarva keresett és fájdalmas megindultsággal olvasott sorok váltottak ki bennem, s azt a gyűlöletet is…
Odio, sim…	Igen, gyűlöletet…
A tempo verão se é perdoavel o odio, ou se antes me não fôra melhor abrir mão desde já de uma historia que me póde acarear enojos dos frios julgadores do coração, e das sentenças que eu aqui lavrar contra a falsa virtude de homens, feitos barbaros, em nome de sua honra.	Idővel kiderül azonban, hogy bocsánatos volt-e az a gyűlölet, vagy jobb lett volna netán, ha eleve bele sem kezdek ebbe a históriába, amely megvetést ébreszt bennem azokkal szemben, akik hideg fejjel közelítenek a szív dolgaihoz, és arra késztet, hogy szentenciákat fogalmazzak meg a becsületük nevében valóságos barbárrá vált férfiak hamis erénye ellen.
PRIMEIRA PARTE.	ELSŐ RÉSZ
I.	I.
Domingos José Correia Botelho de Mesquita e Menezes, fidalgo de linhagem, e um dos mais antigos solarengos de Villa Real de Traz-os-Montes, era, em 1779, juiz de fóra de Cascaes, e n'esse mesmo anno casara com uma dama do paço, D. Rita Thereza Margarida Preciosa da Veiga Caldeirão Castello-Branco, filha d'um capitão de cavallos, e neta de outro, Antonio de Azevedo Castello-Branco Pereira da Silva, tão notavel por sua jerarchia, como por um, n'aquelle tempo, precioso livro ácerca da Arte da Guerra.	A nemesi születésű Domingos José Correia Botelho de Mesquita e Meneses, a trás-os-montesbeli Vila Real egyik legősibb családjának sarja 1779-ben lett királyi főbíró Cascaisban, és ugyanebben évben vezette oltár elé Dona Rita Teresa Margarida Preciosa da Veiga Caldeirão Castelo Branco udvarhölgyet, aki egy lovassági kapitány lánya volt, s az unokája egy másiknak, António de Azevedo Castelo Branco Pereira da Silva-nak, aki csakoly híres volt szolgálatairól, mint a hadi művészetekről írt nagybecsű könyvéről.
Dez annos de enamorado mal succedido consumira em Lisboa o bacharel provinciano.	A vidéki származású ügyvédbojtár tíz évét emésztette fel Lisszabonban a balszerencsés szerelem.
Para se fazer amar da formosa dama de D.	Ahhoz, hogy megszerettesse magát I.
Maria I minguavam-lhe dotes physicos: Domingos Botelho era extremamente feio.	Mária királynő szépséges udvarhölgyével, hiányoztak a fizikai adottságai: Botelho Domingos különlegesen rút volt.
Para se inculcar como partido conveniente a uma filha segunda, faltavam-lhe bens de fortuna: os haveres d'elle não excediam a trinta mil cruzados em propriedades no Douro.	Ahhoz, hogy jó partinak tessék egy köznemesi leány szemében, hiányoztak a vagyoni javak: douro-i birtokaiból származó jövedelme nem haladta meg a harmincezer cruzado-t.
Os dotes de espirito não o recommendavam tambem: era alcançadissimo de intelligencia, e grangeara entre os seus condiscipulos da universidade o epitheto de «brocas» com que ainda hoje os seus descendentes em Villa Real são conhecidos.	Szellemi képességei sem igen szolgáltak kiváló ajánlólevélül: értelme valamelyest csökött volt, amiért is egyetemi diáktársaitól elnyerte a Málé epitheton ornanst, ahogy Vila Realban manapság is emlegetik leszármazottait.
Bem ou mal derivado, o epitheto brocas vem de brôa.	Ilyen vagy olyan megközelítésben, ez az állandó jelző a kukoricamáléra vezethető vissza.
Entenderam os academicos que a rudeza do seu condiscipulo procedia do muito pão de milho que elle digeria na sua terra.	A diákok szerint társuk bárdolatlansága abból fakadt, hogy odahaza mértéktelenül falta a kukoricamálét.
Domingos Botelho devia ter uma vocação qualquer; e tinha: era excellenle flautista; foi a primeira flauta do seu tempo; e a tocar flauta se sustentou dois annos em Coimbra, durante os quaes seu pae lhe suspendeu as mesadas, porque os rendimentos da casa não bastavam a livrar outro filho de um crime de morte[1].	Valamilyen tehetsége azért csak kellett, hogy legyen Domingos Botelho-nak, és volt is neki: csodaszépen fuvolázott. Korának legelső fuvolása volt; két éven keresztül a fuvolajátékával tartotta fenn magát Coimbra-ban, amikor atyja felfüggesztette apanázsát, máskülönben jövedelméből nem futotta volna, hogy kiváltsa másik fiát, aki halálos bűnbe esett.
Formara-se Domingos Botelho em 1767, e fôra para Lisboa lêr no desembargo do paço, iniciação banal dos que aspiravam á carreira da magistratura.	[1] Domingos Botelho 1767-ben végzett tanulmányaival, és Lisszabonba ment, hogy napestig bújja a Királyi Rendeletek Tárát, ami a legbanálisabb indulás a hivatali pályán.
Já Fernão Botelho, pae do bacharel, fôra bem acceite em Lisboa, e mórmente ao duque de Aveiro, cuja estima lhe teve a cabeça em risco, na tentativa regicida de 1758.	A gyakornok apja, Fernão Botelho már korábban pártfogókra talált Lisszabonban, legkivált Aveiro hercegének személyében, ami 1758-ban majdnem a fejébe került, mert gyanúba hozták a király ellen irányuló gyilkossági merényletben.
O provinciano sahiu das masmorras da Junqueira illibado da infamante nodoa, e bem-quisto mesmo do conde de Oeiras, porque tomara parte na prova que este fizera do primor de sua genealogia sobre a dos Pintos Coelhos do Bomjardim do Porto: pleito ridiculo, mas estrondoso, movido pela recusa que o fidalgo portuense fizera de sua filha ao filho de Sebastião José de Carvalho.	A vidéki nemes végül ettől az alantas folttól megszabadulva jött ki a Junqueira tömlöcből, mi több, elnyerte Oeiras grófjának jóindulatát, mert tanúskodott abban a vádban, amelyet a gróf rendfőnök rokona fogalmazott meg a porto-i Pinto Coelho-k és Bonjardim ellen: nevetséges per volt, ám nagy port vert föl, kiváltó oka pedig csak annyi volt, hogy a porto-i nemes megtagadta lánya kezét Sebastião José de Carvalho fiától.
As artes com que o bacharel flautista vingou insinuar-se na estima de D.	Azt azonban már nem tudom, hogy a gyakornok miféle fondorlatokkal érte el, hogy sikerült őfelsége I.
Maria I e Pedro III não as sei eu.	Mária és III.
É tradição que o homem fazia rir a rainha com as suas facecias, e por ventura com os tregeitos de que tirava o melhor do seu espirito.	Péter kegyeibe férkőznie. Ennek hagyományos útja az, hogy a férfi valamely tréfával megnevetteti a királynőt, vagy elbűvöli elmés mondásaival, ha telik rá szelleméből.
O certo é que Domingos Botelho frequentava o paço, e recebia do bolsinho da soberana uma farta pensão, com a qual o aspirante a juiz de fóra se esqueceu de si, do futuro, e do ministro da justiça, que muito rogado fiara das suas letras o encargo de juiz de fóra de Cascaes.	Így esett-e vagy úgy, nem tudni, ám Domingos Botelho bejáratos lett a palotába, és az uralkodónőtől oly bőkezű támogatást kapott, hogy attól fogva főbírói címre pályázó férfi megfeledkezett önmagáról, a jövőről, de még az igazságügy-miniszterről is, akit pedig korábban addig kérlelt, míg levelével ki nem nevezte Cascais királyi bírájává.
Já está dito que elle se atreveu aos amores do paço, não poetando como Luiz de Camões ou Bernardim Ribeiro; mas namorando na sua prosa provinciana, e captando a bem-querença da rainha para amollecer as durezas da dama.	Szó esett már róla, hogy szerelmi kalandra vetemedett az udvarban, még ha nem is költészetével, mint Luís de Camôes vagy Bernardim Ribeiro, hanem a maga vidékies stílusában, megnyerve magának a királynő jóindulatát, aki meglágyította hölgye kemény szívét.
Devia de ser, a final, feliz o «doutor bexiga»—que assim era na côrte conhecido—para se não desconcertar a discordia em que andam rixados o talento e a felicidade.	Végtére is a "doktor hólyag" - miként az udvarban emlegették - örülhetett, hogy voltaképpen semmi sem zavarta meg képességeinek és a boldogságának harmonikus kibontakozását.
Domingos Botelho casou com D. Rita Preciosa.	Domingos Botelho egybekelt Dona Rita Preciosa-val.
Rita era uma formosura que ainda aos cincoenta annos se podia presar de o ser.	Rita igazi szépség volt, akit még ötvenéves korában is mindenki annak tartott.
E não tinha outro dote, se não é dote uma serie de avoengos, uns bispos, outros generaes, e entre estes o que morrêra frigido em caldeirão de não sei que terra da mourisma; gloria, na verdade, um pouco ardente; mas de tal monta que os descendentes do general frito se assignaram Caldeirões.	Hozománya nem volt, hacsak nem tekinthető hozománynak számos őse, egyesek püspökök, mások tábornokok, kik közül egyet valahol a vademberek földjén egy üstben megpirítottak, s így lelte halálát; bár ez a dicsőség kissé arcpirító, ám egészen kivételes, ennélfogva az üstben főtt tábornok utódai, a többi mellé, felvették az Üstös nevet is.
A dama do paço não foi ditosa com o marido.	Az udvarhölgy nem volt elragadtatva férjétől.
Molestavam-na saudades da côrte, das pompas das camaras reaes, e dos amores de sua feição e molde, que immolou ao capricho da rainha.	Gyötörte a vágy az udvar, a királyi termek pompája, az előkelő és könnyed szerelmi évődések iránt, miket feláldozott, hogy eleget tegyen a királynő szeszélyes akaratának.
Este desgostoso viver, porém, não impeceu a reproduzirem-se em dois filhos e quatro meninas.	A kedve ellen való élet azonban nem volt akadálya annak, hogy világra hozzon két fiút és három lányt.
O mais velho era Manoel, o segundo Simão; das meninas uma era Maria, a segunda Anna, e a ultima tinha o nome de sua mãe, e alguns traços da belleza d'ella.	Az elsőszülött fiú Manuel volt, a másodszülött Simão: a leányok közül az elsőt Maria-nak hívták, a másodikat Ana-nak, a harmadik pedig örökölte anyja nevét, akárcsak szép vonásait.
O juiz de fóra de Cascaes, solicitando logar de mais graduado banco, demorava em Lisboa, na freguezia da Ajuda em 1784.	Cascais királyi főbírája, 1784-ben, amikor már magasabb hivatalért folyamodott, Lisszabon Ajuda kerületében lakott.
N'este anno é que nasceu Simão, o penultimo de seus filhos.	Abban az évben született Simão, utolsó előtti gyermeke.
Conseguiu elle, sempre blandiciado da fortuna, transferencia para Villa Real, sua ambição suprema.	Mindig szerencsés csillagzata úgy hozta, hogy leghőbb vágya teljesült, mert áthelyezték Vila Realba.
A distancia de uma legua de Villa Real estava a nobreza da villa esperando o seu conterraneo.	A város nemessége Vila Realtól egy mérföldnyire vonult ki földije fogadására.
Cada familia tinha a sua liteira com o brasão da casa.	Valamennyi család címeres hintóval büszkélkedhetett.
A dos Correias de Mesquita era a mais antiquada no feitio, e as librés dos criados as mais surradas e traçadas que figuravam na comitiva.	Az egész felvonulásban a Correias de Mesquita-k hintója volt a legavíttabb, az ő inasaik viselték a legkopottabb és legrongyosabb libériát.
D. Rita, avistando o prestito das liteiras, ajustou ao olho direito a sua grande luneta de oiro, e disse:	Amikor Dona Rita megpillantotta a gyaloghintós gyülekezetet, nagy, aranykeretes lornyonját szeme elé emelve megkérdezte:
—Ó Menezes, aquillo que é?!	- Mi az ott, Meneses?
—São os nossos amigos e parentes que veem esperar-nos.	- Ők a barátaink és a rokonaink, akik a fogadásunkra jöttek.
—Em que seculo estamos nós n'esta montanha?—tornou a dama do paço.	- Melyik században járunk ezen a hegyvidéken? - vitte tovább a szót az udvarhölgy.
—Em que seculo?! o seculo tanto é dezoito aqui como em Lisboa.	- Melyik században?! A század errefelé éppúgy a tizennyolcadik, mint Lisszabonban.
—Ah! sim?	- Ó, valóban?
Cuidei que o tempo parára aqui no seculo doze.	Az volt az érzésem, hogy itt az idő már valamikor a tizenkettedik században megállt…
O marido achou que devia rir-se do chiste, que o não lisonjeára grandemente.	A férj úgy találta, hogy nevetnie illik a tréfán, még ha rá nézve kevéssé hízelgő is.
Fernão Botelho, pae do juiz de fóra, sahiu á frente do prestito para dar a mão á nora, que apeava da liteira, e conduzil-a á de casa.	Fernão Botelho, a bíró apja, előrelépett a gyülekezetből, hogy felajánlja karját menyének, felsegítse a hintóba, és hazavezesse.
D. Rita, antes de vêr a cara de seu sogro, contemplou-lhe a olho armado as fivelas de aço, e a bolsa do rabicho.	Dona Rita, mielőtt apósa arcába nézett volna, kikerekedett szemmel meredt a férfi acélfibuláira és lószőr erszényére.
Dizia ella depois que os fidalgos de Villa Real eram muito menos limpos que os carvoeiros de Lisboa.	Később azt a kijelentést tette, hogy Vila Realban a nemesek sokkal piszkosabbak, mint Lisszabonban a szénégetők.
Antes de entrar na liteira avoenga de seu marido, perguntou, com a mais refalsada seriedade, se não haveria risco em ir dentro d'aquella antiguidade.	Mielőtt beszállt volna férje ősi gyaloghintajába, álságos komolysággal még megkérdezte, hogy nem teszi-e ki magát túlságos veszélynek, ha abban a régiségben szállíttatja magát.
Fernão Botelho asseverou a sua nora que a sua liteira não tinha ainda cem annos, e que os machos não excediam a trinta.	Fernão Botelho azzal nyugtatgatta menyét, hogy a hintó még száz esztendős sincs, és a legényei csak a harmincadikat tapossák.
O modo altivo como ella recebeu as cortezias da nobreza—velha nobreza que para alli viera em tempo de D. Diniz, fundador da villa—fez que o mais novo do prestito, que ainda vivia ha doze annos, me dissesse a mim: «Sabiamos que ella era dama da Senhora D.	Dona Rita fennhéjázó modora, amellyel a városalapító Dénes király idején itt megtelepedett ősi nemesség hódolatát fogadta, ezt mondatta a kíséret legfiatalabb tagjával, akivel tizenkét évvel ezelőtt még találkozhattam: "Mindnyájan biztosan tudtuk, hogy őfelsége I.
Maria I; porém, da soberba com que nos tractou, ficamos pensando que seria ella a propria rainha.»	Mária udvarhölgye; de amilyen magas lóról beszélt velünk, azt kezdtük hinni, hogy ő maga a királynő.
Repicaram os sinos da terra quando a comitiva assomou á Senhora de Almudena.	" Amikor a menet az Almudena-i Miasszonyunk templomához ért, megkondultak a harangok.
D. Rita disse ao marido que a recepção dos sinos era a mais estrondosa e barata.	Dona Rita megjegyezte férjének, hogy a harangozás az üdvözlés legkellemetlenebb és legközönségesebb formája.
Apearam á porta da velha casa de Fernão Botelho.	Fernão Botelho régi házának kapuja előtt álltak meg.
A aia do paço relanceou os olhos pela fachada do edificio, e disse de si para si: «É uma bonita vivenda para quem foi criada em Mafra e Cintra, na Bemposta e Queluz.»	Az udvari öltöztetőnő gyors pillantást vetett az épület homlokzatára, és ezt mondta magában: "Nem mondom, takaros egy hajlék olyan valakinek, aki Mafra-ban és Sintra-ban, Bemposta-ban és Queluzban nevelkedett…"
Decorridos alguns dias, D. Rita disse ao marido que tinha mêdo de ser devorada das ratasanas; que aquella casa era um covil de feras; que os tectos estavam a desabar; que as paredes não resistiriam ao inverno; que os preceitos de uniformidade conjugal não obrigavam a morrer de frio uma esposa delicada e affeita ás almofadas do palacio dos reis.	Néhány nap elteltével Dona Rita azt mondta a férjének, attól fél, hogy felfalják a patkányok; az a ház valóságos őskori barlang; hogy a tető mindjárt a nyakukba szakad; a falak nem bírnak ki még egy telet; s a házasság kötelmei nem írják elő, hogy egy finom és királyi vánkosokhoz szokott hölgy fagyhalált haljon.
Domingos Botelho conformou-se com a estremecida consorte, e começou a fabrica de um palacete.	Domingos Botelho engedett szeretett hitvesének, és nekifogott, hogy egy kisebb palotát emeltessen a kedvéért.
Escassamente lhe chegavam os recursos para os alicerces: escreveu á rainha, e obteve generoso subsidio com que ultimou a casa.	Jövedelméből azonban még az alapokra sem igen futotta: írt hát a királynőnek, akitől olyan nagylelkű támogatást kapott, hogy befejezhette a házat.
As varandas das janellas foram a ultima dadiva que a real viuva fez á sua dama.	Ez a verandás épület volt a királyi özvegy utolsó adománya hölgyének.
Quer-nos parecer que a dadiva é um testemunho até agora inedito da demencia de D.	Utólag úgy tetszik, hogy a bőkezű segítség lappangó jele volt I.
Maria I.	Mária őfelsége kezdődő elmebajának.
Domingos Botelho mandara esculpir em Lisboa a pedra de armas; D. Rita, porém, teimara que no escudo se abrisse um emblema das suas; mas era tarde, porque já a obra tinha vindo do esculptor, e o magistrado não podia com segunda despeza, nem queria desgostar seu pae, orgulhoso de seu brasão.	Domingos Botelho kőből faragott címert is rendelt magának Lisszabonban. Dona Rita viszont ragaszkodott hozzá, hogy a címeren az ő jelvényei is szerepeljenek; csakhogy későn mondta, mert a munka már kikerült a kőfaragó műhelyéből, a bíró pedig a költséget még egyszer nem viselte el, nem szólva arról, hogy apját sem akarta elkeseríteni, aki mindennél büszkébb volt a családi címerre.
Resultou d'aqui ficar a casa sem armas, e D.	Végül is a ház[2] nemesi dísz nélkül maradt, Dona Rita pedig elégedett volt diadalával.
Rita victoriosa[2].	A törvénybírónak előkelő rokonsága élt azon vidéken.
O juiz de fóra tinha alli parentella illustre.	A nemesi vérvonal a tartomány legfőbb méltóságaihoz vezetett, a vágyai legalábbis ezt mondatták vele.
O aprumo da fidalga dobrou-se até aos grandes da provincia, ou antes houve por bem levantal-os até ella.	Dona Rita körül az unokafivérek valóságos hada forgolódott.
D.	Egyesek közülük beérték az unokafivéri szereppel, mások viszont elirigyelték a férj szerencséjét.
Rita tinha uma côrte de primos, uns que se contentavam de serem primos, outros que invejavam a sorte do marido.	Hanem még a legvakmerőbb ifjú sem merészelt rápillantani akkor, amikor arcán fensőbbséges gúnnyal szeme elé tartotta lornyonját.
O mais audacioso não ousava fital-a de rosto, quando o ella remirava com a luneta em geito de tanta altivez e zombaria, que não será estranha figura dizer que a luneta de Rita Preciosa era a mais vigilante sentinella da sua virtude.	Nem túlzás, ha azt mondom, hogy Rita Preciosa erényeinek legéberebb őre az a lornyon volt.
Domingos Botelho desconfiava da efficacia dos merecimentos proprios para cabalmente encher o coração de sua mulher.	Domingos Botelho nem bízott benne, hogy személyes érdemei tökéletesen betöltenék felesége szívét.
Inquietava-o o ciume; mas suffocava os suspiros, receando que Rita se désse por injuriada da suspeita.	Gyötörte a féltékenység; ám magába fojtotta sóhajait, mert félt tőle, hogy Rita megbántódna a gyanúsítgatástól.
E razão era que se offendesse.	És okot adna rá neki, hogy megint sértegesse.
A neta do general frigido no caldeirão sarraceno ria dos primos, que, por amor d'ella, arriçavam e empoavam as cabelleiras com um desgracioso esmero, ou cavalleavam estrepitosamente na calçada os seus ginetes, fingindo que os picadores da provincia não desconheciam as graças hippicas do marquez de Marialva.	A vademberek kondérjában megpirított tábornok unokája jókat mulatott az unokafivéreken, akik az iránta való rajongásból buzgó esetlenséggel bodorították és rizsporozták parókájukat, paripáik hátán pedig hangos csattogással parádéztak a kövezett utcákon, csak hogy megmutassák neki, hogy azért, mert vidékiek, még nem ismeretlenek előttük Marialva márki lovasbravúrjai.
Não o cuidava assim, porém, o juiz de fóra.	A törvénybíró már nem látta ilyen derűsen a dolgokat.
O intriguista que lhe trazia o espirito em ancias era o seu espelho.	Az ármányos eszköz, amely a szorongásokat lelkébe lopta, tulajdon tükre volt.
Via-se sinceramente feio, e conhecia Rita cada vez mais em flôr, e mais enfadada no trato intimo.	Őszintén csúfnak látta magát benne, miközben Rita mindinkább kivirágzott, ám kettejük kapcsolatát egyre elviselhetetlenebbnek találta.
Nenhum exemplo da historia antiga, exemplo de amor sem quebra entre o esposo deforme e a esposa linda, lhe occorria.	Hasztalan törte fejét, nem talált olyan történelmi példát, olyan szerelmi históriát, amelyben ne következett volna be törés a torz férj és a ragyogóan szép feleség között.
Um só lhe mortificava a memoria, e esse, com quanto fosse da fabula, era-lhe avêsso, e vinha a ser o casamento de Venus e Vulcano.	Elméjében egyetlen példa derengett fel, nevezetesen Venus és Vulcanus házassága, ez azonban mese lévén, korántsem nyugtatta meg.
Lembravam-lhe as rêdes que o ferreiro coixo fabricára para apanhar os deuses adulteros, e assombrava-se da paciencia d'aquelle marido.	Eszébe jutott, milyen csapdákat fabrikált a sánta kovács, hogy foglyul ejtse velük a házasságtörő isteneket, és őszintén csodálta, hogy milyen türelmes férj volt.
Entre si, dizia elle, que, erguido o véo da perfidia, nem se queixaria a Jupiter, nem armaria ratoeiras aos primos.	Fejét csóválta magában amiatt, hogy még akkor sem ment panaszra Jupiterhez, amikor fellebbentette a hűtlenség fátylát, és az unokatestvéreket sem csalta tőrbe.
A par do bacamarte de Luiz Botelho, que varára em terra o alferes, estava uma fileira de bacamartes em que o juiz de fóra era entendido com muito superior intelligencia á que revelava na comprehensão do Digesto e das Ordenações do Reino.	Luís Botelho flintája mellett, amellyel megölte a zászlóst, sorakozott még jó néhány mordály, és a törvénybíró jóval több tehetséget tanúsított kezelésükben, mint amennyit a Római jog vagy a Királyi rendeletek elsajátításában.
Este viver de sobresaltos durou seis annos, ou mais seria.	Ez a gyötrelmes élet hat évig tartott, vagy valamivel tovább.
O juiz de fóra empenhára os seus amigos na transferencia, e conseguiu mais do que ambicionava: foi nomeado provedor para Lamego.	A törvénybíró előrejutása érdekében, amikor csak tehette, lekötelezte barátait, és a siker túltett minden ambícióján: kinevezték Lamego helyhatósági elöljárójává.
Rita Preciosa deixou saudades em Villa Real, e duradoura memoria da sua soberba, formosura e graças de espirito.	Rita Preciosa előkelősége, szépsége és lelki finomsága bearanyozott emlékművét hagyta maga után Vila Realban.
O marido tambem deixou anecdotas que ainda agora se repetem.	Férjéről is maradtak anekdoták, miket még ma is emlegetnek.
Duas contarei sómente para não enfadar.	Csupán kettőt említenék meg közülük, nehogy megsokallja az olvasó.
Acontecèra um lavrador mandar-lhe o presenle de uma vitella, e mandar com ella a vacca para se não desgarrar a filha.	Történt, hogy egy földműves borjút küldött neki ajándékba, kíséretül pedig a tehenet is elküldte, mert nem akarta időnap előtt elszakítani tőle az üszőt.
Domingos Botelho mandou recolher á loja a vitella e a vacca, dizendo que quem dava a filha dava a mãe.	Domingos Botelho azonban befogatta istállójába a borjút és a tehenet is, mondván, hogy a lányhoz az anya is jár.
Outra vez, deu-se o caso de lhe mandarem um presente de pasteis em rica salva de prata.	Máskor süteménnyel lepték meg díszes ezüsttálon.
O juiz de fóra repartiu os pasteis pelos meninos, e mandou guardar a salva, dizendo que receberia como escarneo um presente de dôces, que valiam dez patacões, sendo que naturalmente os pasteis tinham vindo como ornato da bandeja.	A törvénybíró szétosztotta az édességet a gyerekek között, majd elzáratta a tálat arra hivatkozva, hogy gúnyt űzne vele az illető, ha csupán pár értéktelen süteménnyel akarná kifejezni háláját, magától értetődik tehát, hogy azok mindössze díszítésként voltak ott a tálon.
E assim é que ainda hoje, em Villa Real, quando se dá um caso analogo de ficar alguem com o conteúdo e continente, diz a gente da terra: «Aquelle é como o doutor brocas.»	Ezért van az, hogy ha Vila Realban valaki a pénzzel együtt az erszényt is megtartaná, arra azt mondják.
Não tenho assumpto de tradição com que possa deter-me em miudezas da vida do provedor em Lamego.	"Úgy csinál, mint a Málé doktor."
Escassamente sei que D.	A hagyomány nem őrzött meg olyan eseteket, hogy elidőzhetnék az elöljáró lamego-i életének részleteinél.
Rita aborrecia a comarca, e ameaçava o marido de ir com os seus cinco filhos para Lisboa, se elle não sahisse d'aquella intratavel terra.	Innen-onnan tudom csak, hogy Dona Rita senyvedett a helytől, és azzal fenyegette férjét, hogy mind az öt gyerekével Lisszabonba költözik, ha nem viszi el arról a kietlen vidékről.
Parece que a fidalguia de Lamego, em todo o tempo orgulhosa d'uma antiguidade, que principia na acclamação de Almacave, desdenhou a philaucia da dama do paço, e esmerilhou certas vergonteas pôdres do tronco dos Botelhos Correias de Mesquita, desprimorando-lhe as sãs com o facto de elle ter vivido dois annos em Coimbra tocando flauta.	Úgy tetszik, hogy a lamego-i nemesség, amely mindenkor büszke volt az almacave-i kiáltványig visszamenő ősiségére, semmibe vette az udvarhölgy kifinomult lelkét, és inkább ápolta a Botelho Correias de Mesquita-k törzsén sarjadt vadhajtásokat, mintsem az egészségeseket, így többre értékelt azt a tényt, hogy két évig fuvolázásból élt Coimbra-ban.
Em 1801 achamos Domingos José Correia Botelho de Mesquita corregedor em Vizeu.	1801-ben Domingos José Correia Botelho de Mesquita-t már Viseuban találjuk mint járásbírót.
Manoel, o mais velho de seus filhos, tem vinte e dois annos, e frequenta o segundo anno juridico.	Idősebb fia, Manuel huszonkét esztendős, és másodéves joghallgató.
Simão, que tem quinze, estuda humanidades em Coimbra.	Simão, aki a tizenötödik évében jár, humaniórákat tanul Coimbra-ban.
As tres meninas são o prazer e a vida toda do coração de sua mãe.	Az anyának a három lány minden öröme és szíve boldogsága.
O filho mais velho escreveu a seu pae queixando-se de não poder viver com seu irmão, temeroso do genio sanguinario d'elle.	Az elsőszülött fiú levélben panaszolta el apjának, hogy nem tud együtt lakni öccsével, mert egészen halálra vált már annak vérszomjas természetétől.
Conta que a cada passo se vê ameaçado na vida, porque Simão emprega em pistolas o dinheiro dos livros, e convive com os mais famosos perturbadores da academia, e corre de noite as ruas insultando os habitantes e provocando-os á luta com assuadas.	Elmesélte, hogy lépten-nyomon életveszedelem fenyegeti, mert Simão pisztolyokat vásárol könyvek helyett, az egyetem legelvetemültebb alakjaival barátkozik, éjszakánként az utcán randalírozik, zaklatja a város polgárait, és ha csak teheti, verekedést provokál a bandájával.
O corregedor admira a bravura de seu filho Simão, e diz á consternada mãe que o rapaz é a figura e o genio de seu bisavô Paulo Botelho Correia, o mais valente fidalgo que déra Traz-os-Montes.	A járásbíró csodálattal adózik Simão merészségének, és közli a kétségbeesett anyával, hogy a fiú külsőre és természetre is dédapjára, Paulo Botelho Correia-ra ütött, akinél derekabb nemes nem termett Trás-os-Montesben.
Manoel, cada vez mais aterrado das arremettidas de Simão, sáe de Coimbra antes de ferias, e vai a Vizeu queixar-se, e pedir que lhe dê seu pae outro destino.	Manuel mind jobban retteg Simão kirohanásaitól, és még a vakáció előtt odahagyja Coimbra-t, hogy Viseuba menjen panaszkodni, s kérje apját, hogy más sorsot szánjon neki.
D. Rita quer que seu filho seja cadete de cavallaria.	Dona Rita azt szeretné, ha fia lovas kadétnak állna.
De Vizeu parte para Bragança Manoel Botelho, e justifica-se nobre dos quatro costados para ser cadete.	Manuel Botelho Viseuból Bragança-ba utazik, hogy negyedíziglen igazoltassa nemességét, ami feltétel a kadéteknél.
No entanto Simão recolhe a Vizeu com os seus exames feitos e approvados.	Simão eközben hazatér Viseuba: minden vizsgáját sikeresen letette.
O pae maravilha-se do talento do filho, e desculpa-o da extravagancia por amor do talento.	Az apa csodálattal adózik fia kiváló képességeinek, és ez enyhíti a kicsapongások miatt érzett haragját.
Pede-lhe explicações do seu mau viver com Manoel, e elle responde que seu irmão o quer forçar a viver monasticamente.	Magyarázatot kér tőle, hogy miért nem fért meg békében Manuellel, amire Simão azt feleli, hogy bátyja szerzetesi életre akarta őt kényszeríteni.
Os quinze annos de Simão tem apparencias de vinte.	Simão tizenöt éves de húsznak látszik.
É forte de compleição; bello homem com as feições de sua mãe, e a corpolencia d'ella; mas de todo avêsso em genio.	Erős testalkatú, szép férfi, anyja vonásaival és arányos termetével: természetében azonban homlokegyenest más.
Na plebe de Vizeu é que elle escolhe amigos e companheiros.	Barátait és cimboráit Viseu alsóbb néprétegeiből válogatja.
Se D. Rita lhe censura a indigna eleição que faz, Simão zomba das genealogias, e mórmente do general Caldeirão que morreu frito.	Amikor Dona Rita szóvá teszi méltatlan választását, Simão feleletképpen anyja felmenőin élcelődik, legkivált Üstös tábornokon, aki pörköltként végezte.
Isto bastou para elle grangear a mal-querença de sua mãe.	Ez elég volt ahhoz, hogy kiessen anyja kegyeiből.
O corregedor via as coisas pelos olhos de sua mulher, e tomou parte no desgosto d'ella, e na aversão ao filho.	A járásbíró a felesége szemével látta a dolgokat, osztotta a felháborodását, és a fia ellen fordult.
As irmãs temiam-no, tirante Rita, a mais nova, com quem elle brincava puerilmente, e a quem obedecia, se lhe ella pedia, com meiguices de criança, que não andasse com pessoas mecanicas.	A fiútól nővérei is tartottak, kivéve Ritát, a legkisebbet, akivel úgy játszadozott, akár egy gyermek, és engedelmeskedett neki, ha kislányos hízelgéssel arra kérte, hogy ne csavarogjon közönséges alakokkal.
Finalisavam as ferias, quando o corregedor teve um grave dissabor.	A vakáció már a vége felé járt, amikor a járásbírót jókora bosszúság érte.
Um de seus criados tinha ido levar a beber os machos, e por descuido ou proposito deixou quebrar algumas vasilhas que estavam á vez no parapeito do chafariz.	Egyik szolgája itatni vitte az öszvéreket, és vigyázatlanságból vagy szándékkal eltört néhány korsót azok közül, amelyek a kút káváján sorakoztak.
Os donos das vazilhas conjuraram contra o criado, e espancaram-no.	Az edények gazdái összeálltak a szolga ellen, és alaposan elpáholták.
Simão passava n'esse ensejo; e, armado d'um fueiro que descravou d'um carro, partiu muitas cabeças, e rematou o tragico espectaculo pela farça de quebrar todos os cantaros.	Simão éppen akkor járt arrafelé; és egy póznával, amit az egyik szekérről kapott le, jó pár kobakot bezúzott, és a tragikus színjátékot végül bohózattal koronázta meg, amikor is minden korsót összetört.
O povoleu intacto fugira espavorido, que ninguem se atrevia ao filho do corregedor; os feridos, porém, incorporaram-se e foram clamar justiça á porta do magistrado.	A bámész tömeg rémülten szétszaladt, mert a járásbíró fiához egy ujjal sem mertek volna hozzányúlni, a sebesültek azonban összeszedték magukat, és igazságukat követelve felvonultak az elöljáróság kapuja elé.
Domingos Botelho bramia contra o filho, e ordenava ao meirinho geral que o prendesse á sua ordem.	Domingos Botelho mindennek elmondta a fiát, és utasította a törvényszolgát, hogy zárja be őt, személyes parancsára.
D. Rita, não menos irritada, mas irritada como mãe, mandou, por portas travessas, dinheiro ao filho para que, sem detença, fugisse para Coimbra, e esperasse lá o perdão do pae.	Dona Rita nem volt kevésbé haragos, de csak úgy haragudott, mint egy anya, titkon pénzt juttatott be fiának azzal az üzenettel, hogy késlekedés nélkül szökjön Coimbra-ba, ott várja be apja bocsánatát.
O corregedor, quando soube o expediente de sua mulher, fingiu-se zangado, e prometteu fazel-o capturar em Coimbra.	Amikor a járásbíró fülébe jutott felesége cselszövése, felháborodást színlelt, és azzal fenyegetőzött, hogy le tudja ő csukatni a himpellért Coimbra-ban is.
Como, porém, D. Rita lhe chamasse brutal nas suas vinganças, e estupido juiz d'uma rapaziada, o magistrado desenrugou a severidade postiça da testa, e confessou tacitamente que era brutal e estupido juiz.	Dona Rita ekkor kegyetlen bosszúállónak nevezte, gyerekes csínytevések korlátolt bírájának, mire az elöljáró homlokán kisimultak a tettetett harag ráncai, és hallgatólagosan megvallotta, hogy úgy viselkedett, mint egy kegyetlen és korlátolt bíró.
II.	II.
Simão Botelho levou de Vizeu para Coimbra as arrogantes convicções da sua valentia.	Simão Botelho úgy érkezett Viseuból Coimbra-ba, hogy kevély büszkeséggel töltötte el saját vakmerősége.
Se recordava os chibantes pormenores da derrota em que pozera trinta aguadeiros, o som cavo das pancadas, a queda atordoada d'este, o levantar-se d'aquelle ensanguentado, a bordoada que abrangia tres a um tempo, a que afocinhava dois, a gritaria de todos, e o estrepito dos cantaros a final, Simão deliciava-se n'estas lembranças, como ainda não vi n'algum drama, em que o veterano de cem batalhas relembra os lourós de cada uma, e esmorece, a final, estafado de espantar, quando não é de estafar, os ouvintes.	Mindegyre visszaidézte az ütközet dicsőséges részleteit, amelyben harminc vízhordóval bánt el, hallotta az ütések tompa hangját, maga előtt látta, hogy az egyik aléltan bukik alá, miközben a másik véres fejjel igyekszik feltápászkodni, eszébe jutott az a suhintás, amellyel egyszerre három embert ütött le a lábáról, azután az másik, amelytől kettő bukott orra, az általános jajveszékelés, utoljára pedig a korsók csörömpölése. Simão olyan élvezettel fürdött emlékeiben, amilyet még nem láttam egy olyan drámában sem, ahol a száz csatát megvívott veterán egyenként emlékezik vissza minden diadalára, s végül döbbenten veszi észre, hogy hallgatósága halálosan unja rémisztő történeteit.
O academico, porém, com os seus enthusiasmos era incomparavelmente muito mais prejudicial e perigoso que o mata-mouros de tragedia.	A diák azonban a maga hevületével összehasonlíthatatlanul ártalmasabb és veszedelmesebb volt, mint a tragédia szájhőse.
As recordações esporeavam-no a façanhas novas, e n'aquelle tempo a academia dava azo a ellas.	Az emlékei új tettekre tüzelték, a korabeli egyetemi hangulat pedig még lovat is adott alá.
A mocidade estudiosa, em grande parte, sympathisava com as balbuciantes theorias da liberdade, mais por presentimento que por estudo.	A tanuló ifjúság zöme rokonszenvvel viseltetett a szabadság kusza eszméi iránt, még ha inkább az érzelmektől, mint a tudástól vezéreltetve is.
Os apostolos da revolução franceza não tinham podido fazer reboar o trovão dos seus clamores n'este canto do mundo; mas os livros dos encyclopedistas, as fontes onde a geração seguinte bebêra a peçonha que sahiu no sangue de noventa e tres, não eram de todo ignorados.	A világnak ebben a szögletében a francia forradalom apostolainak mennydörgései nem vertek semmi visszhangot; az enciklopédisták könyvei viszont, amelyekből a következő nemzedék szívta magába a kilencvenháromban kiömlött vérből párolt mérget, nem voltak teljesen ismeretlenek.
As doutrinas da regeneração social pela guilhotina tinham alguns timidos sectarios em Portugal, e esses de vêr é que deviam pertencer á geração nova.	A társadalmi megújulás nyaktiló által megvalósítható tanainak volt néhány bátortalan híve Portugáliában, és ezek természetesen az új nemzedékhez tartoztak.
Além de que, o rancor a Inglaterra lavrava nas entranhas das classes manufactureiras, e o desprender-se do jugo aviltador de estranhos, apertado, desde o principio do seculo anterior, com as sôgas de ruinosos e perfidos tractados, estava no animo de muitos e bons portuguezes que se queriam antes alliançados com a França, Estes eram os pensadores reflexivos; os sectarios da academia, porém, exprimiam mais a paixão da novidade que as doutrinas do raciocinio.	Amellett, hogy a kézműves osztályok kebelében mélységes harag munkált Angliával szemben, és erős vágy élt bennük, hogy lerázzák végre az idegenek gyalázatos igáját, amelyet az előző évszázad elejétől fogva ártalmas és hitvány szerződések kötelékeivel erősítettek meg, sok jó portugál érezte úgy lelkében, hogy szívesebben vennék a franciákkal kötött szövetséget. Ezek gondolkodó elmék voltak, az egyetem szélsőséges elemeit azonban az újdonság szenvedélye hajtotta, nem az értelem szava.
No anno anterior de 1800 sahira Antonio de Araujo de Azevedo, depois conde da Barca, a negociar em Madrid e Paris a neutralidade de Portugal.	1800-ban már éppen egy éve indult útnak António de Araújo de Azevedo, a későbbi Barca grófja, hogy Madridban és Párizsban Portugália semlegességéről tárgyaljon.
Rejeitaram-lhe as potencias alliadas as propostas, tendo-lhe em conta de nada os dezeseis milhões que o diplomata offerecia ao primeiro consul.	A szövetséges hatalmak azonban visszautasították valamennyi javaslatát, és arról a tizenhat millióról sem vettek tudomást, amit a diplomata a főkonzulnak ajánlott fel.
Sem delongas, foi o territorio portuguez infestado pelos exercitos de Hespanha e França.	Kevéssel ezután spanyol és francia seregek özönlötték el Portugália földjét.
As nossas tropas, commandadas pelo duque de Lafões, não chegaram a travar a lucta desigual, porque, a esse tempo, Luiz Pinto de Sousa, mais tarde visconde de Balsemão, negociara ignominiosa paz em Badajoz, com cedencia de Olivença á Hespanha, exclusão de inglezes dos nossos portos, e indemnisação de alguns milhões á França.	Katonaságunknak, amelyet Lafôes hercege vezetett, nem volt alkalma felvenni sem az egyenlőtlen küzdelmet, mert időközben Luís Pinto de Sousa, később Balsemão vicomtja megalázó békét kötött Badajozban, amelyben átengedtük Olivença-t Spanyolországnak, az angolokat kitiltottuk kikötőinkből, Franciaországnak pedig jó pár milliós hadisarcot fizettünk.
Estes successos tinham irritado contra Napoleão os animos d'aquelles que odiavam o aventureiro, e para outros deram causa a congratularem-se do rompimento com Inglaterra.	Ezek az események egyfelől még nagyobb haragra gerjesztették Napóleonnal szemben azokat a lelkeket, akik amúgy is gyűlölték a kalandort, másokat viszont örömmel töltött el a szakítás Angliával.
Entre os d'esta parcialidade, na convulsiva e irriquieta academia, era voto de grande monta Simão Botelho, apesar dos seus imberbes dezeseis annos.	A forrongó és nyugtalan egyetemen az utóbbiak szekértáborában nagy tekintélye volt Simão Botelho-nak, zsenge tizenhat esztendeje ellenére is.
Mirabeau, Danton, Robespierre, Desmoulins, e muitos outros algozes e martyres do grande açougue, eram nomes de soada musical aos ouvidos de Simão.	Mirabeau, Danton, Robespierre, Desmoulins s a nagy mészárszék még számos hóhérjának és mártírjának a neve muzsika volt Simão füleinek.
Diffamal-os na sua presença era affrontarem-no a elle, e bofetada certa, e pistolas engatilhadas á cara do diffamador.	Ha valaki szapulta őket, akkor azt személyes támadásnak vette, és biztos volt a pofon, vagy töltött pisztolyt szegezett a gyalázkodó homlokának.
O filho do corregedor de Vizeu defendia que Portugal devia regenerar-se n'um baptismo de sangue, para que a hydra dos tyrannos não erguesse mais uma das suas mil cabeças sob a clava do Hercules popular.	A viseui járásbíró fiát az a meggyőződés vezette, hogy Portugáliának a vérkeresztségben kell megújulnia, és Herkules bunkójával kell lesújtani a zsarnokság hidrájának ezer fejére, hogy többé egy se emelkedhessék fel.
Estes discursos, arremêdo d'alguma clandestina objurgatoria de Saint-Just, afugentavam da sua communhão aquelles mesmos que o tinham applaudido em mais racionaes principios de liberdade.	Efféle beszédeivel, amelyek Saint-Just felforgató kirohanásait idézték, sok olyan hívét is elriasztotta, akik a szabadság racionális eszméjét magukénak vallották.
Simão Botelho tornou-se odioso aos condiscipulos que, para se salvarem pela infamia, o delataram ao bispo-conde, reitor da universidade.	Simão Botelho társai szemében egyre gyűlöletesebbé vált, és hogy magukat mentsék, beárulták őt a város püspökének és az egyetem rektorának.
Um dia proclamava o demagogo academico na praça de Sansão aos poucos ouvintes que lhe restaram fieis, uns por mêdo, outros por analogia de boças.	Egy napon a demagóg diák a Sansão téren szónokolt gyér számú híve előtt, akik közül egyeseket a gyávaság, másokat pedig a hasonló vérmérséklet tartott meg mellette.
O discurso ia no mais acrisolado da ideia regicida, quando uma escolta de verdeaes lhe aguou a escandecencia.	A tüzes beszéd éppen a királygyilkosság kikristályosodott eszméjéhez ért, amikor a hevületet egy csapat alabárdos hűtötte le.
Quiz o orador resistir, aperrando as pistolas, mas de sobra sabiam os braços musculosos da cohorte do bispo-conde com quem as haviam.	A szónok megpróbált ellenállni, és pisztolyai után kapott, a rektor különítményének izmos karjai azonban értették a dolgukat.
O jacobino, desarmado e cerrado entre a escolta dos archeiros, foi levado ao carcere academico, d'onde sahiu, seis mezes depois, a grandes instancias dos amigos de seu pae e dos parentes de D. Rita Preciosa.	Végül a lefegyverzett és bilincsbe vert jakobinust az alabárdosok a főiskola börtönébe vitték, ahonnan hat hónappal később szabadult, apja barátainak és Dona Rita Preciosa rokonainak hosszas könyörgésére.
Perdido o anno lectivo, foi para Vizeu Simão.	Miután Simão ezt a tanévet elvesztette, Viseuba ment.
O corregedor repelliu-o da sua presença com ameaças de o expulsar de casa.	A járásbíró kijelentette, hogy színét sem akarja látni és azzal fenyegetőzött, hogy elküldi a háztól.
A mãe, mais levada do dever que do coração, intercedeu pelo filho, e conseguiu sental-o á mesa commum.	Anyja, akit kötelességei vezettek inkább, mintsem a szíve, közbenjárt a fiáért, és elérte, hogy a közös asztalhoz ülhessen.
No espaço de tres mezes fez-se maravilhosa mudança nos costumes de Simão.	Három hónap leforgása alatt Simão szokásai csodálatosképpen megváltoztak.
As companhias da ralé despresou-as.	Gondosan kerülte a csőcselék társaságát, és ha nagy ritkán elment hazulról, akkor azt egymagában vagy legkedvesebb húga társaságában tette.
Sahia de casa raras vezes, ou só, ou com a irmã mais nova, sua predilecta.	Lelki nyugalmát a mezőkben, a fákban, az árnyékos és elhagyatott rejtekekben találta meg.
O campo, as arvores, e os sitios mais sombrios e êrmos eram o seu recreio.	Az édes nyári éjszakákat hajnalig a szabadban töltötte.
Nas dôces noites de estio demorava-se por fora até ao repontar da alva; e aquelles que assim o viam admiravam-lhe o ar scismador e o recolhimento que o sequestrava da vida vulgar.	Az emberek ámulva látták töprengő arcát, félszeg visszavonultságát a mindennapi élettől.
Em casa encerrava-se no seu quarto, e sahia quando o chamavam para a mesa.	Otthon rendre szobájába zárkózott, és csak akkor jött elő, amikor asztalhoz szólították.
D. Rita pasmava da transfiguração, e o marido, bem convencido d'ella, ao fim de cinco mezes consentiu que seu filho lhe dirigisse a palavra.	Dona Rita döbbenten nézte ezt az átalakulást, amely férjének is feltűnt, és hat hónap után megengedte, hogy fia szóljon hozzá.
Simão Botelho amava.	Simão Botelho szerelmes volt.
Ahi está uma palavra unica, explicando o que parecia absurda reforma aos dezesete annos.	Ez hát az a szó, amely tökéletes magyarázattal szolgál egy tizenhét éves fiatalember érthetetlen változására.
Amava Simão uma sua visinha, menina de quinze annos, rica herdeira, regularmente bonita e bem nascida.	Simão a szomszéd leányba szeretett bele, egy szépnek és előkelőnek mondható, tizenöt éves hajadonba, aki gazdag örökség várományosa volt.
Da janella do seu quarto é que elle a vira a primeira vez para amal-a sempre.	Az ifjú szobája ablakából pillantotta meg őt először, és örökre megszerette.
Não ficara ella incolume da ferida que fizera no coração do visinho: amou-o tambem, e com mais seriedade que a usual nos seus annos.	A lány sem járt másként, ugyanazt a sebet érezte, amelyet a szomszéd fiatalember szívén ejtett: szerelmes lett, és jóval komolyabban, mint ahogy az ő korában történni szokott.
Os poetas cansam-nos a paciencia a fallarem do amor da mulher aos quinze annos, como paixão perigosa, unica, e inflexivel.	A költők próbára teszik türelmünket, amikor egy tizenöt éves leány szerelméről áradoznak, és veszedelmes, egyszeri és tántoríthatatlan szenvedélyként írják le.
Alguns prosadores de romances dizem o mesmo.	Egyes regényírók ugyanezt állítják.
Enganam-se ambos.	Pedig téved ez is, az is.
O amor dos quinze annos é uma brincadeira; é a ultima manifestação do amor ás bonecas; é a tentativa da avesinha que ensaia o vôo fóra do ninho, sempre com os olhos fitos na ave mãe que a está da fronde proxima chamando: tanto sabe a primeira o que é amar muito, como a segunda o que é voar para longe.	A szerelem tizenöt éves korban játék; a babákkal való játék szeretetének utolsó megnyilvánulása; a madárfióka szárnypróbálgatása, hogy kiröppenjen fészkéből, szemét azonban le nem venné anyjáról, aki a legközelebb eső fán hívogatja: az egyik éppannyi tud az igaz szerelemről, mint a másik a repülésről.
Thereza de Albuquerque devia ser, por ventura, uma excepção no seu amor.	Teresa Albuquerque azonban ritka kivétel volt szerelmében.
O magistrado e sua familia eram odiosos ao pae de Thereza, por motivos de litigios em que Domingos Botelho lhe deu sentenças contra.	A járásbíró és családja iránt Teresa apja haragot táplált bizonyos peres ügyek óta, amikor Domingos Botelho a terhére ítélkezett.
Afóra isso, ainda no anno anterior dois criados de Thadeu de Albuquerque tinham sido feridos na celebrada pancadaria da fonte.	Mindezt tetézte, hogy az előző évben Tadeu Albuquerque-nek két szolgája is megsebesült a kútnál történt nevezetes verekedéskor.
Salta aos olhos que o amor de Thereza, declinando de si o dever de obtemperar e sacrificar-se ao justo azedume de seu pae, era verdadeiro e forte.	Világosan látszik hát, hogy Teresa szerelme, amellyel megtagadta kötelességét, hogy apja akaratának engedelmeskedjék, és pártját fogja méltó indulatában, igaz volt, és erős.
E este amor era singularmente discreto e cauteloso.	És ez a szerelem tapintatban és óvatosságban sem találta párját.
Viram-se e fallaram-se tres mezes, sem darem rebate á visinhança, e nem sequer suspeitas ás duas familias.	Három hosszú hónapon át úgy váltottak egymással szót és pillantást, hogy abból a szomszédság semmit sem vett észre, és a két családot a sejtelemnek még az árnyéka sem érintette.
O destino, que ambos se promettiam, era o mais honesto: elle ia formar-se para poder sustental-a, se não tivessem outros recursos; ella esperava que seu velho pae fallecesse para, senhora sua, lhe dar com o coração o seu grande patrimonio.	Amit ők ketten egymásnak ígértek, az maga volt a tisztesség: az ifjú tanulni fog, hogy meg tudjon állni a saját lábán, ha más forrásai elapadnának; a leány türelmesen kivárja apja halálát, és szívével együtt neki ajándékozza tetemes örökségét.
Espanta discrição tamanha na indole de Simão Botelho, e na presumivel ignorancia de Thereza em coisas materiaes da vida, como são um patrimonio!	Mily meglepő ez a higgadtság, ha Simão Botelho vérmérsékletét nézzük, és mily megható Teresa járatlansága az élet anyagi dolgaiban, hiszen mit tudja ő, hogy mi egy apai örökség!
Na vespera da sua ida para Coimbra, estava Simão Botelho despedindo-se da suspirosa menina, quando subitamente ella foi arrancada da janella.	A coimbra-i utazás előestéjén Simão Botelho hosszasan búcsúzkodott a sóhajtozó leánytól, amikor Teresa-t valaki hirtelen elrángatta az ablakból.
O allucinado moço ouviu gemidos d'aquella voz que, um momento antes, soluçava commovida por lagrimas de saudade.	A kétségbeesett ifjú már csak annak a hangnak nyöszörgését hallhatta, amelyet egy perccel előbb a vágy könnyei fojtogattak.
Subiu-lhe o sangue á cabeça; contorceu-se no seu quarto como o tigre contra as grades inflexiveis da jaula.	Forró vére az agyába tolult, és úgy hányta-vetette magát a szobában, ahogy a tigris ront neki ketrece hajlíthatatlan rácsainak.
Teve tentações de se matar, na impotencia de soccorrêl-a.	Tehetetlenségében, hogy nem segíthet neki, legszívesebben végzett volna magával.
As restantes horas d'aquella noite passou-as em raivas e projectos de vingança.	Az éjszaka maradék óráit harag és a bosszúállás gondolatai között töltötte.
Com o amanhecer esfriou-lhe o sangue, e renasceu a esperança com os calculos.	A virradattal azután lehűlt a vére, és remény ébredt számításaiban.
Quando o chamaram para partir para Coimbra, lançou-se do leito de tal modo desfigurado, que sua mãe, avisada do rosto amargurado d'elle, foi ao quarto interrogal-o e despersuadil-o de ir era quanto assim estivesse febril.	Amikor szóltak neki, hogy indulnia kell Coimbra-ba, oly különös állapotban kelt ki az ágyból, hogy anyja, akit értesítettek fia feldúlt külleméről, a szobájába sietett, hogy kifaggassa és lebeszélje az útról, ameddig láza tart.
Simão, porém, entre mil projectos, achara melhor o de ir para Coimbra, e esperar lá noticias de Thereza, e vir a Vizeu occultamente fallar com ella.	Simão azonban, akinek fejében ezernyi terv kavargott, jobbnak vélte, ha Coimbra-ba megy, ott várja be Teresa üzenetét, és majd titkon jön vissza Viseuba, hogy szót válthasson vele.
Ajuizadamente discorrêra elle, que a sua demora aggravaria a situação de Thereza.	Józanul ítélt: ha marad, csak nehezíti Teresa helyzetét.
Descêra o academico ao páteo, depois de abraçar a mãe e irmãs, e beijar a mão do pae, que para esta hora reservara uma admoestação severa, a ponto de lhe asseverar que de todo o abandonaria se elle recahisse em novas extravagancias.	Lement a diák az udvarba, megölelte anyját és nővéreit, és kezet csókolt apjának, aki erre az alkalomra szigorú figyelmeztetést tartogatott számára, és ismételten megerősítette, hogy örökre kitagadja, ha újabb gyalázatosságot művel.
Quando mettia o pé no estribo, viu a seu lado uma velha mendiga, estendendo-lhe a mão aberta, como quem pede esmola, e, na palma da mão, um pequeno papel.	A lábát épp a kengyelbe dugta, amikor egy öreg koldusasszonyt pillantott meg maga mellett, aki úgy nyújtotta felé karját, mintha alamizsnát kérne, ám tenyerében csöppnyi papiros lapult.
Sobresaltou-se o moço; e, a poucos passos distante de sua casa, leu estas linhas:	Boldog izgalom töltötte el az ifjút, és a szülőháztól kissé távolabb ezeket a sorokat olvasta:
«Meu pae diz que me vai encerrar n'um convento, por tua causa.	Apám azt mondta, hogy kolostorba küld miattad.
Soffrerei tudo por amor de ti.	De én a te szerelmedért elviselek bármit.
Não me esqueças tu, e achar-me-has no convento, ou no ceo, sempre tua do coração, e sempre leal.	Ne felejts el engem, és akkor rám találsz a kolostorban vagy az Égben, mert szívem hű és örökre tied.
Parte para Coimbra.	Utazz Coimbra-ba.
Lá irão dar as minhas cartas; e na primeira te direi em que nome has de responder á tua pobre Thereza.»	Oda követnek majd leveleim, és az elsőben tudatom veled, hogy milyen néven válaszolhatsz a te szerencsétlen Teresa-dnak.
A mudança do estudante maravilhou a academia.	A diák átváltozásán az egész egyetem csodálkozott.
Se o não viam nas aulas, em parte nenhuma o viam.	Ha nem látták az órán, akkor ugyan nem látták sehol.
Das antigas relações restavam-lhe apenas as dos condiscipulos sensatos que o aconselhavam para bem, e o visitaram no carcere de seis mezes, dando-lhe alentos e recursos, que seu pae lhe não dava, e sua mãe escassamente suppria.	Régi barátai közül csak azokkal érintkezett, akik higgadt szóval mindig a jóra biztatták, hat hónapon át sűrűn látogatták a börtönben, és csomagot vittek neki, pedig az apja egyszer sem küldött, s anyja is csak ritkán.
Estudava com fervor, como quem já d'alli formava as bases do futuro renome e da posição por elle merecida, bastante a sustentar dignamente a esposa.	Megszállottan vetette magát a tanulásba, mintha már most akarná megalapozni jövendő hírnevét és kívánná elfoglalni kiérdemelt helyét, ami biztosítja, hogy méltóképpen eltartsa hitvesét.
A ninguem confiava o seu segredo, senão ás cartas que enviava a Thereza, longas cartas em que folgava o espirito da canceira da sciencia.	Titkát nem osztotta meg senkivel, egyedül a levelekre bízta, a tudós buzgalom szellemével átitatott hosszú levelekre, amelyeket Teresa-nak küldött.
A apaixonada menina escrevia-lhe a miudo, e já dizia que a ameaça do convento fôra mero terror de que já não tinha mêdo, porque seu pae não podia viver sem ella.	A szenvedélyben izzó leány gyakran írt, és közölte vele, hogy a zárda merő fenyegetés volt, s már nem tart tőle, mert apja úgysem tud élni nélküle.
Isto afervorou-lhe para mais o amor ao estudo.	Ezek a szavak még inkább a tanulásra ösztökélték Simão-t.
Simão, chamado em pontos difficeis das materias do primeiro anno, tal conta deu de si, que os lentes e os condiscipulos o houveram como primeiro premiado.	Az első év nehéz anyagát oly alaposan tanulta meg, és tudásáról oly kiválóan adott számot, hogy a tanárok és diákok is a legelső helyet ítélték meg neki.
A este tempo, Manoel Botelho, cadete em Bragança, destacado no Porto, licenciou-se para estudar na universidade as mathematicas.	Ebben az időben Manuel Botelho, aki előbb kadét volt Bragança-ban, majd Porto-ba vezényelték, végzett iskoláival, és matematikai tudományokat kívánt folytatni az egyetemen.
Animou-o a noticia do reviramento que se déra em seu irmão.	Örvendezve fogadta a híreket, amelyek a fivérében végbement változásokról szóltak.
Foi viver com elle; achou-o quieto; mas alheado n'uma ideia que o tornava misanthropo e intratavel n'outro genero.	Ismét lakótársa lett: úgy találta, hogy Simão valóban lehiggadt, csak valami különös eszme szállta meg, ami emberkerülővé tette és nem hajlandó beszélni semmiről.
Pouco tempo conviveram, sendo a causa da separação um desgraçado amor de Manoel Botelho a uma açoriana casada com um academico.	A közös élet rövid ideig tartott, elválásuk oka pedig Manuel Botelho balvégzetű szerelme volt egy azori asszony, az egyik tanár felesége iránt.
A esposa apaixonada perdeu-se nas illusões do cego amante.	A szenvedélyre gyúlt asszony megszédült elvakult szerelmese vágyképeitől.
Deixou o marido, e fugiu com elle para Lisboa, e d'ahi para Hespanha.	Elhagyta urát, és kedvesével Lisszabonba szökött, onnan pedig Spanyolországba.
Em outro relanço d'esta narrativa darei conta do remate d'este episodio.	Az epizód végkifejletéről elbeszélésem egy másik szakaszában számolok majd be.
No mez de Fevereiro de 1803 recebeu Simão Botelho uma carta de Thereza.	1803 február havában Simão Botelho levelet kapott Teresa-tól.
No seguinte capitulo se diz minuciosamente a peripecia que forçára a filha de Thadeu de Albuquerque a escrever aquella carta de pungentissima surpreza para o academico, convertido aos deveres, á honra, á sociedade e a Deus pelo amor.	A következő fejezetben részletesen szó esik majd arról a fordulatról, amely Tadeu de Albuquerque lányát a levél megírására késztette, és fájdalmas meglepetést okozott vele a diáknak, aki szerelméért mindenestül átadta magát a kötelességnek, a tisztességnek, a társadalomnak és Istennek.
III.	III.
O pae de Thereza não embicaria na impureza do sangue do corregedor, se o ajustarem-se os dois filhos em casamento se compadecesse com o odio de um e o desprêso do outro.	Teresa apja a járásbíró nemesi vérvonalának tisztaságát nem kifogásolhatta, ha azonban kiegyeztek volna gyermekeik házasságában, akkor egyikük gyűlölete és másikuk megvetése kelt volna egybe.
O magistrado mofava do rancor do seu visinho, e o visinho malsinava de venalidade a reputação do magistrado.	A bíró kárörvendőn gúnyolódott szomszédja bosszúságán, az pedig a megvesztegethetőség vádjával igyekezett befeketíteni a magisztrátus hírnevét. Ő persze tudta, hogy a másik milyen bosszúban sántikál, és szánt szándékkal úgy tett, mint akiről lepereg minden gyalázkodás, ám napról napra nőtt benne az ingerültség.
Este sabia da injuriosa vingança em que o outro se ia despicando; fingia-se invulneravel á detracção; mas de dia para dia se lhe azedava a bilis; e é de crêr que, se o não contivessem considerações de familia, soffreria menos, desabafando pela bôca d'um bacamarte, arma da predilecção dos Botelhos Correias de Mesquita.	Azt kell hinnünk, hogy ha nincs tekintettel a családtagokra, akkor kevésbé kínlódott volna, mert megkönnyebbülésül egyszerűen lepuffantja egy mordállyal, a Botelho Correia de Mesquita-k kedvenc fegyverével.
Era obra sobrehumana o reconciliarem-se.	Lehetetlen volt hát, hogy megbékéljenek egymással.
Rita, a filha mais nova, estava um dia na janella do quarto de Simão, e viu a visinha rente com os vidros e a testa apoiada nas mãos.	Rita, a legkisebb lány, egy nap kinézett Simão szobájának ablakán, és megpillantotta a szomszéd kisasszonyt, amint homlokát a tenyerébe temetve ül az üveg mögött.
Sabia Thereza que era aquella menina a mais querida irmã de Simão, e a que mais semelhança de parecer tinha com elle.	Teresa tudta, hogy a leányka Simão legkedvesebb húga, és hogy ők ketten hasonlítanak legjobban egymásra.
Sahiu da sua artificial indifferença, e respondeu ao reparo de Rita, fazendo-lhe com a mão um gesto e sorrindo para ella.	Ezért kibontakozott mesterséges közönyéből, hogy Rita pillantására egy integető mozdulattal és mosollyal válaszoljon.
A filha do corregedor sorriu tambem, mas fugiu logo da janella, porque sua mãe tinha prohibido ás filhas de trocarem vistas com pessoa d'aquella casa.	A járásbíró lánya visszamosolygott rá, majd azonmód elhúzódott az ablaktól, mert anyja megtiltotta mindnyájuknak, hogy akár csak pillantást is váltsanak a szomszéd ház lakóival.
No dia seguinte á mesma hora, levada da sympathia que lhe causára aquelle sorriso e aceno, tornou Rita á janella, e lá viu Thereza com os olhos fitos na sua, como se a estivesse esperando.	Rita-t a rokonszenv, amit a barátságos gesztus váltott ki benne, másnap ugyanazon az órán újra az ablakhoz vezette, és meglátta Teresa-t, aki mintha csak várta volna, egyenest feléje nézett.
Sorriram-se com resguardo, afastando-se, a um tempo, do peitoril das janellas; e assim, ambas de pé, no interior dos quartos, se estavam contemplando.	Félszegen egymásra mosolyogtak, majd mindketten kissé hátrébb húzódtak: ki-ki a szobája közepén állt, és a másikat figyelte.
Como a rua era estreita, podiam ouvir-se fallando baixo.	Az utca olyan szűk volt, hogy suttogva is meghallották egymás szavát.
Thereza, mais pelo movimento dos labios que por palavras, perguntou a Rita se era sua amiga.	Teresa inkább csak ajkai mozgatásával, mintsem szavakkal azt kérdezte Rita-tól, hogy lesz-e barátnője.
A menina respondeu com um gesto affirmativo, e fugiu, acenando-lhe um adeus.	A kislány biccentéssel válaszolt igent, azután istenhozzádot intett, és elszaladt.
Estes rapidos instantes de se vêrem repetiram-se successivos dias, até que, perdido o maior mêdo de ambas, ousaram demorar-se em palestras a meia voz.	A találkozás röpke pillanatai napról napra ismétlődtek, végül már, hogy mindkettőjük félelme csillapodott, fennhangon társalogtak egymással.
Thereza fallava de Simão, contava á menina de onze annos o segredo do seu amor, e dizia-lhe que ella havia de ser ainda sua irmã, recommendando-lhe muito que não dissesse nada á sua familia.	Teresa szólt vele Simão-ról, és rábízta a leánykára szerelme titkát. Azt is mondta neki, hogy egy napon még bizonyosan nővérek lesznek, de lelkére kötötte, hogy a családjának ne szóljon semmiről.
N'uma d'essas conversações, Rita descuidara-se, e levantou de modo a voz que foi ouvida d'uma irmã, que a foi logo accusar ao pae.	Az egyik alkalommal Rita megfeledkezett magáról, és kissé hangosabban szólt, amire felfigyelt az egyik nővére, és azon nyomban bepanaszolta apjuknál.
O corregedor chamou Rita, e forçou-a pelo terror a contar tudo que ouvira á visinha.	A járásbíró magához hívatta Ritát, és erővel kényszerítette, hogy elmondjon mindent, amit a szomszéd lánytól hallott.
Tanta foi sua cólera, que, sem attender ás razões da esposa, que viera espavorida dos gritos d'elle, correu ao quarto de Simão, e viu ainda Thereza á janella.	Dühében szinte eszét vesztette, és meg sem hallva felesége csillapító szavait, aki a kiabálásra rémülten odafutott, rohanvást berontott Simão szobájába, és meglátta Teresa-t az ablakban.
Ólé!—disse elle á pállida menina—Não tenha a confiança de pôr olhos em pessoa de minha casa. Se quer casar, case com um sapateiro, que é um digno genro de seu pae.	- Ez már azért sok - vetette oda a sápadt teremtésnek. - Az én házam lakóit maga a pillantásával se merje illetni. Ha annyira férjhez akar menni, akkor válasszon egy vargát, az a méltó vő a maga apjához.
Thereza não ouviu o remate da brutal apostrophe: tinha fugido aturdida e envergonhada.	Teresa a durva szónoklat végszavait már nem hallotta, mert rémületében szégyenkezve elmenekült.
Porém, como o desabrido ministro ficasse bramindo no quarto, e Thadeu de Albuquerque sahisse a uma janella, a cólera d'aquelle redobrou, e a torrente das injurias, longo tempo represada, bateu no rosto do visinho, que não ousou replicar-lhe.	A nyers modorú főhivatalnok azonban tovább lármázott ott a szobában, eladdig hogy végül Tadeu Albuquerque is felbukkant az egyik ablakban, amitől a doktor indulata megkétszereződött, és a jó ideje visszatartott sértések áradatát zúdította a szomszédja képébe, aki replikázni sem mert.
Thadeu interrogou sua fllha, e acreditou que foi causa á sanha de Domingos Botelho estarem as duas meninas praticando innocentemente, por	Tadeu megkérdezte lányát, és akkor megtudta, hogy Domingos Botelho dühöngésének oka a két lány korukhoz illő, ártatlan csevegése volt.
tregeitos, em coisas de sua idade. Desculpou o velho a criancice de Thereza, admoestando-a a que não voltasse áquella janella.	Az öreg megbocsátotta Teresa-nak a gyerekes bohóságot, de figyelmeztette rá, hogy többé ne menjen ahhoz az ablakhoz.
Esta mansidão do fidalgo, cujo natural era bravio, tem a sua explicação no projecto de casar em breve a filha com seu primo Balthazar Coutinho, de Castro-d'Aire, senhor de casa, e egualmenle nobre da mesma prosapia.	Az amúgy hirtelen természetű idős nemes engedékenysége mögött az lapult, hogy lányát rövid időn belül férjhez készült adni Baltasar Coutinho-hoz, aki Castro Daire-ban vitt saját házat, és ugyanabból a nemesi ágból származott.
Cuidava o velho, presumpçoso conhecedor do coração das mulheres, que a brandura seria o mais seguro expediente para levar a filha ao esquecimento d'aquelle pueril amor a Simão.	Az önhitt vénember úgy gondolta, jól ismeri a női szíveket, és a gyengéd kedvesség lesz a megoldás, hogy lányával elfeledtesse Simão-hoz fűződő korai szerelmét.
Era maxima sua que o amor, aos quinze annos, carece de consistencia para sobreviver a uma ausencia de seis mezes.	Szilárd meggyőződése volt, hogy egy tizenöt éves lány szerelme nem ismeri az állhatatosságot, ami ahhoz volna szükséges, hogy elviseljen hat hónapos távollétet.
Não pensava errado o fidalgo, mas o erro existia.	Nem gondolkodott hibásan a nemes, de a hiba ott volt a számításaiban.
As excepções tem sido o ludibrio dos mais assizados pensadores, tanto no especulativo como na sciencia positiva.	A legfényesebb elméket is a kivételek teszik nevetségessé, legyen szó akár az elméletről, akár a tapasztalásról.
Não era muito que Thadeu de Albuquerque fosse enganado em coisas de amor e coração de mulher, cujas variantes são tantas e tão caprichosas, que eu não sei se alguma maxima póde ser-nos guia, a não ser esta: «Em cada mulher, quatro mulheres incomprehensiveis, pensando alternadamente como se hão de desmentir umas ás outras.»	Nem nagyon fogott mellé Tadeu Albuquerque a szerelem és a női szív dolgában, csakhogy a kérdés oly szerteágazó, hogy aligha van olyan tétel, amely biztos vezetőül tudna szolgálni, hacsak ez az egy nem: "Minden nőben négy önfejű lény lakozik egyszerre, akik egymással versengenek azon, hogy miképp cáfoljanak rá a másikra.
Isto é o mais seguro; mas não é infallivel.	" Biztosabb állítás nem létezik, ám még ez sem megingathatatlan.
Ahi está Thereza que parece ser unica em si.	Itt van Teresa, aki, úgy tetszik, hogy egymagában alkot egyetlen nőt.
Dir-se-ha que as tres da conta, que diz a sentença, não podem coexistir com a quarta, aos quinze annos?	Azt mondhatnánk netalán, hogy az idézett másik három lény nem képes együtt élni a tizenöt esztendős negyedikkel?
Tambem o penso assim, posto que a fixidez, a constancia d'aquelle amor, funda em causa independente do coração: é porque Thereza não vai á sociedade, não tem um altar em cada noite na sala, não provou o incenso d'outros galans, nem teve ainda uma hora de comparar a imagem amada, desluzida pela ausencia, com a imagem amante, amor nos olhos que a fitam, e amor nas palavras que a convencem de que ha um coração para cada homem, e uma só mocidade para cada mulher.	Magam is így gondolom, tekintettel rá, hogy szerelmének szilárdsága, öntudata a szív elfogulatlanságában leli okát; ami azért van, mert Teresa nem jár társaságba, nem állít a szalonjában minden este oltárt, nem próbálta más tömjénfüstölő illatát, nem volt még egyetlen órája sem arra, hogy összehasonlítsa a szeretett lény képét, amelyet elhomályosított a távollét, egy hódoló képével, nem tapasztalta a tekintetekből feléje áradó szerelmet, nem hallgatta a szerelmes szavakat, amelyek azt bizonygatják neki, hogy minden férfi számára van egy szív és minden nő csak egyszer fiatal.
Quem me diz a mim que Thereza teria em si as quatro mulheres da maxima, se o vapor de quatro incensorios lhe estonteasse o espirito?	Ki tudná megmondani nekem, hogy Teresa-ban ott lakozna-e a szóban forgó négy lény, ha egyszerre négy füstölő illata bódítaná lelkét?
Não é facil, nem preciso decidir; e vamos ao conto.	Nem könnyű a kérdés, és nem is nekem kell megoldani.
Ácerca de Simão Botelho, nunca diante de sua filha Thadeu de Albuquerque proferiu palavra, nem antes nem depois do disparate do corregedor.	Folytassuk hát az elbeszélést. Tadeu de Albuquerque egyetlenegyszer sem ejtette ki Simão Botelho nevét, sem azelőtt, hogy a járásbíró azt a kirohanást intézte ellene, sem utána.
O que elle fez logo foi chamar a Vizeu o sobrinho de Castro d'Aire, e prevenil-o do seu designio, para que elle em face de Thereza procedesse como convinha a um enamorado de feição, que mutuamente se apaixonassem e promettessem auspicioso futuro ao casamento.	Ehelyett Viseuba hívta unokaöccsét Castro Daire-ből, hogy felkészítse tervére, miszerint viselkedjék úgy, ahogy az egy igazi szerelmeshez illik, és ha majd kölcsönösen egymásba szeretnek, akkor keljenek egybe a boldog házasság ígéretével.
Por parte de Balthazar Coutinho a paixão inflammou-se tão depressa, quanto o coração de Thereza se congelou de terror e repugnancia.	Baltasar Coutinho a maga részéről éppoly hamar szenvedélyre gyúlt, mint amilyen gyorsan Teresa szíve fagyossá vált a félelemtől és a viszolygástól.
O morgado de Castro-d'Aire, attribuindo a frieza de sua prima a modestia, a innocencia e acanhamento, lisonjeou-se do virginal melindre d'aquella alma, e saboreou de antemão o prazer de uma lenta, mas segura conquista.	A Castro Daire-i földbirtokosnak, aki unokahúga vonakodását a szemérem, az ártatlanság és a félénkség jelének vette, felettébb megtetszett a szűzies teremtés, és már előre élvezte a lassú, ám biztos győzelem ízét.
Verdade é que Balthazar nunca se explicara de modo que Thereza lhe désse resposta decisiva; um dia, porém, instigado por seu tio, affoitou-se o ditoso noivo a fallar assim á melancólica menina:	Való igaz, Baltasar egyáltalán nem sürgette Teresa-t, hogy adjon neki végső választ. Egy nap azonban bácsikája nógatására a boldog vőlegény rászánta magát, hogy ekképpen szóljon a mélabús lánnyal:
—É tempo de lhe abrir o meu coração, prima.	- Ideje, kedves húgom, hogy feltárjam szívemet ön előtt.
Está bem disposta a ouvir-me?	Hajlik rá, hogy meghallgasson?
—-Eu estou sempre bem disposta a ouvil-o, primo Balthazar.	- Önt mindig boldogan hallgatom, Baltasar fivérem.
A desplicencia enfadosa d'esta resposta abalou algum tanto as convicções do fidalgo, respeito á innocencia, modestia e acanhamento de sua prima.	A válaszban rejlő gúny egy kissé megingatta Baltasart meggyőződésében unokahúga szemérmessége, ártatlansága és félénksége felől.
Ainda assim quiz elle no momento persuadir-se que a boa vontade não poderia exprimir-se d'outro modo, e continuou:	Ezzel együtt úgy fogta fel, hogy ebben a helyzetben másképp nemigen nyilvánulhatott volna meg a jóakarat, és folytatta:
—Os nossos corações penso eu que estão unidos; agora é preciso que as nossas casas se unam.	- Úgy érzem, a mi kettőnk szíve egymásra talált; most már csak az maradt hátra, hogy házaink is egyesüljenek.
Thereza impallideceu, e baixou os olhos.	Teresa elsápadt, és lesütötte szemét.
—Acaso lhe diria eu alguma coisa desagradavel?!—proseguiu Balthazar, rebatido pela desfiguração de Thereza.	- Valami kellemetlenséget mondtam talán? - folytatta Baltasar, megdöbbenve Teresa színeváltozásától.
—Disse-me o que é impossível fazer-se—respondeu ella sem turvação—O primo engana-se: os nossos corações não estão unidos.	- Amit mondott, az lehetetlen - felelte a lány határozottan. - Unokatestvérem tévedésben él: a mi kettőnk szíve nem talált egymásra.
Sou muito sua amiga, mas nunca pensei em ser sua esposa, nem me lembrou que o primo pensava em tal.	Az ön legjobb barátja vagyok, de az soha eszembe sem jutott, hogy a felesége legyek, és nem is képzeltem, hogy kedves fivérem ilyesmit forgat a fejében.
—Quer dizer que me aborrece, prima Thereza?—atalhou corrido o morgado.	- Egyszóval Teresa húgom neheztel rám - vetette közbe a földbirtokos zavartan.
—Não, senhor: já lhe disse que o estimava muito, e por isso mesmo não devo ser esposa d'um amigo a quem não posso amar.	- Nem, barátom; mondtam már önnek, hogy milyen nagyra becsülöm, és éppen ezért nem volna helyes, ha egy olyan barátom felesége lennék, akit nem vagyok képes szeretni.
A infelicidade não seria só minha…	A boldogtalanság nem csak az én osztályrészem lenne… - Ez nagyon szép, de megtudhatnám vajon - forgatta tovább a szót az unokafivér kényszeredett mosollyal -, hogy ki az, aki elfordítja tőlem az én húgom szívét?
—Muito bem…	- Mit nyerne vele, ha tudná?
Posso eu saber—tornou com refalsado sorriso o primo—quem é que me disputa o coração de minha prima?	- Egyvalamit biztosan; legalább tisztába jönnék vele, hogy unokahúgom egy másik férfit szeret…
—Que lucra em o saber?	Eltaláltam?
—Lucro saber, pelo menos, que a minha prima ama outro homem… é exacto?	- El.
—É.	- És oly nagy az a szenvedély, hogy még apja akaratával is szembeszegül?
—E com tamanha paixão que desobedece a seu pae?	- Nem szegülök szembe; a szív azonban erősebb, mint a leány alázatossága.
—Não desobedeço: o coração é mais forte que a submissa vontade de uma filha.	Akkor tennék apám akarata ellen, ha férjhez mennék.
Desobedeceria, se casasse contra a vontade de meu pae; mas eu não disse ao primo Balthazar que casava; disse-lhe unicamente que amava.	Azt pedig nem állítottam, Baltasar fivérem, hogy férjhez megyek; csak annyit mondtam, hogy szeretek. - Tudja húgom, hogy egészen megdöbbent, ahogy beszél?!…
—Sabe a prima que eu estou espantado do seu modo de dizer!… quem pensaria que os seus dezeseis annos estavam tão abundantes de palavras!…	Ki hitte volna, hogy csekély tizenhat esztendejével ilyen jól bánik a szavakkal!…
—Não são só palavras, primo—retorquiu Thereza com gravidade—são sentimentos que merecem a sua estima, por serem verdadeiros.	- Ezek nem csak szavak, testvérem - válaszolt ünnepélyesen Teresa -, hanem érzelmek, amelyek megérdemlik a tiszteletet, mert valódiak.
Se lhe eu mentisse ficaria mais bem vista de meu primo?	Ha most hazudtam volna önnek, akkor nőttem volna a szemében?
—Não, prima Thereza; fez bem em dizer a verdade, e de a dizer em tudo.	- Nem, Teresa húgom: nagyon is jól tette, hogy az igazat mondta, és hogy nem tagad el semmit.
Ora, olhe, não duvída declarar quem é o ditoso mortal da sua preferencia?	Éppen ezért ne habozzon megvallani, hogy ki az a boldog halandó, aki a szívét bírja!
—Que lhe faz saber isso?	- Mit ér vele, ha megtudja?
—Muito, prima: todos temos a nossa vaidade, e eu folgaria muito de me vêr vencido por quem tivesse merecimentos que eu não tenho aos seus olhos.	- Sokat, húgom: mindenkiben dolgozik a hiúság, és igaz örömömre szolgálna, ha tudnám, hogy miféle olyan erényei vannak legyőzőmnek, amilyeneket bennem nem lát.
Tem a bondade de me dizer o seu segredo, como o diria a seu primo Balthazar, se o tivesse em conta do seu amigo intimo?	Lenne olyan jó hát, hogy elárulja titkát az ön Baltasar fivérének, akit az imént bizalmas barátjának mondott?
—N'essa conta é que eu o não posso já ter…—respondeu Thereza, sorrindo e contando, como elle, as syllabas das palavras.	- Ilyen mérvű bizalmat már nem várhat el tőlem… - válaszolta minden szótagot kihangsúlyozva Teresa, és közben mosolygott.
—Pois nem para amigo me quer?!	- Tehát már a barátjának sem akar?
—O primo não me perdoa a sinceridade que eu tive, e será de hoje em diante meu inimigo.	- Fivérem nem lenne képes megbocsátani nekem, hogy őszinte voltam, és mától fogva ellenségemmé válna.
—Pelo contrario…—tornou elle com mal rebuçada ironia—muito pelo contrario…	- Ellenkezőleg… - szólt a férfi alig leplezett gúnnyal - éppen ellenkezőleg…
Eu lhe provarei que sou seu amigo, se alguma vez a vir casada com algum miseravel indigno de si.	Majd bebizonyítanám önnek, hogy mennyire a barátja vagyok, ha valaha is férjhez akarna menni egy nyomorult, méltatlan alakhoz.
—Casada!…—interrompeu ella; mas Balthazar cortou-lhe logo a réplica d'este modo:	- Férjhez!… - vetette közbe a leány, Baltasar azonban belé fojtotta a választ:
—Casada com algum famoso ébrio ou jogador de páo, valentão de aguadeiros, e distincto cavalheiro que passa os annos lectivos encarcerado nas cadêas de Coimbra…	- Férjhez, mondjuk valami híres iszákoshoz vagy kocsmai verekedőhöz, a vízhordók réméhez, egy finom lovaghoz, aki a tanulóéveit a coimbra-i tömlöcökben tölti vasra verve…
Visivel é que Balthazar Coutinho estava senhor do segredo de Thereza.	Nyilvánvaló hát, hogy Baltasar már ismerte Teresa titkát.
Seu tio, naturalmente, lhe communicara a criancice da prima, talvez antes de destinar-lh'a esposa.	Bizonyára bácsikája mesélte el neki mint unokatestvére gyerekes hóbortjait, talán még azelőtt, hogy neki szánta volna feleségül.
Ouvira Thereza o tom sarcastico d'aquellas palavras, e erguêra-se respondendo assim com altivez:	Teresa-t bántotta a szavakból feléje áradó maró gúny, felkelt hát ültéből és méltósággal kérdezte:
—Não tem mais que me diga, primo Balthazar?	- Más mondanivalója nincs, Baltasar fivérem?
—Tenho, prima: queira sentar-se algum tempo mais.	- De van, húgom, kérem, foglaljon helyet még egy kevés időre.
Não cuide agora que está fallando com o namorado infeliz: convença-se de que falla com o seu mais proximo parente e mais sincero amigo, e mais decidido guarda da sua dignidade e fortuna.	Ne higgye, hogy most a boldogtalan szerelmes beszél belőlem, legyen meggyőződve róla, hogy legközelebbi rokona, legőszintébb barátja, méltóságának és vagyonának legelszántabb őre szól önhöz.
Eu sabia que minha prima, contra a expressa vontade de seu pae, uma ou outra vez conversára da janella com o filho do corregedor.	Régóta tudom, hogy unokahúgom apja kifejezett akarata ellenére, egyszer s másszor szót váltott ablakából a járásbíró fiával.
Não dei valor ao successo, e tomei-o como criancice.	A dolognak nem tulajdonítottam jelentőséget, úgy vettem mint korához illő csintalankodást.
Como eu frequentasse o meu ultimo anno em Coimbra, ha dois annos conheci de sobra Simão Botelho.	Amikor két évvel ezelőtt utolsó évemet tapostam Coimbra-ban, túl sok alkalmam volt rá, hogy megismerjem Simão Botelho-t.
Quando vim e me contaram a sua affeição ao academico, pasmei da boa fé da priminha; depois entendi que a sua mesma innocencia devia ser o seu anjo custodio.	Hazatérvén, elmesélték nekem vonzalmát a diák iránt, és én egészen megütköztem húgocskám naivságán; azután arra gondoltam, hogy éppen ez az ártatlanság a legfőbb őrangyala.
Agora, como seu amigo, cumpunjo-me de a vêr ainda fascinada pela perversidade do seu visinho.	Most mint barátját őszintén elszomorít, hogy még mindig bűvöletében él elfajzott szomszédjának.
Não se recorda de ter visto Simão Botelho sociando com a infima vilanagem d'esta terra?	Nem emlékszik rá, hogy miként alacsonyodott le a környék undok csőcselékéhez?
Não viu os seus criados com as cabeças quebradas pelo tal varredor de feiras?	Nem látta szolgáit betört fejjel, amit ennek a vásári verekedőnek köszönhettek?
Não lhe constou que elle, em Coimbra, abarrotado de vinho, andava pelas ruas armado como um salteador de estradas, proclamando á canalha a guerra aos nobres, e aos reis, e á religião de nossos paes?	Nem mondta senki, hogy Coimbra-ban bortól ittasan, állig felfegyverkezve járta az utcákat mint egy útonálló, a söpredéket pedig a nemesek és a királyok, a vallás és őseink ellen tüzelte?
A prima ignoraria isto por ventura?	Lehet, hogy az én kishúgom erről semmit sem tudott?
—Ignorava parte d'isso, e não me afflige o sabêl-o.	- Egy részéről mindeddig nem tudtam, de nem rendít meg, hogy most már tudom.
Desde que conheci Simão, não me consta que elle tenha dado o menor desgosto á sua familia, nem ouço fallar mal d'elle.	Amióta én ismerem Simão-t, nem tűnt fel nekem, hogy a legcsekélyebb bánatot okozta volna a családjának, és azóta semmi rosszat nem hallok felőle.
—E está por isso persuadida de que Simão deve ao seu amor a reforma de costumes?	- És meg van győződve arról, hogy az ön szerelme miatt változott meg Simão a szokásaiban?
—Não sei, nem penso n'isso—replicou com enfado Thereza.	- Nem tudom, és nem is gondolok rá - válaszolt ingerülten Teresa.
—Não se zangue, prima.	- Ne mérgelődjék, húgom.
Vou-lhe dizer as minhas ultimas palavras: eu hei de, em quanto viver, trabalhar para salval-a das garras de Simão Botelho.	Hadd mondjak még néhány szót végezetül: ameddig élek, kötelességemnek fogom tartani, hogy megmentsem önt Simão Botelho karmai közül.
Se seu pae lhe faltar, fico eu.	Ha már atyja elhagyja, akkor maradok én.
Se as leis a não defenderem dos ataques do seu demonio, eu farei vêr ao valentão que a victoria sobre os aguadeiros não o poupa ao desgosto de ser levado a pontapés para fóra da casa de meu tio Thadeu d'Albuquerque.	Ha a törvény nem óvja meg rossz szelleme zaklatásaitól, akkor majd én megmutatom annak a bajnoknak, hogy a vízhordók fölött aratott diadala nem kíméli meg attól, hogy rúgásaimmal ki ne legyen akolbólítva Tadeu de Albuquerque nagybácsim házából. - Egyszóval fivérem uralkodni kíván felettem!
—Então o primo quer-me governar?—atalhou ella com desabrida irritação.	? - vetette közbe a lány leplezetlen ingerültséggel.
—Quero-a dirigir em quanto a sua razão precisar de auxilio.	- Csak irányítani szeretném, amíg értelme támogatásra szorul.
Tenha juizo, e eu serei indifferente ao seu destino.	Térjen észre, és én közömbös maradok sorsa iránt.
Não a enfado mais, prima Thereza.	Nem leszek a terhére többé, Teresa húgom.
Balthazar Coutinho foi d'ali procurar seu tio, e contou-lhe o essencial do dialogo.	Baltasar Coutinho egyenest nagybácsijához ment, és röviden összefoglalta, hogy miről folyt a beszélgetés.
Thadeu, atonito da coragem da filha, e ferido no coração e direitos paternaes, correu ao quarto d'ella, disposto a espancal-a.	A lánya vakmerőségén megütődött Tadeu olyannyira sértve érezte magát apai szívében és jogaiban, hogy Teresa szobájába akart rontani, készen rá, hogy elpáholja.
Reteve-o Balthazar, reflexionando-lhe que a violencia prejudicaria muito a crise, sendo coisa de esperar que Thereza fugisse de casa.	Baltasar tartotta vissza, miután érveivel meggyőzte, hogy ezzel csak tetézné a bajt, mert legfeljebb azt érné el vele, hogy a lány elszökik a háztól.
Refreou o pae a sua ira, e meditou.	Az apa visszafogta hát haragját, és gondolataiba mélyedt.
Horas depois chamou sua filha, mandou-a sentar ao pé de si, e em termos serenos e gesto bem composto, lhe disse que era sua vontade casal-a com o primo; porém que elle já sabia que a vontade de sua filha não era essa.	Órákkal később hívatta lányát, leültette maga mellé, és nyugalmas szavakkal, türelmesen közölte vele: eredeti szándéka az volt, hogy hozzáadja unokafivéréhez, most azonban megtudta, hogy lányának nem ez az óhaja.
Ajuntou que a não violentaria; mas tambem não consentiria que ella, sovando aos pés o pundonor de seu pae, se désse de coração ao filho do seu maior inimigo.	Hozzátette azután, hogy erőszakkal nem fogja kényszeríteni, de azt sem tűri el, hogy apai önérzetébe gázolva, legnagyobb ellensége fiát válassza.
Disse mais que estava a resvalar na sepultura, e mais depressa desceria a ella, perdendo o amor da filha, que elle já considerava morta.	Elmondta, hogy fél lábbal már a sírban van, és az egykettőre elnyelné, ha elveszítené lánya szeretetét, aki már meghalt számára.
Terminou perguntando a Thereza, se ella duvidava entrar n'um convento, e ahi esperar que seu pae morresse, para depois ser desgraçada á sua vontade.	Végül megkérdezte Teresa-tól, hogy nem habozna-e kolostorba vonulni, s ott kivárni, míg az apja meghal, mert utána már kedve szerint átadhatná magát magának szerencsétlen sorsának.
Thereza respondeu, chorando, que entraria n'um convento, se essa era a vontade de seu pae; porém que se não privasse elle de a ter em sua companhia, nem a privasse a ella dos seus affectos, por mèdo de que sua filha praticasse alguma acção indigna, ou lhe desobedecesse no que era virtude obedecer.	Teresa sírva válaszolta, hogy kolostorba vonul, ha ez apja kívánsága; ám ha nem űzné el őt maga mellől, akkor ő sem kockáztatná apja gyengédségét azzal, hogy valami méltatlan dolgot cselekedjék vagy megtagadja az engedelmességet ott, ahol az engedelmesség erény.
Prometteu-lhe julgar-se morta para todos os homens, menos para seu pae.	Megfogadta, hogy meghal minden férfi számára, csak apjának fog élni.
Thadeu ouviu-a, e não lhe replicou.	Tadeu végighallgatta és nem válaszolt semmit.
IV.	IV.
O coração de Thereza estava mentindo.	Teresa szíve hazudott.
Vão lá pedir sinceridade ao coração!	De ki követelhet a szívtől őszinteséget!
Para finos entendedores, o dialogo do anterior capitulo definiu a filha de Thadeu de Albuquerque.	Az érzékeny olvasónak az előző fejezet párbeszéde sok mindent elárult Tadeu de Albuquerque lányáról.
É mulher varonil, tem força de caracter, orgulho fortalecido pelo amor, despêgo das vulgares apprehensões, se são apprehensões a renuncia que uma filha faz de sua vontade ás imprevidentes e caprichosas vontades de seu pae.	Határozott teremtés, van benne jellemszilárdság, büszkeségét a szerelem táplálja, hajlamos az igénytelenségre, ha ugyan igénytelenség az a lemondás, amelyet egy leány ajánl fel, hogy eleget tegyen apja zsarnoki és szeszélyes kívánalmainak.
Diz boa gente que não, e eu abundo sempre no voto da gente boa.	A jó emberek szerint nem, és én mindig adtam a jó emberek véleményére.
Não será aleive attribuir-lhe uma pouca de astucia, ou hypocrisia, se quizerem; perspicacia seria mais correcto dizer.	Nem a rosszindulat jele, ha némi ravaszságot, vagy ha tetszik, képmutatást is tulajdonítunk neki, vagy talán helyesebb, ha úgy mondjuk, agyafúrtságot.
Thereza adivinha que a lealdade tropeça a cada passo na estrada real da vida, e que os melhores fins se attingem por atalhos onde não cabem a franqueza e a sinceridade.	Teresa megsejtette már, hogy a hűség lépten-nyomon megbotlik a való élet országútján, és hogy a legjobb célok kerülőutakon érhetők el, ahol az őszinteségnek és a nyíltságnak nemigen van helye.
Estes ardis são raros na idade inexperta de Thereza; mas a mulher do romance quasi nunca é trivial, e esta, de que resam os meus apontamentos, não o era.	Efféle fortélyok csak elvétve merülnek fel Teresa tapasztalatok nélküli életkorában; a regények hősnői azonban sohasem közönségesek, ez a hősnő pedig, akiről az én feljegyzéseim szólnak, különösen elüt az átlagtól.
A mim me basta para crêr em sua distincção a celebridade que ella veio a ganhar á conta da desgraça.	Én pedig már csak azért is hiszek kiválóságában, mert hírnevét szerencsétlen sorsának köszönheti.
Da carta que ella escreveu a Simão Botelho, contando as scenas descriptas, a critica deduz que a menina de Vizeu contemporisava com o pae, pondo a mira no futuro, sem passar pelo dissabor do convento, nem romper com o velho em manifesta desobediencia.	Abból a levélből, amelyben Teresa az iménti jelentekről beszámol Simão Botelho-nak, a kritikus elmék arra következtetnének, hogy a viseui leány olyan alkut kötött apjával a jövő érdekében, hogy megmeneküljön a kolostor lélekölő sivárságától, ugyanakkor kenyértörésre se kerüljön sor nyílt engedetlensége miatt.
Na narrativa que fez ao academico omittiu ella as ameaças do primo Balthazar, clausula que, a ser transmittida, arrebataria de Coimbra o moço, em que sobejavam brios e ferocidade para mantêl-os.	A diáknak küldött beszámolójában elhallgatta Baltasar fivére szitkozódását, mert ennek hallatán az ifjú útnak indult volna Coimbra-ból, hogy fölös önérzetétől és bátorságától ösztönözve kiálljon érte.
Mas não é esta ainda a carta que surprendeu Simão Botelho.	De Simão Botelho nem ettől a levéltől rendült meg.
Parecia bonançoso o ceo de Thereza.	Teresa fölött mintha egyszeriben kiderült volna az égbolt.
Seu pae não fallava em claustro, nem em casamento. Balthazar Coutinho voltára ao seu solar de Castro-d'Aire.	Apja nem beszélt már kolostorról, sem házasságról, Baltasar Coutinho pedig visszatért Castro Daire-i birtokára.
A tranquilla menina dava semanalmente estas boas novas a Simão, e este, alliando ás venturas do coração as riquezas do espirito, estudava incessantemente, e desvelava as noites arquitectando o seu edifício de futura gloria.	A felszabadult leány hetente küldte jó híreit Simão-nak, aki a szív lelkesedését a szellem gazdagságával egyesítve szakadatlanul tanult, s még éjszakáit is ébren töltötte, hogy tovább építgesse jövendő dicsőségét.
Ao romper d'alva, d'um domingo de Junho de 1803, foi Thereza chamada para ir com seu pae á primeira missa da igreja parochial.	1803 júniusának valamelyik vasárnapján, már napkeltekor felébresztették Teresa-t, hogy kísérje el apját templomba, az első misére.
Vestiu-se a menina assustada, e encontrou o velho na ante-camara a recebêl-a com muito agrado, perguntando-lhe se ella se erguia de bons humores para dar ao author de seus dias um resto de velhice feliz.	A lány riadtan kapkodta magára ruháit. Az öreg már az előszobában várt rá, nyájas arccal közeledett felé, majd megkérdezve tőle, hogy jó kedéllyel ébredt-e ahhoz, hogy bearanyozza hátralévő napjait, ő pedig élvezhesse boldog öregségét.
O silencio de Thereza era interrogador.	Teresa hallgatása kérdés volt.
—Vais hoje dar a mão de esposa a teu primo Ballhazar, minha filha.	- Leányom, ma van a napja, hogy menyasszonyi kezedet nyújtod Baltasar unokatestvérednek.
É preciso que te deixes cegamente levar pela mão de teu pae.	Kötelességed, hogy vak engedelmességgel kövesd apád iránymutatását.
Logo que déres este passo difficil, conhecerás que a tua felicidade é d'aquellas que precisam ser impostas pela violencia.	Ha megteszed az első nehéz lépést, azonnal megérted, hogy a te boldogságodért volt szükség az erőszakra.
Mas repara, minha querida filha, que a violencia de um pae é sempre amor.	Ne feledd azonban, hogy az atyai erőszak maga a szeretet.
Amor tem sido a minha condescendencia e brandura para comtigo.	Ugyanúgy, ahogy a szeretet nyilvánult meg akkor is, amikor lágy és engedékeny voltam hozzád.
Outro teria subjugado a tua desobediencia com maus tractos, com os rigores do convento, e talvez com o desfalque do teu grande patrimonio.	Más az én helyemben engedetlenségedért kemény büntetést mért volna rád, szigorú kolostorba kényszerít vagy kitagad a apai örökségből.
Eu, não.	Én nem ezt tettem.
Esperei que o tempo te aclarasse a razão, e felicito-me de te julgar desassombrada do diabolico prestigio do maldito, que acordou o teu innocente coração.	Reméltem, hogy az idő megtisztítja elmédet, és most örömmel látom, hogy felocsúdtál a gonosz bűvöletéből, aki megkísértette ártatlan szívedet.
Não te consultei outra vez sobre este casamento, por temer que a reflexão fizesse mal ao fervor de boa filha com que tu vais abraçar teu pae, e agradecer-lhe a sisudez com que elle respeitou o teu genio, velando sempre a hora de te encontrar digna do seu amor.	Annak idején nem szóltam véled erről a házasságról, mert tartottam tőle, hogy rossz gondolataid hátrányára válnak gyermeki szeretetednek, amellyel megöleled apádat és megköszönöd előrelátását, hogy tisztelte ártatlanságodat, és éberen figyelte azt a pillanatot, amikor újra méltónak talál szeretetére.
Thereza não desfitou os olhos do pae; mas tão abstrahida estava, que escassamente lhe ouviu as primeiras palavras, e nada das ultimas.	Teresa szótlan tekintettel meredt apjára; olyan döbbent nehezedett rá, hogy az első szavakat alig, az utolsókat pedig végképp meg sem hallotta.
—Não me respondes, Thereza?!- tornou Thadeu, tomando-lhe caridosamente as mãos.	- Nem válaszolsz nekem, Teresa? - szólította meg ismét Tadeu, és gyengéden megfogta a kezét.
—Que hei-de eu responder-lhe, meu pae?—balbuciou ella.	- Mit kellene válaszolnom, apám? - hebegte.
—Dás-me o que te peço? enches de contentamento os poucos dias que me restam?	- Megteszed, amit kérek tőled? Megtöltöd boldogsággal kevés hátralévő napomat?
—E será o pae feliz com o meu sacrificio?	- És apám boldog lesz, ha feláldoz engem?
—Não digas sacrificio, Thereza…	- Ne mondd, hogy feláldozlak, Teresa…
A'manhã a estas horas verás que transfiguração se fez na tua alma.	Holnap ilyenkor magad is megtapasztalod, hogy micsoda átalakulás megy végbe a lelkedben.
Teu primo é um composto de todas as virtudes; nem a qualidade de ser um gentil moço lhe falta, como se a riqueza, a sciencia e as virtudes não bastassem a formar um marido excellente.	Unokafivéredben megvan minden erény; ráadásul még gyengéd is, mintha a gazdagság, a tudás és az erények nem lennének bőven elégségesek ahhoz, hogy valaki kiváló férj legyen.
—E elle quer-me, depois de eu me ter negado?—disse ella com amargura ironica.	- És ő azok után is engem akar, hogy elutasítottam kérését? - kérdezte a lány keserű gúnnyal.
—Se elle está apaixonado, filha!… e tem bastante confiança em si para crêr que tu has de amal-o muito!…	- Ha egyszer szerelmes, lányom!… És megvan benne a kellő önbizalom, hogy elhiggye: nagyon meg fogod még szeretni őt!… - Nem biztosabb-e ennél, hogy örökké gyűlölni fogom?
—E não será mais certo odial-o eu sempre!?	Már most is annyira gyűlölöm!
Eu agora mesmo o abomino como nunca pensei que se podesse abominar!	Sohasem hittem volna, hogy egyáltalán lakozik bennem ennyi gyűlölet!
Meu pae…—continuou ella, chorando, com as mãos erguidas—mate-me; mas não me force a casar com meu primo!	Apám… - tárta szét kezét, most már sírva - végezzen velem, de ne kényszerítsen házasságba az unokatestvéremmel.
E' escusada a violencia, porque eu não caso!..	Meglesz a joga az erőszakra, mert én nem megyek hozzá!
Thadeu mudou de aspecto, e disse irado:	Tadeu arca megváltozott, és haragosan kifakadt:
—Hás de casar!	- Házasodni fogsz!
Quero que cases!	Akarom ezt a házasságot!
Quero!…	Akarom…
Quando não, amaldiçoada serás para sempre, Thereza!	Ha megtagadod, Teresa, átkozott leszel mindörökre!
Morrerás n'um convento!	Kolostorba zárva pusztulsz el!
Esta casa irá para teu primo!	Ez a ház az unokatestvéredre száll!
Nenhum infame ha de aqui pôr um pé nas alcatifas de meus avós.	Gyalázatos teremtés nem illetheti lábbal az én őseim szőnyegeit.
Se és uma alma vil, não me pertences, não és minha filha, não podes herdar appellidos honrosos, que foram pela primeira vez insultados pelo pae d'esse miseravel que tu amas!	Ha lelked hitvány, akkor nem tartozol hozzám, nem vagy a lányom, nem viselheted azokat a dicsőséges neveket, amelyeket annak a nyomorultnak az apja próbált besározni, akit te szeretsz.
Maldita sejas!	Légy átkozott!
Entra n'esse quarto, e espera que d'ahi te arranquem para outro, onde não verás um raio de sol.	Eredj a szobába, és mindaddig nem mozdulsz onnan, amíg egy másikba nem dugnak, ahonnan nem látod meg többé a nap világát.
Thereza ergueu-se sem lagrimas, e entrou serenamente no seu quarto.	Teresa kihúzta magát, és könnyek nélkül, derűs arccal vonult el szobájába.
Thadeu de Albuquerque foi encontrar seu sobrinho, e disse-lhe:	Tadeu Albuquerque előkerítette unokaöccsét, és ezt mondta neki:
—Não te posso dar minha filha, porque já não tenho filha.	- Nem adhatom hozzád a lányomat, mert nekem már nincs lányom.
A miseravel, a quem dei este nome, perdeu-se para nós e para ella.	Az a nyomorult teremtés, akinek én adtam nevet, elveszett számunkra, és önmaga számára is elveszett.
Balthazar, que, a juizo de seu tio, era um composto de excellencias, tinha apenas uma quebra: a absoluta carencia de brios.	Baltasarnak, aki nagybácsija elmondása szerint csupa kiváló erényből épült fel, volt egy csekély fogyatékossága: csírájában sem volt meg benne az önérzet.
Malograda a tentativa do seu amor de emboscada, tornou para a terra o primo de Thereza, dizendo ao velho que elle o livraria do assedio em que Simão Botelho lhe tinha o coração da filha.	Miután szerelmi cselvetése kudarcot vallott, Teresa unokabátyja visszatért a földre, és kijelentette az öregnek, hogy majd ő kiszabadítja lánya szívét abból a rabságból, amelybe Simão Botelho belekényszerítette.
Não approvou a reclusão no convento, discorrendo sobre as hypotheses infamantes que a opinião publica inventaria.	Nem helyeselte a gondolatot, hogy kolostorba küldjék a leányt, és utalt arra az utálatos szóbeszédre is, amelyet a közvélemény terjeszt ilyenkor.
Aconselhou que a deixasse estar em casa, e esperasse que o filho do corregedor viesse de Coimbra.	Azt tanácsolta, hogy a lány maradjon otthon, és várják meg, amíg a járásbíró fia visszatér Coimbra-ból.
Ponderaram no animo do velho as razões de Balthazar.	Baltasar érvei megfontolásra késztették az öregembert.
Thereza maravilhou-se da quietação inesperada de seu pae, e desconfiou da incoherencia.	Teresa igencsak csodálkozott apja hirtelen békülékenységén, és gyanúsnak találta, hogy ily könnyen elállt szándékától.
Escreveu a Simão. Nada lhe escondeu do succedido; nem as ameaças de Balthazar por delicadeza supprimiu.	Levelet írt Simão-nak, és most semmit sem hallgatott el a történtekből; még Baltasar szitkait sem hagyta titokban, mert nem akart tapintatos lenni.
Rematava communicando-lhe as suas suspeitas de alguma nova traça de violencia melhor agourada.	Levelét azzal fejezte be, hogy gyanúja szerint újabb álnok tervet főztek ki ellene.
O academico, chegando ao periodo das ameaças, já não tinha clara luz nos olhos para decifrar o restante da carta.	Amikor a diák ahhoz a részhez ért, amelyben a szidalmazásokról esett szó, szeme előtt összefolyt a világ, és nem volt képes elolvasni a levél hátralévő részét.
Tremia sezões, e as artérias frontaes arfavam-lhe entumecidas.	Lázasan remegett, halántékán kidagadtak és hevesen lüktettek az erek.
Não era sobresalto do coração apaixonado: era a indole soberba que lhe escaldava o sangue.	Nem szerelmes szíve megrázkódtatását érezte azonban: a vad indulattól forrt a vére.
Ir d'ali a Castro-d'Aire, e apunhalar o primo de Thereza na sua propria casa, foi o primeiro conselho, que lhe segredou a furia do odio.	Az tüzelte, hogy nyomban Castro Daire-ba menjen, és saját házában döfje át tőrével Teresa unokabátyjának szívét. Ezt a tanácsot súgta fülébe elsőként dühödt gyűlölete.
N'este proposito sahiu, alugou cavallo, e recolheu a vestir-se de jornada.	Ez a szándék ért benne tetté, amikor ment, hogy lovat béreljen, s azután átöltözött az utazáshoz.
Já preparado, a cada minuto de espera assomava-se em frenesis.	Készen állt már, és a várakozás minden perce csak fokozta önkívületét.
O cavallo demorou-se meia hora, e o seu bom anjo, n'este espaço, vestido com as galas com que elle vestia na imaginação Thereza, deu-lhe rebates de saudade d'aquelles tempos e ainda das horas d'aquelle mesmo dia, em que scismava na felicidade que o amor lhe promettia, se a elle procurasse no caminho do trabalho e da honra.	A lóra fél órát kellett várnia, és jó angyala, akit képzelete Teresa ragyogó alakjába öltöztetett, ezalatt szomorkás vágyódást ébresztett benne azon idők sőt még és ugyanennek a napnak azon órái iránt is, amikor boldogságán merengett, amelyet a szerelem ígért neki, ha a munka és a dicsőség útján indul a nyomába.
Contemplou os seus livros com tanto affecto, como se em cada um estivesse uma pagina da historia do seu coração.	Könyveire olyan gyöngédséggel tekintett, mintha mindegyik egy-egy oldala lett volna szerelmi históriájának.
Nenhuma d'aquellas paginas tinha elle lido, sem que a imagem de Thereza lhe apparecesse a fortalecêl-o para vencer os tédios da continuada applicaçao, e os impetos d'um natural inquieto e ancioso de commoções desusadas.	Egyetlen lapjukat sem olvasta el anélkül, hogy ne jelent volna meg előtte Teresa képe, megerősítvén őt abban, hogy viselnie kell a szakadatlan szorgalom egyhangúságát, s úrrá kell lennie sóvárgó és nyugtalanító érzésein, amelyeket határtalan szenvedélye táplál.
«E ha de tudo acabar assim?»—pensava elle, com a face entre as mãos, encostado á sua banca de estudo.	"Így kellett végződnie mindennek?" - gondolta, arcát két tenyerébe temetve, miközben nekidőlt tanulópultjának.
—«Ainda ha pouco eu era tão feliz!…»	"Még nem is oly régen mennyire boldog voltam!…
—«Feliz!»—repetiu elle erguendo-se de golpe—«quem póde ser feliz com a deshonra d'uma ameaça impune!…	Boldog!" - ismételte, majd hirtelen felegyenesedett. - "De vajon lehetek-e boldog azzal a gyalázattal, hogy megtorlatlanul hagyom ezt a sértést?!…
Mas eu perco-a!	Ám akkor elveszítem őt!
Nunca mais hei de vêl-a…	Nem láthatom soha többé!…
Fugirei como um assassino, e meu pae será o meu primeiro inimigo, e ella mesma ha de horrorisar-se da minha vingança…	Földönfutó leszek, mint egy közönséges gyilkos, tulajdon apám lesz a legfőbb ellenségem, és Teresa is elborzad majd bosszúmtól…
A ameaça só ella a ouviu; e, se eu tivesse sido aviltado no conceito de Thereza, pelos insultos do miseravel, talvez que ella os não repetisse…»	A szitkokat csak ő hallotta; és ha most én a nyomorult gyalázkodásaitól utálatossá váltam volna Teresa szemében, akkor talán meg sem ismételte volna őket…"
Simão Botelho releu a carta duas vezes, e á terceira leitura achou menos affrontosas as bravatas do fidalgo cioso.	Simão Botelho kétszer is elolvasta levelet, és harmadjára már nem érezte annyira vérforralónak a féltékeny nemes kihívó viselkedését.
As linhas finaes desmentiam formalmente a suspeita do aviltamento, com que o seu orgulho o atormentava: eram expressões ternas, supplicas ao seu amor como recompensa dos passados e futuros desgostos, visões encantadoras do futuro, novos juramentos de constancia, e sentidas phrases de saudade.	Az utolsó sorok pedig tökéletesen cáfolták a büszkeségét felkorbácsoló gyanút, hogy a gyalázkodás Teresa megvetését váltotta volna ki: gyengéd kifejezések voltak azok, amelyekkel szerelméért esedez vigasztalásképpen az elmúlt és az előtte álló megpróbáltatásokért, egy csodás jövő képzeteit idézték, új esküvésekkel erősítették meg hűségét, a vágyakozás mélyen átérzett mondatait fogalmazták meg.
Quando o arreeiro bateu á porta, Simão Botelho já não pensava em matar o homem de Castro-d'Aire; mas resolvêra ir a Vizeu, entrar de noite, esconder-se e vêr Thereza.	Amikor a lovász bekopogott az ajtón, Simão Botelho már nem gondolt arra, hogy megöli a Castro Daire-i birtokost; helyette úgy határozott, hogy az éj leple alatt Viseuba megy, ott elrejtőzik, és találkozni fog Teresa-val.
Faltava-lhe, porém, casa de confiança onde se occultasse.	Csupán a biztonságos rejtekhely hiányzott még hozzá.
Nas estalagens, seria logo descoberto.	Bármelyik fogadóban száll meg, menten lelepleződik.
Perguntou ao arreeiro se conhecia alguma casa em Vizeu onde elle podesse estar escondido uma noite ou duas, sem receio de ser denunciado.	Megkérdezte a vezetőt, hogy tud-e olyan házat Viseuban, ahol egy vagy két éjszakára megbújhatna anélkül, hogy bárki felfedezné.
O arreeiro respondeu que tinha a um quarto de legua de Vizeu um primo ferrador; e não conhecia em Vizeu senão os estalajadeiros.	A lovász azt felelte, hogy tud. Viseutól negyed mérföldnyire lakik a sógora, egy patkolókovács, máskülönben csak fogadósokat ismer a városban.
Simão achou de aproveitar o parentesco do homem, e logo d'alli o presenteou com uma jaqueta de pelles e uma faxa de sêda escarlate, á conta de maiores valores promettidos, se elle o bem servisse n'uma empreza amorosa.	Simão megfelelőnek találta az ember rokonát, és megajándékozta egy bőrmellénnyel és egy vég skarlát selyemmel, hozzátéve, hogy nagyobb jutalmakat is remélhet, ha egyéb jó szolgálatokat is tesz neki bizonyos szerelmi ügyekben.
No dia seguinte chegou o academico a casa do ferrador.	Másnapra a diák megérkezett a patkolókovács házába.
O arreeiro deu conta ao seu parente do que vinha tratado com o estudante.	A vezető apróra elmondta rokonának, hogy miben állapodott meg a diákkal.
Foi Simão Botelho cautelosamente hospedado, e o arreeiro abalou no mesmo ponto para Vizeu, com uma carta destinada a uma mendiga, que morava no mais impraticavel bêcco da terra.	A házigazda figyelmes gonddal elszállásolta Simão Botelho-t, a lovász pedig azonmód Viseuba indult egy levéllel, amelynek címzettje egy koldusasszony volt a föld legeldugottabb utcájában.
A mendiga informou-se miudamente da pessoa que enviava a carta, e sahiu, mandando esperar o caminheiro.	Az öregasszony részletesen kikérdezte a lovászt a levélküldő személyéről, majd útnak eredt, meghagyván a férfinak, hogy ott várja be.
Pouco depois, voltou ella com a resposta, e o arreeiro partiu a galope.	Kevéssel rá meg is érkezett a válasszal, a lovász pedig elvágtatott vele.
Era a resposta um grito de alegria.	A levél az öröm ujjongása volt.
Thereza não reflectiu, respondendo a Simão, que n'aquella noite se festejavam os annos de seu pae, e se reuniam em casa os parentes.	Teresa nem gondolt arra, hogy válaszában megírja, aznap este ünnepli meg születésnapját és házukban nagy számú rokon gyűlik össze.
Disse-lhe que ás onze horas em ponto ella iria ao quintal, e lhe abriria a porta.	Arra kérte Simão-t, hogy pontban tizenegy órakor legyen a kertkapunál, mert majd odamegy és kinyitja neki.
Não esperava tanto o academico.	A diák ennyit remélni sem mert.
O que elle pedia era fallar-lhe da rua para a janella do seu quarto, e receava impossivel este prazer, que elle avaliava o maximo.	Annyit kért csupán, hogy szobájának ablaka alól, az utcán állva beszélhessen vele, és most nem tudta elhinni, hogy olyan öröm éri, amilyennél nagyobbat elképzelni sem tud.
Apertar-lhe a mão, sentir-lhe o halito, abraçal-a talvez, commetter a ousadia de um beijo, estas esperanças, tão além de suas modestas e honestas ambições, egualmente o enlevavam e assustavam.	Megfogja a kezét, érzi leheletét, átkarolja vállát vagy akár egy csókot is megkockáztat, kavarogtak benne a remények, amelyek nemcsak hogy túlszárnyalták minden szerény és tisztességes vágyát, hanem ugyanúgy elbűvölték, ahogyan meg is rettentették egyszerre.
Enlevo e susto em corações que se estreiam na comedia humana, são sentimentos congeniaes.	A szív igézete és szorongása két olyan érzés az emberi színjátékban, amelyek egy tőről fakadnak.
Á hora da partida, Simão tremia, e a si mesmo pedia contas da timidez, sem saber que os encantos da vida, os mais angelicos momentos da alma, são esses lances de mysterioso alvoroço que aos mais ricos de coração succedem em todas as sasões da vida, e a todos os homens, uma vez ao menos.	Az indulás pillanatában Simão-t elfogta a reszketés, és önmagától kérdezte, hogy mi ez a bátortalanság, mert nem tudta még, hogy az élet csodái, a lélek legangyalibb pillanatai abból a rejtélyes riadalomból erednek, amely még a legérzéketlenebb szívet is megszállja életkortól függetlenül és életében legalább egyszer mindenki átéli.
Ás onze horas em ponto estava Simão encostado á porta do quintal, e a distancia convencionada o arreeiro com o cavallo á rédea.	Pontosan tizenegy órakor Simão a kertkapu előtt várakozott, tőle kellő távolságban pedig a vezető egy felkantározott lóval.
A toada da musica, que vinha das salas remotas alvoroçava-o, porque a festa em casa de Thadeu de Albuquerque o surprendêra.	A távoli termekből kiszűrődő zene foszlányai kissé nyugtalanították, mert meglepő újdonság volt számára, hogy ünnepség van Tadeu de Albuquerque házában.
No longo termo de tres annos nunca elle ouvira musica n'aquella casa.	Három hosszú esztendőn át egyszer sem hallott zeneszót abból az épületből.
Se elle soubesse o dia natalicio de Thereza, espantára-se menos da estranha alegria d'aquellas salas, sempre fechadas, como em dias de mortuorio.	Ha tudta volna, hogy Teresa-nak születésnapja van, akkor talán kevésbé csodálkozik azoknak a termeknek különös vidámságán, amelyek mindig zárva voltak, mintha állandó gyász ülte volna meg őket.
Simão imaginou desvairadaraente as chimeras que voejam, ora negras, ora translucidas em redor da phantasia apaixonada.	Simão révülten figyelte azokat a látomásokat, amelyek hol feketén, hol áttetszőn szálldosnak a felhevült képzeletben.
Não ha balisa racional para as bellas, nem para as horrorosas ilusões, quando o amor as inventa.	Az értelem nem képes béklyóba fogni sem a szép, sem pedig a szörnyűséges ábrándképeket, ha a szerelem költi őket.
Simão Botelho, com o ouvido collado á fechadura, ouvia apenas o som das flautas, e as pancadas do coração sobresaltado.	Simão Botelho fülét a zárra tapasztotta, és csupán a fuvolák hangját hallotta izgatott szíve kalapálása mellett.
V	V.
Balthazar Cominho estava na sala, simulando vingativa indifferença por sua prima.	Baltasar Coutinho is a teremben volt, de bosszúból színlelt közömbösséget mutatott unokahúga iránt.
As irmãs do fidalgo e a de mais parentela da casa não deixavam respirar Thereza.	Nővérei és házából való egyéb rokonsága azonban levegőhöz sem hagyták jutni Teresa-t.
Moças e velhas, todas á uma, se repetiam, aconselhando-a a reconciliar-se com seu primo, e dar a seu pae a alegria que o pobre velho tanto rogava a Deus, antes de fechar os olhos.	Fiatal kisasszonyok és idős matrónák egyként csak arra intették, hogy engesztelődjék meg végre unkabátyjával, apját pedig ne fossza meg attól az örömtől, amiért annyit esedezik Istenhez, mielőtt örökre lehunyja szemét.
Replicava Thereza que não queria mal a seu primo, nem sequer eslava sentida d'elle; que era sua amiga, e sêl-o-ia sempre em quanto lhe elle deixasse livre o coração.	Teresa azzal próbálta kivágni magát, hogy ő semmi rosszat nem kíván unokafivérének, még csak nem is haragszik rá, hogy őszinte barátja, és az is marad mindig, ha nem avatkozik a szíve ügyébe.
O velho esperava muito d'aquella noitada de festa.	Az öregember igen sokat remélt az esti mulatságtól.
Alguns parentes, presumidos de prudentes, lhe tinham dito que seria proveitoso regalar a filha com os prazeres congruentes á sua idade, dando-lhe ensejo a que ella repartisse o espirito, concentrado n'um só ponto, por diversões em que a natural vaidade se preoccupa, e a força do amor contrariado se vai a pouco e pouco quebrantando.	Néhány rokona, aki bölcsességével igen nagyra volt, azt tanácsolta neki, hogy üdvös volna, ha lányát korának megfelelő ifjak társaságával lepné meg, ami kedvező alkalommal szolgálna arra, hogy egyetlen személyre összpontosuló lelki figyelmét a sokféleséggel osztaná meg; mert ha többféle tápot kap a természetes hiúság, akkor a tiltott szerelem ereje lassanként felőrlődik.
Aconselharam-lhe as reuniões amiudadas, já em sua casa, já na dos seus parentes, para d'este modo Thereza se mostrar a muitos, ser cortejada de todos, e ter em opinião de menos valia o unico homem com quem fallava, e a quem julgava superior a todos.	Tanácsolták még, hogy legyenek minél gyakoribbak az összejövetelek, akár nála, akár rokonai házánál, hogy Teresa minél többet mutatkozzék mások előtt, hogy minél többen udvarolják körül, és akkor már nem lesz olyan értékes szemében az az egyetlen férfi, akivel eddig beszélt, és akit most mindenek felett állónak ítél.
O fidalgo accedeu, mas com difficuldade; porque tinha lá um systema seu de ajuizar das mulheres, e porque vivêra trinta annos de vida libertina e dispendiosa, e se estava agora saboreando na economia e na quietação.	Az öreg nemes ráállt a dologra, bár nem egykönnyen: megvolt a maga módszere a nők kézben tartására miután harminc esztendeig kicsapongó és költekező életet élt - most viszont már a kuporgatásban és a nyugalomban lelte legnagyobb örömét.
Os annos de Thereza eram pela primeira vez festejados com estrondo.	Teresa születésnapját sem ünnepelte még meg soha ilyen költséges vendégséggel.
A morgada viu então o que era o minuete da côrte, e certos jogos de prendas com que os intervallos n'aquelles tempos, se aligeiravam em delicias, sem fadiga do corpo, nem desagrado da moral.	Az ifjú leány meglátta hát, hogy milyen is az udvari menüett és milyenek azok a bizonyos zálogkiváltó játékok, amelyek abban a korban könnyed időtöltést ígértek, nem fárasztva el a testet és nem sértve meg az erkölcsöket.
Mas, de agitada que estava, Thereza não compartia do gôso dos seus hospedes.	Teresa azonban annyira izgatott volt, hogy nem tudott osztozni vendégei örömében.
Desde que soaram as dez horas d'aquella noite, a rainha da festa parecia tão alheada das finezas com que senhoras e homens á competência a lisonjeavam, que Balthazar Coutinho deu fé do dessocêgo de sua prima, e teve a modestia de imaginar que ella se offendêra da indifferença d'elle.	Attól fogva, hogy az óra a tízet elütötte, a bálkirálynő olyan egykedvűen fogadta a bókokat, amelyekkel a hölgyek és urak egymással versengve hízelegtek neki, hogy Baltasar Coutinho-nak szemet szúrt unokahúga feszélyezettsége, és szerénységében azt képzelte, hogy közömbös viselkedésétől bántódott meg.
Generoso até ao perdão, o morgado de Castro-d'Aire, compondo o rosto com gesto grave e melancolico, dirigiu-se a Thereza, e pediu-lhe desculpa da frieza que elle disse ser como a das montanhas, que tem vulcões por dentro e neve por fóra.	A megbocsátásig nagylelkű Castro Daire-i földesúr, arcára bánatosan súlyos és melankolikus kifejezés erőltetve, odalépett Teresa-hoz és bocsánatát kérte hűvös viselkedéséért, de, mint mondá, ez a hűvösség csak olyan, mint az az égbe szökő, hóborította hegyeké, amelyeknek mélyén vulkáni tűz tombol.
Thereza teve a sinceridade de responder que não tinha reparado na frieza de seu primo, e chamou para junto d'ella uma menina, para evitar que a montanha se abrisse em vulcões.	Teresa mesterkéletlen őszinteséggel azt felelte, hogy egyáltalán nem tűnt fel neki unokafivére hűvössége, és rögvest maga mellé szólított egy leányt, nehogy a hegy vulkánkitörésektől nyíljék meg.
Pouco depois ergueu-se, e sahiu da sala.	Röviddel utána felkelt, és kiment a teremből.
Eram dez horas e tres quartos.	Háromnegyed tizenegy volt.
Thereza corrêra ao fundo do quintal, abrira a porta, e, como não visse alguem, tornou de corrida para a sala.	Teresa elfutott a kert végéig, kinyitotta kaput, de mert nem látott senkit, visszasietett a terembe.
No momento, porém, de subir a escada que ligava o jardim á casa, Balthazar Coutinho, que a espiava desde que ella sahiu da sala, chegou a uma das janellas sobre o jardim, bem longe de imaginar que a via.	Abban a pillanatban azonban, amikor a házba vezető kerti lépcsőn igyekezett felfelé, Baltasar Coutinho véletlenül meglátta őt az egyik kertre nyíló ablakból, mert azóta kereste Teresa-t, amióta kiment.
Retirou-se, e entrou com Thereza na sala, ao mesmo tempo, por diversas portas.	Visszahúzódott, majd egy másik ajtón át, Teresa-val egy időben lépett be a terembe.
Decorridos alguns minutos, a menina sahiu outra vez, e o primo tambem.	Néhány perc múlva a leány ismét távozott, unokafivére nemkülönben.
Thereza ouviu, a distancia, o estrepito d'um cavallo, quando passou ao patamar da escada.	Amikor Teresa a lépcsőteraszra ért, távoli lódobogásra lett figyelmes.
Balthazar tambem o ouviu, e notou que sua prima, receosa de ser vista e conhecida pela alvura do vestido, levava uma capa ou chaile que a envolvia toda.	Baltasar is meghallotta, és magában megállapította, hogy húga azért terített magára valamilyen köpenyt vagy takarót, mert félt, hogy világos ruhájában megláthatják.
O de Castro-d'Aire fez pé atraz para não ser visto.	Ekkor a Castro Daire-i nemes óvatosságból hátralépett, Teresa azonban egy rémült pillantással észrevette, hogy egy sötét alak settenkedik a nyomában.
Thereza, porém, n'um relance de olhar temeroso, ainda víra um vulto retirar-se.	Megrettenve, megváltoztatta szándékát, ledobta magáról a köpenyt, s a sietségtől pihegve, a félelemtől sápadtan visszatért a terembe.
Teve mêdo, e retrocedeu a largar a capa, e entrou na sala, offegante de cansaço e pallida de mêdo.	- Téged meg mi lelt, lányom? - kérdezte az apja.
—Que tens, minha filha?—disse-lhe o pae—Já duas vezes sahisteda sala, e vens tão alvoroçada!	- Már két ízben mentél ki a teremből, és most is milyen riadalmas állapotban látlak.
Tens algum incommodo, Thereza?	Bánt valami, Teresa?
—Tenho uma dôr: preciso de ir respirar de vez em quando…	- Fájdalmaim vannak, és időről időre a levegőre vágyom…
Nada é, meu pae.	De szóra sem érdemes, apám.
Thadeu acreditou, e disse a toda a gente que a sua filha tinha uma dôr; só o não disse a seu sobrinho, porque o não encontrou, e soube que elle tinha sahido.	Tadeu hitt neki, és közölte mindenkivel, hogy lányának fájdalmai vannak; ezt egyedül unokaöccsének nem sikerült megmondania, merthogy nem találta, mire rájött, hogy valószínűleg ő is kiment.
Tambem Thereza dera pela ausencia do primo, e fingiu que o ia procurar, resolução de que o velho gostou muito.	Teresa-nak hasonlóképpen feltűnt unokafivére távolléte, és úgy tett, mintha a keresésére indulna, s elhatározása ugyancsak ínyére volt az öregembernek.
Desceu ella ao jardim, correu á porta, onde a esperava Simão, abriu-a, e com a voz cortada pela anciedade, apenas disse:	A lány lement a kertbe, odafutott a kapuhoz, ahol már Simão várt rá, kinyitotta és a félelemtől remegő hangon csak ennyit mondott neki:
—Vai-te embora: vem ámanhã ás mesmas horas…	- Most gyorsan menj el; és gyere el holnap ugyanezen az órán…
Vai, vai!	Menj, menj!
Simão, quando isto ouvia, tinha os olhos, fitos n'um vulto, que se approximava d'elle, rente com o muro do quintal.	Alighogy ezt elmondta, Simão szeme megakadt egy alakon, aki a kert kerítésének lapulva közeledett felé.
O arreeiro, que primeiro o vira, dera um signal, e entalara as rédeas do cavallo entre umas pedras, para ficar desembaraçado, se o estudante se não podésse haver com o inimigo.	A lovász már előbb felfedezte, és a ló kantárát kövek közé ékelte, hogy szabadon közbeavatkozhasson, ha a diák nem bírna el ellenfelével.
Simão Botelho não se moveu do local, e Balthazar Coutinho parou na distancia de seis passos.	Simão Botelho nem mozdult helyéből, mire Baltasar Coutinho is lecövekelt, tőle vagy hat lépés távolságra.
O arreeiro tinha lentamente avançado a meio caminho do patrão, quando lhe este disse que não se aproximasse.	A lovász lassan előrelopózott, és már a fele távolságot megtette gazdájáig, amikor az szólt neki, hogy ne jöjjön közelebb.
E, caminhando para o vulto, aperrou duas pistolas, e disse-lhe:	Azzal odalépett ahhoz az alakhoz, két pisztolyt szegezett rá, és így szólt hozzá:
—Isto aqui não é caminho.	- Ez itt nem gyalogút.
Que quer?	Mi keresnivalója van erre?
O fidalgo não respondeu.	A nemes nem válaszolt.
—Parece-me que lhe abro a bôca com uma bala!—tornou Simão.	- Azt hiszem, egy golyótól majd megered a nyelve! - folytatta Simão.
—Que lhe importa o senhor quem está?!—disse Balthazar—Se eu tiver um segredo, como o senhor parece que tem o seu n'estes sitios, sou obrigado a confessar-lh'o?!	- Az úrnak meg mi köze hozzá, hogy én mit keresek itt? - szólalt meg Baltasar. - És még ha volna is valami titkom, amint uraságodnak szemlátomást van, amikor ilyen helyeken kószál, hát köteles volnék azt megvallani?
Simão reflectiu, e replicou:	Simão elgondolkodott, majd ezt felelte:
—Este muro pertence a uma casa onde mora uma só família, e uma só mulher.	- Ez a kőkerítés egy házhoz tartozik, ahol egyetlen család lakik, abban pedig egyetlen leány.
—Estão n'essa casa mais de quarenta mulheres esta noite—redarguiu o primo de Thereza—Se o cavalheiro espera uma, eu posso esperar outra.	- Ebben a házban ma este több mint negyven leány és asszony tartózkodik - vágott vissza Teresa unokafivére. - Ha a lovag úr itt vár közülük egyre, akkor én is várhatok itt egy másikra.
—Quem é o senhor?—tornou com arrogancia o filho do corregedor.	- Az úr kicsoda? - fortyant föl a járásbíró fia.
—Não conheço a pessoa que me interroga, nem quero conhecer.	- Nem ismerem azt az illetőt, aki kérdezi, és nem is akarom megismerni.
Fiquemos cada um com o nosso incognito.	Tartsuk hát meg mindketten az inkognitónkat.
Boas noites.	Jó éjt.
Balthazar Coutinho retrocedeu, dizendo entre si: «que partido tem uma espada contra dois homens e duas pistolas?»	Baltasar Coutinho visszavonult, és magában ezt gondolta: "Mi esélye lett volna egyetlen kardnak két férfival és két pisztollyal szemben?"
Simão Botelho cavalgou, e partiu para casa do hospitaleiro ferrador.	Simão Botelho lóra pattant, és elnyargalt vendéglátója, a kovács háza felé.
O sobrinho de Thadeu de Albuquerque entrou na sala, sem denunciar levemente alteração de animo.	Baltasar Coutinho úgy lépett a terembe, hogy megváltozott lelkiállapotának legkisebb jelét sem mutatta.
Viu que Thereza o observava de revez, e soube dissimular-se de modo que a socegou.	Látta Teresa-t, aki csak a szeme sarkából figyelte őt, és olyan jól sikerült uralkodnia magán, hogy a leány egészen megnyugodott.
A pobre menina, cansada de commoções, viu com prazer erguer-se para sahir a primeira familia, que deu rebate ás outras, menos ao de Castro-d'Aire e suas irmãs, que ficaram hospedados em casa de seu tio, com tenção de se demorarem oito dias em Vizeu.	A szegény teremtés már jó ideje epekedve várta, hogy végre egyedül maradhasson, így azután nem kis örömmel nyugtázta, hogy felcihelődik az első család, hogy búcsút vegyen, ami jeladás volt a többinek is, kivéve a Castro Daire-i férfit és nővéreit, akik azzal a szándékkal érkezvén, hogy egy hetet töltenek Viseuban, a nagybácsi házában vendégeskedtek.
Velou Thereza o restante da noite, escrevendo a Simao a detida historia dos seus terrores, e pedindo-lhe perdão de o ella não ter advertido do baile, por fcar doida de alegria com a sua vinda.	Az éj maradék óráit Teresa ébren töltötte, levélben írta meg Simão-nak megpróbáltatásai hosszú történetet, és bocsánatát kérte, hogy nem tudta figyelmeztetni a bálra, mert egészen eszét vesztette az örömtől, hogy kedvese itt van.
No tocante ao plano de se encontrarem na seguinte noite não havia alteração na carta.	Ami másnap esti találkozójuk tervét illeti, nem változott semmi.
Isto espantou o academico.	Ez meghökkentette a diákot.
A seu vêr, o vulto era Balthazar Coutinho, e o pae de Thereza devia ser avisado n'aquella mesma noite.	Szerinte az az alak ott Baltasar Coutinho volt, akkor pedig bizonyos, hogy Teresa apja azon melegében értesült mindenről.
Respondeu elle contando a historia do incidente com o encapelado; receando, porém, assustar Thereza e gorar a entrevista, escreveu nova carta, em que não transluzia mêdo de ser atacado, nem sequer receio de marear-lhe a fama.	Azonnal meg is írta válaszlevelét, benne találkozását a köpenyes kísértettel: azután viszont megijedt, hogy elriasztja vele Teresa-t, önmagát pedig megfosztja a találkozótól. Ezért írt egy másik levelet írt, amelyben nem adott hangot aggodalmának, hogy támadástól kell tartania, vagy attól, hogy a jó hírét veszélyezteti.
Quiz parecer a Simão Botelho que este era o digno porte de um amante corajoso.	Simão Botelho úgy vélte, hogy bátor szerelmeshez ez a magatartás a méltó.
Passou o estudante aquelíe dia contando as longas horas, e meditando instantes nos funestos resultados que podia ter a sua temeraria ida, se Balthazar Coutinho era aquelle homem, que reservára para melhor relance a vingança da provocação insolente.	Azt a napot a diák az órák számolgatásával töltötte, és csak percekre gondolta úgy, hogy vakmerő kalandja gyászos eredményekkel is végződhet, mert ha Baltasar Coutinho volt az a férfi, akkor biztos, hogy gyalázatos bosszújával a legalkalmasabb pillanatra vár.
Mas de si para si tinha elle que pensar em tal era mais covardia que prudencia.	Azután elhessegette a kérdést, azt mondva magában, hogy az ilyen gondolat sokkal inkább gyávaság, mintsem óvatosság.
O ferrador tinha uma filha, moça de vinte e quatro annos, e formas bonitas, e um rosto bello e triste.	A patkolókovácsnak volt egy lánya. Huszonnégy éves, formás, szép és szomorú arcú teremtés.
Notou Simão os reparos em que ella se demorava a contemplal-o, e perguntou-lhe a causa d'aquelle olhar melancolico com que ella o fitava.	Simão észrevette, hogy a lány milyen bánatos tekintettel figyeli őt, és megkérdezte tőle, hogy mi az oka a szeméből sugárzó szomorúságnak.
Marianna corou, abriu um sorriso triste, o respondeu:	Mariana elpirult, arcán mélabús mosoly jelent meg, és azt válaszolta:
—Não sei o que me adivinha o coração a respeito de v. s.^a Alguma desgraça está para lhe succeder.	- Még nem tudom pontosan, de a szívem azt súgja, hogy uraságodat valami baj fogja érni…
—A menina não dizia isso—replicou Simão—sem saber alguma coisa da minha vida.	- A kisasszony nem beszélne efféle dolgokat - felelte Simão -, ha semmit sem tudna semmit az életemről.
—Alguma coisa sei…—tornou ella.	- Egyet s mást éppen tudok… - folytatta a lány.
—Ouviu contar ao arreeiro?	- A lovász mesélt rólam?
—Não, senhor.	- Nem, uram.
E' que meu pae conhece o paesinho de v. s.^a, e tambem conhece o senhor.	Az apám ismeri uraságodat.
E ha bocadinho que eu ouvi estar meu pae a dizer a meu tio, que é o arreeiro que veio com v. s.^a, que tinha suas razões para saber que alguma desgraça lhe estava para acontecer…	Nem sokkal ezelőtt hallottam, amint azt mesélte bácsikámnak, mármint a lovásznak, aki kegyelmeddel együtt jött ide, hogy okkal gyanakszik rá: uraságodat valami szerencsétlenség fogja érni…
—Porque?	- És miért?
—Pr'amor d'uma fidalga de Vizeu, que tem um primo em Castro-d'Aire.	- Egy viseui nemes kisasszony szerelme miatt, akinek unokabátyja él Castro Daire-ban.
Simão espantou-se da publicidade do seu segredo, e ia colher pormenores do que elle julgava mysterio entre duas familias, quando o mestre ferrador João da Cruz entrou no sobrado, onde o precedente dialogo se passára.	Simão meglepődött azon, hogy titka ekkora nyilvánosságot nyert, és szeretett volna még néhány részletet megtudni mindarról, amit ő a két család közötti rejtett ügynek hitt, amikor João da Cruz mester, a patkolókovács lépett a padlásszobába, ahol az iménti párbeszéd folyt.
A môça, como ouvisse os passos do pae, sahira lestamente por outra porta.	A leány már előbb meghallotta apja lépteit és fürgén kiosont a másik ajtón.
—Com sua licença—disse mestre João.	- Engedelmével - mondta João mester.
Dizendo, fechou por dentro ambas as portas, e sentou-se sobre uma arca.	Belépett, majd belülről becsukta mindkét ajtót, és letelepedett egy ládára.
—Ora, meu fidalgo—continuou elle, descendo as mangas arregaçadas da camiza, e apertando-as com difficuldade nos grossos pulsos, como quem sabe as exigencias da ceremonia—ha de desculpar que eu viesse assim em mangas de camiza; mas não dei com a jaqueta…	- Tudja, nemes uram - folytatta, miközben feltűrt ingujját leeresztette, és nem kis nehézséggel megkötötte vastag csuklóján, mint aki alaposan jártas az ingujjakra vonatkozó etikettben -, meg kell bocsátania, hogy csak ingujjban állítottam be önhöz, de nem találtam sehol a zekémet…
—Está muito bem, senhor João—atalhou o academico.	- Nagyon jól van így is, João uram - vetette közbe a diák.
—Pois, senhor, eu devo um favor a seu pae, e um favor d'aquella casta.	- Tudja uraságod, én a tisztelt apjának egészen le vagyok kötelezve, merthogy tett ő nekem egy szívességet, és nem is akármilyet.
Uma vez armou-se aqui á minha porta uma desordem, a trôco d'um couce que um macho d'um almocreve deu n'uma egua, que eu estava ferrando, e em tão hoa hora foi, que lhe partiu rente o jarrête por aqui, salvo tal logar.	Egyszer csetepaté kelt itt a házam előtt, mert egy hajcsár öszvére megrúgta azt a kancát, amelyiket éppen patkoltam, de olyan szerencsétlen módon, hogy a jószágnak itt meg itt eltörött a lábszára.
João da Cruz mostrou na sua perna o ponto por onde fôra fracturada a da egua, e continuou:	João da Cruz buzgón mutogatta a saját lábán, hogy hol is nyomorodott meg a kanca.
—Eu tinha alli á mão o martello, e não me tive que não pregasse com elle na cabeça do macho, que foi logo para a terra.	- Miután a kalapács éppen a kezem ügyében volt, nem álltam meg, hogy fejbe ne kólintsam vele az öszvért. Az aztán menten el is terült a földön.
O recoveiro de Carção, que era chibante, deitou as unhas a um bacamarte, que trazia entre uma carga, e desfechou comigo, sem mais tirte, nem garte.	Az a Cração-ba valósi öszvérhajcsár, egy afféle forrófejű ember, ujját máris egy mordály ravaszára tette, amit a málha között tartott, és azzal se szó, se beszéd, rám sütötte.
O' alma damnada!—disse-lhe eu—pois tu vês que o teu macho me aleijou esta egua, que custou vinte peças a seu dono, e que eu tenho de pagar, e dás-me um tiro por eu te atordoar o macho!	"Ó, te átkozott fattyú - mondtam neki -, hát nem láttad, hogy az öszvéred megnyomorította ezt a kancát, amelyik a gazdájának húsz pénzébe került, és most nekem kell megfizetni, te pedig belém lősz, amiért elkábítottam egy kicsit?!
—E o tiro acertou-lhe?—atalhou Simão.	- Eltalálta az a lövés? - szólt közbe Simão.
—Acertou; mas saberá v. s.^a que me não matou; deu-me aqui por este braço esquerdo com dois quartos.	- Eltalálni eltalált, de mint uraságod nyilván rájött, meg nem ölt; két ólomgolyó ütötte át a bal karomat.
E vai eu, entro em casa, vou á cabeceira da cama, e trago uma clavina, e desfecho-lh'a na táboa do peito.	Több se kellett, bejövök a házba, leakasztom a karabélyt az ágy fejétől, azután meglövöm a mellkasán.
O almocreve cahiu como um tôrdo, e não tugiu nem mugiu.	Az öszvérhajcsár úgy hullott le, mint egy rigó, nem morgott, nem forgott.
Prenderam-me, e fui para Vizeu e já lá estava ha tres annos, no anno em que o paesinho de v. s.^a veio corregedor.	Engem utána lefogtak és bevittek Viseuba.
Andava muita gente a trabalhar contra mim, e todos me diziam que eu ia pernear na forca.	Már három esztendeje sínylődtem ott, amikor az ön nagy tiszteletű apukája jött oda bírónak.
Estava lá na enxovia comigo um prêso a cumprir sentença, e disse-me elle que o senhor corregedor tinha muita devoção com as sete dôres de Nossa Senhora.	Nagyon sok ember dolgozott a vesztemen, és egytől egyig azt hajtogatták, hogy ott fogok lógni a bitón.
Uma vez que elle ia passando com a familia para a missa, disse-lhe eu «senhor Corregedor, peço a v. s.^a pelas sete dôres de Maria Santissima, que me mande ir á sua presença, para eu explicar a minha culpa a v.s.^a».	Volt a zárkámban egy másik rab, aki azt mondta nekem, hogy a járásbíró úr őkegyelmessége igen ájtatos ember, nagy áhítattal viseltetik a Szűzanya hét fájdalma iránt.
O paesinho de v. s.^a chamou o meirinho geral, e mandou tomar o meu nome.	Egy alkalommal, amikor a családjával éppen a misére tartott, kiszóltam neki: "Nagytekintetű járásbíró uram, Szűz Mária hét fájdalmára kérem, vezettessen engem a színe elé, hogy elmagyarázhassam, kegyelmességednek, mi is az én bűnöm.
Ao outro dia fui chamado ao senhor Corregedor, e contei-lhe tudo, mostrando-lhe ainda as cicatrizes do braço.	" Uraságod papácskája odaszólította a törvényszolgát, és megkérdezte tőle a nevemet.
Seu pae ouviu-me, e disse-me.	Másnap hívattak is, és a bíró úr előtt előadtam mindent, még a hegeket is megmutattam neki a karomon.
«Vai-te embora, que eu farei o que podér.»	Az ön apja végighallgatott engem, majd azt mondta: "Eredj isten hírével, amit tudok, megteszem.
O caso é, meu fidalgo, que eu sahi absolvido, quando muita gente dizia que eu havia de ser inforcado á minha porta.	" Végül úgy alakult, nemes uram, hogy fel lettem mentve, hiába hajtogatták annyian, hogy fel kellett volna lógatni engem a saját kapufélfámra.
Faz favor de me dizer se eu não devo andar com a cara onde o seu paesinho põe os pés!	Szíveskedjék megmondani nekem ezek után, vajon nem tartozom-e azzal, hogy az apjának még a lába nyomát is megcsókoljam?
—Tem o senhor João motivo para lhe ser grato, não ha duvida nenhuma.	- Hát van oka hálára, João uram, ahhoz nem fér kétség.
—Agora faz favor de ouvir o mais.	- Akkor már legyen olyan jó, hogy meghallgatja a többit is.
Eu antes de ser ferrador, fui criado de farda em casa do fidalgo de Castro-d'Aire, que é o senhor Balthazar.	Mielőtt patkolókovácsnak álltam volna, egyenruhás inas voltam a Castro Daire-i nemesi kúrián, amelynek tulajdonosa nem más, mint Baltasar úr.
Conhece-o v. s.^a?	Uraságod ismeri?
Ora, se conhece!…	De mennyire, hogy ismeri!…
—Conheço de nome.	- Csak névről ismerem.
—Foi elle que me abonou dez moedas de ouro para me estabelecer; mas paguei-lh'as, Deus louvado.	- Ő adott nekem előlegbe tíz aranypénzt, hogy letelepedhessek; de istennek legyen hála, visszafizettem mind.
Ha de haver seis mezes que elle me mandou chamar a Vizeu, e me disse que tinha trinta peças para me dar, se eu lhe fizesse um serviço.	Lehet vagy hat hónapja, amikor elhívatott Viseuba és azt mondta, hogy nem sajnálna tőlem harminc pénzt sem, ha tennék neki egy szolgálatot.
«O que v. s.^a quizer, fidalgo.»	"Állok a parancsára, tekintetes uram" - mondtam neki.
E vai elle disse-me que queria que eu tirasse a vida a um homem.	Na erre azzal jött elő nekem, hogy ki kellene oltanom egy férfi életét.
Isto boliu cá por dentro comigo, porque, a fallar a verdade, um homem que mata outro n'um apêrto não é um matador de officio, acho eu, não é assim?	A dolog alaposan felkavart itt belül, mert én azt tartom, hogy ha valaki orvul veszi el egy másik életét, az nem érdemli meg a hivatásos gyilkos nevet sem, legalábbis én így gondolom, nincs igazam?
—De certo…—respondeu Simão, adivinhando o remate da historia—quem era o homem que elle queria morto?	- Bizonyára… - válaszolta Simão kitalálva a história végét. - Ki volt az az ember, akinek a halálát akarta?
—Era v. s.^a…	- Uraságod…
Ó homem!—disse o ferrador com espanto—O senhor nem sequer mudou de côr!	Ó, egek! - mondta a patkolókovács megrendülve.
—Eu não mudo nunca de côr, senhor João—disse o academico.	- Az úr még csak bele sem sápadt!
—Estou pasmado!	- Nem szokásom a színemet váltogatni, João uram - mondta a diák.
—E vm.^ce não acceitou a incumbencia, pelo que vejo—tornou Simão.	- Őszintén csodálkozom!
—Não, senhor; e então logo que elle me disse quem era, a minha vontade era pregar-lhe com a cabeça n'uma esquina.	- Maga viszont, ahogy nézem, nem vállalta a megbízatást - folytatta Simão.
—E elle disse-lhe a razão porque me mandava matar?	- Nem, uram; amikor pedig megmondta, hogy kiről volna szó, kedvem lett volna beverni a fejét egy utcasarkon.
—Não, meu fidalgo; eu lhe conto.	- És megmondta, hogy mi okból akar megöletni?
Na semana adiante, quando soube que o senhor Balthazar (raios o partam!) tinha sabido de Vizeu, fui fallar com o senhor Corregedor, e contei-lhe tudo o que se passára.	- Azt nem, nemes uram; de elmondanék még valamit: egy héttel ezelőtt, amikor megtudtam, hogy Baltasar úr (hogy fészkes fene szorulna belé!) elutazott Viseuból, elmentem a bíró úrhoz, és úgy, ahogy volt, elmeséltem neki mindent.
O senhor corregedor esteve a scismar um pouquinho, e disse-me, e v. s.^a ha de perdoar por eu lhe dizer o que seu pae me disse tal e qual.	A bíró úr töprengett egy keveset, és azt mondta, de előbb uraságod ígérje meg, hogy megbocsát, amiért szó szerint elmondom, amit az édesapja mondott nekem.
—Diga.	- Rajta, ki vele.
—Seu pae começou a esfregar o nariz, e disse-me: «Eu sei o que é isso.	- Akkor az ön apja az orrát vakarva azt mondta nekem: "Sejtem én, mi lapul a dolog mögött.
Se aquelle bréjeiro de meu filho Simão tivesse honra, não olharia para a prima d'esse assassino.	Ha abba a semmirekellő Simão fiamba szorult volna parányi tisztesség, akkor rá se nézne annak a gyilkosnak az unokahúgára.
Cuida o patife que eu consentia que meu filho se ligasse a uma filha de Thadeu de Albuquerque!..	Azt képzeli a gazember, hogy valaha is beleegyezésemet adom, hogy a fiam egy Tadeu de Albuquerque lányához kösse az életét!…
Ainda disse mais coisas que me não lembram; mas eu fiquei sabendo tudo.	" Még sok minden mást is mondott, amire már nem emlékszem, de hát azóta én már mindent értek.
Ora aqui tem o que houve.	Nahát így esett.
Agora, appareceu-me aqui v. s.^a, e a noite passada foi a Vizeu.	Most pedig megjelent itt uraságod, és az elmúlt éjjel Viseuban járt.
Perdoará a minha confiança; mas v. s.^a foi fallar com a tal menina: e eu estive vai não vai a seguil-o; mas como ia meu cunhado, que é homem para tres, fiquei descançado.	Megbocsásson merészségemért, de tudom, hogy ön beszélt azzal a kisasszonnyal, mert ott voltam én is; mert ha tetszik ha nem, én bizony követtem, de hogy ment a sógorom is, aki egymaga három emberel is elbír, nyugodt voltam.
Elle contou-me um encontro que v. s.^a teve á porta do quintal da menina.	Ő mesélt arról a találkozóról annak a lánynak a házánál.
Se lá torna, senhor Simão, vá preparado para alguma coisa de maior.	Ha újból visszatér, Simão úr, akkor legyen rá felkészülve, hogy már valami nagyobb dolgot forralnak ön ellen.
Eu bem sei que v. s.^a não é medroso; mas d'uma traição ninguem se livra.	Tudom én azt jól, hogy uraságodnak nem egykönnyen száll inába a bátorsága; de az árulástól senki sem menekülhet.
Se quer que eu vá também, estou ás suas ordens; e a clavina que deu policia ao almocreve ainda alli está, e dá fogo debaixo d'agua, como diz o outro.	Ha kívánja, hogy én is menjek, állok szolgálatjára; a mordály pedig, amelyik az öszvérhajcsárt móresre tanította, még mindig ugyanott van, és ahogy mondani szokás, még a víz alatt is elsül.
Mas, se v. s.^a dá licença que eu lhe diga a minha opinião, o melhor é não andar n'essas encamizadas.	De ha uraságod megengedi, hogy elmondjam a véleményemet, legjobb, ha nem sétál bele a kelepcébe.
Se quer casar com ella, vá pedir a seu pae licença, e deixe o resto cá por minha conta; ponto é que ella queira, que eu, n'um abrir e fechar d'olhos, atiro com ella para cima d'uma égua de chupêta, que alli tenho, e o pae e mais o primo ficam a vêr navios.	Ha feleségül akarja venni a kisasszonyt, akkor kérjen engedélyt az apjától, és a többit már rám bízhatja, mert ha a lány is akarja, akkor én egy szempillantás fölpattanok vele egy pompás kanca hátára, amelyik itt vár felszerszámozva, s a kisasszony apja meg az unokafivére pedig ütheti bottal a nyomát.
—Obrigado, meu amigo—disse Simão—Aproveitarei os seus bons serviços, quando me forem necessarios.	- Köszönöm, barátom - mondta Simão -, ha szükségem lesz rá, igénybe veszem becses szolgálatait.
Á noite hei de ir, como fui a noite passada, a Vizeu.	Ma este Viseuba kell mennem, ugyanúgy, ahogy tegnap.
Se houver novidade, então veremos o que se ha de fazer.	Ha kellemetlenség támadna, akkor majd meglátjuk, mit tegyünk.
Conto comsigo, e creia que tem em mim um amigo.	Számítok kegyelmedre, és higgye el, hogy bennem jó barátra talált.
Mestre João da Cruz não replicou.	João da Cruz mester nem válaszolt.
D'alli foi examinar miudamente a fecharia da clavina, e entender-se com o cunhado sobre cautelas necessarias, em quanto descarregava a arma, e a carregava de novo com uns balotes especiaes que elle denominava «amendoas de pimpões».	Ment és apróra átvizsgálta a mordály zárszerkezetét, és miközben megbeszélte sógorával a szükséges óvintézkedéseket, kiürítette a fegyvert, hogy megtöltse speciális golyóbisokkal, amiket csak úgy hívott, hogy "ficsúrmandulák".
N'este intervallo, Marianna, a filha do ferrador, entrou no sobrado, e disse com meiguice a Simão Botelho:	Eközben Mariana, a patkolókovács lánya beóvakodott a szobába, és kedvesen megkérdezte Simão Botelho-tól:
—Então sempre é certo ir?	- Még mindig menni akar?
—Vou, porque não hei de ir?	- Megyek, miért is ne mennék?!
—Pois Nossa Senhora vá na sua companhia—tornou ella, sahindo logo para esconder as lagrimas.	- Akkor hát a Szűzanya kísérje útján - mondta a lány, és kisietett, hogy leplezze könnyeit.
VI.	VI.
Ás dez horas e meia da noite d'aquelle dia, tres vultos convergiram para o local, raro frequentado, em que se abria a porta do quintal de Thadeu de Albuquerque.	Este fél tizenegy tájban három árny lopakodott azon a néptelen környéken, ahová Tadeu de Albuquerque kertkapuja nyílt.
Alli se detiveram alguns minutos discutindo e gesticulando.	Egy időre megálltak, és hadonászva vitatkoztak.
Dos tres havia um, cujas palavras eram ouvidas em silencio e sem replica pelos outros: Dizia elle a um dos dois:	A három árnyalak közül csak egynek hallatszott a hangja, a másik kettő csöndben, válasz nélkül ácsorgott. A beszélő így szólt az egyikhez:
—Não convém que estejas perto d'esta porta.	- Az nemigen lesz jó, ha itt maradsz a kapu közelében.
Se o homem apparecesse aqui morto, as suspeitas cahiam logo sobre mim ou meu tio.	Ha az emberünket errefelé találják meg holtan, akkor a gyanú rögtön rám vagy a bácsikámra terelődik.
Afastem-se um do outro, e tenham o ouvido applicado ao tropel do cavallo.	Váljatok szét egymástól, és nagyon füleljetek a patkódobogásra.
Depois apressem o passo, até o encontrarem de modo que os tiros sejam dados longe d'aqui.	Azután kapjátok nyakatokba a lábatokat, amíg meg nem találjátok, de azok a lövések innen jó messzire dördüljenek el.
—Mas…—atalhou um—quem nos diz que elle veio hontem a cavallo, e hoje vem a pé?	- De… - vetette közbe az egyik - azt honnan tudjuk, hogy azért mert tegnap lóháton jött, ma nem gyalog érkezik-e?
—E' verdade! - accrescentou o outro.	- Igaz is - tette hozzá a másik.
—Se elle vier a pé, eu lhes darei aviso para o seguirem depois até o terem a geito de tiro, mas longe d'aqui, percebem vocês?—disse Balthazar Coutinho.	- Hát ha gyalog találna jönni, akkor a parancsom, hogy szegődjetek a nyomába, és kövessétek mindaddig, amíg biztosan puskavégre nem kapjátok, de távol innen, megértettétek? - mondta Baltasar Coutinho.
—Sim, senhor; mas se elle sáe de casa do pae, e entra sem nos dar tempo?	- Igenis, uram, de mi van akkor, ha az apja házából jön ki, és oda is megy vissza, és nem ad elég időt nekünk?
—Tenho a certeza de que não está em casa do pae, já lh'o disse.	- Tudom biztosan, hogy nincs az apja házában, már megmondtam nektek.
Basta de palavriado.	Elég a szószaporításból.
Vão esconder-se atraz da igreja, e não adormeçam.	Bújjatok el a templom háta mögött, de el ne aludjatok.
Debandou o grupo, e Balthazar ficou alguns momentos encostado ao muro.	A csoport szétoszlott, Baltasar azonban egy darabig még ott állt a kőkerítésnek támaszkodva.
Soaram os tres quartos depois das dez.	A templom harangja háromnegyed tizenegyet ütött.
O de Castro-d'Aire collou o ouvido á porta, e retirou-se acceleradamente, ouvindo o rumor da folhagem sêcca que Thereza vinha pizando.	A Castro Daire-i birtokos a kapura tapasztotta fülét, majd sebesen visszavonult, mert meghallotta Teresa lépéseit a száraz avaron.
Apenas Balthazar, cosido com o muro, desapparecêra, um vulto assomou do outro lado a passo rapido.	Alighogy Baltasar a falhoz lapulva eltűnt, az ellenkező irányból egy másik alak érkezett sietve.
Não parou: foi direito a todos os pontos onde uma sombra podia figurar um homem.	Nem állt meg, hanem közelebbről megnézett magának minden árnyékos zugot, amelyik embert rejthetett magában.
Rodeou a igreja que estava a duzentos passos de distancia.	Megkerülte a templomot is, amely a kaputól vagy kétszáz méternyire állt.
Viu os dois vultos direitos com o recanto que formava a juncção da capella mór, e sobre o qual cabiam as sombras da torre.	Tisztán látta azt a két alakot, akik abban a szögletben bújtak meg, ahol a főkápolna csatlakozik a templomhoz, és ahová a torony árnyéka vetődött.
Fitou-os de passagem, e suspeitou; não os conheceu; mas elles disseram entre si, depois que elle desapparecêra:	Csak futó pillantást vetett rájuk, de máris megfogalmazódott benne a gyanú; ő ugyan nem ismert rájuk biztosan, azok viszont, miután eltűnt, összesúgtak:
—É o João da Cruz, ferrador, ou o diabo por elle!…	- Ez João da Cruz volt, a patkolókovács, mi a nyavalya hozta most ezt is ide!
—Que fará a esta hora por aqui?!	- Mit keres itt ilyenkor?
—Eu sei!	- Tudom is én.
—Não desconfias que elle entre n'isto?	- Nem félsz tőle, hogy beleártja magát a dologba?
—Ágora!	- Hát lehet, hogy beleártja magát, de a mi oldalunkon.
Se entrasse, era por nós.	Nem tudtad, hogy a gazdánk belső inasa volt?
Não sabes que elle foi mochila do nosso amo?	- Azt tudom, hogy a Baltasar úr pénzén csinálta meg a műhelyét.
—E tambem sei que pôz a loja com dinheiro do nosso amo.	- Akkor meg mit rémüldözöl?
—Pois então que mêdo tens?	- Nem rémüldözöm, de én azt is tudom, hogy az akasztófától meg az járásbíró mentette meg.
—Não ha mêdo; mas tambem sei que foi o corregedor que o livrou da forca…	- Hát aztán!
—Isso que tem!	A járásbírónak ehhez az egészhez semmi köze.
O corregedor não se importa com isto, nem sabe que o filho cá está…	Azt sem tudja, hogy a fia itt van…
—Assim será; mas não estou muito contente…	- Hát így lehet, de azért nem repesek az örömtől… ez a fickó az ördöggel cimborál…
Elle é homem dos diabos…	- Hadd tegye…
—Deixal-o ser… tanto entram as balas n'elle como n'outro…	Attól még a golyó éppúgy fogja, mint bárki mást…
A discussão continuou sobre varias conjecturas.	Sokáig pusmogtak még a körülmények lehetséges állásáról.
De tudo o que elles disseram uma coisa era certissima: ser o vulto o João da Cruz, ferrador.	Találgatásaik közül azonban csak egyvalami volt biztos, hogy João da Cruzt látták, a patkolókovácsot.
Teria este dado trezentos passos, quando os criados de Balthazar ouviram o remoto tropel de cavalgadura.	Talán háromszáz lépésre távolodott tőlük, amikor Baltasar szolgái meghallották a távoli lódobogást.
Ao tempo que elles sahiam do seu escondrijo, sabia João da Cruz á frente do cavalleiro.	Akkor bújtak elő rejtekhelyükről, amikor João da Cruz is a lovas elé lépett.
Simão aperrou as pistolas, e o arreeiro uma clavina.	Simão megmarkolta a pisztolyát, a lovász pedig a karabélyát.
—Não ha novidade—disse o ferrador—mas saiba v. s.^a que já podia estar em baixo do cavallo com quatro zagalotes no peito.	- Nincs különös újság - mondta a patkolókovács -, de jó, ha tudja uraságod, hogy már nyugodtan a ló hasa alatt lehetne négy golyóbissal a mellében.
O arreeiro reconheceu o cunhado, e disse:	A lovász megismerte sógorát, és így szólt:
—És tu, João?	- Te vagy az, João?
—Sou eu.	- Én hát.
Vim primeiro que tu.	Előbb értem ide, mint te.
Simão estendeu a mão ao ferrador, e disse commovido:	Simão a patkolókovács felé nyújtotta kezét, és megindultan mondta:
—-Dê cá a sua mão; quero sentir na minha a mão de urn homem honrado.	- Adja ide a kezét: szeretném egy tisztességes ember kezét a magaméban érezni.
—Nas occasiões é que se conhecem os homens—redarguiu o ferrador.	- A bajban ismerszik meg az ember - válaszolta a patkolókovács.
—Ora vamos… não ha tempo para fallatorio.	- Most azonban induljunk… nincs idő a csevegésre.
O senhor doutor tem uma espera.	Uraságodat már nagyon várják.
—Tenho?—disse Simão.	- Engem? - kérdezte Simão.
—Atraz da igreja estão dois homens que eu não pude conhecer; mas não se me dava de jurar que são criados do senhor Balthazar.	- A templom mögött két fickó lapult meg, akiket nem sikerült felismernem, de esküdni mernék rá, hogy Baltasar úr szolgái.
Salte abaixo do cavallo, que ha de haver mostarda.	Szálljon le a lóról, mert nyakába szakadhat az istenáldása.
Eu disse-lhe que não viesse; mas v. s.^a veio, e agora é andar com a cara para a frente.	Én megmondtam, hogy ne jöjjön ide; de uraságod eljött, és most megy, mint aki se lát, se hall.
—Olhe que eu não tremo, mestre João—disse o filho do corregedor.	- Tudja, João uram, hogy nem vagyok ijedős - mondta a járásbíró fia.
—Bem sei que não; mas, á vista do inimigo, veremos.	- Tudom jól, hogy nem az, de majd meglátjuk mi lesz, ha szemtől szemben áll az ellenséggel.
Simão tinha apeado.	Simão leszállt a lóról.
O ferrador tomou as rédeas do cavallo, recuou alguns passos na rua, e foi prendêl-o á argola da parede de uma estalagem.	A patkolókovács fogta a gyeplőt, és a lovat néhány lépésnyire odább vitte az utcán, aztán kikötötte a fogadó falán függő karikához.
Voltou, e disse a Simão que o seguisse a elle e ao cunhado na distancia de vinte passos; e que, se os visse parar perto do quintal de Albuquerque, não passasse do ponto d'onde os visse.	Amikor visszatért, azt mondta Simão-nak, hogy húsz lépés távolságból kövesse őt és a sógorát; és ha azt látja, hogy ők ketten megállnak Albuquerque kertjénél, akkor álljon meg ő is ott, ahonnan még látja őket.
Quiz o academico protestar contra um plano, que o humilhava como protegido pela defeza dos dois homens; o ferrador, porém, não admittiu a réplica.	A diák tiltakozni próbált a terv ellen, mondván, hogy rá nézve megalázó, ha egyszerre két férfi oltalmazza, a patkolókovács azonban nem volt hajlandó a vitára:
—Faça o que eu lhe digo, fidalgo—disse elle com energia.	- Azt teszi, amit én mondok, nemes úr - jelentette ki erélyesen.
João da Cruz e o cunhado, espiando todas as esquinas, chegaram de fronte do quintal de Thereza, e viram um vulto a sumir-se no angulo da parede.	João da Cruz és a sógora, miközben minden zugba bekémlelt, odaért Teresa kertjéhez; látták, hogy egy alak tűnik el a sarkon.
—Vamos sobre elles—disse o ferrador—que lá passaram para o adro da igreja; n'este entrementes, o doutor chega á porta do quintal e entra; depois voltaremos para lhe guardar a sahida.	- Kergessük meg őket kicsit - mondta a patkolókovács -, ott vannak a templomtéren; eközben a diák úr bemegy a kertkapun; azután visszatérünk, és biztosítjuk, hogy nyugodtan kijöjjön.
N'este proposito, moveram-se apressados, e Simão Botelho caminhou com as pistolas aperradas na direcção da porta.	Ebbéli szándékukban meggyorsították a lépteiket, Simão Botelho pedig csőre töltött pisztolyaival odaóvakodott a kapu elé.
Em frente do muro do jardim de Thereza havia uma cascalheira escarpada, que se esplainava depois n'uma alamêda sombria.	Teresa kertjével szemben meredek halom emelkedett, amely a túloldalán szelíden ereszkedett egy fasor felé.
Os dois criados de Balthazar, quando o tropel do cavallo parou, recordaram as ordens do amo, no caso de vir a pé Simão.	Amikor a ló megállt, Baltasar két szolgájának eszébe jutott gazdájuk parancsa arra az esetre, ha Simão gyalogszerrel közlekedne.
Buscaram sitio azado para o espreitarem na sahida, e entraram na alamêda quando o academico chegava á porta do quintal.	Alkalmas helyet kerestek hát, ahonnan szemmel tarthatták a kert kijáratát, és pontosan akkor értek a fasorba, amikor a diák megállt a kapu előtt.
—Agora está seguro—disse um.	- Most biztonságban van - mondta az egyik.
—Se lá não ficar dentro	- Ameddig bent marad, addig igen… - válaszolta a másik, amikor látta, hogy nyílik, majd becsukódik a kapu.
—respondeu o outro, vendo-o entrar, e fechar-se a porta.	- Csakhogy amott jön két férfi… - mondta az ijedősebb, elnézve a fasor másik vége felé.
—Mas além vem dois homens…—disse o mais assustado, olhando para a outra entrada da alamêda.	- És ráadásul egyenest felénk tartanak…
—E vem direitos a nós… aperra lá a clavina…	Fogd azt a puskát…
O melhor é retirarmos.	- Jobb, ha visszavonulunk.
Nós estamos á espera de outro, e não d'estes.	Másra várunk, nem ezekre.
Vamos embora d'aqui…	Tűnjünk el innen…
Este não esperou convencer o companheiro: desceu a ribanceira do cascalho.	Azzal meg sem várva, hogy végképp meggyőzze társát, leereszkedett a halom oldalán.
O mais intrepido teve tambem a prudencia de todos os assassinos assalariados: seguiu o assustadiço, e deu-lhe razão, quando ouviu após de si os passos velozes dos perseguidores.	Az elszántabb férfiban is megvolt a bérgyilkosok körültekintése: követte ijedős társa példáját, majd amikor meghallotta az üldözők sietős lépteit, magában igazat adott neki.
Sahiu-lhes o amo de frente, quando dobravam a esquina do quintal, e disse-lhes:	Befordultak az utcasarkon, amikor a gazdájuk toppant elébük és rájuk förmedt:
—Vocês a que fogem, seus poltrões?	- Ki elől menekültök, gazemberek?
Os homens pararam de envergonhados, aperrando os bacamartes.	A férfiak szégyenkezve megálltak, és zavartan markolászták karabélyukat.
João da Cruz e o arreeiro appareceram, e Balthazar caminhou para elles, bradando:	Ekkor tűnt fel João da Cruz és a lovász, mire Baltasar elindult feléjük és rájuk kiáltott:
—Alto ahi!	- Állj!
O ferrador disse ao cunhado:	A patkolókovács odasúgta sógorának:
—Falla-lhe tu, que eu não quero que elle me conheça.	- Te beszélj vele, mert nem akarom, hogy rám ismerjen.
—Quem manda fazer alto?—disse o arreeiro.	- Ki parancsolgat itt, hogy álljunk meg? - kérdezte a lovász.
—São tres clavinas—respondeu Balthazar.	- Három karabély - felelte Baltasar.
—Olha se os demoras a dar tempo que o doutor saia—disse João da Cruz ao ouvido do arreeiro.	- Próbáld őket feltartani, hogy azalatt a doktor kijöhessen a kertből - súgta João da Cruz a lovász fülébe.
—Pois nós cá estamos parados—replicou o criado de Simão.	- Jól van, na, már megálltunk - mondta Simão vezetője -, mit akarnak tőlünk?
—Que nos querem vocês? —Quero saber o que tem que fazer n'este sitio.	- Tudni akarjuk, hogy mit keresnek errefelé.
—E vocês que fazem por cá?	- És maguknak mi dolguk van ugyanitt?
—Não admitto perguntas—disse o de Castro-d'Aire, aventurando alguns passos vacilantes para a frente.	- Maguk nem tehetnek fel kérdéseket - mondta a Castro Daire-i nemes, és tett néhány bizonytalan lépést előre.
—Quero saber quem são.	- Én viszont tudni akarom, hogy kik maguk!
Mestre João disse ao ouvido do cunhado:	João mester a sógora fülébe súgta:
—Diz-lhe que se dá mais um passo que o arrebentas.	- Mondd neki, hogy még egy lépés, és lelövöd.
O arreeiro repetiu a clausula, e Balthazar parou.	A hajcsár hangosan is megismételte a felszólítást, mire Baltasar megállt.
Um dos criados d'este chamou-o ao lado para lhe dizer que aquelle dos dois, que não fallava, parecia ser o João da Cruz.	Az egyik szolga félrehívta, és megmondta neki, hogy a hallgatag alak, legalábbis neki úgy tűnik, erősen hasonlít João da Cruzra.
O morgado duvidou, e quiz esclarecer-se; mas o ferrador ouvira as palavras do criado, e disse ao cunhado:	A földesúr nemigen hitte, és szerette volna a dolgot tisztázni, de a patkolókovács meghallotta a szolga szavait és azt mondta sógorának:
—Vem comigo, que elles conhecem-me.	- Gyere, menjünk, mert felismertek.
Dizendo, voltou as costas ao grupo, e caminhou ao longo do quintal de Thadeu de Albuquerque.	Mondta ezt, azzal hátat fordított a csoportnak, és elindult Tadeu de Albuquerque kerítése mentén.
Os criados de Balthazar, gloriosos da retirada, como de uma derrota certa, apressaram o passo na cola dos suppostos fugitivos.	Baltasar szolgái megdicsőülve érezték magukat a visszavonulás, a vereség nyílt beismerésének láttán, és buzgón megindultak a feltételezett menekülők után.
O morgado ainda lhes disse que os não seguissem; mas elles, momentos antes covardes, queriam desforrar-se agora, correndo após o inimigo tanto quanto lhe tinham fugido antes.	A földesúr még utánuk szólt, hogy nem őket kell követniük, ők azonban, akik percekkel korábban oly gyáván megfutottak, mindenáron elégtételt akartak venni az ellenségen, és legalább olyan szaporán szedték a lábukat üldözőként, mint az imént, amikor menekültek.
Simão Botelho ouvira os passos ligeiros dos seus homens, e, compellido pelo susto de Thereza, abrira a porta do quintal, sem saber ainda quem elles fossem.	Simão Botelho halk lépteket hallott, és Teresa ijedtségének engedve, kinyitotta a kertkaput, bár még nem tudta, kinek a lépteit hallja.
João da Cruz, com ar galhofeiro, já quando os perseguidores se viam, disse ao filho do corregedor, se estava ajustado o casamento, que não havia panno para mangas.	João da Cruz tréfálkozva vetette oda a járásbíró fiának, miközben már feltűntek az üldözők, hogy elrendezte-e már azt a házasságot, mert szorul a kapca.
Simão entendeu o perigo, apertou convulsamente a mão de Thereza, e retirou-se.	Simão megértette, hogy veszélyes a helyzet, hát megszorította Teresa kezét, és indult.
Queria elle reconhecer os dois vultos parados a distancia; mas João da Cruz, com o tom imperioso de quem obriga á submissão, disse ao filho do corregedor:	Szerette volna közelebbről szemügyre venni a két távolabb várakozó alakot, de João da Cruz, engedelmességet követelő hangon rárivallt a járásbíró fiára:
—Vá por onde veio, e não olhe para traz.	- Arra induljon, amerről jött, és ne nézzen hátra.
Simão foi indo até encontrar o cavallo.	Simão pedig ment a lováért.
Montou, e esperou os dois inalteraveis guardas que o seguiam a passo vagaroso.	Felpattant rá és bevárta két rendíthetetlen testőrét, akik tétova léptekkel közeledtek.
Maravilhara-os o subito desapparecimento dos criados de Balthazar, e recearam-se de alguma espera fóra da cidade.	Meglepődtek ugyanis, mert Baltasar szolgái hirtelen eltűntek, és tartottak tőle, hogy valahol a városon kívül akarnak lecsapni rájuk.
O ferrador conhecia o atalho que podia levar os da emboscada ao caminho, e revelou o seu receio a Simão, dizendo-lhe que picasse a toda a brida, que elle e o cunhado lá iriam ter.	A patkolókovács ismerte a legrövidebb utat, amely a merénylőket az országúthoz vezetheti, és miután megosztotta aggodalmát Simão-val, azt mondta neki, hogy vágtasson lóhalálában, ő meg a sógora majd követi.
O academico recebeu com enfado a advertencia, admoestando-os a que o não tivessem em tão vil preço.	A diák megorrolt a figyelmeztetésre, és rájuk szólt, hogy ne nézzék már ilyen gyámoltalannak.
E acintemente soffreou as rédeas, para não forçar os homens a aligeirar o passo.	Azzal konokul visszafogta a lovat, hogy a két ember mellett maradjon.
—Vá como quizer—disse mestre João—que nós vamos por fóra do caminho.	- Csinálja csak, ahogy jónak látja - mondta João mester -, mert mi úgysem az úton megyünk.
E subiram a uma rampa de olivaes, para tornarem a descer encubertos por moitas de giestas, cozendo-se aos torcicolos d'uma parede parallela com a estrada.	Neki is indultak fölfelé egy domboldalon, olajfák között, hogy túloldalt leereszkedjenek a rekettyés fedezékében és kövessék annak a kőfalnak a kanyarulatait, amely az országúttal párhuzamosan haladt.
—O atalho vai acolá onde a serra faz aquelle cotovêllo—disse o ferrador ao cunhado—hão de alli passar, ou já passaram.	- Ott lehet átvágni, ahol a hegygerinc megfordul - mondta a patkolókovács a sógorának -, bizonyára arra mennek, de lehet, hogy már túl is jutottak rajta.
A estrada vai mesmo na quebrada d'aquelle outeirinho.	Az országút egy parafaliget alatt a kanyarodik arra.
Os homens é d'alli que lhe vão atirar, encobertos pelos sobreiros.	Alighanem onnan lőnek majd a gazfickók, a fák fedezékéből.
Vamos depressa…	Siessünk hát…
E um pouco descobertos, e outro curvados á sombra das devêzas, chegaram a um vallado d'onde ouviram os passos dos dois homens que atravessavam o pontilhão de um córrego.	Hol az irtáson, hol a ritkás fák árnyékában haladva megérkeztek egy vízmosáshoz, ahol meghallották a két férfi lépteit a csurgó fölött átívelő pallón.
—Já não vamos a tempo—disse afflicto o João da Cruz—os homens vão atirar-lhe, porque o cavallo trupa cá muito atraz.	- Már nem érünk oda időben - mondta João da Cruz aggodalmasan -, a fickók le fogják lőni, mert a ló még csak amott üget.
E corriam já sem temor de serem vistos, porque os outros tinham dobrado o outeiro, em cujo valle corria a estrada.	Futásnak eredtek, nem törődve már azzal, hogy meglátják-e őket vagy sem, mert a másik kettő már eltűnt annak a dombnak a túloldalán, amelynek tövében húzódott az országút.
—Os homens vão atirar-lhe…—disse o ferrador.	- Le fogják lőni a gazemberek… - mondta a patkolókovács.
—Gritemos d'aqui ao doutor que não vá p'ra diante.	- Kiáltsunk a doktornak, hogy ne menjen tovább.
—Já não é tempo…	- Már az is késő…
Ou o matem ou não matem, quando voltarem são nossos.	Már most vagy megölik, vagy nem, de ha visszafelé jönnek, mindenképpen elkapjuk őket.
Tinham já passado o pontilhão, e subiam a ladeira, quando ouviram dois tiros.	Időközben átmentek a pallón és felfelé kapaszkodtak a domb oldalán, amikor két lövést hallottak.
—Arriba!—exclamou João da Cruz—que não vão elles metter-se á estrada, se mataram o fidalgo.	- Rohanjunk! - kiáltott fel João da Cruz -, nehogy az országúton egérutat nyerjenek, ha megölték a nemes úrfit.
Tinham vencido a chã, esbofados e anciados, com as clavinas aperradas.	Csőre töltött karabélyukat szorongatva, zihálva és aggodalmasan kaptattak a sík részen.
Os criados de Balthazar, ao invez da conjectura do ferrador, retrocediam pelo mesmo atalho, suppondo que os companheiros de Simão iam adiante batendo os pontos azados á emboscada, ou se tinham retardado.	Baltasar szolgái azonban, a patkolókovács számításaival ellenkezőleg, ugyanazon a csapáson jöttek visszafelé, mert ők meg úgy gondolták, hogy Simão társai vagy elöl haladnak, hogy kifürkésszék a leshelyeket, vagy éppen mögötte jönnek.
—Elles ahi vem!—disse o arreeiro.	- Ott közelednek! - mondta a lovász.
—Nós cá estamos—respondeu o ferrador, sentando-se, a coberto de um cômoro.	- Akkor itt szépen bevárjuk őket - válaszolta a patkolókovács, és leült egy bucka fedezékébe.
—Senta-te também que eu não estou p'ra correr atraz d'elles.	- Ülj le te is, semmi kedvem futkosni utánuk.
Os assassinos, a dez passos, viram de frente erguerem-se os dois vultos, e ladearam cada qual para seu lado, um galgando os sucalcos de uma vinha, o outro atirando-se a uns silveiraes.	A gyilkosok egyszer csak azt látták, hogy tízlépésnyire tőlük két alak emelkedik fel, mire szétugrottak, és egyikük egy szőlőskert alacsony kőfalát próbálta átugorni, a másik pedig a szederbokrok közé vetette magát.
—Atira ao da esquerda!—disse João da Cruz.	- Célozz a bal oldalira! - mondta João da Cruz.
Foram simultaneas as explosões.	A két lövés egyszerre dördült.
A pontaria do ferrador fez logo um cadaver.	A patkolókovács célzott, és golyója nyomán egy holttest maradt a földön.
Os balotes do arreeiro não estremaram o outro entre o carrascal onde se embrenhára.	A lovász lövése nem érte el a rekettyésben megbúvó másikat.
A este tempo assomava Simão no tezo d'onde lhe tinham atirado, e corria ao ponto onde ouvira os segundos tiros.	Ekkor bukkant fel Simão azon a helyen, ahonnan rálőttek, és rohanvást közelített arrafelé, amerről az újabb lövéseket hallotta.
—É v. s.^a, fidalgo?—bradou o ferrador.	- Uraságod volna az? - kiáltotta a patkolókovács.
—Sou.	- Én vagyok.
—Não o mataram?	- Hát nem ölték meg?
—Creio que não—respondeu Simão.	- Azt hiszem, nem - válaszolta Simão.
—Este desalmado deixou fugir o melro—tornou João da Cruz—mas o meu lá está a pernear na vinha.	- Ez a kétbalkezes hagyta, hogy elrepüljön a madárka - folytatta João da Cruz -, hanem az enyém ott hullt le szépen a szőlőben.
Sempre lhe quero vêr as trombas…	Meg is nézem a pofázmányát.
O ferrador desceu os três socalcos da vinha, e curvou-se sobre o cadaver, dizendo:	A patkolókovács három barázdával lejjebb ment a szőlőben és a tetem fölé hajolva ezt mondta:
—Alma de cantaro, se eu tivesse duas clavinas não ias sósinho para o inferno!	- Ha lett volna két karabélyom, akkor istenuccse, nem egyedül mégy a pokolba. - Gyere már! - mondta a lovász.
—Anda d'ahi!—disse o arreeiro—deixa lá esse diabo, que o senhor doutor está ferido n'um hombro.	- Hagyd azt a szerencsétlen ördögöt, a doktor úr sebet kapott az egyik vállán.
Vamos depressa, que está o sangue a escorrer-lhe.	Siessünk, mert nagyon vérzik.
—Eu vi duas cabeças a espreitarem-me de cima de uma ribanceira, e cuidei que eram vocês—disse Simão, em quanto o ferrador, com a destreza de habil cirurgião, lho enfaixava o braço ferido com lenços.	- Észrevettem, hogy két fej figyel a mart tetejéről, és azt hittem, hogy maguk azok - mondta Simão, miközben a patkolókovács egy gyakorlott felcser ügyességével kendővel kötözte be sebesült karját.
—Parei o cavallo, e disse: «Ólé! ha novidade?»	- Megállítottam a lovat, és odakiáltottam; "Hahó, van valami hír?
Logo que me não responderam, saltei para terra; mas ainda eu tinha um pé no estribo quando me fizeram fogo.	" Miután nem válaszoltak, rögvest le akartam vetni magam a földre, de az egyik lábam még a kengyelben volt, amikor tüzet nyitottak.
Quiz saltar á ribanceira, mas não pude romper o matto.	Fel akartam ugratni a meredélyen, de nem tudtam áttörni a bozóton.
Dei uma volta grande para achar subida, e foi então que dei fé de estar ferido…	Jókora kört tettem, mire találtam egy ösvényt, és csak akkor vettem észre, hogy megsebesültem…
—Isto é uma arranhadura—disse João da Cruz—olhe que eu sei d'isto, fidalgo!	- Könnyű kis karcolás az egész - mondta João da Cruz -, nekem elhiheti az úrfi, mert értek hozzá.
Estou affeito a curar muitas feridas.	Nagy jártasságom van a különféle sebek gyógyításában.
—Nos burros, mestre João?—disse o ferido, sorrindo.	- Szamarakat kezelt, João mester - kérdezte a sebesült mosolyogva.
—E nos christãos tambem, senhor doutor.	- Meg lelkes lényeket is, diák uram.
Olhe que houve em Portugal um rei que não queria outro medico senão um alveitar.	Tudja-e, hogy volt Portugáliában egy király, aki nem akart más orvost, csak lódoktort.
Hei de mostrar-lhe o meu corpo que está uma rêde de facadas, e nunca fui ao cirurgião.	Egyszer majd megmutatom a testemet, olyan a késszúrásoktól, mint egy halászháló, de felcser engem még nem látott.
Com ceroto e vinagre sou capaz de ir resuscitar aquelle alma do diabo que alli está a escutar a cavallaria.	Olajviasszal és ecettel még azt a sátánfajzatot is életre tudnám kelteni, amelyik amott a földön hallgatja a lódobogást.
N'isto ouviu-se um leve rumor de folhagem no matagal para onde tinha saltado o companheiro do morto.	A bozótban, ahová a halott társa vetette magát, valami halkan megzörrent.
João da Cruz, como galgo de fino olfacto, fitou a orelha e resmungou:	João da Cruz mint egy jó vadászkopó a fülét hegyezte és halkan megjegyezte:
—Querem vocês vêr que ellas se armam!…	- Nézzenek már oda, mi ez az izgés-mozgás!…
Dar-se-ha caso que o outro ainda esteja por alli a tremer maleitas!…	Csak nem az a másik reszket még mindig itt valahol félelmében?
O rumor continuou, e logo um bando de passaros rompeu d'entre a folhagem chilreando.	A zaj megismétlődött, és nyomában madárraj törte át a fák lombját hangos csiviteléssel.
—O homem está alli!—tornou o ferrador.	- Ott bújt meg a gazfickó - folytatta a patkolókovács.
—Passe-me cá uma pistola, senhor Simão!	- Adja már ide az egyik pisztolyát, Simão úr!
Correu mestre João, e ao mesmo tempo uma grande rostilhada se fez entre as moitas de codêços e urzes.	João mester futni kezdett, és abban a pillanatban nagy mozgolódás támadt a rekettyék és hangák között.
—Elle estrinça lenha como um porco do monte!—exclamou o ferrador.	- Ez úgy inal bozótban, mint egy hegyi disznó! - kiáltott fel a patkolókovács.
—Ó cunhado, bate este matto com alguns penedos; quero vêr sahir o javali da moita!…	- Hé, sógor vágj a sűrűjébe egypár istenesebb követ, kíváncsi vagyok, kiugrasztjuk-e vele a vaddisznót!…
Para o outro lado da bouça estava um plaino cultivado. Simão, rodeando a sebe, conseguira saltar ao campo por sobre a pedra d'um agueiro.	A rekettyéken túl egy veteményes kezdődött, Simão megkerülte a kerítését, és leült egy árokszéli kőre.
—Tenha lá mão, mestre; não vá você atirar-me!—bradou Simão ao ferrador.	- Megálljon, mester, még a végén engem találnak el! - kiáltotta Simão a kovácsnak.
—Pois o fidalgo já ahi anda!	- Uraságod már ott van!?
Então está fechado o cêrco.	Akkor viszont bezárult a gyűrű.
Eu cá vou fazer de furão.	Ahol vagyok, éppen jó lesz lesállásnak.
Se este nos escapa, não ha nada seguro n'este mundo!	Ha mégis meg találna szökni, akkor már semmi sem biztos ezen a világon.
Não se enganaram.	Nem tévedtek; amikor Baltasar Coutinho szolgája belevetette magát a bozótba, kificamította az egyik térdét, és elalélt.
O criado de Balthazar Coutinho, quando se atirára desamparado á brenha, desnocára um joelho, e cahira atordoado.	A lovász nem vizsgálta, hogy lett-e eredménye a találomra kilőtt golyónak, mert biztos volt benne, hogy a menekülővel már nem lesz semmi dolga.
O arreeiro não examinou o effeito do tiro, porque atirara á ventura, e achava natural que o fugitivo se não molestasse.	Amikor a szolga magához tért az esés ijedelméből, elvonszolta magát egy fáig, amelyen madárcsapat éjszakázott.
Quando volveu a si do aturdimento da queda, o homem arrastou-se lentamente até encontrar um cerrado de arvores silvestres, em que pernoitava a passarinhada.	A rigók felriadtak és hangosan csicseregve szétrebbentek.
Como os melros cacarejassem esvoaçando, o criado de Balthazar retrocedeu para o mato, cuidando que ahi escaparia; mas o arreeiro jogava enormes calhaus em todas as direcções, e alguns acertavam mais que as balas do seu bacamarte.	Baltasar szolgája visszabújt a bozótba, és remélte, hogy megúszhatja a dolgot: csakhogy a lovász jókora köveket hajigált a sűrűbe, és némelyikkel pontosabban talált, mint a mordállyal.
João da Cruz tirou do bolço da jaqueta um podão, e começou a cortar a selva de carvalhas novas e giestaes que se emmaranhavam em redor do escondrijo.	João da Cruz mellénye zsebéből előhúzott egy metszőkést, és vagdosni kezdte a tüskés ágakat, amelyek teljesen körülfonták a rejtőzködőt.
Já cansado, porém, e vendo o pouco luzimento do trabalho, disse ao arreeiro:	Hamar beleunt azonban, mert nem sok gyümölcsét látta fáradozásának.
—Petisca lume, vai alli dentro buscar um pouco de restolho sêcco, e vamos pegar fogo ao mato, que este ladrão ha de morrer assado.	Odakiáltott hát a lovásznak: - Keress már egy kevés száraz szalmát, és csiholj tüzet. Felgyújtjuk a bozótot, hadd süljön meg odabenn a senkiházi.
O perseguido, quando tal ouviu, tirou do maior perigo coragem para fugir, rompendo a espessura e saltando a parede da tapada para o campo de restolho em que o arreeiro andava apanhando palha, e Simão esperava o desfecho da montaria.	Hallotta ezt az űzött szolga is, a szörnyű fenyegetés hallatán összeszedte minden bátorságát, és nekiindult: kitört a bozótból, felugrott a kőfalra, amely a veteményest kerítette, ahol a lovász szalmát gyűjtött éppen, Simão pedig a hajtóvadászat végét várta.
Correram a um tempo o arreeiro e o academico sobre elle.	Mind a ketten üldözőbe vették.
O fugitivo, sentindo-se alcançado, lançou-se de joelhos e mãos erguidas, pedindo perdão, e dizendo que o amo o obrigára áquella desgraça.	A menekülő férfi érezte, hogy mindjárt utolérik, térdre rogyott, és felemelt karral kért kegyelmet, mindegyre azt hajtogatva, hogy gazdája kényszerítette a gaztettre.
Já a coronha do bacamarte do arreeiro lhe ia direita ao peito, quando Simão lhe reteve o braço.	A lovász készült, hogy puskája tusával a szolga mellére sújtson, de Simão megfogta a karját.
—Não se bate assim n'um homem!—disse o moço—Levanta-te, rapaz!	- Ne üssön meg egy térdeplő embert! - mondta az ifjú. - Állj fel, fickó!
—Eu não posso, senhor.	- Nem tudok, uram.
Tenho uma perna quebrada, e estou aleijado para a minha vida.	Eltört az egyik lábam, és azt hiszem, egész életemre megnyomorodtam!
N'este comenos chegou o ferrador, e exclamou:	Ekkor ért oda a kovács, és mérgesen kiáltotta:
—Pois este tratante ainda está vivo!	- Mi az, ez a nyavalyás még mindig életben van?!
E correu sobre elle com o podão.	És rontott volna neki a késével.
—Não mate o homem, senhor João!—disse o filho do corregedor.	- João uram, meg ne ölje már azt az embert! - mondta a járásbíró fia.
—Que o não mate! essa é de cabo de esquadra!	- Már hogyne ölném meg!
Com que então o fidalgo quer pagar-me com a forca o favor de o acompanhar… eim?	A legnagyobb esztelenség volna, ha életben hagynám!
—Com a forca!	Vagy talán nemes uram akasztófával gondolta megfizetni a szívességet, hogy elkísértem… igen?
?—atalhou Simão.	- Akasztófával? - hökkent meg Simão.
—Podéra não!	- Bizony hogy azzal!
Quer que este homem fique para ir contar a historia?	Azt akarja, hogy ez az ember megmaradjon tanúnak, és mindenkinek elmesélje a históriát?
Acha bonito?	Így gondolta talán?
Lá v. s.^a, como é filho de ministro, não terá perigo; mas eu, que sou ferrador, posso contar que d'esta vez tenho o baraço no pescoço.	Uraságod egy kormányhivatalnok fia, nem fenyegeti veszély; én azonban, a patkolókovács, bátran mondhatom, érzem máris, hogy szorul a hurok a nyakam körül.
Não me faz geito o negocio.	Nem tetszik nekem ez a dolog.
Deixe-me cá com o homem…	Hagyjon magamra ezzel az emberrel…
—Não o mate, senhor João; peço-lhe eu que o deixe ir.	- Ne ölje meg, João úr: én kérem magát, hogy hagyja futni.
Uma testemunha não nos póde fazer mal.	Egyetlenegy tanú nem árthat nekünk.
—O quê?—redarguiu o ferrador—v. s.^a saberá muito, mas de justiça não sabe nada, e ha de perdoar o meu atrevimento.	- Még hogy nem-e! - vetette ellene a kovács. - Uraságod tanult ember, sok mindent tud, de már megbocsásson vakmerőségemért, az igazságszolgáltatásról nem tud semmit.
Basta uma só testemunha para guiar a justiça na devassa.	Elég hozzá egyetlen tanú, hogy a bíróság vizsgálatot rendeljen el.
Ás duas por tres, uma testemunha de vista, e quatro de ouvir dizer, com o fidalgo de Castro-d'Aire a mexer os pausinhos, é forca certa, como dois e dois serem quatro.	Itt pedig kettő áll hárommal szemben, egy szemtanú, és az az ármányos Castro Daire-i uraság akár négyet is állít mellé, akik hallomásból tudnak az esetről.
—Eu não digo nada; não me matem, que eu nem torno a ir para	Olyan biztos a bitófa, mint hogy kettő meg kettő az négy.
Castro-d'Aire—exclamou o homem.	- Nem mondok én senkinek egy szót sem; ne öljenek meg, és vissza sem megyek többé Castro Diare-ba - óbégatott a férfi.
—Deixe-o ficar, João da Cruz… vamos embora…	- Hagyja őt itt, João da Cruz… és menjünk innen…
—Isso!—acudiu o ferrador—chame-me João da Cruz, para este maroto ficar bem certo de que sou o João da Cruz!…	- Még ez is! - dühöngött a kovács. - Nevezzen csak João da Cruznak… hátha ez a senkiházi még nem egészen biztos benne, hogy én vagyok João da Cruz.
Com effeito, não sei o que me parece v. s.^a querer deixar com vida um alma do diabo que lhe deu um tiro para o matar!	Uraságod igazán életben hagyna egy ilyen pokolfajzatot, aki azért lőtt, hogy megölje?
—Pois sim, tem você razão; mas eu não sei castigar miseraveis que me não resistem.	- Igen, igaza van; de sehogy sem visz rá a lélek, hogy egy olyan hitvány alakon álljak bosszút, aki még ellenállásra sem képes.
—E se elle o tivesse matado, castigava-o?	- És ha ő végzett volna uraságoddal, akkor most hogy büntetné meg?
Responda a isto, senhor doutor!	Erre válaszoljon, diák uram.
—Vamos embora—tornou Simão—deixemos para ahi esse miseravel.	- Menjünk innen - ismételte Simão -, és hagyjuk ezt a nyomorultat.
Mestre João scismou alguns momentos, coçando a cabeça, e resmungou com descontentamento:	João mester a fejét vakargatva töprengett néhány pillanatig, és közben elégedetlenül morgolódott:
—Vamos lá…	- Akkor hát menjünk…
Quem o seu inimigo poupa, nas mãos lhe morre.	De aki megkíméli ellenségét, az annak kezétől esik el.
Tinham já sahido do plaino e saltado a tapada, e iam descendo para a estrada, quando o ferrador exclamou:	Már maguk mögött hagyták a veteményest, és átléptek egy kőfalon, hogy leereszkedjenek az országútra, amikor a kovács felkiáltott.
—Lá me ficou a minha clavina encostada á sebe.	- Hát nem ott hagytam a mordályomat a fal tövében?!…
Vão indo, que eu venho já.	Menjenek csak tovább, máris jövök.
O arreeiro conduzia o cavallo, que pacificamente estivera tozando a relva das paredes marginaes da estrada, quando Simão ouviu gritos.	A lovász kötőféken vezette a lovat, amely békésen harapdálta a füvet az országút szélén, amikor Simão kiáltásokat hallott.
Conjecturou com certeza o que era.	Biztosan tudta, hogy mi történik.
—O João lá está a fazer justiça!—disse o arreeiro.	- Most tesz igazságot João - mondta a vezető.
Deixál-o lá, meu amo, que elle é homem que sabe o que faz.	- Gazdám ne törődjön vele, mert a sógorom tudja, mit cselekszik.
João da Cruz appareceu d'ahi a pouco, limpando com fentos o podão ensanguentado.	- Kegyetlen ember maga, João úr - mondta később a diák.
—Você é cruel, senhor João!—disse o academico. —Não sou cruel—disse o ferrador—o fidalgo está enganado comigo; é que diz lá o dictado, morrer por morrer, morra meu pae que é mais velho.	- Nem vagyok kegyetlen - mondta a kovács -, nemes uram rosszul ítél meg engem; arról van szó csupán, hogy amint a mondás is tartja, haljunk meg, ha meg kell halni, de előbb az apám, mert ő az öregebb.
Tanto faz matar um como dois.	Egyet megölni annyi, mint kettőt.
Quando se está com a mão na massa, tanto faz amassar um alqueire como tres.	Amikor tésztát gyúrsz, egyre megy, hogy két szakajtó telik meg vagy kettő.
As obras devem ser acabadas, ou então o melhor é não se metter a gente n'ellas.	A munkát be kell fejezni, vagy jobb, ha bele sem kezdesz.
Agora, levo a minha consciencia socegada.	Nekem tiszta a lelkiismeretem.
A justiça que prove, se quizer; mas não ha de ser por que lh'o digam aquelles dois que eu mandei de presente ao diabo.	Az igazságszolgáltatás bizonyítson, ha akar; de nem fogja tudni, mert az a kettő, akit ajándékba küldtem az ördögnek, nem mond már semmit.
Simão teve um instante de horror do homicida, e de arrependimento de se ter ligado com tal homem.	Simão egy pillanatra elborzadt a gyilkostól, és megbánta, hogy ezzel az emberrel kötötte össze sorsát.
VII.	VII.
O ferimento de Simão Botelho era melindroso de mais para obedecer promptamente ao curativo do ferrador, enfronhado em aphorismos de alveitaria.	Simão Botelho sebe komolyabb volt annál, hogy engedelmesen gyógyulásnak induljon a felcsermesterségben igencsak tapasztalt kovács kúrájától.
A bala passára-lhe de revez a porção muscular do braço esquerdo; mas algum vaso importante rompêra, que não bastavam compressas a vedar-lhe o sangue.	A golyó ferdén hatolt a karizomba, de átszakíthatott egy verőeret is, mert nem győzték szorítókötéssel csillapítani a vérzést.
Horas depois de ferido, o academico deitou-se febril, deixando-se medicar pelo ferrador.	A sebesülés után pár órával a diákot kiverte a láz, és megadóan hagyta, hogy a kovács kuruzsolja.
O arreeiro partiu para Coimbra, encarregado de espalhar a noticia de ter ficado no Porto Simão Botelho.	A lovász útra kelt Coimbra-ba, hogy megbízatása szerint mindenfelé elhíresztelje, hogy Simão Botelho Porto-ban van.
Mais que as dôres e os receios da amputação, o mortificava a ancia de saber novas de Thereza.	A diákot a fájdalomnál és amputációtól való félelemnél is jobban gyötörte vágy, hogy híreket halljon Teresa-ról.
João da Cruz estava sempre de sobre-rolda, precavido contra algum procedimento judicial por suspeitas d'elle.	João da Cruz mindenfelé azt szimatolta, hogy nem indult-e vizsgálat, amely őket gyanúsítja.
As pessoas que vinham de feirar na cidade contavam todas que dois homens tinham apparecido mortos, e constava serem criados d'um fidalgo de Gastro-d'Aire.	A falusiak, akik vásározni jártak be a városba, azt mesélték, hogy két férfit találtak holtan, feltehetően egy Castro Daire-ba való nemes szolgáit.
Ninguem, porém, ouvira imputar o assassinio a determinadas pessoas.	A gyilkosság gyanúja azonban nem terelődött meghatározott személyekre.
Na tarde d'esse dia recebeu Simão a seguinte carta de Thereza:	Aznap délután Simão ezt a levelet kapta Teresa-tól:
«Deus permitia que tenhas chegado sem perigo a casa d'essa boa gente.	Remélem, kegyes volt hozzád Isten, és épségben visszatértél azoknak a jó embereknek a házába.
Eu não sei o que se passa, mas ha coisa mysteriosa que eu não posso adivinhar.	Nem tudom, mi folyik körülöttem, de valami rejtélyes dolog történhetett, amit képtelen vagyok kitalálni.
Meu pae tem estado toda a manhã fechado com o primo, e a mim não me deixa sahir do quarto.	Apám egész délelőttre bezárkózott unokafivéremmel, nekem pedig nem engedi, hogy kilépjek a szobámból.
Mandou-me tirar o tinteiro; mas eu felizmente estava prevenida com outro.	Elvette tőlem a kalamárist is: még szerencse, hogy előrelátóan gondoskodtam egy másikról.
Nossa Senhora quiz que a pobre viesse pedir esmola debaixo da janella do meu quarto; senão eu nem tinha modo de lhe dar signal para ella esperar esta carta.	A Boldogságos Szűz úgy rendelte, hogy a koldusasszony az ablakom alá jöjjön kéregetni, máskülönben nem inthettem volna neki, hogy várja meg ezt a levelet.
Não sei o que ella me disse.	Ő mondott nekem valamit, de nemigen értem, hogy mit.
Fallou-me em criados mortos; mas eu não pude entender…	Bizonyos halott szolgákról beszélt; de nem értettem az egészből semmit.
Tua mana Rita está-me acenando por traz dos vidros do teu quarto…	Kishúgod, Rita most éppen ideinteget a szobád ablakából…
Disse-me tua mana que os moços de meu primo tinham apparecido mortos perto da estrada.	Azt mondja a húgod, hogy unokabátyám szolgáit találták holtan az országút közelében…
Agora já sei tudo.	Most már mindent értek.
Estive para lhe dizer que tu ahi estás; mas não me deram tempo.	Majdnem sikerült megmondanom neki, hogy itt vagy, de végül nem volt rá elég idő.
Meu pae de hora a hora dá passeios no corredor, e solta uns ais muito altos.	Apám órákon keresztül járkál fel-alá a folyosón és hangosan sóhajtozik.
Ó meu querido Simão, que será feito de ti?…	Kedves Simão, mi lesz most veled?…
Estarás tu ferido?	Megsebesültél?
Serei eu a causa da tua morte?	Én leszek oka halálodnak?
Diz-me o que souberes.	Mondd meg nekem, ha teheted.
Eu já não peço a Deus senão a tua vida.	Én már csak a te életedért imádkozom Istenhez.
Foge d'esses sitios; vai para Coimbra, e espera que o tempo melhore a nossa situação.	Menekülj erről a környékről; menj Coimbra-ba, és várd meg, hogy az idő megoldja a helyzetünket.
Tem confiança n'esta desgraçada, que é digna da tua dedicação	Bízzál szerencsétlen kedvesedben, mert méltó a törődésedre…
Chega a pobre: não quero demoral-a mais…	Közeleg a koldusasszony: nem várakoztatom tovább…
Perguntei-lhe se se dizia de ti alguma coisa, e ella respondeu que não.	Megkérdeztem tőle, hogy beszélnek-e valamit felőled, mire ő azt felelte, hogy nem.
Deus o queira.»	Adja Isten, hogy így legyen.
Respondeu Simão a querer tranquillisar o animo de Thereza.	Simão sietve válaszolt, hogy megnyugtassa Teresa lelkét.
Do seu ferimento fallava tão de passagem, que dava a suppôr que nem o curativo era necessario.	Sebesülését épp csak megemlítette, amiből azt lehetett hinni, hogy még orvosságra sem igen van szüksége.
Promettia partir para Coimbra logo que o podesse fazer sem receio de Thereza soffrer na sua ausencia.	Megígérte, hogy ha már nem kell attól félnie, hogy Teresa-t bántódás éri távollétében, azonnal Coimbra-ba utazik.
Animava-a a chamal-o, assim que as ameaças de convento passassem a ser realisadas.	Arra biztatta még, hogy hívja őt azonnal, ha kolostorral való fenyegetések megvalósulni látszanának.
Entretanto Balthazar Coutinho, chamado ás authoridades judiciarias para esclarecer a devassa instaurada, respondeu que effectivamente os homens mortos eram seus criados, de quem elle e sua familia se acompanhára de Castro-d'Aire.	Baltasar Coutinho-t nemsokára hívatta a hatóság, hogy felvilágításokkal szolgáljon a megkezdett nyomozáshoz. Válaszaiban megerősítette, hogy a halottak valóban az ő szolgái voltak, akik őt és családját kísérték ide Castro Daire-ból.
Accrescentou que não sabia que elles tivessem inimigos em Vizeu, nem tinha contra alguem as mais leves presumpções.	Arról azonban nem volt tudomása, hogy ellenségeik lettek volna Viseuban, úgyhogy a gyanú legkisebb árnyéka sem él benne senki iránt.
Os mais proximos visinhos da localidade, onde os cadaveres tinham apparecido, apenas depunham que, alta noite, tinham ouvido dois tiros ao mesmo tempo, e outro, pouco depois.	A környéken lakó emberek, akik a holttesteket megtalálták, csak annyit mondhattak, hogy késő éjszaka volt, amikor két lövést hallottak egy időben, valamivel később pedig másik kettőt.
Um apenas adiantava coisa que não podia alumiar a justiça, e vinha a ser que o mato, nas visinhanças do local, fôra chapotado.	Ez kissé előremozdította az ügyet, ám az igazságszolgáltatás ennél nem lett okosabb azután sem, hogy a környéken átfésülték a rekettyéseket.
N'esta escuridade a justiça não podia dar passo algum.	A bekötött szemű Justitia továbbra is a sötétben tapogatózott.
Thadeu de Albuquerque era connivente no attentado contra a vida de Simão Botelho.	Tadeu de Albuquerque be volt avatva a Simão Botelho ellen készülő merényletbe.
Fôra seu o alvitre, quando o sobrinho denunciou a causa das sahidas frequentes de Thereza, na noite do baile.	Maga az ötlet is tőle származott, amikor unokaöccse beárulta neki, hogy mi volt az oka Teresa gyakori eltűnésének az estélyről.
Tanto ao velho como ao morgado convinha apagar algum indicio que podesse envolvêl-os no mysterio d'aquellas duas mortes.	Így azután az öreg nemesnek éppúgy az volt az érdeke, mint a földesúrnak, hogy minden olyan jelet eltűntessen, ami esetleg gyilkosság gyanújába keverhetné.
Os criados não mereciam a pena d'um desforço que implicasse o desdouro de seus amos.	A szolgák nem értek nekik annyit, hogy bosszút álljanak értük, és esetleg elárulják vele gyalázatos szándékukat.
Provas contra Simão Botelho não podiam adduzil-as.	Simão Botelho ellen nem volt semmilyen bizonyítékuk.
Áquella hora o suppunham elles a caminho de Coimbra, ou refugiado em casa de seu pae.	Úgy gondolták, hogy éppen útban van Coimbra-ba, esetleg az apja házában húzta meg magát.
Restava-lhes ainda a esperança de que elle tivesse sido ferido, e fosse acabar longe do local em que o tinham assaltado.	Annyi reményük maradt, hogy megsebesült, és jó távol végzi majd attól a helytől, ahol megtámadták.
Em quanto a Thereza, resolveu Albuquerque encerral-a n'um convento do Porto, e escolheu Monchique, onde era prioreza uma sua proxima parenta.	Teresa-t illetően Albuquerque eltökélte magát, hogy kolostorba záratja Porto-ban, és a Monchique-t szemelte ki, amelynek főnöknője közeli rokona volt.
Escreveu á prelada para lhe preparar aposentos, e ao seu procurador para negociar as licenças ecclesiasticas para a entrada.	Levelet írt a prelátusnőnek, hogy készüljön fel a lány fogadására, egy másikat pedig a kolostori számtartónak, hogy intézze el a belépéshez szükséges engedélyeket.
Todavia, receando o velho algum incidente no espaço de tempo que medeava até se conseguirem as licenças, resolveu não ter comsigo Thereza, e solicitou a retenção temporaria d'ella n'um convento de Vizeu.	Az öreg nemes azonban félt, hogy azalatt, ameddig az engedélyek készülnek, újabb bonyodalmas esetek támadhatnak, ezért úgy határozott, hogy nem tartja maga mellett Teresa-t, és ideiglenes elhelyezést kért neki egy viseui zárdában.
Acabára Thereza de lêr e esconder no seio a resposta de Simão Botelho, que a pobre lhe enviára ao escurecer, pendente de uma linha, quando o pae entrou no seu quarto, e a mandou vestir-se.	Teresa éppen elolvasta, majd kebelébe rejtette Simão Botelho levelét, amelyet egy szál fonálon húzott fel a koldusnő kezéből, amikor apja rontott a szobába, és ráparancsolt, hogy öltözzék.
A menina obedeceu, tomando uma capa e um lenço.	A lány engedelmesen magára terített egy köpenyt, és kendőt kötött.
—Vista-se como quem é: lembre-se que ainda tem os meus appellidos—disse com severidade o velho.	- Úgy öltözködjék fel, ahogy az illendőség megkívánja: ne feledje, hogy még mindig az én nevemet viseli - mondta szigorúan az öregember.
—Cuidei que não era preciso vestir-me melhor para sahir á noite…—disse Thereza.	- Azt gondoltam, hogy nem kell jobban felöltöznöm este… - mondta Teresa.
—E a senhora sabe para onde vai?	- A kisasszony sejti egyáltalán, hogy hová megy?
—Não sei… meu pae.	- Nem, apám… nem sejtem.
—Então vista-se, e não me dê leis.	- Akkor pedig öltözzék át, és ne akadékoskodjon.
—Mas, meu pae, attenda-me um momento.	- De apám, várjon még egy szóra.
—Diga.	- Beszéljen.
—Se a sua ideia é obrigar-me a casar com meu primo…	- Ha arra gondolt, hogy házasságra kényszerít az unokabátyámmal…
—E d'ahi?	- Akkor mi van?
—De certo não caso; morro, e morro contente; mas não caso.	- Akkor én azt bizonyosan nem teszem meg; meghalok, mégpedig boldogan halok meg, de őhozzá nem megyek.
—Nem elle a quer.	- Ő sem akarná.
A senhora é indigna de Balthazar Coutinho.	A kisasszony méltatlan Baltasar Coutinho-hoz.
Um homem do meu sangue não aceita para esposa uma mulher que falla de noite aos amantes nos quintaes.	Egy mi vérünkből való férfi nem fogad asszonyául olyan nőt, aki esténként a szeretőivel társalog a kertben.
Vista-se depressa, que vai para um convento.	Öltözzék gyorsan, merthogy kolostorba vonul.
—Promptamente, meu pae.	- Készségesen, apám.
Esse destino lh'o pedi eu muitas vezes.	Sokszor kértem már öntől ezt a sorsot.
—Não quero reflexões.	- Nem vagyok kíváncsi az észrevételeire.
D'aqui a pouco appareça-me vestida.	Legyen kész mihamarabb.
Suas primas esperam-a para a acompanharem.	Az unokanővérei már várják, hogy elkísérjék.
Quando se viu sósinha, Thereza debulhou-se em lagrimas, e quiz escrever a Simão.	Amikor Teresa egyedül maradt, megindultak a könnyei, és nagyon szeretett volna írni Simão-nak.
Áquella hora quem lhe levaria a carta?	De hát ki vinné el a levelet ebben az órában?
Appellou para o retabulo da Virgem, que ella fizera confidente do seu amor.	A Szűzanya oltárképe felé fordult, és rá bízta szerelme titkát.
Pediu-lhe de joelhos que a protegesse, e désse forças a Simão para resistir ao golpe, e guardar-lhe constancia através dos trabalhos que succedessem.	Térden állva kérte, hogy védelmezze őt, Simão-nak pedig adjon erőt, hogy elviselje a csapást, és megőrizze állhatatosságát minden megpróbáltatásban, ami még előttük áll.
Depois vestiu-se, comprimindo contra o seio um embrulho em que levava o tinteiro, o papel, e o massête das cartas de Simão.	Utána felöltözött, és elrejtett kebelén egy csomagot, amelyben a tintatartót, levélpapírt és Simão leveleit vitte magával.
Sahiu do seu quarto, relanceando os olhos lagrimosos para o painel da Virgem, e encontrando o pae, pediu-lhe licença para levar comsigo aquella devota imagem.	Kilépett szobájából, de még egy utolsó könnyes pillantást vetett a Szűzanya arcmására, és amikor apjával találkozott, engedélyét kérte, hogy magához vehesse a szentképet.
—Lá irá ter—respondeu elle.	- Lesz belőle ott elég - felelte az.
—Se tivesse tanta vergonha como devoção, seria mais feliz do que ha de ser.	- Ha annyi szégyenérzet volna magában, mint áhítat, akkor boldogabb lenne, mint amennyire most lesz.
Uma das primas, irmãs de Balthazar, chamou-a de parte, e segredou-lhe:	Baltasar egyik unokanővére félrehívta és odasúgta neki:
—Ó menina! estava ainda na tua mão dares remedio á desordem d'esta casa…	- Jaj, leányom, még mindig a te kezedben van az orvosság, amelytől megszűnne e ház minden nyavalyája…
—Qual remedio?!—perguntou Thereza com artificial seriedade.	- Miféle orvosság?! - kérdezte Teresa komolyságot színlelve.
—Diz a teu pae que não duvidas casar com o mano Balthazar.	- Csak annyit mondj apádnak, hogy hajlandó vagy odanyújtani a kezed Baltasar fivérünknek.
—O primo Balthazar não me quer—replicou ella, sorrindo.	- A mi Baltasar fivérünk már nem akar engem - válaszolta mosolyogva.
—Quem te disse isso, Therezinha?	- Ki mondta ezt neked, Teresa?
—Disse-m'o meu pae.	- Az apám.
—Deixa fallar teu pae, que está desatinado com o amor que te tem.	- Beszél összevissza, mert magán kívül van az irántad való szeretettől.
Queres tu que eu lhe falle?	Akarod, hogy én szóljak vele?
—Para que?	- Miért tennéd?
—Para se remediar d'este modo a desgraça de todos nós.	- Hogy gyógyírt találjak mindnyájunk szerencsétlenségére.
—Estás a brincar, prima!—redarguiu Thereza.	- Ugye tréfálsz, nővérem! - ellenkezett Teresa.
—Eu hei de ser tua cunhada, quando não tiver coração.	- Legyek a sógornőd, amikor nem visz rá a lélek?
Teu mano tem a certeza de que eu amo outro homem.	A bátyád biztosan tudja, hogy egy másik férfit szeretek.
Queria viver para elle; mas se quizerem que eu morra por elle, abençoarei todos os meus algozes.	Egyedül őérte akarok élni; és ha azt kívánják tőlem, hogy haljak meg miatta, akkor áldani fogom minden hóhéromat.
Pódes dizer isto ao primo Balthazar, e diz-lh'o antes que te esqueça.	Ezt nyugodtan közölheted Baltasar fivéremmel, és tedd meg gyorsan, mielőtt elfelejtenéd.
—Então, vamos?!—disse o velho.	- Indulunk valahára?! - szólt rájuk az öreg.
—Estou prompta, meu pae.	- Készen állok, apám.
Abriu-se a portaria do mosteiro.	A kolostor kapuja kitárult.
Thereza entrou sem uma lagrima.	Teresa egy könnycsepp nélkül lépett be rajta.
Beijou a mão de seu pae, que elle não ousou recusar-lhe na presença das freiras.	Apjának kezet csókolt, aki ezt nem merte megtagadni tőle a nővérek előtt.
Abraçou suas primas, com semblante de regosijo; e, ao fechar-se a porta, exclamou, com grande espanto das monjas:	Szemlátomást vidáman megölelte unokanővéreit, és amikor bezárult a kapu, az apácák nem kis meglepetésére így kiáltott fel:
—Estou mais livre que nunca.	- Szabadabb vagyok, mint valaha.
A liberdade do coração é tudo.	Mert a szív szabadsága minden.
As freiras olharam-se entre si, como se ouvissem na palavra «coração» uma heresia, uma blasphemia proferida na casa do Senhor.	A nővérek összenéztek, mintha a "szív" szóval valami eretnekséget hallottak volna, valami káromlást az úr házában.
—Que diz a menina?!—perguntou a prioreza, fitando-a por cima dos oculos, e apanhando no lenço escarlate a distillação do esturrinho.	- Mit mond a kisasszony?! - kérdezte a rendfőnöknő, rámeredve a szemüvege fölött, és felszippantott kendőjéből egy csipetnyi tubákot.
—Disse eu que me sentia aqui muito bem, minha senhora.	- Azt mondtam, asszonyom, hogy nagyon jól érzem itt magam.
—Não diga minha senhora—atalhou a escrivã.	- Ne azt mondja, hogy "asszonyom" - szólt közbe az írnok nővér.
—Como hei de dizer?	- Hát mit kell mondanom?
—Diga «nossa madre prioreza.»	- Mondja azt, hogy "rendfőnök anyánk".
—Pois sim, nossa madre prioreza, disse eu que me sentia aqui muito bem.	- Akkor hát, rendfőnök anyánk, azt mondtam, hogy nagyon jól érzem itt magam.
—Mas quem vem para estas casas de Deus não vem para se sentir bem—tornou a nossa madre prioreza.	- Aki eljön Istennek eme házába, az nem azért jön, hogy jól érezze magát - folytatta a rendfőnöknő.
—Não?!—disse Thereza com sincera admiração.	- Nem?! - kérdezte Teresa őszinte csodálkozással.
—Quem para aqui vem, menina, ha de mortificar o espirito, e deixar lá fóra as paixões mundanas.	- Aki ide jön, lányom, annak sanyargatnia kell a lelkét, és köteles kívül hagyni világi szenvedélyeit.
Ora pois!	Bizony!
Aqui está a nossa madre mestra de noviças, a quem compete encaminhal-a e dirigil-a.	Nem baj, itt van a mi novíciaoktató anyánk, ő majd kézbe veszi a sorsát és ellátja útbaigazításokkal.
Thereza não redarguiu: fez um gesto de respeito á mestra de noviças, e seguiu o caminho que a prelada lhe ia indicando.	Teresa nem válaszolt, csak tisztelettel meghajolt a novíciaoktató felé, majd elindult a perjelnő után.
A nossa madre entrou nos seus aposentos, e disse a Thereza que era sua hospeda em quanto alli estivesse; e ajuntou que não sabia se seu pae escolheria aquelle convento ou outro.	A rendfőnöknő saját cellájába kísérte Teresa-t, és azt mondta neki, hogy az ő vendége lesz, ameddig itt tartózkodik. Bár azt nem tudja, tette hozzá, hogy apja ezt a kolostort választotta-e véglegesen, vagy egy másikat.
—Que importa que seja um ou outro?—disse Thereza.	- Mit számít az, hogy egyik vagy másik-e? - kérdezte Teresa.
—É conforme.	- Az attól függ.
Seu pae póde querer que a menina professe em ordem rica das bentas ou bernardas.	Apja akarhatja azt is, hogy a kisasszony egy gazdag rendbe lépjen be, mondjuk a Szent Bernátba.
—Professe!—exclamou Thereza.	- Belépjek! - kiáltott fel Teresa.
—Eu não quero ser freira aqui, nem n'outra parte.	- Én nem akarok apáca lenni sem itt, sem másutt.
—A senhora ha de ser o que seu pae quizer que seja.	- A kisasszony az lesz, amit az édesapja akar.
—Freira!	- Apáca?!
? a isso não póde ninguem obrigar-me!—recalcitrou Thereza.	Erre engem senki sem kényszeríthet! - makacskodott Teresa.
—Isso assim é—retorquiu a prioreza—mas como a menina tem de noviciado um anno, sobra-lhe tempo para se habituar a esta vida, e verá que não ha vida mais descansada para o corpo, nem mais saudavel para a alma.	- Márpedig ez így van - folytatta a perjelnő -, de előtte vár még a kisasszonyra egy év noviciátus, annyi idő elég, hogy hozzászokjon ehhez az élethez, és meglátja majd, hogy nincs még olyan állapot, amely kellemesebb volna a testnek, sem pedig üdvösebb a léleknek.
—Mas a nossa madre—tornou Thereza, sorrindo, como se a ironia lhe fosse habitual—já disse que a estas casas ninguem vem para se sentir bem…	- De hát rendfőnök anyánk - mosolyodott el Teresa, mintha szokása volna az irónia - csak az imént mondta, hogy ebbe a házba senki sem azért jön, hogy jól érezze magát…
—É um modo de fallar, menina.	- Ezt szoktuk mondani, leányom.
Todos temos as nossas mortificações e obrigações de côro e de serviços para que nem sempre o espirito está bem disposto.	Mindannyian sanyargatjuk a testünket és vannak kötelezettségeink a szentélyben, a szolgálatban, meg hát a lelkünk sem mindig vidám.
Ora vês-a-hi.	Na mindegy.
Mas em comparação do que lá vai pelo mundo, o convento é um paraizo.	Ahhoz képest azonban, ami kint folyik a világban, a kolostor egy paradicsom.
Aqui não ha paixões nem cuidados que tirem o somno, nem a vontade de comer, bemdito seja o Senhor!	Itt nincsenek szenvedélyek, szorongások, amelyek elűzik az álmot, sem falánkság, amiért áldott legyen az Úr!
Vivemos umas com as outras, como Deus com os anjos.	Úgy élünk itt mi egymással, mint Isten az angyalaival.
O que uma quer, querem todas.	Amit az egyik akar, azt akarja másik.
Más linguas é coisa que a menina não ha de achar aqui, nem intriguistas, nem murmurações de soalheiro.	Rossznyelvekkel itt a kisasszony nem fog találkozni, senki sem pletykál, senki sem beszél a másik háta mögött.
Emfim, Deus fará o que fôr servido.	Végtére is, Isten mindenkinek aszerint fizet, amire rászolgált.
Eu vou á cosinha buscar a ceia da menina, e já volto.	Most megyek a konyhára a kisasszony vacsorájáért, de mindjárt itt leszek.
Aqui a deixo com a senhora madre organista, que é uma pomba, e com a nossa mestra de noviças, que sabe dizer melhor que eu o que é a virtude n'estas santas casas.	Addig az orgonista nővérre bízom, aki egy szelíd galamb, és a novíciák oktatójára, aki nálam is jobban el tudja mondani, hogy milyen az igazi erény ezekben a szent hajlékokban.
Apenas a prioreza voltou costas, disse a organista á mestra de noviças:	Alighogy a perjelnő hátat fordított az orgonista nővér odaszólt az a novíciaoktatónak:
—Que grande impostora!	- Micsoda képmutató!
—E que estupida!—acudiu a outra.	- És milyen ostoba! - tette hozzá a másik.
—A menina não se fie n'esta trapalhona, e veja se seu pae lhe dá outra companhia em quanto cá estiver, que a prioreza é a maior intriguista do convento.	- A kisasszony ne bízzék ebben a madárijesztőben, próbálja meg elérni, hogy az édesapja jobb társaságot találjon magának, ameddig itt van, mert a rendfőnöknő a legálnokabb bajkeverő a kolostorban.
Depois que fez sessenta annos, falla das paixões do mundo como quem as conhece por dentro e por fóra.	Amióta elmúlt hatvanéves, úgy beszél a világi szenvedélyekről, mint aki kívül-belül megismerte őket.
Em quanto foi nova, era a freira que mais escandalos dava na casa; depois de velha era a mais ridicula, porque ainda queria amar e ser amada; agora, que está decrepita, anda sempre este mostrengo a fazer missões, e a curar indigestões.	Fiatalabb korában ő volt a legbotrányosabb életű nővér a házban; amióta pedig megöregedett, a legnevetségesebb, mert még most is azt akarja, hogy szerethessék és ő is szerethessen; még most is, hogy ilyen rozzant, folyton missziós küldetéseket teljesít, és a gyomorbaját gyógyíttatja.
Thereza, apesar de sua dôr, não pôde reprimir uma risada, lembrando-se da vida de Deus com anjos que as esposas do Senhor alli viviam, no dizer da madre prioreza.	Teresa szomorúsága ellenére sem tudta magába fojtani a nevetést, mert eszébe jutott Isten élete az angyalaival, azaz ahogy Krisztus menyasszonyai éltek egymással a perjelnő elmondása szerint.
Pouco depois entrou a prelada com a ceia, e sahiram as duas freiras.	Kisvártatva megérkezett a rendfőnöknő a vacsorával, a két nővér pedig kiment.
—Que lhe pareceram as duas religiosas que ficaram com a menina?—disse ella a Thereza.	- Milyennek találta a két szent életű nővért, akik a kisasszonnyal maradtak? - kérdezte Teresa-tól.
—Pareceram-me muito bem.	- Nagyon kedvesek.
A velha distendeu os beiços matizados de meandros de esturrinho liquido, e regougou:	Az öregasszony kissé elhúzta a pácolt tubáktól elszíneződött ajkát, és ezt hümmögte:
—Hum!… está feito, está feito!…	- Hát!… Megjárja, éppen megjárja!…
Ainda não são das peores; mas, se fossem melhores, não se perdia nada…	Még csak nem is ők a legrosszabbak; de ha valamivel jobbak lennének, azzal senki sem vesztene semmit…
Ora vamos a isto, menina; aqui tem duas pernas de gallinha, e um caldo que o podem comer os anjos.	Na ezek után lásson hozzá, leányom, itt van két csirkecomb meg egy kis húsleves, amelyik után az angyalok is megnyalnák a tíz ujjukat.
—Eu não cômo nada, minha senhora—disse Thereza.	- Én nem eszem semmit, asszonyom - mondta Teresa. - Nahát!
—Ora essa! não come nada!?	Mi az, hogy nem eszik semmit?!
Ha de comer; sem comer ninguem resiste.	Enni muszáj, evés nélkül senki sem bírja.
Paixões!… que as leve o porco-sujo!…	A szenvedélyek… hogy vinné el őket a manó!…
As mulheres é que ficam logradas, e elles não tem que perder!…	A férfiak mindig kihasználják a nőket, ők meg semmit sem kockáztatnak…
Que eu cá de mim, até ao presente, Deus louvado, não sei o que sejam paixões; mas quem tem cincoenta e cinco annos de convento, tem muita experiencia do que vê penar ás outras doidibanas.	Én személy szerint mind a mai napig nem tudom, és áldassék érte Isten, hogy mi az a szenvedély; hanem aki ötvenöt évet eltöltött már egy kolostorban, annak nagyok a tapasztalatai, és rögtön látja, hogy mennyire képes gyötörni a sok bolondot.
E para não ir mais longe, estas duas, que d'aqui sahiram, tem pagado bem o seu tributo á asneira, Deus me perdôe se pécco.	Hogy messzebbre ne menjek, itt van mindjárt ez a kettő, akik az imént mentek el, nos Isten ne vegye bűnömül, de tömérdek szamárságot művelnek.
A organista tem já os seus quarenta bons, e ainda vai ao locutorio derreter-se em finezas; a outra, apesar de ser mestra de noviças á falta d'outra que quizesse sêl-o, se eu lhe não andasse com o olho em cima, estragava-me as raparigas…	Az orgonista már jóval túl van a negyvenen, de állandóan a fogadóteremben forgolódik, hogy az idegenek előtt kellesse magát; a másik meg ugyan a novíciák oktatója, de csak azért, mert nincs helyette jobb, s ha nem tartanám rajta a szemem, megrontaná nekem a fiatal lányokat.
Este edificante discurso de caridade foi interrompido pela madre escrivã que vinha, palitando os dentes, pedir á prelada um copinho de certo vinho estomacal com que todas as noites era brindada.	Ezt a könyörületesség jegyében fogant épületes szónoklatot az írnok nővér törte meg, aki a fogait piszkálva jött, hogy kikönyörögjön a rendfőnöknőtől egy pohárkával abból a bizonyos gyomorerősítő borból, amire esténként mindig számított.
—Estava eu a dizer a esta menina as peças que são a organista e a mestra—disse a prioreza.	- Éppen azt magyaráztam ennek a leánynak, hogy micsoda két némber az orgonista nővér meg a novíciák oktatója - fogadta őt a rendfőnöknő.
—Oh! são para o que lhe eu prestar!	- Ó, hát arról én is tudnék mit mesélni.
Lá foram ambas para a cella da porteira.	Most ment be mindkettő a kapusnővér cellájába.
A esta hora está a menina a ser cortada por aquellas linguas, que não perdoam a ninguem.	Mostanra már a kisasszonyt is ízekre szedték a gonosz nyelvükkel, mert azok nem kímélnek senkit.
—Vaes tu vêr se ouves alguma coisa, minha flôr?—disse a prelada.	- Utánuk mennél, virágszálam, hátha meghallasz valamit? - kérdezte a perjelnő.
A escrivã, contente da missão, foi imperceptivelmente ao longo dos dormitorios até parar a uma porta que não vedava o ruido estridente das risadas.	A küldetéstől boldog írnok nővér nesztelenül végigment a dormitóriumok előtt, végül megállt annál az ajtónál, amely mögül hangos nevetés hallatszott.
No entanto dizia a prelada a Thereza:	Közben a rendfőnöknő ezt mondta Teresa-nak:
—Esta escrivã não é má rapariga: só tem o defeito de se tomar da pinguleta; depois não ha quem a ature.	- Ez az írnok nővér igazán nem rossz teremetés. Csak egy hibája van, hogy sűrűn felönt a garatra; azután már senki sem bír vele.
Tem uma boa tença, mas gasta tudo em vinho, e tem occasiões de entrar no côro a fazer ss, que é mesmo uma desgraça.	Jóindulatú teremtés, de mindenét borra költi, és előfordult már, hogy a karzaton végezte el a kisdolgát, ami elég borzasztó dolog.
Não tem outro defeito; é uma alma lavada, e amiga da sua amiga.	Egyéb hibája nemigen van; igazi tiszta lélek, és jó barátnő.
É verdade que ás vezes… (aqui a prelada ergueu-se a escutar nos dormitorios, e fechou por dentro a porta) é verdade que, ás vezes, quando anda azuratada, dá por paus e por pedras, e descobre os defeitos das suas amigas.	Habár olykor… (a rendfőnöknő felkelt és a dormitóriumok felé fülelt, majd az ajtót bezárta belülről) habár olykor, amikor pityókás, mindig méregbe gurul, és minden hibáját fejére olvassa a barátainak is.
A mim já ella me assacou um aleive, dizendo que eu, quando sahia a ares, não ia só a ares, e andava por lá a fazer o que fazem as outras.	Egy alkalommal még engem is képes volt megvádolni azzal, hogy amikor kint járok, akkor nem a missziós küldetésemet végzem, hanem ugyanazt csinálom, amit a többiek.
Forte pouca vergonha!	Hogy lehet valaki ilyen szégyentelen!
Lá que outra fallasse, vá; mas ella, que tem sempre uns namorados pandilhas que bebem com ella na grade, isso lá me custa; mas, emfim, não ha ninguem perfeito!…	Ha még valaki más mondaná, de hogy éppen ő, akinek mindig van néhány léhűtő udvarlója, akikkel együtt iszogat a fogadóteremben; végtére is azonban, ki tökéletes!
Boa rapariga é ella…	Jó lány azért… csak ne volna az az átkozott szenvedélye…
Se não fosse aquelle maldito vicio…	Miután éppen felcsendült a közös éneklésre hívó harangszó, a nagy tiszteletű perjelnő egy második pohárral is felhajtott a gyomorerősítő borból, és mondta Teresa-nak, hogy várjon türelemmel még egy negyedórát, mert most ugyan mennie kell, de nem lesz sokáig távol.
Como tocasse ao côro n'esta occasião, a veneranda prioreza bebeu o segundo calice do vinho estomacal, e disse a Thereza que a esperasse um quarto de hora, que ella ia ao côro, e pouco se demoraria.	Alig tette ki a lábát, belépett az írnok nővér, és látta, hogy Teresa arcát a két kezébe temeti, és ezt mondja magában: "Istenem, egy kolostor!
Tinha ella sahido, quando a escrivã entrou a tempo que Thereza, com as mãos abertas sobre a face, dizia em si: «Um convento, meu Deus! isto é que é um convento!»	Ilyen hát egy kolostor?!…
—Está sósinha?—disse a escrivã.	- Egyedül van?
—Estou, minha senhora.	- Egyedül, asszonyom.
—Pois aquella grosseira vai-se embora, e deixa uma hospeda sósinha?	- Szóval csak úgy fogja magát a közönséges perszónája, és magára hagyja a vendégét?
Bem se vê que é filha de funileiro!…	Meglátszik, hogy egy bádogosnak a lánya!…
Pois tinha tempo de ter prática do mundo, que tem andado por lá que farte…	Volt alkalma bőven kitanulnia a világi praktikákat, mert annyit járkál odakint, mint másik három…
Pois eu havia de ir ao côro; mas não vou para lhe fazer companhia, menina.	Ott kellene lennem a kórusban… de nem megyek, hogy a kisasszonynak meglegyen a társasága.
—Vá, vá, minha senhora, que eu fico bem sósinha—disse Thereza, com a esperança de poder desafogar em lagrimas a sua afflicção.	- Menjen csak, asszonyom, menjen nyugodtan, remekül elvagyok egyedül - mondta Teresa abban a reménykedve, hogy sírással könnyíthet szorongásán.
—Não vou, não!…	- Nem, dehogyis megyek!…
A menina aqui estarrecia de mêdo; mas a prelada não tarda ahi.	A kisasszony egészem odavan a félelemtől, és a perjelnő úgysem lesz oda sokáig.
Ella, se póde escapar-se do côro, não pára lá muito tempo.	Ha csak teheti, megszökik a kórusból, sokáig sosem bírja.
A apostar que ella lhe esteve a fallar mal de mim?	Lefogadom, hogy mindenféle rosszat elmondott rólam.
—Não, minha senhora, pelo contrario…	- Nem, asszonyom, éppen fordítva…
—Ora diga a verdade, menina!	- Nyugodtan mondja meg az igazat, kisasszony!
Eu sei que esta cegonha não falla bem de ninguem.	Tudom én, hogy ez varjú soha senkiről sem mond jót.
Para ella tudo são libertinas e bebadas.	Szerinte mindenki ledér és korhely.
—Nada, não, minha senhora; nada me disse a respeito d'alguma freira.	- Nem, asszonyom, nem mondott ilyesmit egyik nővérről sem.
—E se disse, deixal-a dizer.	- Hát aztán ha mondott is, mit számít az.
Ella o vinho não o bebe, suga-o, é uma esponja viva.	Ő maga nem issza a bort, hanem önti magába; valóságos szivacs.
Em quanto a libertinagem, tomára eu tantos mil cruzados como de amantes ella tem tido!	Ami pedig a kicsapongást illeti, bár annyi ezer cruzado-m volna, ahány szeretője neki volt.
Faz lá uma pequena ideia, menina!…	Leányom, így már legalább halovány képzetet alkothat róla!…
A escrivã bebeu um calice de vinho da sua prelada, e continuou:	Az írnoknő felhajtott egy pohárkával a perjelnő borából, majd így folytatta:
—Faz lá uma pequena ideia!	- Egészen halovány képzetet!
Ella é velhissima como a sé.	Ráadásul olyan vén már, mint a bazilika.
Quando eu professei já ella era velha como agora, com pouca differença.	Amikor én beléptem, már akkor is ugyanilyen agg volt, mint most, vagy majdnem.
Ora, eu sou freira ha vinte e seis annos; calcule a menina quantas arrobas de esturrinho ella tem atulhado n'aquelles narizes!	Pedig én már huszonhat éve vagyok apáca. Képzelheti, leányom, hány font tubákot szippantott fel azóta az orrlyukaiba.
Pois olhe, quer me creia, quer não, tenho-lhe conhecido mais de uma duzia de chichisbeos, não fallando no padre capellão, que esse ainda agora lhe fornece a garrafeira, á nossa custa, entende-se.	Ide hallgasson, most vagy elhiszi, vagy nem, de én magam több mint egy tucat udvarlóját ismerem, nem is beszélve a káplánról, aki most is töltögeti a boroskancsóit, természetesen a mi költségünkre.
É uma dissipadora dos rendimentos da casa.	Eltékozolja a ház jövedelmét.
Eu, que sou escrivã, é que sei o que ella rouba.	Én, aki ellátom az írnoki teendőket, pontosan tudom, mennyit lop.
Eu tenho immensa pena de vêr a menina hospedada em casa d'esta hypocrita.	És végtelenül fájlalom, hogy a kisasszony ennél a képmutató perszónánál van elszállásolva.
Não se deixe levar das imposturices d'ella, meu anjinho.	Ne hagyja, angyalom, hogy telebeszélje a fejét a hazugságaival.
Eu sei que seu pae lhe mandou fallar, e a encarregou de a não deixar escrever, nem receber cartas; mas olhe, minha filha, se quizer escrever, eu dou-lhe tinteiro, papel, obreias e o meu quarto, se para lá quizer ir escrever.	Tudom, hogy az édesapja beszélt vele, és lelkére kötötte: ne engedje, hogy a kisasszony levelet írjon vagy kapjon; de hallgasson ide, lányom, ha írni akar, akkor én adok magának kalamárist, papirost, lúdtollat és a szobámat is átengedem, hogy ott írhasson.
Se tem alguem que lhe escreva, diga-lhe que mande as cartas em meu nome; eu chamo-me Dionizia da Immaculada Conceição.	Ha van valaki, akinek levelet írna, akkor mondja meg, ki az, és majd elküldöm neki a saját nevemben; engem úgy hívnak, hogy Dionísia da Imaculada Conceição.
—Muito agradecida, minha senhora—disse Thereza, animada pelo offerecimento.	- Végtelenül hálás vagyok önnek, asszonyom - mondta Teresa, fellelkesülve az ajánlattól.
—Quem me déra poder mandar um recado a uma pobre que mora no bêcco do…	- Bárcsak küldhetnék egy üzenetet egy koldusasszonynak, aki ott lakik egy kis utcában a…
—O que quizer, menina.	- Ahogy kívánja, lányom.
Eu mando lá logo que fôr dia.	Amint kivilágosodik, elküldök valakit hozzá.
Esteja descansada.	Legyen egészen nyugodt.
Não se fie de alguem, senão de mim.	Ne bízzon meg senkiben rajtam kívül.
Olhe que a mestra de noviças e a organista são duas falsas.	Tudja meg, hogy a novíciaoktató és az orgonista nővér két hamis teremtés.
Não lhe dê trela, que, se as admitte á sua confiança, está perdida.	Ne is nagyon beszélgessen velük, mert ha bizalmába fogadja őket, akkor el van veszve.
Ahi vem a lêsma…	Na éppen jön a jómadár…
Fallemos n'outra coisa…	Beszéljünk másról…
A prelada vinha entrando, e a escrivã proseguiu assim:	A rendfőnöknő belépett, az írnok nővér pedig ekképpen folytatta:
—Não ha, não ha nada mais agradavel que a vida do convento, quando se tem a fortuna de ter uma prelada como a nossa…	- Nincs jobb, nincs kellemesebb dolog, mint a zárdai élet, ha olyan szerencséje van az embernek, hogy ilyen fejedelemnője van, mint a mienk…
Ai! eras tu, menina?	Jé, te vagy az, barátnőm?
Olha, se estivessemos a fallar mal de ti!	Ládd csak, mennyi rosszat beszélünk itt össze rólad!
—Eu sei que tu nunca fallas mal de mim—disse a prelada, piscando o olho a Thereza.	- Tudom én azt, hogy soha nem mondasz rosszat rólam - mondta a rendfőnöknő, miközben Teresa-ra kacsintott.
—Ahi está essa menina que diga o que eu lhe estive a dizer das tuas boas qualidades…	- Ez a fiatal lány a megmondhatója, hogy én is milyen hosszasan ecseteltem a te jó tulajdonságaidat…
—Pois o que eu disse de ti—respondeu soror Dionizia da Immaculada Conceição—não precisas de perguntar, porque felizmente ouviste o que eu estava dizendo.	- Hát hogy én miket meséltem rólad - válaszolta Dionísia da Imaculada Conceição nővér -, azt meg sem kell kérdezned, mert szerencsére hallhattad a szavaimat.
Oxalá que se podesse dizer o mesmo das outras que deshonram a casa, e trazem aqui tudo intrigado n'uma meada, que é mesmo coisa de peccado.	Adná az ég, hogy a ugyanezt mondhatnám el többiekről is, akik bűnös módon beszennyezik a házat pletykáikkal és rágalmaikkal!
—Então não vaes ao côro, nini?—tornou a prioreza.	- Hogyhogy nem mentél el a közös éneklésre, Nini? - folytatta a perjelnő.
—Já agora é tarde…	- Most már késő van hozzá…
Tu absolves-me da falta, sim?	Ugye, feloldozol vétkemért?
—Absolvo, absolvo; mas dou-te como penitencia beberes um copinho…	- Feloldozlak, persze hogy fel, de vezeklésül fenékig iszol egy pohár…
—Do estomacal?	- Gyomorerősítőt?
—Podéra…	- Ugyan mi mást?
Dionizia cumpriu a penitencia, e sahiu para, dizia ella, deixar a prelada na sua hora de oração.	Dionísia elvégezte a vezeklést, és ment, hogy mint mondta, magára hagyja a perjelnőt az ájtatosság idejére.
Não delongaremos esta amostra do evangelico e exemplar viver do convento, onde Thadeu de Albuquerque mandára sua filha a respirar o purissimo ar dos anjos, em quanto se lhe preparava crysol, mais depurador dos sedimentos do vicio, no convento de Monchique.	Ne nyújtsuk tovább azon kolostor ájtatos és példás életének a bemutatását, ahová Tadeu de Albuquerque elküldte a lányát, hogy az angyalok kristályosan tiszta levegőjét szívja magába, miközben előkészül a bűneitől való teljes megtisztulásra a Monchique kolostor olvasztótégelyében.
Encheu-se o coração de Thereza de amargura e nojo n'aquellas duas horas de vida conventual.	Teresa szíve keserűséggel és viszolygással telt el kolostori életének első két órájában.
Ignorava ella que o mundo tinha d'aquillo.	Nem tudott arról, ami az egész világban köztudott volt.
Ouvira fallar dos mosteiros como de um refugio da virtude, da innocencia e das esperanças immorredoiras.	Mindig csak azt hallotta, hogy a kolostor az erények, az ártatlanság és az örökkön tartó remények menedéke.
Algumas cartas lêra de sua tia, prelada em Monchique, e por ellas formára conceito do que devia ser uma santa.	Olvasta nagynénje néhány levelét, aki a Monchique-ben volt zárdafőnöknő, és e levelek alapján olyannak látta őt, mint egy valóságos szentet.
D'aquellas mesmas dominicanas, em cuja casa estava, ouvira dizer ás velhas e devotas fidalgas de Vizeu virtudes, maravilhas de caridade, e até milagres.	A dominikánus apácák felől, akiknek most a házában volt, az idős és hitbuzgó viseui nemes hölgyek szájából csak erényességet, könyörületes cselekedeteket, mi több, csodákat hallott.
Que desillusão tão triste e ao mesmo tempo que ancia de fugir d'alli! A cama de D.	Mily keserű most a kiábrándulás, és mily erős a vágy, hogy meneküljön tőlük!
Thereza estava na mesma cella da prioreza em alcova separada, com cortinas de cassa.	Teresa ágya a rendfőnöknő cellájában volt, egy függönnyel elválasztott benyílóban.
Quando a prelada lhe disse que podia deitar-se querendo, perguntou-lhe a menina se poderia escrever a seu pae.	A perjelnő szólt Teresa-nak, hogy ha kívánja, lefekhet, a lány pedig megkérdezte, hogy írhat-e apjának.
A freira respondeu que no dia seguinte o faria, posto que o senhor Albuquerque ordenasse que sua filha não escrevesse: assim mesmo, ajuntou ella, que lh'o não prohibiria, se tivesse tinteiro e papel na cella.	Az apáca azt felelte, hogy azt majd ő teszi meg másnap, mert Albuquerque úr megparancsolta, hogy lánya ne írjon senkinek: utána azonban hozzátette, hogy ő ugyan meg nem tiltja neki, ha talál tintatartót és papírt a cellában.
Thereza deitou-se, e a prelada ajoelhou diante d'um oratorio, rezando a corôa a meia voz.	Teresa ágyba bújt, a perjelnő pedig odatérdepelt egy kis oltár elé, hogy elmormoljon egy rózsafüzért.
Se o murmurio da oração infadasse a hospeda, não teria ella muita razão de queixa, por que a devota monja ao segundo Padre-Nosso cabeceava de modo que já não atinou com a primeira Áve-Maria.	A dünnyögő hangon mondott imádság elbágyasztotta a vendéget, de az áhítatos apáca sem panaszkodhatott, mert már a második Miatyánk után úgy elbóbiskolt, hogy az első Üdvözlégy már eszébe sem jutott.
Levantou-se, cambaleando uma mesura ás imagens do sanctuario, foi deitar-se, e pegou a ressonar.	Imbolyogva feltápászkodott, aprót biccentett a szentképek felé, azután lefeküdt, és már horkolt is.
Thereza afastou subtilmente as cortinas do seu quarto, e tirou de entre o seu fato o tinteiro de tarraxa e o papel.	Teresa óvatosan félrehúzta fülkéjén a függönyt, és holmija közül előszedte a csavaros tintatartót és a levélpapírt.
A lampada do oratorio lançava um froixo raio sobre a cadeira, em que Thereza pozera os seus vestidos.	Az oltár mécse gyenge világosságot vetett a székre, amelyen Teresa elhelyezte a ruháit.
Desceu da cama, ajoelhou ao pé da cadeira, e escreveu a Simão, relatando-lhe miudamente os successos d'aquelle dia.	Kilépett az ágyból, letérdepelt a szék elé és levelet írt Simão-nak, amelyben részletesen elmesélte neki a nap történéseit.
A carta rematava assim:	Legvégül ezt írta:
«Não receies nada por mim, Simão.	Én miattam na aggódj, Simão.
Todos estes trabalhos me parecem leves, se os comparo ao que tens padecido por amor de mim.	Az én vesződségem könnyűnek tetszik, ha ahhoz mérem, hogy neked mit kell elviselned értem.
A desgraça não abala a minha firmeza, nem deve intimidar os teus projectos.	A csapások nem ingatnak meg elszántságomban, és nem szabad, hogy eltérítsenek terveidtől.
São alguns dias de tempestade, e mais nada.	A vihar néhány napig dúl, azután elül.
Qualquer nova resolução que meu pae tome, dir-t'a-hei logo podendo, ou quando podér.	Bármi újat határoz az apám, arról értesítelek, amint alkalmam nyílik rá.
A falta das minhas noticias deves attribuil-a sempre ao impossivel.	Ha nem kapsz felőlem hírt, akkor tudd, hogy nem üzenhettem.
Ama-me assim desgraçada, porque me parece que os desgraçados são os que mais precisam de amor e de conforto.	Szeress engem ilyen szerencsétlenül is, mert úgy érzem, hogy az elesettek szorulnak leginkább szeretetre és vigasztalásra.
Vou vêr se posso esquecer-me dormindo.	Most ha majd elalszom, talán megfeledkezem kissé gondjaimról.
Como isto é triste, meu querido amigo!…	Milyen szomorú is ez, drága barátom!…
Adeus.»	Isten veled.
VIII.	VIII.
Marianna, a filha de João da Cruz, quando viu seu pae pensar a chaga do braço de Simão, perdeu os sentidos.	João da Cruz lánya, Mariana elájult, amikor apja nekilátott, hogy ellássa a Simão karján esett sebet.
O ferrador riu estrondosamente da fraqueza da moça, e o academico achou estranha sensibilidade em mulher affeita a curar as feridas com que seu pae vinha laureado de todas as feiras e romarias.	A kovács hangosan nevetett a lány gyöngeségén, a diák pedig különösnek találta ezt az érzékenységet, amikor Mariana annyi sebesülésből gyógyította már ki apját, amikkel a kovács minden vásárban és búcsún kitüntette magát.
—Não ha ainda um anno que me fizeram tres buracos na cabeça, quando eu fui á Senhora dos Remedios a Lamego, e foi ella que me tosqueou e rapou o casco á navalha—disse o ferrador.	- Nincs még egy esztendeje, hogy Nagyboldogasszony napján három lyukat vertek fejembe Lamego-ban, és akkor is ő nyírt meg és borotválta le a kobakomat késsel - mondta a kovács.
—Pelo que vejo o sangue do fidalgo deu volta ao estomago da rapariga!…	- De ahogy elnézem, uraságod vérétől felfordult a leány gyomra!…
Estamos então bem aviados!	Nem mondom, szép!
Eu tenho cá a minha vida, e queria que ella fosse a enfermeira do meu doente	Nekem van dolgom bőven, és azt szerettem volna, hogy ő legyen a kedves betegünk ápolója…
És ou não és, rapariga?—disse elle á filha, quando ella abriu os olhos, com rosto de corrida da sua fraqueza.	Most akkor leszel az vagy sem, kislány? - kérdezte azután, hogy Mariana kinyitotta a szemét, és erősen szégyenkezett gyengesége miatt.
—Serei com muito gosto, se o pae quizer.	- Örömmel vállalom, ha apám úgy kívánja.
—Pois então, moça, se hás de ir costurar para a varanda, vem aqui para a beira do senhor Simão.	- Nos akkor, leányom, ezentúl ne a verandára ülj ki varrogatni, hanem maradj itt Simão úr mellett.
Dá-lhe caldos a miudo; e trata-lhe da ferida; vinagre e mais vinagre, quando ella estiver assim a modo de roixa.	Etess vele jó sok húslevest, és lásd el a sebét; ecetet rá és még ecetet, amíg olyan jó vad, vörös színe nem lesz.
Conversa com elle, não o deixes estar a malucar, nem escrever muito, que não é bom quando se está fraco do miôlo.	Tartsd szóval, és ne hagyd, hogy bolondságokon törje a fejét, vagy hogy túl sokat írjon, mert az igen ártalmas, ha legyengül az ember agyveleje.
E v. s.^a não tenha aquellas de ceremonia, nem me diga a Marianna—a menina isto, a menina aquillo.	Uraságod pedig ne csináljon gondot magának semmiből, főleg ne mondja azt Mariana-nak, hogy "kisasszony így meg kisasszony úgy".
É—rapariga dá cá um caldo; rapariga, lava-me o braço, dá cá as compressas—e nada de politicas.	Csak ennyit mondjon - "adj egy kis levest, te lány, mosd le a karomat, ide azzal a borogatással" -, hagyja az udvariaskodást.
Ella está aqui como sua criada, porque eu já lhe disse que, se não fosse o pae de v. s.^a, já ella ha muito tempo que andava por ahi ás esmolas, ou peor ainda.	Meglássa, úgy viselkedik majd, mintha a szolgálója lenne, mert megmondtam neki, hogy ha nem lett volna az uraságod édesapja, akkor már régóta kéregetne valahol, vagy még rosszabbat csinálna.
É verdade que eu podia deixar-lhe uns bensinhos, ganhos alli a suar na bigorna ha dez annos, afóra uns quatrocentos mil reis que herdei de minha mãe, que Deus haja; mas v. s.^a bem sabe que, se eu fosse á forca ou pela barra fóra, vinha a justiça, e tomava conta de tudo para as custas.	Az igaz, hogy hagyhattam volna rá némi áldást, amit az üllő mellett verejtékezve nyertem tíz esztendőn át az anyámtól, Isten nyugosztalja, örökölt négyszáz mil réisen felül, de mint uraságod is tudja jól, hogy ha akasztófára vagy száműzetésbe küldtek volna, akkor jött volna a törvény, hogy mindent lefoglaljon a költségek fejében.
—Se vocemecê tem uma casinha soffrivel—atalhou Simão—póde, querendo, casar a sua filha n'uma boa casa de lavoira.	- Itt van magának ez a takaros háza - szólt közbe Simão -, ha akarja, bármikor hozzáadhatja a lányát egy tehetősebb földműveshez.
—Assim ella quizesse.	- Már ha ő is akarná.
Maridos não lhe faltam; até o alferes da igreja a queria, se eu lhe fizesse doação de tudo, que pouco é, mas ainda vale quatro mil cruzados bons; o caso é que a moça não tem querido casar, e eu, a fallar a verdade, sou só e mais ella, e tambem não tenho grande vontade de ficar sem esta companhia, para quem trabalho como moiro.	Kérőből volna elég: az Igreja házból való zászlós úr is elvette volna, akár minden hozomány nélkül, pedig van egy kevés, ami megér vagy négyezer jó cruzado-t; csak úgy áll a helyzet, hogy a lány nem akart férjhez menni, és hát az igazat megvallva, egyedül vagyok vele, és nekem sem fűlik rá a fogam, hogy itt maradjak a társasága nélkül, miután annyit dolgoztam érte, mint egy mór rabszolga.
Se não fosse ella, fidalgo, muita asneira tinha eu feito!	Ha ő nem lett volna, úrfi, akkor én rengeteg esztelenséget elkövetek!
Quando vou ás feiras ou romarias, se a levo comigo, não bato, nem apanho; indo sósinho, é desordem certa.	Ha ott van velem a vásárban vagy a búcsúban, akkor nem jár el a kezem, nem kötekedem, ha viszont magam megyek, akkor a feje tetejére állítok mindent.
A rapariga já conhece quando a pinga me sobe ao capacete do alambique, pucha-me pela jaqueta, e por bons modos põe-me fóra do arraial.	A lány rögtön észreveszi, ha kicsordulni készül a pohár; megrángatja a mellényemet, és szépszerivel kivisz a vigasságból.
Se alguem me chama para beber mais um quartilho, ella não me deixa ir, e eu acho graça á obediencia com que me deixo guiar pela moça, que me pede que não vá por alma da mãe.	Ha valaki meghív, hogy igyak meg vele még egy pálinkát, ő nem engedi, én meg szívesen engedelmeskedem neki, hagyom hogy ő irányítson, amikor anyja lelkére kéri, hogy maradjak.
Eu cá, em ella me pedindo por alma da minha santa mulher, já não sei de que freguezia sou.	A magam részéről pedig úgy vagyok, hogy amikor ő az én szent feleségem lelki üdvösségére könyörög, olyan gyönge leszek, mint a bárány.
Marianna ouvia o pae, escondendo meio rosto no seu alvissimo avental de linho.	Mariana úgy hallgatta végig apját, hogy arcát közben hófehér vászonkötényébe rejtette.
Simão estava-se gosando na simpleza d'aquelle quadro rustico, mas sublime de poesia e naturalidade.	Simão élvezte ezt a rusztikus, de természetességénél fogva magasztos képet.
João da Cruz foi chamado para ferrar um cavallo, e despediu-se n'estes termos:	João da Cruzt hívták, hogy patkoljon meg egy lovat, ezért ezekkel a szavakkal búcsúzott:
—Tenho dito, rapariga; aqui te entrego o nosso doente: trata-o como quem é, e como se fosse teu irmão ou marido.	- Megmondtam, lányom, rád bízom a beteget, de aztán illőképpen bánj vele, mintha csak a fivéred vagy a férjed volna.
O rosto de Marianna acerejou-se quando aquella ultima palavra sahiu, natural como todas, da bôca de seu pae.	Az utolsó szó hallatán Mariana arca cseresznyeszínűre váltott, pedig apja szájából csakoly természetesen hangzott, mint a többi.
A moça ficou encostada ao batente da alcova de Simão.	A lány az ajtófélfát támasztva ott maradt Simão szobájában.
—Não foi nada boa esta praga que lhe cahiu em casa, Marianna!—disse o academico—Fazerem-na enfermeira d'um doente, e privarem-na talvez de ir costurar na sua varanda, e conversar com as pessoas que passam	- Sehogy sem jó, Mariana, hogy ekkora nyűg szakadt velem erre a házra - mondta a diák. - Ide lett állítva egy beteg mellé ápolónak, ahelyett hogy végezné a dolgát a verandán vagy szóval tartatná az erre járó embereket…
—Que se me dá a mim d'isso!—respondeu ella, sacudindo o avental, e baixando o coz ao logar da cintura com infantil graça.	- Nincs énnekem dolgom velük - felelte, miközben gyermeki elfogódottsággal a kötényét rángatta és a szalagot igazgatta a derekán.
—Sente-se, Marianna; seu pae disse-lhe que se sentasse…	- Üljön le, Mariana; az apja is meghagyta, hogy itt üljön mellettem…
Vá buscar a sua costura, e dê-me d'alli uma folha de papel e um lapis que está na carteira.	Hozza a varrnivalóját, nekem pedig adjon ide egy darab papirost és irónt, onnan a táskámból.
—Mas o pae tambem me disse que o não deixasse escrever…—replicou ella, sorrindo.	- Csakhogy apám meghagyta, hogy ne engedjem írni - mosolygott Mariana.
—Pouco, não faz mal.	- Egy kevés még nem árt.
Eu escrevo apenas algumas linhas.	Csak néhány kurta sort írok.
—Veja lá o que faz…—tornou ella, dando-lhe o papel e o lapis—Olhe se alguma carta se perde, e se descobre tudo…	- Azért ügyeljen rá, hogy mi lesz az… - folytatta a lány, miközben odaadta a papírt és az irónt. - Képzelje, ha valamelyik levél rossz kezekbe kerül és kitudódik minden…
—Tudo, o quê, Marianna?	- Mi minden, Mariana?
Pois sabe alguma coisa?!	Ezek szerint tud valamit?!…
—Era preciso que eu fosse tola.	- Igen ostobának kellene lennem ahhoz, hogy ne tudjak.
Eu não lhe disse já que sabia da sua amizade a uma menina fidalga da cidade?	Nem megmondtam már, hogy tudok a szerelméről, arról a városi nemes kisasszonyról? - Megmondta. De ez hogy jön most ide?
—Disse; mas que tem isso?	- Az történt, amitől tartottam.
—Aconteceu o que eu receava. V. s.^a está ahi ferido, e toda a gente falla n'uns homens que appareceram mortos.	Uraságod itt fekszik sebesülten, miközben mindenki azokról az emberekről beszél, akiket holtan találtak.
—Que tenho eu com os homens que appareceram mortos?	- És nekem mi közöm van azokhoz a halott emberekhez?
—Para que está a fingir-se de novas?!	- Miért színlel már megint?!
Pois eu não sei que esses homens eram criados do primo da tal senhora?	Nem tudom talán, hogy azok az emberek ama bizonyos kisasszony unokabátyjának a szolgái voltak?
Parece que v. s.^a desconfia de mim, e está a querer guardar um segredo que eu tomára que ninguem soubesse, para que meu pae e o senhor Simão não tenham alguns maiores trabalhos…	Úgy látszik, hogy uraságod nem bízik meg bennem, és magának akarja megtartani a titkot, amelyet magam is féltve őrzök, nehogy megtudja valaki, és még nagyobb baj szakadjon apám és Simão úr nyakába…
—Tem razão, Marianna, eu não devia esconder de si o mau encontro que tivemos…	- Igaza van, Mariana; nem kellett volna eltitkolnom azt a szerencsétlen találkozást, amelyben részünk volt.
—E Deus queira que seja o ultimo!…	- Adná Isten, hogy ez legyen az utolsó!…
Tanto tenho pedido ao Senhor dos Passos que lhe dê remedio a essa paixão!…	Pedig mennyit rimánkodtam Krisztus urunkhoz, hogy gyógyítsa ki ebből a szenvedélyéből!…
O peor futuro eu que ainda está por passar…	A legrosszabb azonban, úgy érzem, még hátravan…
—Não, menina, isto acaba assim: eu vou para Coimbra, logo que esteja bom, e a menina da cidade fica em sua casa.	- Nem, kisasszony, ezzel már vége: amint felépülök, visszamegyek Coimbra-ba, a városi kisasszony pedig ott marad a házában.
—Se assim fôr, já prometti dois arrateis de cêra ao Senhor dos Passos; mas não me diz o coração que v. s.^a faça o que diz…	- Ha így lesz, akkor meggyújtom azt a két tucat gyertyát Krisztus urunknak, ahogy megígértem neki; de a szívem nem azt súgja, hogy uraságod meg is fogja tudni cselekedni, amit most mond…
- Muito agradecido lhe estou-disse Simão commovido—pelo bem que me deseja.	- Nagyon hálás vagyok a jóakaratáért - mondta Simão megindultan.
Não sei o que lhe fiz para lhe merecer a sua amizade.	- Nem tudom, mivel érdemeltem ki a barátságát.
—Basta vêr o que seu paesinho fez pelo meu—disse ella, limpando as lagrimas.	- Elég, ha azt nézi, amit az ön édesapja tett az enyémért - mondta Mariana a könnyeit törülgetve.
—O que seria de mim, se me elle faltasse, e se fosse á forca como toda a gente dizia!…	- Ugyan mi lett volna velem, ha ő az akasztófára megy, ahogy mindenki mondogatta!…
Eu era ainda muito nova quando elle estava na enxovia.	Nagyon fiatalka voltam, amikor tömlöcbe került.
Teria treze annos; mas estava resolvida a atirar-me ao poço, se elle fosse condemnado á morte.	Tizenhárom éves csupán; de megfogadtam, hogy a kútba ugrom, ha őt halálra ítélik.
Se o degradassem, então ia com elle, ia morrer onde elle fosse morrer.	Ha száműzetésbe küldik, akkor mentem volna vele, hogy ott haljak meg én is, ahol utoléri őt a végzet.
Não ha dia nenhum que eu não peça a Deus que dê a seu pae tantos prazeres como estrellas tem o ceo.	Nap mint nap kérem Istent, hogy adjon az apjának annyi örömöt, ahány csillag csak van az égen.
Fui de proposito á cidade para beijar os pés a sua mãesinha, e vi suas manas, e uma, que era a mais nova, deu-me uma saia de lapim, que eu ainda alli tenho guardada como uma reliquia. Depois, cada vez que ia á feira, dava uma grande volta para vêr se acertava de encontrar a senhora D.	Elmentem a városba is azért, hogy megcsókoljam az édesanyja lábát, láttam uraságod nővéreit is, és a legkisebb megajándékozott egy szoknyával, amit ma is úgy őrzök, mint egy ereklyét.
Ritinha á janella; e muitas vezes vi o senhor Simão.	Azután pedig, akárhányszor elmentem a vásárba, mindig tettem egy kitérőt, hogy hátha megpillantom Ritinha kisasszonyt az ablakában; uraságodat is láttam többször.
E talvez não saiba que eu estava a beber na fonte, quando v. s.^a, ha dois para tres annos, deu muita pancada nos criados, que era mesmo um reboliço que parecia o fim do mundo.	És nem hiszem, hogy tudja, de két vagy három évvel ezelőtt, éppen inni mentem a kútra, amikor uraságod csépelte a szolgákat, és akkora ribillió volt, hogy szinte a tetejére állt a világ.
Eu vim contar ao pae, e elle até cahiu ao chão a dar risadas como um doido…	Az egészet elmeséltem az apámnak, ő meg mint aki eszét vesztette, a földön fetrengett a nevetéstől…
Depois nunca mais o vi senão quando v. s.^a entrou com o tio de Coimbra; mas já sabia que vinha para esta desgraça, porque tinha tido um sonho, em que via muito sangue, e eu estava a chorar, porque via uma pessoa muito minha amiga a cahir n'uma cova muito funda…	Azután többé már nem láttam önt, csak amikor eljött ide a bácsikámmal Coimbra-ból; de akkor tudtam már, hogy a vesztére jött, mert előtte volt egy álmom, amelyben rengeteg vér folyt, és én sírtam is, mert azt láttam, hogy egy nagyon jó barátom mély gödörbe esik.
—Isso são sonhos, Marianna…	- Ezek csak álmok, Mariana!…
—São sonhos, são; mas eu nunca sonhei nada que não acontecesse.	- Álmoknak álmok; csakhogy én még nem álmodtam olyat, ami ne vált volna valóra.
Quando meu pae matou o almocreve, tinha eu sonhado que o via a dar um tiro n'outro homem; antes de minha mãe morrer, acordei eu a chorar por ella, e mais ainda viveu dois mezes…	Mielőtt apám megölte az öszvérhajcsárt, azt álmodtam, hogy lelő egy másik embert; mielőtt anyám meghalt, arra riadtam fel, hogy siratom őt, és utána már csak két hónapot élt…
A gente da cidade ri-se dos sonhos; mas Deus sabe o que isto é…	A városi népek csak nevetnek az álmokon, de csak Isten a megmondhatója, hogy valójában mit jelentenek… Ott jön az apám…
Ahi vem meu pae…	Jézus Máriám!
Senhor dos Passos! não vá ser alguma má nova!…	Csak nem valami rossz hírt hoz már megint!…
João da Cruz entrou com uma carta que recebêra da pobre do costume.	João da Cruz levelet hozott a kezében, amelyet a már megismert koldusasszonytól vett át.
Em quanto Simão leu a carta escripta do convento, Marianna fitou os seus grandes olhos azues no rosto do academico, e a cada contracção da fronte d'elle, angustiava-se-lhe a ella o coração.	Mialatt Simão a kolostorból küldött levelet olvasta, Mariana elnézte a diák arcát nagy kék szemével, és belesajdult a szíve, valahányszor a homlokát ráncolódni látta.
Não teve mão da sua ancia, e perguntou:	Végül nem bírt aggodalmával és megkérdezte:
—É noticia má!	- Valami rossz hír?
—Tu és muito atrevida, rapariga!—disse João da Cruz.	- Túlságosan vakmerő vagy, lányom! - szólt rá João da Cruz.
—Não é, não—atalhou o estudante.	- Nem, szó sincs róla - ellenkezett a diák.
—Não é má a noticia, Marianna.	- Nem rossz a hír, Mariana.
Senhor João, deixe-me ter na sua filha uma amiga, que os desgraçados é que sabem avaliar os amigos.	João úr, engedje meg nekem, hogy a lányában a barátomat tiszteljem, mert az elesettek igazán tudják, hogy mennyit érnek a barátok.
—Isso é verdade; mas eu não me atrevia a perguntar o que a carta diz.	- Ez igaz.
—Nem eu perguntei, meu pae; foi porque me pareceu que o senhor Simão estava afflicto quando lia.	Csakhogy én sosem mertem volna megkérdezni, hogy mit mond az a levél.
—E não se enganou—tornou o doente, voltando-se para o ferrador.	- Én sem azt kérdeztem tőle, apám; csak azt láttam, hogy Simão úr arca nagyon elkomorul olvasás közben.
—O pae arrastou Thereza ao convento.	- És ebben nem is tévedett - folytatta a beteg, majd a kovács felé fordult: - Az apja kolostorba hurcolta Teresa-t.
—Sempre é patife d'uma vez!—disse o ferrador, fazendo com os braços instinctivamente um movimento de quem aperta entre as mãos um pescoço.	- Már megint egy gazemberség! - mondta a kovács, miközben kezével önkéntelenül olyasfajta mozdulatot tett, mintha valakinek a torkát szorongatná.
N'este lance um observador perspicaz veria luzir nos olhos de Marianna um clarão de innocente alegria.	Ebben a pillanatban az éles szemű megfigyelő az ártatlan öröm fényét láthatta volna felcsillanni Mariana szemében.
Simão sentou-se, e escreveu sobre uma cadeira, que Thereza espontaneamente lhe chegou, dizendo:	Simão felült az ágyon, és írni kezdett azon a széken, melyet Mariana vitt oda neki jó ösztönnel, ezt mondva neki:
—Em quanto escreve, vou olhar pelo caldinho, que está a ferver.	- Amíg ír, megnézem a levest, mert régóta forr már.
«É necessário arrancar-te d'ahi—dizia a carta de Simão.	Mindenáron ki kell szabadulnod onnan (szólt Simão levele).
—Esse convento ha de ter uma evasiva.	Biztos, hogy van valamilyen kiút a kolostorból.
Procura-a, e diz-me a noite e a hora em que devo esperar-te.	Keresd meg, és tudasd velem a napot és az órát, mikor várjalak.
Se não podéres fugir, essas portas hão de abrir-se diante da minha cólera.	Ha nem tudsz kiszökni, akkor majd a haragom előtt nyílnak meg azok az ajtók.
Se d'ahi te mandarem para outro convento mais longe, avisa-me, que eu irei sósinho, ou acompanhado, roubar-te ao caminho.	Ha egy másik, távolabbi kolostorba találnának küldeni, üzend meg, és én oda is elmegyek egymagam vagy kísérettel, hogy megszöktesselek.
É indispensavel que te refaças de animo para te não assustarem os arrojos da minha paixão.	Szükség van rá, hogy lélekben erős légy, hogy ne rémítsen el vakmerő szenvedélyem.
És minha; não sei de que me serve a vida se a não sacrificar a salvar-te.	Te az enyém vagy!
Creio em ti, Thereza, creio.	Nem tudom, mire való nekem az élet, ha nem áldozhatom arra, hogy megmentselek.
Ser-me-has fiel na vida e na morte.	Bízom benned, Teresa.
Não soffras com paciencia; lucta com heroismo.	Ne tűrj megadással; harcolj hősiesen.
A submissão é uma ignominia, quando o poder paternal é uma affronta.	Utálatos nekem a megalázkodás az apai zsarnokság előtt.
Escreve-me a toda a hora que possas.	Ha teheted, írj minden órán.
Eu estou quasi bom.	Én már szinte egészen felépültem.
Diz-me uma palavra, chama-me, e eu sentirei que a perda do sangue não diminue as forças do coração.»	Szólj egy szót, hívj magadhoz, és én érezni fogom, hogy a vérveszteségtől nem lohad a lélek ereje.
Simão pediu a sua carteira, tirou dinheiro em prata, deu-o ao ferrador, e recommendou-lhe que o entregasse á pobre com a carta.	Simão kérte a tárcáját, elővett egy ezüstpénzt, átnyújtotta a kovácsnak, és megkérte rá, hogy adja oda a levelet a koldusasszonynak.
Depois ficou relendo a de Thereza, e recordando-se da resposta que déra.	Ezután újra olvasta Teresa levelét, és végiggondolta, hogy mit is válaszolt rá.
Mestre João foi á cosinha, e disse a Marianna:	João mester kiment a konyhába, és azt mondta Mariana-nak:
—Desconfio d'uma coisa, rapariga.	- Gyanítok valamit, leányom.
—Que é, meu pae?	- Mit, apám?
—O nosso doente está sem dinheiro.	- Hogy a mi betegünknek elfogyott a pénze. - Hogyhogy?
—Porquê? o pae como sabe isso?	És miből gondolja ezt apám?
—É que elle pediu-me a carteira para tirar dinheiro, e ella pezava tanto como uma bexiga de porco cheia de vento.	- Mert amikor elkérte a tárcáját, hogy pénzt vegyen ki belőle, éreztem, hogy annyit nyom csak, mint a széllel töltött disznógyomor.
Isto bole-me cá por dentro!	Emiatt emésztem magam.
Queria offerecer-lhe dinheiro, e não sei como ha de ser…	Szívesen ajánlanék fel pénzt neki, csak nem tudom, hogyan fogjak hozzá…
—Eu pensarei n'isso, meu pae—disse Marianna reflectindo.	- Én majd kigondolom, apám - mondta Mariana eltűnődve.
—Pois sim; cogita lá tu, que tens melhores ideias que eu.	- Jól van hát, törd a fejed te, neked mindig jobb ötleteid vannak, mint nekem.
—E se o pae não quizer bolir nos seus quatrocentos, eu tenho aquelle dinheiro dos meus bezerros; são onze moedas d'ouro menos um quarto.	- És ha apám nem akar hozzányúlni a maga négyszázához, van nekem is pénzem a borjak után: egy quarto híján tizenegy arany.
—Pois fallaremos: pensa tu no modo de elle aceitar sem remorsos.	- No jó, erről még beszélgetünk: most azon törd a fejed, hogy miként fogadná el lelkizés nélkül.
Remorsos, na linguagem pouco castigada de mestre João, era synonimo de escrupulos ou repugnancia.	A lelkizés João mester kevéssé csiszolt nyelvén a lelkifurdalás és a szégyenérzet szinonimája volt.
Foi Marianna levar o caldo a Simão, que lh'o rejeitou como distrahido em profundo scismar.	Mariana bevitte a levest Simão-nak, aki azt szórakozottan elhárította, mint aki mélyen töpreng valamin.
—Pois não toma o caldinho?—disse ella com tristeza.	- Hát nem eszi meg ezt a finom levest? - kérdezte a lány bánatosan.
—Não posso, não tenho vontade, menina; será logo.	- Nem tudom, kisasszony, most nem kívánom, majd később.
Deixe-me sósinho algum tempo; vá, vá; não passe o seu tempo ao pé d'um doente aborrecido.	Hagyjon kicsit magamra; menjen csak, menjen nyugodtan, ne vesztegesse az idejét egy nyűgös betegre. - Nem akarja, hogy itt legyek?
—Não me quer aqui? irei, e voltarei quando v. s.^a chamar.	Akkor elmegyek, és csak akkor jövök vissza, ha uraságod hív.
Dissera isto Marianna com os olhos a reverem lagrimas.	Mariana szemét, miközben ezt mondta, elfutották a könnyek.
Simão notou as lagrimas, e pensou um momento na dedicação da môça; mas não lhe disse palavra alguma.	Simão meglátta a könnycseppeket, és egy pillanatig arra gondolt, hogy elbeszélget a lánnyal, de végül nem szólt egy szót sem.
E ficou pensando na sua espinhosa situação.	És merengett tovább nehéz helyzetén.
Deviam de occorrer-lhe ideias afflictivas, que os romancistas raras vezes attribuem aos seus heroes.	Alighanem olyan illetlen gondolatok szállták meg, amilyeneket a regényírók csak a legritkább estekben engednek hőseiknek.
No romance todas as crises se explicam, menos a crise ignobil da falta de dinheiro.	A regények mindenféle válságos állapotot szívesen taglalnak, kivéve az alantas pénzhiányt.
Entendem os novellistas que a materia é baixa e plebea.	A regényírók véleménye szerint ez igen alacsonyrendű és pórias tárgy.
O estylo vai de má vontade para coisas razas.	A stílus nem szívesen ereszkedik le ilyen alacsonyra.
Balzac falla muito em dinheiro; mas dinheiro a milhões: não conheço, nos cincoenta livros que tenho d'elle, um galã n'um entre-acto da sua tragedia a scismar no modo de arranjar uma quantia com que pague ao alfaiate, ou se desembarace das rêdes que um usurario lhe lança, desde a casa do juiz de paz a todas as esquinas, d'onde o assaltam o capital e juro de oitenta por cento.	Balzac sokat beszél pénzről; de milliós összegekről. Vagy ötven kötete van a birtokomban, és egyikben sem fordul elő olyan hősszerelmes, aki tragikus bonyodalmai közben azon rágná magát, honnan szerezzen pénzt szabóra, vagy miképp gabalyodjék ki a hálóból, melyet egy uzsorás vetett rá, és a békebíró házától kezdve minden utcasarkon a tőke és a nyolcvanszázalékos kamat les rá.
D'isto é que os mestres em romances se escapam sempre.	Ez alól igencsak szívesen kibújnak az irodalom mesterei.
Bem sabem elles que o interesse do leitor se gela a passo igual que o heroe se encolhe nas proporções d'estes heroesinhos de botequim, de quem o leitor dinheiroso foge por instincto, e o outro foge tambem, porque não tem que fazer com elle.	Nagyon jól tudják, hogy az olvasó érdeklődése azonos arányban lohad azzal, ahogy a főszereplő belegabalyodik a kis kávéházi hősök gondjaiba.
A coisa é vilmente prosaica, de todo o meu coração o confesso.	A pénzes olvasó ösztönösen menekül az ilyenek elől, de a többiek is szabadulni igyekeznek tőlük, mert nem tudnak mit kezdeni vele. Az ügy hitványul prózai, ezt őszinte szívvel mondom.
Não é bonito o deixar a gente vulgarisar-se o seu heroe a ponto de pensar na falta de dinheiro, um momento depois que escreveu á mulher estremecida uma carta, como aquella de Simão Botelho.	Nem szép dolog, ha valaki a hősét megalázza mások előtt, kiadván őt azzal, hogy a pénzhiányra gondol percekkel egy olyan levél után, amilyet Simão Botelho írt remegő hölgyének.
Quem a lêsse diria que o rapaz tinha postadas, em differentes estações das estradas do paiz, carroças e folgadas parelhas de mulas, para transportarem a Paris, a Veneza, ou ao Japão a bella fugitiva!	Erről az ifjúról akár azt is hihetné az olvasó, hogy fogadók várják az országutak minden pontján, hintókkal és pihent lovakkal, hogy elrepítse a szépséges szökevényt Párizsba, Velencébe vagy Japánba!
As estradas, n'aquelle tempo, deviam ser boas para isso; mas não tenho a certeza de que houvessem estradas para o Japão.	Az országutak akkoriban bőven el voltak látva ilyesmivel; csak azt nem tudom, hogy voltak-e utak Japánba.
Agora creio que ha, porque me dizem que ha tudo.	Azt hiszem, ma már biztosan vannak, mert az emberek azt mondják, hogy minden van ebben az országban.
Pois eu já lhes fiz saber, leitores, pela bôca de mestre João, que o filho do corregedor não tinha dinheiro. Agora lhes digo que era em dinheiro que elle scismava quando Marianna lhe trouxe o caldo rejeitado.	Nos, ha már João mester szavaival értésére adtam az olvasónak, hogy a járásbíró fiának nem volt pénze, akkor elárulom azt is, hogy ő maga is a pénzen tanakodott, amikor elutasította Mariana levesét.
A meu vêr, deviam attribulal-o estes pensamentos:	Szerintem ilyen gondolatok kavarogtak a fejében:
Como pagaria a hospitalidade de João da Cruz?	"Miképp fizessen João da Cruznak vendégszeretetéért?"
Com que agradeceria os desvelos de Marianna?	"Mivel hálálja meg Mariana-nak a törődést?"
Se Thereza fugisse, com que recursos proveria á subsistencia de ambos!	"Ha megszökteti Teresa-t, milyen forrásokból gondoskodjék kettejük megélhetéséről?"
Ora, Simão Botelho sahira de Coimbra com a sua mesada, que não era grande, e quasi lh'a absorvêra o aluguel da cavalgadura, e a groseta generosa que déra ao arreeiro, a quem devia o conhecimento do prestante ferrador.	Simão Botelho a rendes havi költőpénzével indult el Coimbra-ból, ami nem volt sok, és csaknem az egészet elköltötte a hátasló bérlésére, ehhez jött még a lovásznak adott busás borravaló, aminek a segítőkész kovács ismeretségét köszönheti.
As reliquias d'esse dinheiro déra-as elle á portadora da carta n'aquelle dia.	A pénz maradékát pedig az imént adta oda a levelek kézbesítőjének.
Má situação!	Kényelmetlen helyzet!
Lembrou-se de escrever á mãe.	Eszébe jutott, hogy ír az anyjának.
Que lhe diria elle?	De vajon mit mondjon neki?
Como explicaria a sua residencia n'aquella casa?	Miképpen magyarázza meg, hogy ebben a házban tartózkodik?
D'este modo não iria elle dar indicios da morte mysteriosa dos dois criados de Balthazar Coutinho?	Nem keltene-e vele gyanút, hogy köze lehetett Baltasar Coutinho két szolgájának rejtélyes halálához?
Além de que, sobejamente sabia elle que sua mãe o não amava; e, a mandar-lhe algum dinheiro em segredo, seria escassamente o necessario para a jornada até Coimbra.	Különben is, tisztában volt azzal, hogy anyja nem kedveli; és ha küldene is neki valamennyit titokban, éppen csak arra lenne elég, hogy visszatérjen Coimbra-ba.
Péssima situação!	Kétségbeejtő helyzet!
Cansado de pensar, favoreceu-o a providencia dos infelizes com um somno profundo.	Miután belefáradt a gondolkodásba, a boldogtalanok gondviselője mély álommal ajándékozta meg.
E Marianna entrára pé ante pé na sala, e ouvindo-lhe a respiração alta, aventurou-se a entrar na alcova.	Marina lábujjhegyen beóvakodott a szobába, és amikor hallotta, hogy az ifjú hangosan szuszog, felbátorodva belépett a hálófülkébe.
Lançou-lhe um lenço de cassa sobre o rosto, em roda do qual zumbia um enxame de moscas.	Egy muszlinkendőt terített Simão arcára, amely körül egy csapat légy szálldosott.
Viu a carteira sobre uma banqueta que adornava o quarto, pegou d'ella, e sahiu pé ante pé.	Észrevette a pénztárcát egy faragott zsámoly alatt, kezébe vette és óvatos léptekkel kiosont.
Abriu a carteira, viu papeis, que não soube lêr, e n'um dos repartimentos duas moedas de seis vintens.	Kinyitotta a tárcát, átnézte a papírokat, amiket elolvasni nem tudott, és az egyik rekeszben talált két árva hatos érmét.
Foi restituir a carteira ao seu logar, e tomou d'um cabide as calças, collête, e jaqueta á hespanhola, do hospede.	Ment, hogy visszategye a tárcát a helyére, és most a vállfát emelte fel, amelyen a vendég nadrágja, mellénye és spanyol divatú zekéje lógott.
Examinou os bolsos, e não encontrou um ceitil.	Átkutatta összes zsebét, de egy árva garast sem talált.
Retirou-se para um canto escuro do sobrado, e meditou.	Elvonult a padlásszoba egyik homályos zugába és a fejét törte.
Esteve meia hora assim, e meditava angustiada a nobre rapariga.	Fél órán keresztül töprengett ott a nemes lelkű lány.
Depois ergueu-se de golpe, e conversou longo tempo com o pae.	Azután hirtelen felpattant, és ment az apjához, akivel hosszasan beszélgetett.
João da Cruz escutou-a, contrariou-a; mas ia de vencida sempre pelas replicas da filha; até que, a final, disse:	João da Cruz végighallgatta, és volt ugyan számos ellenvetése, a lánya érvei azonban erősebbek voltak, úgyhogy végül kijelentette:
—Farei o que dizes, Marianna.	- Megteszem, amit mondasz, Mariana.
Dá-me cá o teu dinheiro, que não vou agora levantar a pedra da lareira para bolir no caixote dos quatrocentos mil reis.	Add hát a pénzedet, mert nem akarom megbontani a kemence padlatát, hogy kihalásszam onnan a ládikát a négyszáz mil réissel.
Tanto faz um como outro: teu é elle todo.	Egyre megy, hogy melyik pénzhez nyúlunk, úgyis mind a tiéd.
Marianna deu-se pressa em ir á arca, d'onde tirou uma bolsa de linho com dinheiro em prata, e alguns cordões, anneis e arrecadas.	Mariana sebesen a ruhásládához ment, elővett belőle egy vászonzacskót pénzzel, néhány nyaklánccal, gyűrűvel és fülönfüggővel.
Guardou o seu oiro n'uma boceta, e deu a bolsa ao pae.	Az ékszereket egy szelencébe rejtette, a pénzt pedig átadta apjának.
João da Cruz apparelhou a egoa, e sahiu.	João da Cruz felkantározta a lovát, és elporzott rajta.
Marianna foi para a sala do doente.	Mariana visszatért a beteg szobájába.
Acordou Simão.	Felköltötte Simão-t.
—Não sabe!	- Tudja-e?! - mondta olyan arccal, mint aki két ellentétes érzés, az öröm és a félelem között ingadozik.
?—exclamou ella com semblante entre alegre e assustado, perfeitamente contrafeito.	- Mi történt, Mariana? - Az édesanyja tudomására jutott, hogy uraságod itt van.
—Que é, Marianna?	- Tudja?!
—Sua mãesinha sabe que v. s.^a aqui está.	Az lehetetlen!
—Sabe?! isso é impossivel! quem lh'o disse?	Ki mondhatta meg neki?
—Não sei; o que sei é que ella mandou chamar meu pae.	- Nem tudom, csak annyit tudok, hogy magához hivatta az apámat.
—Isso espanta-me!…	- Ez ugyancsak meglep!…
E não me escreveu?	És nekem nem írt semmit?
—Não, senhor!…	- Nem, uram!…
Agora me lembro que talvez ella soubesse que o senhor aqui esteve, e cuide que já não está, e por isso lhe não escreveu…	Az jutott az eszembe; talán csak annyit tud, hogy itt járt, és most azt gondolja, hogy már nincs itt, biztosan ezért nem írt a fiatalúrnak… Ez elképzelhető?
Poderá ser?	- Ez igen…
—Poderá; mas quem lh'o diria!?	De ki szólhatott neki?
Se isto se sabe, então podem suspeitar da morte dos homens.	Ha kitudódik, akkor összefüggésbe hozhatnak a két férfi halálával.
—Póde ser que não; e ainda que desconfiem, não ha testemunhas.	- Azt talán nem; meg hát hiába fog bárki gyanút, tanúk nincsenek.
O pae disse que não tinha mêdo nenhum.	Apám azt mondta, hogy ő egy csöppet sem fél.
O que fôr, soará.	Megtörtént, majd elfelejtik.
Não esteja agora a scismar n'isso…	Emiatt ne eméssze magát…
Vou-lhe buscar o caldinho, sim?	Megyek, és hozok egy kis levest, jó lesz?
—Vá, se quer, Marianna.	- Ha kedve tartja, akkor csak hozzon, Mariana.
O ceu deparou-me em si a amizade de uma irmã.	Az ég egy nővér barátságával ajándékozott meg becses személyében.
Não achou a moça na sua alegre alma palavras em resposta á doçura que o rosto do mancebo exprimira.	A lány szíve olyan örömmel telt meg, hogy nem talált szavakat válaszul arra a kedvességre, amely az ifjú arcáról áradt feléje.
Veio com o «caldinho» diminuitivo que a rhetorica d'uma linguagem meiga approva; mas contra o qual protestava a larga e funda malga branca, a par da travessa com meia gallinha loira de gorda.	Sietve hozta a "leveské"-t, mely elfogadott kicsinyítő forma a családias bensőség retorikájában, de erősen ellenkezik vele a látvány: az a széles és öblös fehér tál, a tálcán aranyló félbevágott kövér tyúk mellett.
—Tanta coisa!—exclamou, sorrindo, Simão.	- Mennyi minden van itt - kiáltott fel Simão mosolyogva.
—Coma o que podér—disse ella córando.	- Egyen, amennyi jólesik - mondta a lány pirulva.
—Eu bem sei que os senhores da cidade não comem em malgas tamanhas, mas eu não tinha outra mais pequena, e coma sem nojo, que esta nunca serviu, que a fui eu comprar á loja, por pensar que v. s.^a não quizera hontem comer por se atrigar da outra.	- Tudom én azt, hogy a városi uraságok nem ekkora tálból esznek, de nekem nem volt itthon kisebb edényem; és ne féljen, mert a tálat még nem használta senki, most vettem a boltban, mert arra gondoltam, hogy uraságod undorodik a másiktól, és azért nem evett tegnap.
—Não, Marianna, não seja injusta, eu não comi hontem pela mesma razão que não cômo agora: não tinha, nem tenho vontade.	- Szó sincs róla, Mariana, ne ítéljen meg ilyen igazságtalanul.
—Mas coma por eu lhe pedir…	Tegnap ugyanazért nem ettem, amiért nem eszem ma sem: nem volt, és most sincs étvágyam.
Perdôe o meu atrevimento…	- Legalább az én kedvemért egyen egy keveset…
Faça de conta que é uma sua irmã que lhe pede.	Bocsásson meg a merészségemért… de gondolja azt, hogy a nővére kéri rá.
Ainda agora me disse…	Ön mondta az imént…
—Que o ceu me dava em si a amizade d'uma irmã…	- Hogy az ég a becses személyében egy nővér barátságával ajándékozott meg.
—Pois ahi está…	- Igen, ezt…
Simão achou tão necessario á sua conservação o sacrificio, como ao contentamento da carinhosa Marianna.	Simão elkerülhetetlennek érezte az áldozatot, amit meg kellett hoznia a test épülésére és a gyengéd Mariana megelégedésére.
Passou-lhe na mente, sem sombra de vaidade, a conjectura de que era amado d'aquella dôce creatura.	Minden önhittség nélkül átfutott az agyán, hogy ez a kedves teremtmény szereti őt.
Entre si disse que seria uma crueza mostrar-se conhecedor de tal affeição, quando não tinha alma para lh'a premiar, nem para lhe mentir.	Magában pedig azt gondolta, hogy kegyetlenség volna felfedni, hogy tud az érzéseiről, amikor sem lelkileg nem tudja viszonozni, sem pedig hazudni nem akar neki.
Assim mesmo, bem longe de se affligir, lisongeavam-o os desvelos da gentil moça.	Bár nem állt szándékában, hogy visszaéljen vele, hízelgett neki a kedves lány odaadása.
Ninguem sente em si o pêso do amor que inspira e não comparte.	Senki sem érzi belül a szerelem súlyát, amely felé árad, de ő maga nem osztozik benne.
Nas maximas afflicções, nas derradeiras horas do coração e da vida, é grato ainda sentir-se amado quem já não póde achar no amor diversão das penas, nem soldar o ultimo fio que se está partindo.	A legnagyobb szorongattatások idején, a szív és az élet végső óráján, nagy jótétemény, ha a valaki érzi, hogy szeretik, noha a szerelem vigasztalást már nem nyújt, és összekötni sem képes az elfoszló szálat.
Orgulho ou insaciabilidade do coração humano, seja o que fôr, no amor, que nos dão, é que nós graduamos o que valemos em nossa consciencia.	A szív büszkesége vagy telhetetlensége teszi-e, nem tudni, de a felénk irányuló szerelem által magunkat is mindig többnek érezzük.
Não desprazia, portanto, o amor de Marianna ao amante apaixonado de Thereza.	Teresa szenvedélyes szerelmesének nem volt hát ellenére Mariana szerelme.
Isto será culpa no severo tribunal das minhas leitoras; mas, se me deixam ter opinião, a culpa de Simão Botelho está na fraca natureza, que é toda galas no ceu, no mar, e na terra, é toda incoherencias, absurdezas, e vicios no homem, rei da creação chamado!	Ez bizonyára súlyos véteknek tetszik női olvasóim szigorú ítélőszéke előtt, de ha megengedik, hogy én is kifejtsem véleményemet, akkor azt mondom, hogy Simão Botelho bűne abban a gyarló természetben rejtezik, amely színtiszta dicsőség az Égben, a tengeren és a földön, de csupa összefüggéstelenség, képtelenség és botlás az emberben, aki önmagát a teremtés koronájának nyilvánította, és ebben a megrögzött dinasztikus hitében éli le és végzi be életét.
IX.	IX.
Duas horas se detivera João da Cruz fóra de casa.	João da Cruz két teljes órát volt távol a háztól.
Chegou quando a curiosidade do estudante era já soffrimento.	Akkor érkezett haza, amikor a diák kíváncsisága már aggodalmas gyötrelemmé változott.
—Estará seu pae prêso?!—dissera elle a Marianna.	- Lehet, hogy lefogták az édesapját? - kérdezte Mariana-tól.
—Não m'o diz o coração, e o meu coração nunca me engana—respondêra ella.	- A szívem nem ezt súgja, márpedig a szívem sohasem csap be - felelte a lány.
E Simão replicára:	Simão így válaszolt:
—E que lhe diz o coração a meu respeito, Marianna?	- És mit súg a szíve énrólam, Mariana?
Os meus trabalhos ficarão aqui?	Véget értek-e már a megpróbáltatásaim?
—Vou-lhe dizer a verdade, senhor Simão… mas não digo…	- Megmondom az igazat, Simão úr… de inkább nem, mégsem mondom meg…
—Diga, que lh'o peço, porque tenho fé no bom anjo que falla em sua alma.	- Nagyon kérem, árulja el, mert már komoly bizodalmam van abban a jótét angyalban, aki a lelkéből szól.
Diga…	Mondja meg hát…
—Pois sim…	- Nem bánom…
O meu coração diz-me que os seus trabalhos ainda estão no comêço…	A szívem azt súgja, hogy a megpróbáltatásai épp csak elkezdődtek…
Simão ouviu-a attentamente, e não respondeu.	Simão figyelmesen hallgatta minden szavát, de ő maga nem szólt semmit.
Assombrou-lhe o animo esta ideia torva, e affrontosa á singela rapariga:—«Pensará ella em me desviar de Thereza para se fazer amar?»	Egy utálatos és borzongató gondolat gyanúja vert fészket lelkében az egyszerű lánnyal szemben: "Csak nem az a szándéka, hogy szívét elfordítsa Teresa-tól, és helyette őt szeresse?"
Pensava assim, quando chegou o ferrador.	Eddig a pontig jutott, amikor beállított a kovács.
—Aqui estou de volta—disse elle com semblante festivo—Sua mãe mandou-me chamar…	- Megjöttem hát - mondta ünnepélyes ábrázattal. - Az édesanyja hívatott…
—Já sei…	- Hallottam róla…
E como soube ella que eu estava aqui?	De honnan tudta meg, hogy itt vagyok?
—Ella sabia que o fidalgo estivera cá; mas cuidava que v. s.^a já tinha ido para Coimbra.	- Csak annyit tudott, hogy megfordult nálam: de azt hiszi, hogy uraságod azóta már visszament Coimbra-ba.
Quem lh'o disse não sei, nem perguntei; porque a uma pessoa de respeito não se fazem perguntas, dizia meu pae.	Hogy ki mondta neki, azt nem tudhatom, meg nem is kérdeztem, nagy méltóságú személyeknek az ember nem tesz fel kérdéseket.
Dizia ella que sabia o fim a que o senhor viera esconder-se aqui.	Annyit mondott, hogy tudja, mi volt a célja uraságodnak azzal, hogy itt rejtőzött el.
Ralhou alguma coisa; mas eu, cá como pude, accommodei-a, e não ha novidade.	Kissé bosszús is volt miatta; de amennyire tőlem telt, megnyugtattam, hogy nem történt semmi különös.
Perguntou-me o que estava o menino fazendo aqui depois que a fidalguinha fôra para o convento.	Megkérdezte tőlem, hogy mit csinált a fiatalúr azután, hogy azt a nemes kisasszonyt elvitték a kolostorba.
Disse-lhe que v. s.^a estava adoentado d'uma quéda que dera do cavallo abaixo.	Mondtam neki, hogy uraságod kicsit megsebesült, amikor ledobta a ló.
Tornou ella a perguntar se o senhor tinha dinheiro; e eu disse que não sabia.	Azután azt kérdezte, hogy uraságodnak van-e pénze; mire én azt mondtam, hogy nem tudom.
E vai ella foi dentro, e voltou d'ahi a pouco com este embrulho, para eu lhe entregar.	Erre fogta magát, bement a szobájába, és ezzel a köteggel jött vissza, hogy adjam át önnek.
Ahi o tem tal e qual; não sei quanto é.	Tessék itt van hiánytalanul: hogy mennyi lehet, nem tudom.
—E não me escreveu?	- És nem írt nekem semmit?
—Disse que não podia ir á escrivaninha, porque estava lá o senhor corregedor—respondeu com firmeza mestre João—e tambem me recommendou que não lhe escrevesse v. s.^a, senão de Coimbra, porque, se seu pae soubesse que o menino cá estava, ia tudo razo lá em casa.	- Azt mondta, hogy nem mehet be a dolgozószobába, mert ott van a járásbíró úr - felelte magabiztosan João mester -, és meghagyta, hogy uraságod majd csak Coimbra-ból írjon neki, mert ha az édesapja megtudja, hogy fiatalúr itt volt, akkor mindent összetör a házban.
Ora ahi está.	Ez minden.
—E não lhe fallou nos criados de Balthazar?	- És nem említette kendnek Baltasar szolgáit?
—Nem um pio!..	- Egy árva szóval sem!…
Lá na cidade ninguem já fallava n'isso hoje.	Ma már senki sem beszél róluk a városban.
—E que lhe disse da senhora D. Thereza?	- És mit mondott Teresa kisasszonyról?
—Nada, senão que ella fôra para o convento.	- Semmit, csak hogy kolostorba vonult.
Agora, deixe-me ir amantar a egua, que está a escorrer em fio.	De most engedje meg, hogy takarót terítsek a kancámra, mert gőzöl a verítéktől.
Ó rapariga, traz-me cá a manta.	Hé, lányom, hozd ide a takarót.
Em quanto Simão contava onze moedas menos um quartinho, maravilhado da estranha liberalidade, Marianna, abraçando o pae no repartimento visinho da casa, exclamava:	Miközben Simão egy quarto híján tizenegy aranypénzt számolt össze, csodálkozva anyja szokatlan bőkezűségén, Mariana a ház szomszédos helyiségében átölelte apját, és így lelkendezett:
—Arranjou muito bem a mentira!…	- Milyen jól adta elő a hazugságát!
—Ó rapariga, quem mentiu foste tu!	- Ó, lányom, az a te hazugságod volt!
Aquillo lá o arranjaste tu com essa tua cabecinha!	Az egész abból a kis buksi fejedből pattant ki.
Mas a coisa sahiu ao pintar, heim?	Azért nem sült el rosszul a dolog, nem igaz?
Elle comeu-a que nem confeitos!	Úgy ráharapott, mint a süteményre!
Anda lá, que ficaste sem os bezerros; mas lá virá tempo em que elle te dê bois a troco dos bezerros.	Egye meg a fene, hogy borjak nélkül maradtál, jön még olyan idő, amikor majd teheneket kínál neked a mostani tinók helyett.
—Eu não fiz isto por interesse, meu pae…—atalhou ella resentida.	- Ezt én nem számításból csináltam, apám… - vetette közbe a lány megbántódva.
—Olha o milagre! isso sei eu; mas, como diz lá o dictado, quem semeia colhe.	- Nézd már a csodabogarat! Tudom én azt jól; de már a mondás akkor is úgy tartja, hogy aki vet, az arat is.
Marianna quedou pensativa, e dizendo entre si:—Ainda bem, que elle não póde pensar de mim o que meu pae pensa.	Mariana elgondolkozott, és azt mondta maga elé: "Még jó, hogy őneki meg sem fordulhat a fejében ugyanaz, amit apám gondol rólam.
Deus sabe que não tenho esperanças nenhumas interesseiras no que fiz.	Isten látja lelkemet, hogy semmilyen érdek nem vezetett abban, amit csináltam."
Simão chamou o ferrador, e disse-lhe:	Simão hívta a kovácsot, és azt mondta neki:
—Meu caro João, se eu não tivesse dinheiro, aceitava sem repugnancia os seus favores, e creio que vocemecê m'os faria sem esperança de ganhar com elles; mas como recebi esta quantia, ha de consentir que eu lhe dê parte d'ella para os meus alimentos.	- Kedves João, ha nem lenne pénzem, akkor minden ellenkezés nélkül elfogadnám a szívességeit, mert biztos vagyok benne, hogy bármit tesz, azt nem a nyereség reményében teszi, most azonban, hogy megkaptam ezt az összeget, el kell fogadnia, hogy egy részét odaadjam az eltartás fejében.
Motivos de gratidão a dividas, que se não pagam, ainda me ficam muitos para nunca me esquecer de si, e da sua boa filha.	A hálára bőséges okot szolgáltatott már, többet is, mint amennyit meg tudnék fizetni, mindenesetre soha nem fogom elfelejteni kendet és a kedves, jóságos leányát.
Tome este dinheiro.	Vegye hát el ezt a kis pénzt.
—As contas fazem-se no fim—respondeu o ferrador, retirando a mão—e ninguem nos ha de ouvir, se Deus quizer.	- A számlát a végén rendezi az ember - felelte a kovács, háta mögé dugva a kezét -, és ha Isten is akarja, senki sem fog megzavarni benne.
Precisando eu de dinheiro cá venho.	Ha majd pénzre lesz szükségem, jövök magamtól is.
Por ora, ainda está a capoeira cheia de gallinhas, e o pão coze-se todas as semanas.	Most azonban a baromfiudvaron még egymás lábára hágnak a tyúkok, és minden héten megsütjük a kenyeret.
—Mas aceite—instou Simão—e dê-lhe a applicação que quizer.	- Akkor is el kell fogadnia - erősködött Simão -, és fordítsa, amire akarja.
—Em minha casa ninguem dá leis senão eu—replicou o mestre João, com simulado enfadamento—Guarde lá o seu dinheiro, fidalgo, e não fallemos mais n'isso, se quer que o negocio vá direito até ao fim.	- Az én házamban senki nem szab törvényt rajtam kívül - tiltakozott João mester, színlelt haraggal. - Tartsa meg a pénzét, nemes úr, és többé szóba se hozza, ha azt akarja, hogy az ügyét nyélbe üssük.
E victo-serio!	És punktum!
Nos cinco subsequentes dias recebeu Simão regularmente cartas de Thereza, umas resignadas e confortadoras, outras escriptas na violencia exasperada da saudade.	A következő öt napban Simão rendszeresen kapta a leveleket Teresa-tól; az egyik nyugodt és békés hangon szólt, a másikat a zaklatott vágyakozás íratta.
Em uma dizia:	Valamelyik levélben ezt olvasta a diák:
«Meu pae deve saber que estás ahi, e em quanto ahi estiveres, de certo me não tira do convento.	Apám valószínűleg tudja, hogy még itt vagy, és ameddig ez így lesz, biztosan nem vesz ki a kolostorból.
Seria bom que fosses para Coimbra, e deixassemos esquecer a meu pae os ultimos acontecimentos.	Legjobb lenne, ha Coimbra-ba mennél, és hagynánk, hogy apám elfelejtse az utóbbi idők eseményeit.
Senão, meu querido esposo, nem elle me dá liberdade, nem eu sei como hei de fugir d'este inferno.	Máskülönben, édes hites társam, nem adja vissza a szabadságomat, én pedig nem tudom a módját, miként szökhetnék meg ebből a pokolból.
Não fazes ideia do que é um convento!	El sem tudod képzelni, hogy milyen egy kolostor.
Se eu podesse fazer do meu coração sacrificio a Deus, teria de procurar uma atmosphera menos viciosa que esta.	Ha szívből fel tudnám magam áldozni Istennek, akkor biztosan nem egy ilyen bűnös hajlékot választanék.
Creio que em toda a parte se póde orar e ser virtuosa, menos n'este convento.»	Hiszem, hogy az ember mindenütt imádkozhat és lehet erényes, kivéve ebben a kolostorban.
N'outra carta exprimia-se assim: «Não me desampares, Simão, não vás para Coimbra.	Egy másik levélben ezt írta: Ne hagyj magamra, Simão. Ne menj Coimbra-ba.
Eu receio que meu pae me queira mudar d'este convento para outro mais rigoroso.	Félek nagyon, hogy apám egy szigorúbb kolostorba készül átvitetni.
Uma freira me disse que eu não ficava aqui; outra positivamente me affirmou que o pae diligenceia a minha ida para um convento do Porto.	Az egyik nővér mondta is, hogy szerinte nem maradok itt; a másik, megerősítve a dolgot, kijelentette: apám azon fáradozik, hogy átkerüljek egy porto-i kolostorba.
Sobre tudo, o que me aterra, mas não me dobra, é saber eu que o intento do pae é fazer-me professar.	Legjobban azonban apámnak az a szándéka tart rettegésben, ha megtörni sohasem fog is, hogy belekényszerít valamelyik rendbe.
Por mais que imagine violencias e tyrannias, nenhuma vejo capaz de me arrancar os votos.	Alkalmazhat bármilyen erőszakot és zsarnokoskodhat felettem bárhogy, nem hiszem, hogy ki tudja csikarni belőlem a hozzájárulást.
Eu não posso professar sem ser noviça um anno, e ir a perguntas tres vezes; hei de responder sempre que não.	Különben sem öltözhetnék be egy év noviciátus nélkül, és hogy le ne tegyem a három fogadalmat; meg fogom tagadni valamennyit.
Se eu podesse fugir d'aqui!…	Jaj, ha megszökhetnék innen!…
Hontem fui á cêrca, e vi lá uma porta de carro que dá para o caminho.	Tegnap kisétáltam az udvarra, és láttam egy szekérbejárót, amelyik az országútra nyílik.
Soube que algumas vezes aquella porta se abre para entrarem carros de lenha; mas infelizmente não se torna a abrir até ao principio do inverno.	Megtudtam, hogy nagy ritkán kinyitják azt a kaput, hogy a fahordó szekerek bejöhessenek; sajnos, most jó ideig nem nyílik meg, csak amikor beköszönt a tél.
Se não poder antes, meu Simão, fugirei n'esse tempo.»	Ha előbb nem tehetem, Simão, akkor biztosan megszököm.
Tiveram entretanto bom e prompto exito as diligencias de Thadeu de Albuquerque.	Időközben Tadeu de Albuquerque buzgó fáradozása gyors s nem remélt sikerekkel járt.
A prelada de Monchique, religiosa de summas virtudes, cuidando que a filha de seu primo muito de sua devoção e amor a Deus, se recolhia ao mosteiro, preparou-lhe casa e congratulou-se com a sobrinha de tão piedosa resolução.	A monchique-i rendfőnöknő, a legfőbb erények birtokosa, aki úgy gondolta, hogy unokatestvére lánya vallásos buzgalmától és Isten szeretetétől vezérelve kívánkozik a kolostorba, szobát készíttetett elő a számára és levélben üdvözölte unokahúgát az üdvös elhatározásért.
A carta congratulatoria não a recebeu Thereza, porque viera á mão de seu pae.	A jókívánságokat tartalmazó levelet Teresa nem olvashatta el, mert azt apja kapta kézhez.
Continha ella reflexões tendentes a desvanecêl-a do proposito, se algum desgosto passageiro a impellia á imprudencia de procurar um refugio onde as paixões se exacerbavam mais.	Pedig olyan gondolatokat is tartalmazott, amelyek a lányt megingatni próbáltak szándékában, ha valamely múlékony bánat ragadtatta volna a meggondolatlan lépésre, hogy olyan helyen keressen menedéket, ahol a szenvedélyek csak felfokozódnak.
Tomadas todas as precauções, Thadeu de Albuquerque fez avisar sua filha de que sua tia de Monchique a queria ter em sua companhia algum tempo, e que a partida teria logar na madrugada do seguinte dia.	Tadeu de Albuquerque végzett az előkészületekkel, és tudatta lányával, hogy nagynénje bizonyos ideig társaságában szeretné tudni Monchique-ban, és hogy már másnap reggel útra kelnek.
Thereza, quando recebeu a surprendente nova, já tinha enviado a carta d'aquelle dia a Simão.	Teresa azután értesült a megdöbbentő hírről, hogy aznapi levelét már elküldte Simão-nak.
Em sua afflictiva perplexidade, resolveu fazer-se doente, e tão febril estava das commoções, que dispensava o artificio.	Vad kétségbeesésében elhatározta, hogy betegnek tetteti magát, és a felindultságtól úgy felszökött a láza, hogy nem is volt szüksége a színjátékra.
O velho não queria transigir com a doença; mas o medico do mosteiro reagiu contra a deshumanidade do pae e da prioreza interessada na violencia.	Az öreg nemes hallani sem akart a betegségről, a kolostor orvosa azonban makacsul ellenszegült annak, hogy az apa és az őt támogató rendfőnöknő ilyen embertelen erőszakot alkalmazzon.
Quiz Thereza n'essa noite escrever a Simão; mas a criada da prelada, obedecendo ás suspeitas da ama, não desamparou a cabeceira do leito da enferma.	Teresa azon az estén levelet akart írni Simão-nak, de a perjelnő szolgálója, aki asszonya parancsát teljesítve figyelte a lány minden mozdulatát, el nem mozdult a betegágy mellől.
Era causa a esta espionagem ter dito a escrivã, n'nma hora de má digestão d'aquelle vinho estomacal, que Thereza passava as noites em oração mental, e tinha correspondencia com um anjo do céu por intervenção d'uma mendiga.	Ennek a kémkedésnek az lett az eredménye, hogy az írnok nővér, akit rossz emésztése minden este odahajtott a gyomorerősítő boráért, ecsetelni kezdte, hogy Teresa elmélyült imádkozással tölti az éjszakáit, és levelezésben áll az ég egyik angyalával, amihez egy koldusasszony közvetítését szokta igénybe venni.
Algumas religiosas tinham visto a mendiga no páteo do convento esperando a esmola de Thereza; mas cuidaram que era aquella pobre uma devoção da menina.	Pár apáca valóban látta a koldusasszonyt a kolostor udvarán, amint Teresa alamizsnáját várta, de azt gondolták, hogy a szegény nővel Teresa csupán könyörületességet gyakorolja.
As palavras ironicas da escrivã foram commentadas, e a mendiga recebeu ordem de sahir da portaria.	Az írnok nővér epés megjegyzései azt eredményezték, hogy a koldusasszony utasítást kapott a távozásra.
Thereza, n'um impeto de angustia, quando tal soube, correu a uma janella, e chamou a pobre, que se retirava assustada, e lançou-lhe ao pateo um bilhete com estas palavras: «É impossivel a nossa correspondencia.	Teresa meghallotta a ribilliót, és ijedten az ablakhoz futott, magához szólította a szegény asszonyt, aki reszketve odaóvakodott, és akkor a lány egy cédulát dobott elé az udvarra ezekkel a szavakkal: Nem levelezhetünk tovább.
Vou ser tirada d'aqui para outro convento.	El fognak vinni egy másik kolostorban.
Espera em Coimbra noticias minhas.»	Coimbra-ban várd meg híreimet.
Isto foi rapidamente ao conhecimento da prioreza, e logo, ás ordens d'ella, partiu o hortelão no encalço da pobre.	A dolog egykettőre a perjelnő tudomására jutott, mire az parancsot adott a kertésznek, aki a szerencsétlen öregasszony nyomába vetette magát.
O hortelão seguiu-a até fóra de portas, espancou-a, tirou-lhe o bilhete, e foi do convento apresental-o a Thadeu de Albuquerque.	A kapun kívül rátámadt, durván bántalmazta, kicsavarta kezéből a cédulát, majd elégedetten visszament a kolostorba és megmutatta a bűnjelet Tadeu de Albuquerque-nek.
A mendiga não retrocedeu; caminhou a casa do ferrador, e contou a Simão o acontecido.	A koldusasszony azonban nem adta fel; elgyalogolt a kovács házáig, és ott elmondta, mi történt.
Simão lançou-se fóra do leito, e chamou João da Cruz.	Simão kiugrott az ágyból, és João da Cruzért kiáltott.
N'aquelle aperto queria ouvir uma voz, queria poder chamar amigo a um homem, que lhe estendesse mão capaz de apertar o cabo d'um punhal.	Szörnyű vergődése közben egy hangot akart hallani, szükségét érezte, hogy barátjának szólíthasson egy embert, aki feléje nyújtja a kezét, amellyel képes egy tőrt marokra fogni.
O ferrador ouviu a historia, e deu o seu voto: «esperar até vêr».	A kovács meghallgatta a történetet és kimondta véleményét: "várni kell, azután meglátjuk".
Simão repelliu a prudencial frieza do confidente, e disse que partia para Vizeu immediatamente.	Simão nem bírta elviselni bizalmas emberének ezt a hideg fejű okoskodását, és kijelentette, hogy márpedig ő most azonnal Viseuba megy.
Marianna estava alli; ouvira a confidencia, e achára acertada a opinião de seu pae.	Mariana is jelen volt, hallott mindent, és apja vélekedését találta helyénvalónak.
Vendo, porém, a impaciencia do hospede, pediu licença para fallar onde não era chamada, e disse:	Látva azonban a vendég türelmetlen indulatát, engedélyt kért rá, hogy beleüsse orrát abba, amire senki sem kérte:
—Se o senhor Simão quer, eu vou á cidade, e procuro no convento a Brito, que é uma rapariga minha conhecida, moça d'uma freira, e dou-lhe uma carta sua para entregar á fidalga.	- Ha Simão úr jónak látja, akkor elmennék a városba én, és felkeresném a kolostorban a Brito-t, a barátnőmet, aki az egyik apáca szolgálója, és odaadnék neki egy levelet, hogy juttassa el a kisasszonynak.
—Isso é possivel, Marianna?!—exclamou Simão, a ponto de abraçar a moça.	- Ezt komolyan mondja, Mariana? - kiáltott fel Simão, és majdnem megölelte a lányt.
—Pois então!—disse o ferrador—o que póde fazer-se, faz-se.	- Na lássa! - mondta a kovács. - Ha valamit meg lehet csinálni, az meg is lesz csinálva.
Vai-te vestir, rapariga, que eu vou botar o albardão á égua.	Öltözz, lányom, addig én felnyergelem a kancát.
Simão sentou-se a escrever.	Simão leült, hogy megírja a levelet.
Tão embaralhadas lhe acudiam as ideias, que não atinava a formar o designio mais proveitoso á situação de ambos.	A gondolatai azonban olyan keszekusza módon kergették egymást a fejében, hogy sehogy sem tudta, miképpen is ítélje meg kettejük helyzetét.
Ao cabo de longa vacillação, disse a Thereza que fugisse á hora do dia, quando a porta estivesse aberta, ou violentasse a porteira a abrir-lh'a.	Hosszas tétovázás után azt javasolta Teresa-nak, hogy szökjön el napközben, amikor nyitva van a kapu, vagy kényszerítse a kapus nővért, hogy nyissa ki neki.
Dizia-lhe que marcasse ella a hora do dia seguinte em que elle a devia esperar, com cavalgaduras para a fuga.	Kérte, hogy üzenje meg neki azt az órát, ő pedig szökésre készen, felkantározott lovakkal várja majd.
Em recurso extremo, promettia assaltar com homens armados o mosteiro, ou incendial-o para se abrirem as portas.	A legvégső esetben attól sem retten vissza, hogy fegyveres férfiakkal ostromolja meg a kolostort, vagy hogy felgyújtsa, és akkor majd kinyitják azokat a kapukat.
Este programma era o mais parecido com o espirito do academico: em vivo fogo estava aquella pobre cabeça!	Leginkább az utóbbi ötletek tükrözték híven a diák lelki állapotát.
Fechada a carta, começou a passear em torcicolos, como se obedecesse a desencontrados impulsos.	Boldogtalan feje eleven tűzben égett.
Encravava as unhas na cabeça, e arrancava os cabellos n'ellas.	Miután végzett a levéllel, fel-alá kezdett járkálni a szobában, mintha ellentétes erők ráncigálnák hol ide, hol oda.
Marrava como cego contra as paredes, e sentava-se um momento para erguer-se de mais furioso impeto.	Mint aki se lát, se hall, rontott neki a falnak, azután leült, hogy a következő pillanatban heves indulattal szökkenjen talpra.
Machinalmente aferrava das pistolas, e sacudia os braços vertiginosos.	Önkívületben a pisztolyaihoz kapott, és fenyegető hadonászással rázta őket a levegőben.
Abria a carta para relêl-a, e estava a ponto de rasgal-a, cuidando que iria tarde, ou não lhe chegaria ás mãos.	Széthajtotta a levelet, elolvasta, és majdnem széttépte attól való félelmében, hogy késve érkezik vagy meg sem érkezik soha címzettjéhez.
N'este conflicto de contrarios projectos, entrou Marianna, e muito allucinado devia de estar Simão para lhe não dar fé das lagrimas.	Az egymással feleselő szándékok konfliktusa közepette tért vissza Mariana, és Simão-t igencsak tébolyult állapotában találta, mert az azt sem vette észre, hogy a lánynak kicsordultak a könnyei.
O que tu soffrias, nobre coração de mulher pura!	Mennyi szenvedés volt a részed te tiszta szívű, nemes nő!
Se o que fazes por esse moço é gratidão ao homem que salvou a vida de teu pae, que rara virtude a tua!	Ha azért tettél annyi mindent ezért az ifjúért, mert hálát éreztél a férfi iránt, aki megmentette apád életét, akkor is ritka erény a tied!
Se o amas, se por lhe dar allivio ás dôres, tu mesma lhe desempeces o caminho por onde te elle ha de fugir para sempre, que nome darei á tua virtude! que anjo te fadou o coração para a santidade d'um obscuro martyrio!	Ha szerelemből cselekedtél, és azzal enyhítetted fájdalmait, hogy magadat feláldozva az örök barátság menedékét kínáltad neki, akkor minek nevezzem hősiességedet? Miféle angyal jelölte ki szívedet e komor mártírium szent áldozatául?!
—Estou prompta, disse Marianna.	- Készen állok - mondta Mariana.
—Aqui tem a carta, minha boa amiga.	- Itt a levél, drága barátnőm.
Faça muito por não vir sem resposta—disse Simão, dando-lhe com a carta um embrulho de dinheiro.	Kövessen el mindent, hogy ne kelljen válasz nélkül visszatérnie - mondta Simão, és a levéllel együtt pénzt is nyújtott felé.
—E o dinheiro também é para a senhora?—disse ella.	- A pénzt is adjam oda a kisasszonynak? - kérdezte.
—Não, é para si, Marianna: compre um annel.	- Nem, az a magáé, Mariana, vegyen rajta egy szép gyűrűt.
Marianna tomou a carta, e voltou rapidamente as costas, para que Simão lhe não visse o gesto de despeito, se não desprêso.	Mariana szó nélkül átvette a levelet, majd gyorsan hátat fordított, hogy Simão ne lássa rajta a méltatlankodás vagy éppen a haragos dac kifejezését.
O academico não ousou insistir, vendo-a apressar-se na descida para o quinteiro, onde o ferrador enfreava a egua.	A diák nem merte unszolni, mikor látta, hogy milyen elszánt sietséggel megy az udvarba, ahol a kovács már nehezen fékezte a kancát.
—Não lhe chegues muito com a vara—disse João da Cruz a Marianna, que, d'um pulo, se assentou no albardão, coberto d'uma colxa escarlate.	- Ne vesszőzd túlságosan - mondta João da Cruz Mariana-nak, aki egyetlen ugrással a skarlátszín takarót viselő paripa hátán termett.
—Tu vaes amarella como cidra, moça!—exclamou elle reparando na pallidez da moça—Tu que tens?	- Sárga vagy, lányom, mint az almabor - kiáltotta oda a férfi, mert feltűnt neki a leány sápadtsága -; csak nincs valami bajod?
—Nada; que hei de eu ter?! dê-me cá a vara, meu pae.	- Nincs semmi, miért lenne? Adja ide a pálcát, apám.
A egua partiu a galope, e o ferrador, no meio da estrada, a rever-se na filha e na egua, dizia em soliloquio, que Simão ouvira:	A ló ügetésre váltott, a kovács pedig kiállt az út közepére, hosszan elnézett a lány meg a kanca után, és egy monológba fogott, amit Simão is tisztán értett:
—Vales tu mais, rapariga, que quantas fidalgas tem Vizeu!	- Egymagad többet érsz, leányom, mint ahány nemes kisasszony Viseuban él. Nekem a legcicomásabbja sem kéne a kancámért cserébe.
Pela mais pintada não dava eu a minha egua; e, se cá viesse o Mira-Molim de Marrocos pedir-me a filha, os diabos me levem se eu lh'a dava!	Eljöhetne hozzám akár a marokkói kalifa is, hogy megkérje a lányom kezét, de vigyen el engem az ördög, ha odaadnám neki.
Isto é que são mulheres, e o mais é uma historia!	Mert ilyen teremtést még egyet sem hordott hátán a föld!
X.	X.
Apeou Marianna defronte do mosteiro, e foi á portaria chamar a sua amiga Brito.	Mariana a kolostor előtt leszállt a lóról, odament a kapus nővérhez, és megkérte, hívja oda barátnőjét, a Brito-t.
—Que boa moça!—disse o padre capellão, que estava no raro lateral da porta, praticando com a prioreza, ácerca da salvação das almas, e d'umas ancoretas de vinho do Pinhão, que elle recebêra n'aquelle dia, e do qual já tinha engarrafado um almude para tonisar o estomago da prelada.	- Milyen helyre leány! - hallatszott a káplán hangja, aki az oldalfülkében a perjelnővel éppen a lelkek megmentésén és annak a néhány akónyi pinhão-i bornak sorsán munkálkodott, amelyből már több iccényit palackokba töltögetett, hogy a fejedelemnőnek legyen mivel a gyomrát kúrálnia.
—Que boa moça!—tornou elle, com um olho n'ella e outro no raro, onde a ciumosa prioreza se estava remordendo.	- Milyen helyre leány! - ismételte meg fél szemét Mariana-n, fél szemét a beszélőrácson túl nyíló fülkén tartva, ahol a féltékeny rendfőnöknő morgolódott.
—Deixe lá a moça, e diga quando ha de ir a servente buscar o vinho.	- Hagyja már azt a lányt, és inkább azt mondja meg, hogy mikor küldhetem a szolgálót a borért.
—Quando quizer, senhora prioreza; mas repare bem nos olhos, no feitio, n'aquelle todo da rapariga!	- Amikor csak akarja, priorasszony. De nézze csak, milyen szép szeme van a lánynak, és milyen sudár a termete?…
—Pois repare o senhor padre João—replicou a freira—que eu tenho mais que fazer.	- Figyelgesse csak maga, João atya - csattant fel az apáca -, nekem egyéb dolgom is van.
E retirou-se com o coração mal-ferido, e o queixo superior escorrendo lagrimas… de simonte.	És sértett szívvel elvonult, miközben a felső ajkán könnyek gördültek lefelé… vagy talán a rágott dohány leve.
—D'onde é vocemecê?—disse brandamente o padre capellão.	- Maga lelkem, honnan jön? - kérdezte szelíden a káplán.
—Sou da aldeia—respondeu Marianna.	- A faluból - felelte Mariana.
—Isso vejo eu; mas de que aldeia é?	- Hiszen azt látom… De melyik faluból?
—Não me confesso agora.	- Azt én most meg nem gyónom.
—Mas não faria mal se se confessasse a mim, menina, que sou padre.	- Pedig nem tenné rosszul, ha nekem gyónná meg, lányom, mert én éppen pap vagyok…
—Bem vejo.	- Látom én azt.
—Que mau genio tem!…	- Milyen komisz természete van!…
—É isto que vê.	- Már ahogy az atya látja.
—Quem procura cá no convento?	- Kit keres a kolostorban?
—Já disse lá para dentro quem procuro.	- Megmondtam már odabe', hogy kit keresek.
—Marianna! és tu?!	- Te vagy az, Mariana?
Anda cá!	Gyere velem!
A moça fez uma cortezia de cabeça ao padre capellão, e foi ao locutorio d'onde vinha aquella voz.	A lány odabiccentett a káplánnak, és bement a fogadóterembe, ahonnan barátnője hívta.
—Eu queria fallar comtigo em particular, Joaquina—disse Marianna.	- Négyszemközt szeretnék beszélni veled, Joaquina - mondta Mariana.
—Eu vou vêr se arranjo uma grade: espera ahi.	- Megyek, megnézem, hogy találok-e gyóntatófülkét, várj meg itt.
O padre tinha sahido do pateo, e Marianna, em quanto esperava, examinou, uma a uma, as janellas do mosteiro.	A káplán kiment az udvarról, Mariana pedig, miközben várakozott, sorra vette tekintetével a monostor ablakait.
N'uma das janellas, através das rexas de ferro, viu ella uma senhora sem habito.	Az egyik vasrács mögött egy nőalakot pillantott meg világi öltözetben.
—Será aquella?—perguntou Marianna ao seu coração, que palpitava—Se eu fosse amada como ella!…	- Ő volna az? - kérdezte Mariana a tulajdon szívétől, amely majd kiugrott a helyéről. - Bárcsak engem szeretnének úgy, mint ahogy őt!…
—Sobe aquellas escadinhas, Marianna, e entra na primeira porta do corredor, que eu lá vou—disse Joaquina.	- Gyere föl a lépcsőn, Mariana, és a folyosóról nyíló első ajtón nyiss be bátran, ott majd megtalálsz - mondta Joaquina.
Marianna deu alguns passos, olhou novamente para a janella onde vira a senhora sem habito, e repetiu ainda:	Mariana elindult, de még egy utolsó pillantást vetett az ablakra, amelyikben a városi ruhát viselő nőt látta, és megismételte:
—Se eu fosse amada como ella!…	- Bárcsak engem szeretnének úgy, mint ahogy őt!…
Mal entrou na grade, disse á sua amiga:	Belépett a fülkébe, és így szólt barátnőjéhez:
—Olha lá, Joaquina, quem é uma menina muito branca, alva como leite, que estava alli agora n'uma janella?	- Mondd csak, Joaquina, ki az a nagyon sápadt, fehér bőrű kisasszony, akit az egyik ablakban láttam?
—Seria alguma noviça, que ha duas cá muito lindas.	- Talán az egyik novícia, kettő is van, aki nagyon csinos.
—Mas ella não tinha vestimenta nenhuma de freira.	- De ennek másmilyen ruhája volt.
—Ah! já sei: é a D. Therezinha Albuquerque.	- Úgy már tudom: a Teresa Albuquerque kisasszony.
—Então não me enganei—disse Marianna, pensativa.	- Akkor nem tévedtem - mondta tűnődőn Mariana.
—Pois tu conhecel-a?	- Ezek szerint ismered?
—Não; mas por amor d'ella é que eu cá vim fallar comtigo.	- Nem: de éppen az ő szerelmi ügyében jöttem, hogy veled beszéljek róla.
—Então que é?!	- Hogyhogy?!
Que tens tu com a fidalga?	Mi dolgod van neked a nemes kisasszonnyal?
—Eu, cá por mim, nada; mas conheço uma pessoa que lhe quer muito.	- Nekem személyesen semmi, de ismerek valakit, aki nagyon szerelmes belé.
—O filho do corregedor?	- A járásbíró fiát?
—Esse mesmo.	- Igen, őt.
—Mas esse está em Coimbra.	- De hiszen az Coimbra-ban van.
—Não sei se está, nem se não.	- Azt már nem tudom, hogy ott van-e vagy nincs.
Fazes-me tu um favor?	Tennél-e nekem egy szívességet?
—Se eu poder…	- Ha tudok…
—Pódes…	- Tudsz…
Eu queria fallar com ella.	Beszélni szeretnék vele.
—Ó dianho! isso não sei se poderá ser, porque a trazem as freiras debaixo d'olho, e ella vai-se embora ámanhã.	- Ó, egek! Ez nem fog menni, mert a nővérek le nem veszik róla a szemüket, holnap meg már el is megy innen.
—Para onde vai?	- Hová megy?
—Vai para outro convento, não sei se de Lisboa, se do Porto.	- Egy másik kolostorba, az sem tudom, hogy Lisszabonba-e vagy Porto-ba.
Os bahus já estão preparados, e ella está morta por sahir.	Az útiládái már készen állnak, pedig halálra vált attól, hogy mennie kell.
E tu que lhe queres?	De te mit akarsz tőle?
—Não t'o posso dizer, porque não sei…	- Nem mondhatom meg neked, mert nem tudom…
Queria dar-lhe um papel…	Szeretnék átadni neki egy levelet…
Faz com que ella cá venha, que eu dou-te chita para um vestido.	Intézd úgy, hogy ide jöjjön, én pedig egy ruhára való pamutvásznat adok érte.
—Como tu estás rica, Marianna!…—atalhou, rindo, Joaquina—Eu não quero a tua chita, rapariga.	- Ej, de gazdag vagy, Mariana!… - vetette közbe Joaquina - De nem kell a szöveted.
Se eu podér dizer-lhe que venha, sem que alguem me ouça, digo-lh'o.	Ha sikerül megmondanom neki, hogy jöjjön ide, anélkül hogy bárki meghallaná, akkor úgyis megmondom.
E agora é boa maré, porque tocou ao côro	Most éppen alkalmas a pillanat, mert kórusra harangoznak.
Deixa-me lá ir.	Hadd menjek hát…
Joaquina sahiu-se bem da difficil commissão.	Joaquina szerencsével járt.
Thereza estava sósinha, absorvida a scismar com os olhos fitos no ponto onde vira Marianna.	Teresa egyedül volt, elmerülten tépelődött magában, és ugyanúgy egy pontra bámult, ahogy Mariana látta.
—A menina faz favor de vir comigo depressinha?—disse-lhe a criada.	- Megtenné a kisasszony, hogy gyorsan velem jön? - kérdezte a szolgáló.
Seguiu-a Thereza, e entrou na grade, que Joaquina fechou, dizendo:	Teresa követte őt, belépett a fülkébe, Joaquina pedig ezt mondta neki:
—O mais breve que possa bata por dentro para eu lhe abrir a porta.	- Amilyen hamar csak lehet, kopogtasson, és én majd ajtót nyitok.
Se perguntarem por v. ex.^a, digo-lhe que a menina está no mirante.	Ha esetleg kérdeznek nagyságod felől, akkor azt mondom, hogy fent van a kilátóban.
A voz de Marianna tremia, quando D. Thereza lhe perguntou quem era.	Mariana hangja remegett, amikor Teresa megkérdezte tőle, hogy ő kicsoda:
—Sou uma portadora d'esta carta para v. ex.^a	- Ennek a levélnek a hozója vagyok, amely a tekintetes kisasszonynak szól.
—É de Simão!—exclamou Thereza.	- Ezt Simão írta - kiáltott fel Teresa.
—Sim, minha senhora.	- Úgy van, kisasszony.
—A reclusa leu convulsiva a carta duas vezes, e disse: —Eu não posso escrever-lhe, que me roubaram o meu tinteiro, e ninguem me empresta um.	- Én nem írhatok neki, mert elvették a tintatartómat, és senki sem adja kölcsön a magáét.
Diga-lhe que vou de madrugada para o convento de Monchique do Porto.	Mondja meg neki, hogy hajnalban indulok Porto felé, a Monchique kolostorba.
Que se não afflija, porque eu sou sempre a mesma.	De ne aggódjon, mert bennem semmi sem változott.
Que não venha cá, porque seria inutil, e muito perigoso.	Ide azonban ne jöjjön, mert hasztalan próbálkozna bármivel, és nagyon veszélyes is volna.
Que vá vêr-me ao Porto, que eu hei de arranjar modo de lhe fallar.	Majd Porto-ban látjuk egymást, mert mindenképpen megtalálom a módját, hogy beszélhessünk.
Diga-lhe isto, sim?	Elmondaná mindezt?
—Sim, minha senhora.	- Igen, kisasszony.
—Não se esqueça, não?	- Ne felejtse el, jó?
Vir cá por modo nenhum.	Semmiképp se jöjjön ide.
É impossivel fugir, e vou muito acompanhada.	Elszökni lehetetlen, és túl sokan lesznek a kísérőim.
Vai o primo Balthazar e as minhas primas, e meu pae, e não sei quantos criados de bagagem e das liteiras.	Jön Baltasar, az unokatestvérem, az unokanővéreim, az apám, és tudom is én még hány málhás szolga meg kocsis.
Tirar-me no caminho é uma loucura com resultados funestos.	Ha útközben próbálna elrabolni, az kész esztelenség volna a leggyászosabb következményekkel.
Diga-lhe tudo, sim?	Mindent mondjon el neki, jó?
Joaquina disse fóra da porta:	Joaquina szólalt meg kintről:
—Menina! olhe que a prioreza anda lá por dentro a procural-a.	- Kisasszony, siessen, mert a perjelnő már keresi.
—Adeus, adeus—disse Thereza sobresaltada.	- Isten önnel, isten önnel - mondta riadtan Teresa.
—Tome lá esta lembrança como prova da minha gratidão.	- Ezt pedig tegye el emlékbe mint hálám jelét.
E tirou do dedo um annel de ouro, que offereceu a Marianna.	Azzal lehúzott ujjáról egy aranygyűrűt, és nyújtotta Mariana felé.
—Não aceito, minha senhora.	- Nem fogadhatom el, kisasszony.
—Porque não aceita?	- Miért nem fogadhatja el?
—Porque não fiz algum favor a v. ex.^a.	- Mert méltóságodnak nem tettem semmilyen szívességet.
A receber alguma paga ha de ser de quem me cá mandou.	Ha már fizetséget kellene elfogadnom, az csak annak a részéről jöhet, aki elküldött ide.
Fique com Deus, minha senhora, e oxalá que seja feliz.	Kisasszony, az Isten kísérje útján, és kívánom, hogy legyen nagyon boldog.
Sahiu Thereza, e Joaquina entrou na grade.	Teresa elment, és helyette Joaquina lépett a fülkébe.
—Já te vaes embora, Marianna?	- Máris menned kell, Mariana?
—Vou, que é pressa; um dia virei conversar comtigo muito.	- Igen, mert sietek, de valamelyik nap visszajövök, és akkor majd kibeszélgetjük magunkat.
Adeus, Joaquina.	Isten áldjon, Joaquina.
—Pois não me contas o que isto é?	- Legalább azt mondd meg, hogy mi van!
O amor da fidalga está perto d'aqui?	A kisasszony kedvese itt van valahol a közelben?
Conta, que eu não digo nada, rapariga!…	Mondd már meg, te lány, tőlem nem tudja meg senki!…
—Outra vez, outra vez; obrigada, Joaquininha.	- Majd máskor, majd máskor; köszönöm, Joaquina.
Marianna, durante a veloz caminhada, foi repetindo o recado da fidalga, e, se alguma vez se distrahia d'este exercicio de memoria, era para pensar nas feições da amada do seu hospede, e dizer, como em segredo, ao seu coração: «Não lhe bastava ser fidalga e rica; e, além de tudo, linda como nunca vi outra!»	Mariana vágta közben Teresa üzenetét ismételgette magában; és ha már gyakorlatoztatta a memóriáját, egyúttal felidézte a vendég szerelmesének az arcvonásait, és mint egy titkot, ezt súgta szívének: "Nem elég, hogy nemes és gazdag: ráadásul olyan szép is, amilyent én még nem láttam!
E o coração da pobre moça, avergando ao que a consciencia lhe ia dizendo, chorava.	" A szegény lány szívét az értelem szavai ostorcsapásként érték, és sírva fakadt tőlük.
Simão, de uma fresta do postigo do seu quarto, espreitava ao longo do caminho, ou escutava a estropeada da cavalgadura.	Simão szobájának kis ablakából leste a végtelenbe nyúló utat, és minden neszben lódobogást gyanított.
Ao descobrir Marianna, desceu ao quinteiro, despresando cautelas, e esquecido já do ferimento cuja crise de perigo peorára n'aquelle dia, que era o oitavo depois do tiro.	Amikor végre megpillantotta Mariana-t, minden óvatosságot feledve rohant az udvarra, mit sem törődve a sebével, pedig épp válságosra fordult az állapota, lévén hogy az volt a nyolcadik nap a lövés után.
A filha do ferrador deu o recado, sem alteração de palavra.	A kovács lánya úgy adta át az üzenetet, hogy annak egyetlen szavát sem változtatta meg.
Simão escutára-a placidamente até ao ponto em que lhe ella disse que o primo Balthazar a acompanhava ao Porto.	Simão sápadtan hallgatta, egészen addig a pontig, amikor Marina meg nem említette, hogy az unokafivére, Baltasar is elkíséri Teresa-t Porto-ba.
—O primo Balthazar!…—murmurou elle com um sorriso sinistro—sempre este primo Balthazar cavando a sua sepultura e a minha!…	- Az unokafivére, Baltasar!… - mormolta baljós mosollyal az arcán. - Mindig ez a Baltasar, az unokafivér, aki egyre a saját sírját ássa és vele az enyémet is!
—A sua, fidalgo?!—exclamou João da Cruz—morra elle, que o levem trinta milhões de diabos! mas v. s.^a ha de viver em quanto eu fôr João.	- Egyedül a sajátját, nemes úrfi - kiáltott fel João da Cruz. - Haljon csak meg ő, és vigye el harmincmillió ördög! Uraságodnak viszont élnie kell, ameddig João a nevem.
Deixe-a ir para o Porto, que não tem perigo no convento.	Hagyja, hadd menjen Porto-ba, a kolostorban nem érheti bántódás.
D'hora a hora Deus melhora.	Isten az idővel gyógyít.
O senhor doutor vai para Coimbra, está por lá algum tempo, e ás duas por tres, quando o velho mal se precatar, a fidalguinha engrampa-o, e é sua como dois e dois serem quatro.	A doktor úr Coimbra-ba megy, ott egy ideig meghúzza magát, aztán egyik pillanatról a másikra, amikor az öregúr a legkevésbé számít rá, elragadja a nemes hölgyet és elveszi feleségül: márpedig ez olyan biztos, mint a nap fénye, amely mindannyiunknak világol.
—Eu hei de vêl-a antes de partir para Coimbra—disse Simão.	- Látnom kell őt, mielőtt visszatérek Coimbra-ba - mondta Simão.
—Olhe que ella recommendou-me muito que não fosse lá—acudiu Marianna.	- Hallgasson rám, hiszen ő maga mondta nekem, hogy ne menjen oda semmiképpen - tette hozzá Mariana.
—Por causa do primo?—tornou o academico ironicamente.	- Netán az unokatestvére miatt? - folytatta a diák gúnyosan.
—Acho que sim, e por talvez não servir de nada lá ir v. s.^a—respondeu timidamente a moça.	- Azt hiszem, igen, és mert teljesen hiábavaló volna, ha uraságod odamenne - felelte a lány félénken.
—Lá se quer—bradou mestre João—a mulher vai-se-lhe tirar ao caminho.	- Nem is úgy kell azt csinálni - harsogta João mester.
Não tem mais que dizer.	- Ha nagyon muszáj, akkor rabolja el útközben a kisasszonyt.
—Meu pae! não metta este senhor em maiores trabalhos!—disse Marianna.	Kár is a szót tovább fecsérelni. - Apám, ne hozzon még nagyobb veszedelmet a fiatalúr fejére - mondta Mariana.
—Não tem duvida, menina—atalhou Simão—eu é que não quero metter ninguem em trabalhos.	- Ne essék tévedés, kisasszony - szólt közbe Simão -, én nem akarok mások fejére veszélyt zúdítani.
Com a minha desgraça, por maior que ella seja, hei de eu luctar sósinho.	A magam bajával, minél nagyobb, annál inkább, nekem egyedül kell megbirkóznom.
João da Cruz, assumindo uma gravidade de que a sua figura raras vezes se ennobrecia, disse:	João da Cruz ábrázata most olyan súlyos méltóságot sugárzott, amilyen csak ritkán nemesbítette vonásait.
—Senhor Simão, v. s.^a não sabe nada do mundo.	- Simão úr, kegyelmed semmit sem tud a világról.
Não metta sósinho a cabeça aos trabalhos, que elles, como o outro que diz, quando pegam de ensarilhar um homem, não lhe deixam tomar fôlego.	Ne adja a fejét egymagában erre a kalandra, mert az olyan népség, hogy ha valakit egyszer a markába kaparint, abból, mint az egyszeri ember mondja, kiszorítja a szuszt.
Eu sou um rustico; mas, a bem dizer, estou n'aquella d'aquelle que dizia que o mal dos seus burrinhos o fizera alveitar.	Én egy faragatlan ember vagyok; de ahogy mondani szokás, abból a fajtából való, akit a szamarak nyavalyái által lesz lódoktorrá.
Paixões, que as leve o diabo, e mais quem com ellas engorda.	Szenvedélyek… essen beléjük az ördög, meg azokba is, akik elvesztik tőlük a fejüket.
Por causa de uma mulher, ainda que ella seja filha do rei, não se ha de um homem botar a perder.	Egy fehérszemély miatt, még ha a király lánya is, egy férfi nem rohanhat a vesztébe.
Mulheres ha tantas como a praga, e são como as rãs no charco, que mergulha uma, e apparecem quatro á tona d'agua.	Nő annyi van, mint a nyű, és olyanok, mint békák a pocsolyában, az egyik lemerül, mire négy másik dugja ki fejét a vízből.
Um homem rico e fidalgo como v. s.^a, onde quer topa uma com um palmo de cara como se quer, e um dote de encher o olho.	Egy gazdag és nemes férfinak, mint uraságod, csak a kisujját kell kinyújtania, és ezer közül válogathat.
Deixe-a ir com Deus ou com a breca, que ella, se tiver de ser sua, á mão lhe ha de vir dar, e tanto faz andar p'ra traz como p'ra diante, é dictado dos antigos.	Engedje hát, hadd menjen Isten hírével vagy a sátánéval, mert ha egyszer uraságodnak rendelte a sors, akkor édes mindegy, merrefelé kapkod, előre vagy hátra, a vége kézfogó lesz: ez a régiek bölcsessége. Higgye el nekem, fiatalúr, hogy nem a félelem beszél belőlem.
Olhe que isto não é mêdo, fidalgo; tome sentido, que João da Cruz sabe o que é pôr dois homens d'uma feita a olhar o sete-estrello, mas não sabe o que é mêdo.	Ne feledje, hogy João da Cruz tudja, hogyan szagoltasson ibolyát egy csapásra két emberrel, de azt bizony nem tudja, mi a félelem.
Se o senhor quer sahir á estrada e tirar a tal pessoa ao pae, ao primo, e a um regimento, se fôr necessario, eu vou montar na egua, e d'aqui a tres horas estou de volta com quatro homens, que são quatro dragões.	Ha uraságod ki akar állni az országútra, hogy azt a bizonyos kisasszonyt elrabolja az apjától meg az unokatestvérétől vagy akár egy regimenttől, akkor máris felpattanok a lóra, és három óra múlva itt vagyok négy férfival, aki négy sárkánnyal ér fel.
Simão fitára os olhos chammejantes nos do ferrador, e Marianna exclamára, ajuntando as mãos sobre o seio:	Simão izzó tekintettel nézett a kovács szemébe, amikor Mariana, két kezét keblére szorítva, felkiáltott:
—Meu pae! não lhe dê esses conselhos!…	- Apám, ne adjon neki ilyen tanácsokat!…
—Cala-te ahí, rapariga!—disse mestre João—vai tirar o albardão á egua, amanta-a, e bota-lhe sêcco.	- Hallgass, leány! - mondta João mester. - Eredj, vedd le a nyerget a lóról, takard le, és csutakold szárazra.
Não és aqui chamada.	Nem hívott ide téged senki.
—Não vá afflicta, senhora Marianna—disse Simão á moça, que se retirava amargurada.	- Ne aggódjék, Mariana kisasszony - mondta Simão a lánynak, aki szomorú arccal éppen kifelé indult.
—Eu não aproveito algum dos conselhos de seu pae.	- Nem fogadom meg az édesapja egyetlen tanácsát sem.
Ouço-o com boa vontade, porque sei que quer o meu bem; mas hei de fazer o que a honra e o coração me aconselhar.	Szívesen végighallgatom, mert tudom, hogy a javamat akarja: cselekednem azonban úgy kell, ahogy a becsület és a szív diktálja.
Ao anoitecer, Simão, como estivesse sósinho, escreveu uma longa carta, da qual extractamos os seguintes periodos:	Estefelé Simão magára maradt, és hosszú levelet írt, s benne ezeket a passzusokat:
«Considero-te perdida, Thereza.	Úgy érzem, Teresa, hogy elveszítettelek.
O sol de ámanhã póde ser que eu o não veja.	Lehet, hogy nem látom meg a holnapi napot.
Tudo, em volta de mim, tem uma côr de morte.	Körülöttem minden a halál színét öltötte magára.
Parece que o frio da minha sepultura me está passando o sangue e os ossos.	Mintha a saját sírom hidege járta volna át véremet és valamennyi csontomat.
Não posso ser o que tu querias que eu fosse.	Nem vagyok képes olyanná válni, amilyennek te szeretnéd.
A minha paixão não se conforma com a desgraça.	Szenvedélyem nem törődik bele a szerencsétlenségbe.
Eras a minha vida: tinha a certeza de que as contrariedades me não privavam de ti.	Te voltál az életem; bizonyosra vettem, hogy nincs ellenséges erő, mely elszakíthatna tőled.
Só o receio de perder-te me mata.	Csak a félelem öl meg, hogy elveszítelek.
O que me resta do passado é a coragem de ir buscar uma morte digna de mim e de ti.	A múltból nekem már csak annyi maradt, hogy lesz bátorságom megkeresni a méltó halált, a sajátomat és a tiédet.
Se tens força para uma agonia lenta, eu não posso com ella.	Ha benned van is erő a hosszú haldokláshoz, bennem nincs.
Poderia viver com a paixão infeliz; mas este rancor sem vingança é um inferno.	Boldogtalan szerelmesként talán tudtam volna élni: ez a bosszulatlan bánat azonban maga a pokol.
Não hei de dar barata a vida, não.	Nem adom olcsón az életemet.
Ficarás sem mim, Thereza; mas não haverá ahi um infame que te persiga depois da minha morte.	Itt maradsz, Teresa, nélkülem, de nem lesz melletted az a gazember sem, hogy tovább üldözzön téged a halálom után.
Tenho ciumes de todas as tuas horas.	Féltékenyen fogom kísérni minden órádat.
Has de pensar com muita saudade no teu esposo do ceu, e nunca tirarás de mim os olhos da tua alma para vêres ao pé de ti o miseravel que nos matou a realidade de tantas esperanças formosas.	Vágyakozva gondolsz majd a te égi hitvesedre, és lelki szemeidet sohasem fordítod el rólam, nehogy megpillantsd magad mellett azt a nyomorultat, aki annyi szép reményünk halálát okozta.
Tu verás esta carta quando eu já estiver n'um outro mundo, esperando as orações das tuas lagrimas.	Amikor e levelet olvasod, én már egy másik világban leszek, ahol könnyeid imáját várom.
As orações!	Az imádságaidat!
Admiro-me d'esta faisca de fé que me alumia nas minhas trévas!…	Csodálkozom, hogy maradtak még bennem szikrái a hitnek, és felcsillannak a szörnyű árnyak között!…
Tu déras-me com o amor a religião, Thereza.	Szerelmeddel a hitet táplálod bennem, Teresa.
Ainda creio; não se apaga a luz que é tua; mas a providencia divina desamparou-me.	Még mindig hiszem, hogy nem hunyt ki a fény, amely belőled árad; az isteni gondviselés azonban már elhagyott.
Lembra-te de mim.	Emlékezz rám.
Vive, para explicares ao mundo, com a tua lealdade a uma sombra, a razão por que me attrahiste a um abysmo.	Élj, hogy megmutasd a világnak egy árnyalak iránt érzett hűséges szerelmeddel, hogy mi vonzott engem e mélységes szakadékba.
Escutarás com gloria a voz do mundo, dizendo que eras digna de mim.	Megdicsőülten hallgatod majd a világ hangját, hogy mindenben méltó voltál hozzám.
Á hora em que leres esta carta»	Amikor e levelet olvasod…
Não o deixaram continuar as lagrimas, nem depois a presença de Marianna.	A könnyek megakadályozták benne, hogy folytassa a levelet, és akkor is zokogott még, amikor belépett Mariana.
Vinha ella pôr a mesa para a ceia, e quando desdobrava a toalha, disse em voz abafada, como se a si mesma sómente o dissesse:	Azért jött, hogy megterítsen a vacsorához, és miközben a terítőt hajtogatta széjjel, fojtott hangon, mintha csak magához beszélne, ezt mondta:
—É a ultima vez que ponho a mesa ao senhor Simão em minha casa!	- Ez az utolsó alkalom, hogy Simão úrnak asztalt teríthetek a házamban!
—Porque diz isso, Marianna?	- Miért mondja ezt, Mariana?
—Porque m'o diz o coração.	- Mert a szívem ezt súgja.
D'esta vez o academico ponderou supersticiosamente os dictames do coração da moça, e com o silencio meditativo deu-lhe a ella a evidencia anticipada do vaticinio.	A diák ezúttal babonás tekintettel figyelte a lány szívének gyémántsugarait, és merengő némasága az jelezte, hogy biztosan hisz a jövendölés igazságában.
Quando voltou com a travessa da gallinha, vinha chorando a filha de João da Cruz.	Amikor a levesestállal visszatért, könnyek folytak João da Cruz lányának szeméből.
—Chora com pena de mim, Marianna?—disse Simão enternecido.	- Azért sír, mert sajnál, Mariana? - kérdezte Simão elérzékenyülten.
—Choro, porque me parece que o não tornarei a vêr; ou, se o vir, será de modo que oxalá que eu morresse antes de o vêr.	- Azért sírok, mert érzem, hogy nem látom többé; vagy ha mégis, akkor olyan állapotban, hogy inkább meghalnék, mint hogy lássam.
—Não será, talvez, assim, minha amiga…	- Talán mégsem így lesz, kedves barátném.
—V. s.^a não me faz-uma coisa que eu lhe peço?…	- Uraságod megtenne valamit, ha megkérem rá?
—Veremos o que pede, menina.	- Attól függ, mit kér a leányasszony.
—Não saia esta noite, nem ámanhã.	- Ne menjen el ma este, és holnap se.
—Pede o impossivel, Marianna.	- Lehetetlent kér, Mariana.
Hei de sahir, porque me mataria se não sahisse.	Muszáj elmennem, mert ha nem, belepusztulok.
—Então perdôe a minha ousadia. Deus o tenha de sua mão.	- Akkor arra kérem, hogy bocsásson meg a merészségemért, és Isten kísérje minden lépését.
A rapariga foi contar ao pae as intenções do academico.	A lány elmondta apjának, hogy a diák miféle szándékokat melenget.
Acudiu logo mestre João combatendo a ideia da sahida, com encarecer os perigos do ferimento.	João mester máris cselekedett, és azzal próbálta meghiúsítani az ötletet, hogy a sebesülés súlyos voltát ecsetelte.
Depois, como não conseguisse dissuadil-o, resolveu acompanhal-o.	De miután látta, hogy a diákot nem tudja eltérítetni szándékától, úgy határozott, hogy vele tart.
Simão agradeceu a companhia, mas rejeitou-a com decisão.	Simão megköszönte ajánlatát, de erélyesen elhárította.
O ferrador não cedia do proposito, e estava já preparando a clavina, e arreçoando com medida dobrada a egua—para o que désse e viesse—dizia elle, quando o estudante lhe disse que, melhor avisado, resolvêra não ir a Vizeu, e seguir Thereza ao Porto, passados os dias da convalescença.	Csakhogy a kovács kötötte az ebet a karóhoz, szó nélkül megtisztogatta a flintáját, dupla porció zabot adott a kancának, mondván, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, amikor a diák közölte vele, hogy meggondolta a dolgot, és nem Viseuba megy, hanem Porto-ba Teresa után, ha majd véget ért a lábadozás.
Facilmente o acreditou João da Cruz; mas Marianna, submissa sempre ao que o seu coração lhe bacorejava, duvidou da mudança, e disse ao pae que vigiasse o fidalgo.	João da Cruz ezt könnyen el is hitte neki, Mariana azonban, aki mindig szíve sugallataira hallgatott, nem bízott a hirtelen fordulatban, és figyelmeztette apját, hogy tartsa szemét az ifjú nemesen.
Ás onze horas da noite ergueu-se o academico, e escutou o movimento interior da casa: não ouviu o mais ligeiro ruido, a não ser o rangido da egua na manjedoura.	Este tizenegy órakor felkelt a diák, és körbehallgatózott a házban: a legkisebb neszt sem észlelte, csak annyit hallott, hogy a ló ropogtatja a zabot az istállóban.
Escorvou de polvora nova as duas pistolas. Escreveu um bilhete subscriptado a João da Cruz, e ajuntou-o á carta que escrevêra a Thereza.	Friss puskaport töltött a pisztolyaiba, és egy João da Cruznak írt cédulát helyezett a levélre, amely Teresa-nak szólt.
Abriu as portadas da janella do seu quarto, e passou d'alli para a varanda de pau, da qual o salto á estrada era sem risco.	Kitárta az ablakszárnyakat, és átmászott arra a fából tákolt verandára, ahonnan veszély nélkül leugorhatott az útra.
Saltou, e tinha dado alguns passos, quando a fresta, lateral á porta da varanda, se abriu, e a voz de Marianna lhe disse:	Miután földet ért és tett néhány lépést, kinyílt egy kis ablak a ház falán, és meghallotta Mariana hangját:
—Então adeus, senhor Simão.	- Az ég legyen önnel, Simão úr.
Eu fico pedindo a Nossa Senhora que vá na sua companhia.	Kérni fogom Istent, hogy kísérje el útján.
O academico parou, e ouviu voz intima que lhe dizia: «O teu anjo da guarda falla pela bôca d'aquella mulher, que não tem mais intelligencia que a do coração alumiado pelo seu amor.»	A diák megállt, és belső hangot hallott, amely ezt mondta neki: "Az őrangyalod szólt e teremtés szájából, akinek értelme egyedül a szívé, amelyet a szeretet tesz fényessé."
—Dê um abraço em seu pae, Marianna—disse-lhe Simão—e adeus… até logo, ou	- Ölelje meg helyettem az édesapját, Mariana - mondta Simão -, és Isten legyen magával is… a közeli viszontlátásig vagy…
—Até ao juizo final…—atalhou ella.	- Az utolsó ítélet napjáig… - fejezte be a lány.
—O destino ha de cumprir-se…	- A sorsnak be kell teljesednie…
Seja o que o ceu quizer.	Legyen hát minden az Ég akarata szerint.
Tinha Simão desapparecido nas trevas, quando Marianna accendeu a lampada do sanctuario, e ajoelhou orando com o fervor das lagrimas.	Simão beleveszett az éjszaka árnyaiba, Mariana pedig mécsest gyújtott a házi oltáron, utána forró könnyek között letérdepelt, és imádkozni kezdett…
Era uma hora, e estava Simão defronte do convento, contemplando uma a uma as janellas.	Egy óra múlva Simão ott állt a kolostor előtt, és sorra végigmustrálta az ablakokat.
Em nenhuma vira clarão de luz; luz só a do lampadario do Sacramento se coava baça e pallida na vidraça d'uma fresta do templo.	Fényt egyik mögött sem észlelt; csak a sekrestyében pislákoló mécsesek világa szűrődött ki sejtelmesen a templom ablakán.
Sentou-se nas escaleiras da igreja, e ouviu, ali immovel, as quatro horas.	Leült a templom lépcsőjére és ott várt mozdulatlanul hajnali négy óráig.
Das mil visões, que lhe relancearam no atribulado espirito, a que mais a miudo se repetia era a de Marianna supplicante com as mãos postas; mas, ao mesmo tempo, cria elle ouvir os gemidos de Thereza, torturada pela saudade, pedindo ao ceu que a salvasse das mãos de seus algozes.	Ezernyi látomás ostromolta bánatos lelkét, és leggyakrabban az tért vissza, ahogy Mariana rimánkodik két kezét összekulcsolva, közben viszont mintha Teresa sóhajait hallotta volna, aki a vágytól gyötörten, azért esdekel az Éghez, hogy szabadítsa meg hóhérai keze közül.
O vulto de Thadeu de Albuquerque, arrastando a filha a um convento, não lhe afogueava a sêde de vingança; mas cada vez que lhe acudia á mente a imagem odiosa de Balthazar Coutinho, instinctivamente as mãos do academico se asseguravam da existencia das pistolas.	Amikor Tadeu de Albuquerque alakját látta maga előtt, ahogy leányát egy kolostorba hurcolja, fellobbant benne a bosszúvágy, amikor pedig Baltasar Coutinho gyűlölt képe merült fel előtte, a diák keze önkéntelenül is a pisztolyok markolatára tévedt.
Ás quatro horas e um quarto acordou a natureza toda em hymnos e acclamações ao radiar da alva.	Negyed ötkor felzengett a természet himnusza, és ezernyi ujjongó hang köszöntötte a sugaras hajnalt.
Os passarinhos trinavam na cerca do mosteiro melodias interrompidas pelo toque solemne das Ave-Marias na torre.	A kolostor udvarán madarak kardala szólalt meg, és a melódiát a templomtorony harangjainak kondulása kísérte.
O horisonte passára, de escarlate a alvacento.	A horizont a skarlát színébe és fehérbe öltözött.
A purpura da aurora, como lavareda enorme, desfizera-se em particulas de luz, que ondeavam no declive das montanhas, e se distendiam nas planicies e nas varzeas, como se o anjo do Senhor, á voz de Deus, viesse desenrolando aos olhos da creatura as maravilhas do repontar d'um dia estivo.	A hatalmas lángnyelvként felcsapó virradat bíbora fénypászmákra hullt, és végighullámzott a hegyek lankáin, majd szétterült a rónán, mintha valamelyik angyal, Isten rendelésére a legderűsebb nyári nap minden csodáját akarta volna teremtményei elé varázsolni.
E nenhuma d'estas galas do ceu e da terra enlevava os olhos do moço poeta!	Hanem az ifjú tekintetét Ég és Föld egyetlen káprázata sem tudta magára vonni!
Ás quatro horas e meia ouviu Simão o tinido de liteiras, dirigindo-se áquelle ponto.	Fél ötkor meghallotta a hintók zörgését, amelyek pontosan feléje közeledtek.
Mudou de local, tomando por uma rua estreita, fronteira ao convento.	Másik helyet választott magának egy keskeny utca torkolatában, amely a kolostor oldalánál húzódott.
Pararam as liteiras vasias na portaria, e logo depois chegaram tres senhoras vestidas de jornada, que deviam ser as irmãs de Balthazar, acompanhadas de dois mochilas com as mulas á rédea.	A kapu előtt megálltak az üres hintók, és rögtön utánuk három dáma érkezett úti öltözékben, bizonyára Baltasar nővérei, akiket két szolga kísért málhás öszvérekkel.
As damas foram sentar-se nos bancos de pedra, lateraes á portaria.	A hölgyek letelepedtek a kapu mellett álló kőpadokra.
Em seguida abriu-se a grossa porta, rangendo nos gonzos, e as tres senhoras entraram.	Kevéssel később sarkaiban csikorogva kinyílt a hatalmas kapu, és a három dáma bevonult rajta.
Momentos depois viu Simão chegar á portaria Thadeu de Albuquerque encostado ao braço de Balthazar Coutinho.	Percekkel utána azt látta Simão, hogy Tadeu de Albuquerque közeleg a kapuhoz Baltasar Coutinho karjára támaszkodva.
O velho denotava quebranto e desfallecimento a espaços.	Az öregúr kimerültnek és gyengének látszott.
O de Castro-d'Aire, bem composto de figura e caprichosamente vestido á castelhana, gesticulava com o aprumo de quem dá as suas irrefutaveis razões, e consola tomando a riso a dôr alheia.	A daliás termetű, hóbortos spanyol módra öltözött Castro Daire-i birtokos viszont önhitt magabiztossággal gesztikulált, mint aki szentül meg van győződve a saját igazáról, és csak nevet mások fájdalmán.
—Nada de lamurias, meu tio!—dizia elle—Desgraça seria vêl-a casada!	- Hagyja, bácsikám, a siránkozást! - mondta. - Nagyobb baj lett volna így férjhez adni!
Eu prometto-lhe antes de um anno restituir-lh'a curada.	Megígérem azonban, hogy egy éven belül gyógyultan kapja vissza.
Um anno de convento é um optimo vomitorio do coração.	Egy esztendő kolostorban a legkiválóbb purgálószere a szívnek.
Não ha nada como isso para limpar o sarro do vicio em corações de meninas creadas á discrição.	Semmi nincs, ami az elkényeztetett úrilányok lelkét jobban megtisztítaná a tévelygéstől.
Se meu tio a obrigasse, desde menina, a uma obediencia cega, têl-a-ia agora submissa, e ella não se julgaria authorisada a escolher marido.	Ha bácsikám kislánykora óta vak engedelmességre kényszerítette volna, akkor már régen meg lenne törve, és nem érezné jogának, hogy férjet válasszon magának.
—Era uma filha unica, Balthazar!—dizia o velho, soluçando.	- Ő az egyetlen lányom, Baltasar - mondta az öreg zokogva.
—Pois por isso mesmo—replicou o sobrinho—Se tivesse outra, ser-lhe-ia menos sensivel a perda, e menos funesta a desobediencia.	- Hát éppen ez az - replikázott az unokaöcs.
Faria a sua casa na filha mais querida, embora tivesse de impetrar uma licença regia para desherdar a primogenita.	- Ha lett volna másik, akkor most kevésbé volna érzékeny a veszteségre és kevésbé keserítené az engedetlensége.
Assim, agora não lhe vejo outro remedio senão empregar o cauterio á chaga; com emplastros é que não se faz nada.	Ráhagyná a házát a kedvesebb lányára, és kérhetné a király engedélyét, hogy az elsőszülöttet kitagadja az örökségből.
Abriu-se novamente a portaria, e sahiram as tres senhoras, e após ellas	Így azonban azt mondom, hogy ki kell égetni a sebet, mert borogatásokkal most már nem sokra megy.
Thereza.	Ismét nyílt a kapu, és a három hölgy lépett ki rajta, mögöttük pedig Teresa jött.
Thadeu enchugou as lagrimas, e deu alguns passos a saudar a filha, que não ergueu do chão os olhos.	Tadeu letörölte könnyeit és tett néhány lépést, hogy üdvözölje lányát, aki nem emelte fel a földről a tekintetét.
—Thereza…—disse o velho.	- Teresa… - mondta az öreg nemes.
—Aqui estou, senhor—respondeu a filha, sem o encarar.	- Itt vagyok, uram - felelte a lánya anélkül, hogy ránézett volna.
—Ainda é tempo—tornou Albuquerque.	- Még lehetséges volna - folytatta Albuquerque.
—Tempo de quê?	- Micsoda?
—Tempo de seres boa filha.	- Hogy jó leányom légy.
—Não me accusa a consciencia de o não ser.	- Nem bánt a tudat, hogy ne volnék az.
—Ainda mais?!…	- Mit beszélsz?!…
Queres ir para tua casa, e esqueceres o maldito que nos faz a todos desgraçados?	Hajlandó vagy hát hazamenni és elfelejteni azt az átkozottat, aki minden szerencsétlenségünk okozója?
—Não, meu pae.	- Nem, apám.
O meu destino é o convento.	Az én sorsom a kolostor.
Esquecêl-o nem por morte.	Az életem árán sem felejtem őt el.
Serei filha desobediente, mas mentirosa é que nunca.	Legyek engedetlen leánya, de hazudni nem fogok soha.
Thereza, circumvagando os olhos, viu Balthazar, e estremeceu, exclamando:	Teresa körbehordozta tekintetét, és amikor meglátta Baltasart, megremegett, majd így kiáltott fel:
—Nem aqui!	- Még itt sem…
—Falla comigo, prima Thereza?—disse Balthazar, risonho.	- Rólam beszél, Teresa húgom? - kérdezte Baltasar vigyorral az arcán.
—Comsigo fallo!	- Magáról beszélek!
Nem aqui me deixa a sua odiosa presença?	Még itt sem kímél meg gyűlöletes jelenlététől?
—Sou um dos criados que minha prima leva em sua companhia.	- Én csak egy szolga vagyok itt, akit unokatestvérem visz magával kíséretként.
Dois tinha eu ha dias, dignos de acompanharem a minha prima; mas esses houve ahi um assassino que m'os matou.	Pár napja még volt másik kettő, aki alkalmas lett volna, hogy húgomat kísérje; csak valami gyilkos megölte őket nekem.
Á falta d'elles, sou eu que me offereço.	Most, hogy nincsenek, magam ajánlkozom a szolgálatra.
—Dispenso-o da delicadeza—atalhou Thereza com vehemencia.	- Felmentem e szolgálat alól - mondta ingerülten Teresa.
—Eu é que me não dispenso de a servir, á falta dos meus dois fieis criados, que um scelerado me matou.	- Én viszont semmiképp sem tudom magamat felmenteni, miután két hűséges szolgám helyett, akikkel végzett a hitvány gyilkos, nem tudok mást kiállítani.
—Assim devia ser—tornou ella tambem ironica—porque os covardes escondem-se nas costas dos criados, que se deixam matar.	- Csakis így lehet - folytatta a lány is gúnyosan -, mert a gyávák mindig a szolgáik háta mögé bújnak, akik hagyják magukat megölni is.
—Ainda se não fizeram as contas finaes…, minha querida prima—redarguiu o morgado.	- Még nem volt meg a végső számadás… drága unokatestvérem - vágott vissza a ficsúr.
Este dialogo correu rapidamente, em quanto Thadeu de Albuquerque cortejava a prioreza e outras religiosas.	A párbeszéd gyorsan zajlott, miközben Tadeu de Albuquerque a rendfőnöknővel és más apácákkal nyájaskodott.
As quatro senhoras, seguidas de Balthazar, tinham sahido do atrio do convento, e deram de rosto em Simão Botelho, encostado á esquina da rua fronteira.	A négy hölgy, Baltasarral a nyomában kivonult a kolostor átriumából, és szembetalálta magát Simão Botelho-val, aki az utca sarkán állt nyugodtan.
Thereza viu-o adivinhou-o, primeira de todas, e exclamou:	Teresa meglátta… és mindenkinél előbb felismerve őt, felsikoltott:
—Simão!…	- Simão!
O filho do corregedor não se moveu.	A járásbíró fia nem mozdult.
Balthazar, espavorido do encontro, fitando os olhos n'elle, duvidava ainda.	A találkozástól halálra rémült Baltasar rámeredt, de nem akart hinni a szemének.
—É crivel que esse infame aqui viesse!—exclamou o de Castro-d'Aire.	- Ki hitte volna, hogy ez a gyalázatos alak még ide is elmerészkedik - kiáltotta a Castro Daire-i férfi.
Simão deu alguns passos, e disse placidamente:	Simão tett néhány lépést, és sápadtan így szólt:
—Infame… eu! e porquê?	- Gyalázatos alak… én?
—Infame, e infame assassino!—replicou Balthazar—Já fóra da minha presença!	És ugyan miért? - Gyalázatos, igenis, gyalázatos gyilkos! - vicsorgott Baltasar.
—É parvo este homem!—disse o academico—Eu não discuto com s. s.^a…	- Takarodjék a szemem elől! - Ez az ember megőrült! - mondta a diák. - Uraságoddal én nem bocsátkozom vitába…
Minha senhora—disse elle a Thereza com a voz commovida e o semblante alterado unicamente dos affectos do coração—Soffra com resignação, da qual eu lhe estou dando um exemplo.	- Kisasszony - fordult ezután Teresa felé, megindult hangon és a szív gyöngédségétől megváltozott arccal -, fogadja megnyugvással, amiről most példát mutatok ön előtt.
Leve a sua cruz, sem amaldiçoar a violencia, e bem póde ser que a meio caminho do seu calvario a misericordia divina lhe redobre as forças.	Viselje ezt a keresztet, és ne átkozza az erőszakot, mert könnyen lehet, hogy kálváriája jutalmaképpen az isteni könyörületesség megkétszerezi erőit.
—Que diz este patife?!—exclamou Thadeu.	- Miket beszél ez a csirkefogó?! - kiáltott fel Tadeu.
—Vem aqui insultal-o, meu tio!—respondeu Balthazar—Tem a petulancia de se apresentar a sua filha a confortal-a na sua malvadez!	- Azért jött ide, hogy inzultálja magát, bácsikám! - felelte Baltasar.
Isto é de mais!	- Veszi magának a pimaszságot, hogy ide tolja a képét és szítsa lányában a megátalkodottságot.
Olhe que eu esmago-o aqui, su villão!	Ez már mindennek a teteje Na, de én majd megmutatom, mert eltaposom ezt a gonosztevőt.
—Villão é o desgraçado, que me ameaça, sem ousar avançar para mim um passo—redarguiu o filho do corregedor.	- Az a hitvány alak a gonosztevő, aki csak handabandázik itt, miközben egy lépést sem mer tenni felém - vágott vissza a járásbíró fia.
—Eu não o tenho feito—exclamou enfurecidamente Balthazar—por entender que me avilto, castigando-o, na presença de criados de meu tio, que tu pódes suppôr meus defensores, canalha!	- Csak azért nem tettem - kiáltotta Baltasar dúlva-fúlva -, mert rájöttem, hogy magamat aláznám meg, ha a bácsikám szolgái előtt koppintanék az orrára, te pedig azt hihetnéd, bitang, hogy rászorulok a segítségükre.
—Se assim é—tornou Simão, sorrindo—espero nunca me encontrar de rosto com s. s.^a.	- Ha egyszer így van - folytatta Simão mosolyogva -, akkor remélem, hogy soha többé nem kell látnom uraságod ábrázatát.
Reputo-o tão covarde, tão sem dignidade, que o hei de mandar azorragar pelo primeiro ganha-pão das esquinas.	Mert olyan gyávának és méltóságomon alulinak ítélem, hogy kénytelen leszek egy hordárral eltángáltatni.
Balthazar Coutinho lançou-se de impeto a Simão.	Baltasar Coutinho remegve Simão-ra vette magát.
Chegou a apertar-lhe a garganta nas mãos; mas depressa perdeu o vigor dos dedos.	Sikerült is megmarkolnia a torkát: ujjai azonban hamar elernyedtek.
Quando as damas chegaram a interpôr-se entre os dois, Balthazar tinha o alto do craneo aberto por uma bala, que lhe entrára na fronte.	Mire a hölgyek odafutottak, hogy szétválasszák őket, Baltasar koponyája már nyitva volt a golyótól, amelyik a homlokán ment be.
Vacillou um segundo, e cahiu desamparado aos pés de Thereza.	Egy másodpercig tántorgott még, majd odahullott Teresa lába elé.
Thadeu de Albuquerque gritava a altos brados.	Tadeu de Albuquerque eszeveszett kiáltozásba kezdett.
Os liteireiros e criados rodearam Simão, que conservava o dedo no gatilho da outra pistola.	Az inasok és a szolgák körbevették Simão-t, aki ujját a másik pisztoly ravaszán tartotta.
Animados uns pelos outros e pelos brados do velho, iam lançar-se ao homicida, com risco de vida, quando um homem, com um lenço pela cara, correu da rua fronteira, e se collocou, de bacamarte aperrado, á beira de Simão.	Egymástól és az öregember kiáltozásaitól buzdítva készek voltak rá, hogy életük kockáztatásával is rávessék magukat a gyilkosra, amikor a szemközti utcából egy férfi futott elő arcán kendővel, és csőre töltött mordállyal lecövekelt Simão oldalán.
Estacaram os homens.	A támadók visszahőköltek.
—Fuja, que a égua está ao cabo da rua—disse o ferrador ao seu hospede.	- Meneküljön, a kanca ott várja az utca végén - mondta a kovács vendégének.
—Não fujo…	- Nem futok el…
Salve-se, e depressa—respondeu Simão.	De maga minél gyorsabban szedje a sátorfáját - felelte Simão.
—Fuja, que se ajunta o povo, e não tardam ahi soldados.	- Fusson, mert mindjárt összeszalad a nép, és egykettőre itt lesz a katonaság is.
—Já lhe disse que não fujo—replicou o amante de Thereza, com os olhos postos n'ella, que cahira desfallecida sobre as escadas da igreja.	- Megmondtam már, hogy nem menekülök - válaszolta Teresa szerelmese, tekintetét le sem véve a lányról, aki ájultan omlott a templom lépcsőire.
—Está perdido!—tornou João da Cruz.	- Uraságod el van veszve! - folytatta João da Cruz.
—Já o estava.	- Már régóta elvesztem.
Vá-se embora, meu amigo, por sua filha lh'o rogo.	Menjen az útjára, barátom, a lányára kérem.
Olhe que póde ser-me util; fuja…	Gondoljon arra, hogy még a hasznomra lehet, meneküljön hát…
Abriam-se todas as portas e janellas, quando o ferrador se lançou na fuga, até cavalgar a egua.	A környéken kinyílt minden ajtó és ablak, a kovács pedig futásnak eredt, és meg sem állt a lováig.
Um dos visinhos do mosteiro, que, em razão de seu officio, primeiro sahiu á rua, era o meirinho geral.	A kolostor szomszédságában lakott az a férfi, aki tisztjénél fogva is elsőként ugrott ki az utcára, merthogy ő volt a törvényszolga.
—Prendam-no, prendam-no, que é um matador!—exclamava Thadeu de Albuquerque.	- Fogja el, fogja el, mert gyilkolt! - kiáltozta Tadeu de Albuquerque
—Qual?—perguntou o meirinho geral.	- Kicsoda? - kérdezte a törvényszolga.
—Sou eu—respondeu o filho do corregedor.	- Én - felelte a járásbíró fia.
—V. s.^a!—disse o meirinho espantado; e, approximando-se, accrescentou a meia voz—venha, que eu deixo-o fugir.	- Uraságod! - mondta döbbenten a martalóc, és közelebb lépve hozzá, halkan odasúgta: - Jöjjön velem, majd hagyom, hogy megszökjék.
—Eu não fujo—tornou Simão.	- Én nem szököm - folytatta Simão.
—Estou prêso.	- Fogoly vagyok.
Aqui tem as minhas armas.	Tessék, itt vannak a fegyvereim.
E entregou as pistolas.	Azzal átadta a pisztolyokat.
Thadeu de Albuquerque, quando se recobrou do spasmo, fez transportar a filha a uma das liteiras, e ordenou que dois criados a acompanhassem ao Porto.	Amikor Tadeu de Albuquerque valamennyire magához tért, leányát az egyik hintóba vitette, és két inasnak meghagyta, hogy kísérjék el Porto-ba.
As irmãs de Balthazar seguiram o cadaver de seu irmão para casa do tio.	Baltasar nővérei fivérük holttestével megindultak a nagybácsi házába.
SEGUNDA PARTE.	MÁSODIK RÉSZ
I.	XI.
O corregedor acordara com o grande reboliço que ia na casa, e perguntou á esposa, que elle suppunha tambem desperta na camara immediata, que bulha era aquella.	A járásbíró arra ébredt, hogy felfordulástól hangos a ház, és feleségétől kérdezte, akiről gyanította, hogy ugyancsak felriadt a szomszéd szobában, hogy mi ez a lárma.
Como ninguem lhe respondesse, sacudiu freneticamente a campainha, e berrou ao mesmo tempo, aterrado pela hypothese de incendio na casa.	Miután válasz nem érkezett, vadul rázni kezdte a csengőt és közbe kiabált, mert elfogta a rémület, hogy esetleg a ház ég.
Quando D.	Mire Dona Rita berohant, már felvette nadrágját, de fordítva.
Rita acudiu, já elle estava enfiando os calções ás avessas.	- Mi ez a ricsaj?
—Que estrondo é este? quem é que grita?—exclamou Domingos Botelho.	Ki lármázik itt? - kiabált Domingos Botelho.
—Quem grita mais é o senhor—respondeu D. Rita.	- Még leginkább ön - válaszolta Dona Rita.
—Sou eu!?	- Én?!
Mas quem é que chora?	És ki sír-rí?
—São suas filhas.	- A leányai.
—E porquê?	- És miért?
Diga n'uma palavra.	Bökje már ki végre.
—Pois sim, direi: o Simão matou um homem.	- Na jó, megmondom: Simão megölt valakit.
—Em Coimbra?…	- Coimbra-ban?…
E fazem tanta bulha por isso!	És emiatt csapnak ekkora lármát!
—Não foi em Coimbra, foi em Vizeu—tornou D. Rita.	- Nem Coimbra-ban, hanem itt, Viseuban - folytatta Dona Rita.
—A senhora manga comigo?!	- Asszonyom tréfát űz velem?!
Pois o rapaz está em Coimbra, e mata em Vizeu!	Szóval a fiú Coimbra-ban van, és Viseuban gyilkol!
Ahi está um caso para que as ordenações do reino não providenciaram.	Lássa, ez olyan eset, amilyenről a Királyi Rendeletek Tára sem emlékezik meg.
—Parece que brinca, Menezes!	- Mintha éppen ön gúnyolódna, Meneses!
Seu filho matou na madrugada de hoje Balthazar Coutinho, sobrinho do Thadeu de Albuquerque.	A fia ma hajnalban megölte Baltasar Coutinho-t, Tadeu de Albuquerque unokaöccsét.
Domingos Botelho mudou inteiramente de aspecto.	Domingos Botelho egyszeriben teljesen átalakult.
—Foi prêso?—perguntou o corregedor.	- Elfogták? - kérdezte a járásbíró.
—Está em casa do juiz de fóra.	- Ott van a törvénybíró házában.
—Mande-me chamar o meirinho geral.	- Hívassa ide a törvényszolgát.
Sabe como foi e porque foi essa morte?!…	Tudja, hogy hogyan és miért történt a haláleset?…
Mande-me chamar o meirinho, sem demora.	Azonnal hívassa ide a törvényszolgát.
—Porque se não veste o senhor, e vai a casa do juiz?	- Miért nem öltözik fel inkább, és megy maga a bíró házába?
—Que vou eu fazer a casa do juiz?	- Mit dolgom volna nekem a bíró házában?
—Saber de seu filho como isto foi.	- Kérdezze meg a fiától, hogy mi történt.
—Eu não sou pae: sou corregedor.	- Én nem apa vagyok, hanem járásbíró.
Não me incumbe a mim interrogal-o, Senhora D. Rita, eu não quero ouvir choradeiras; diga ás meninas que se calem, ou que vão chorar no quintal.	A kihallgatás nem rám tartozik, Dona Rita; nem vagyok kíváncsi a siránkozásokra; mondja meg a lányoknak is, hogy hallgassanak, vagy menjenek ki a kertbe, és ott bömböljenek.
O meirinho chamado relatou miudamente o que sabia, e disse ter-se verificado que o amor á filha do Albuquerque fôra causa d'aquelle desastre.	A törvényszolga megjött a parancsra, és részletesen beszámolt mindenről, amit tudott, végül pedig azt mondta, hogy az Albuquerque lány iránti szerelem volt a szerencsétlenség oka.
Domingos Botelho, ouvida a historia, disse ao meirinho:	Domingos Botelho végighallgatta a históriát, majd így szólt:
—O juiz de fóra que cumpra as leis. Se elle não fôr rigoroso, eu o obrigarei a sêl-o.	- A törvénybíró maradéktalanul érvényesítse a törvényt, mert ha nem jár el kellő szigorral, akkor majd én kényszerítem rá.
Ausente o meirinho, disse D. Rita Preciosa ao marido:	Amikor a törvényszolga elment, Dona Rita Preciosa megkérdezte férjétől:
—Que significa esse modo de fallar de seu filho?	- Mi jelentsen az a hangnem, amellyel a fiáról beszél?
—Significa que sou corregedor d'esta comarca, e que não protejo assassinos por ciumes, e ciumes da filha de um homem, que eu detesto.	- Csupán azt jelenti, hogy én e tartomány elöljárója vagyok, és nem veszek védelmembe gyilkosokat, akik egy olyan lány iránt érzett féltékenységből ölnek, akit én megvetek.
Eu antes queria vêr mil vezes morto Simão, que ligado a essa familia.	És ezerszer inkább látnám Simão-t holtan, mint hogy bármi köze legyen ahhoz a családhoz.
Escrevi-lhe muitas vezes dizendo-lhe que o expulsava de minha casa, se alguem me désse a certeza de que elle tinha correspondencia com tal mulher.	Sokszor megírtam és megmondtam neki, hogy elűzöm a házamtól, ha rájövök, hogy levelet vált azzal a nőszeméllyel.
Não ha de querer a senhora que eu vá sacrificar a minha integridade a um filho desobediente, e de mais a mais homicida.	Nem kívánhatja senki, hogy feláldozzam a feddhetetlenségemet egy rebellis kölyökért, aki a tetejében még gyilkos is.
D. Rita, algum tanto por affecto maternal e bastante por espirito de contradicção, contendeu largo espaço; mas desistiu, obrigada pela insolita pertinacia e cólera do marido.	Dona Rita kicsit anyai gyöngédségből, nagyobb mértékben azonban az ellentmondás kedvéért hosszas vitába kezdett, majd visszakozott, amire férje szokatlan makacssága és indulata kényszerítette.
Tão iracundo e aspero em palavras nunca o ella vira.	Soha ennyire ádáznak és gyűlölködőnek nem érezte szavait.
Quando lhe elle disse: «Senhora, em coisas de pouca monta o seu dominio era toleravel; em questões de honra, o seu dominio acabou: Deixe-me!» —D. Rita, quando tal ouviu, e reparou na physionomia de Domingos Botelho, sentiu-se mulher, e retirou-se.	Különösen, amikor ezt vágta a fejéhez: "Asszonyom, mind ez ideig eltűrtem, hogy apró-cseprő dolgokban magáé legyen a döntő szó, a becsület kérdésébe azonban nincs beleszólása:" Amikor Dona Rita meghallotta e szavakat és látta Domingos Botelho arckifejezését, egyszeriben alázatos asszonnyá vált, és visszavonult. Ebben a pillanatban lépett be a törvénybíró a fogadószobába.
A ponto foi isto de entrar o juiz de fóra na sala de espera.	A járásbíró ment az üdvözlésére, de nem azzal a nyájas ábrázattal, mintha meg akarná köszönni a figyelmességét és elnéző álláspontját kérné, hanem méltatlankodó mogorvasággal, mintha szemére akarná hányni a bírónak, hogy meglátogatta, és azt képzeli, hogy az ő kezében akár csak egyszer is megremegett volna az igazság mérlege.
O corregedor foi recebel-o, não com o semblante affectuoso de quem vai agradecer a delicadeza e implorar indulgencia, senão que de carrancudo que ia, mais parecêra ir elle reprehender o juiz por vir n'aquella visita dar a crer que a balança da justiça na sua mão tremia algumas vezes.	- Legelőbb is együttérzésemről szeretném biztosítani méltóságodat a fia szerencsétlensége miatt - mondta a törvénybíró.
—Começo por dar a v. s.^a os pezames—disse o juiz de fóra—da desgraça de seu filho.	- Köszönöm uraságodnak.
—Obrigado a v. s.^a Sei tudo.	Már mindenről tudok.
Está instaurado o processo?	Elkészült a vádirat?
—Não podia deixar eu de acceitar a querella.	- Nem tehettem meg, hogy elutasítom a keresetet.
—Se a não acceitasse, obrigal-o-ia eu ao cumprimento dos seus deveres.	- Ha elutasította volna, akkor most én kényszerítném, hogy teljesítse kötelességeit.
—A situação do senhor Simão Botelho é pessima.	- Simão Botelho úr helyzete a lehető legrosszabb.
Confessa tudo.	Mindent elismer.
Diz que matou o algoz da mulher que elle amava…	Azt mondja, hogy a szeretett hölgy hóhérával végzett…
—Fez muito bem—interrompeu o corregedor, soltando uma casquinada secca e rouca.	- Nagyon jól tette - szakította félbe a járásbíró hamisan csengő nevetéssel.
—Perguntei-lhe se foi em defeza, e fiz-lhe signal que respondesse affirmativamente.	- Megkérdeztem tőle, hogy önvédelemből tette-e, miközben jeleztem neki, hogy mondjon igent.
Respondeu que não; que, a defender-se, o faria com a ponta da bota, e não com um tiro.	Mégis azt válaszolta, hogy nem; mert ha védekezett volna, akkor a cipője orrát használja, nem pedig fegyvert.
Busquei todos os modos honestos de o levar a dar algumas respostas, que denotassem allucinação ou demencia; elle, porém, responde e replíca com tanta egualdade e presença de espirito, que é impossivel suppor que o assassinio não foi perpetrado muito intencionalmente e de claro juizo.	Minden tisztességes eszközt megragadtam, hogy olyan válaszokat szedjek ki belőle, amelyek őrültségre vagy önkívületre utalnak: ehelyett ő olyan egykedvű lélekjelenléttel válaszolgatott; hogy annak alapján még csak feltételezni sem lehet, hogy ne szándékosan és ne tiszta fejjel gyilkolt volna.
Aqui tem v. s.^a uma especialissima e triste posição.	Méltóságod most itt áll szemben ezzel a rendkívül súlyos helyzettel.
Queria valer-lhe, e não posso.	Szíveskedjék segíteni rajta, mert én nem tudok.
—E eu não posso nem quero, senhor doutor juiz de fóra.	- Én sem tudok, és nem is akarok, törvénybíró uram.
Está na cadêa?	A fogdában van már?
—Ainda não: está em minha casa.	- Még nem; egyelőre a házamban tartózkodik.
Venho saber se v. s.^a determina que lhe seja preparada com decencia a prisão.	Szeretném, ha méltóságod határozná meg, hogy miként készíthetnénk fel a legkíméletesebben a börtönre.
—Eu não determino nada.	- Én nem határozok semmit.
Faça de conta que o prêso Simão não tem aqui parente algum.	Vegye úgy, hogy az előzetes Simão-nak itt nincs rokona egy sem.
—Mas, senhor doutor corregedor—disse o juiz de fóra com tristeza e compuncção—v. s.^a é pae.	- De járásbíró úr - mondta a törvénybíró szomorú megütközéssel -, méltóságod azért mégiscsak apa.
—Sou um magistrado.	- Én hivatali méltóság vagyok.
—É demasiada a severidade, perdôe-me a reflexão que é amiga.	- Azért túlzásba viszi a szigorúságát. Engedjen meg nekem egy baráti észrevételt.
Lá está a lei para o castigar; não o castigue v. ex.^a com o seu odio.	A büntetésre ott van a törvény, ne tetézze a büntetést még a gyűlöletével is méltóságod.
A desgraça quebranta o odio de estranhos, quanto mais o affectuoso resentimento de um pae!	A szerencsétlenség még az idegenek haragját is csillapítja, nemhogy egy apa szeretetből fakadó szemrehányásait.
—Eu não odeio, senhor doutor; desconheço esse homem em que me falla.	- Én nem gyűlölöm, kolléga úr, csak éppen nem ismerem azt a személyt, akiről beszél.
Cumpra os seus deveres, que lh'o ordena o corregedor, e o amigo mais tarde lhe agradecerá a delicadeza.	Teljesítse tehát a kötelességét, amire a járásbíró utasítja, utána pedig a barát majd hálásan megköszöni a figyelmességét.
Sahiu o juiz de fóra, e foi encontrar Simão na mesma serenidade em que o deixára.	A törvénybíró ment, és Simão-t ugyanabban a derűs állapotban találta, amelyben hagyta.
—Venho de fallar com seu pae;—disse o juiz—encontrei-o mais irado do que era natural calcular.	- Most beszéltem az édesapjával - mondta a bíró -, és hát haragja jóval nagyobb, mint azt közönségesen becsülni lehetett volna.
Penso que por em quanto naaa póde esperar da influencia ou patrocinio d'elle.	Azt hiszem, egyelőre nem remélheti a segítségét vagy a védelmét.
—Isso que importa?—respondeu socegadamente Simão.	- Mit számít az? - kérdezte Simão egykedvűen.
—Importa muito, senhor Botelho.	- Nagyon sokat számít, Botelho úr.
Se seu pae quizesse, haveria meios de mais tarde lhe adoçar a sentença.	Ha apja akarná, volna rá mód, hogy enyhébb legyen az ítélet.
—Que me importa a mim a sentença?—replicou o filho do corregedor.	- Mit bánom én az ítéletet? - feleselt a járásbíró fia.
—Pelo que vejo não lhe importa ao senhor ir a uma forca?	- Ahogy elnézem, uraságod azt sem bánja, ha a kötélre kerül?
—Não, senhor.	- Nem, uram.
—Que diz, senhor Simão!—redarguiu espantado o interrogador.	- Mit nem mond, Simão úr?! - hökkent meg a kérdező.
—Digo que o meu coração é indifferente ao destino da minha cabeça.	- Azt mondom, hogy szívem közömbös aziránt, hogy mi lesz a fejem sorsa.
—E sabe que seu pae não lhe dá mesmo protecção, a protecção das primeiras necessidades na cadêa?	- És azt tudja, hogy apjától a legcsekélyebb gondolkodást sem remélheti a börtönben?
—Não sabia; que tem isso?	- Nem tudtam; hát aztán?
Que importa morrer de fome, ou morrer no patibulo?	Mi a különbség az éhhalál és a vérpad között?
—Porque não escreve a sua mãe?	- Miért nem ír édesanyjának?
Peça-lhe que…	Megkérhetné, hogy…
—Que hei de eu pedir a minha mãe?—atalhou Simão.	- Mire kellene megkérnem anyámat? - kérdezte Simão.
—Peca-lhe, que amacie a cólera de seu pae, senão o senhor Botelho não tem quem o alimente.	- Kérje meg, hogy engesztelje ki apját, máskülönben nem lesz, aki etesse Botelho urat.
—V. s.^a está-me julgando um miseravel, a quem dá cuidado saber onde ha de almoçar hoje.	- Uraságod olyan nyomorultnak néz engem, aki aggódik amiatt, hogy ma mit fog ebédelni?
Penso que não incumbem ao senhor juiz de fóra essas miudezas de estomago.	Azt hiszem, a gyomor sekélyes ügye már nem tartozik a törvénybíró úr hatáskörébe.
—De certo não—redarguiu irritado o juiz—-Faça o que quizer.	- Az bizonyosan nem - felelte bosszúsan a bíró.
E, chamando o meirinho geral, entregou-lhe o réo, dispensando o aguazil de pedir força para acompanhal-o.	- Csináljon, amit akar.
O carcereiro recebeu respeitosamente o prêso, e alojou-o n'um dos quartos melhores do carcere; mas nú e desprovido de tudo o carcere.	Azzal hívatta a törvényszolgát, átadta neki a foglyot, hogy nyugodtan vezesse el, erősítést se kérjen a fegyőrtől.
Um outro prêso emprestou-lhe uma cadeira de pau.	A foglár tisztelettel fogadta a rabot, és a börtön egyik legjobb zárkáját nyitotta ki neki, ami azonban teljesen csupasz volt, és hiányzott belőle e legkisebb kényelem is.
Simão sentou-se, cruzou os braços, e meditou.	Egy másik rab adott kölcsönbe egy faszéket, amire Simão leült, a karját keresztbe fonta, és elmerengett.
Pouco depois, um criado de seu pae conduziu-lhe o almoço, dizendo-lhe que sua mãe lh'o mandava a occultas, e entregando-lhe uma carta d'ella, cujo conteúdo importa saber.	Nem sokkal később az egyik szolga ebédet hozott neki hazulról, és elmondta, hogy anyja bízta meg vele titokban, majd átadott egy levelet is.
Simão, antes de tocar no almoço, cujo cabaz estava-no pavimento, leu o seguinte:	Simão, mielőtt az ételhez nyúlt volna, amely ott volt előtte a kövezeten egy kosárban, a levelet kezdte olvasni:
«Desgraçado, que estás perdido!	Szerencsétlen, elvesztél örökre!
Eu não te posso valer, porque teu pae está inexoravel.	Én nem segíthetek rajtad, mert apád engesztelhetetlen.
A occultas d'elle é que te mando o almoço, e não sei se poderei mandar-te o jantar!	Az ő háta mögött küldöm neked az ebédet, de nem tudom, hogy a vacsorádról képes leszek-e gondoskodni!
Que destino o teu!	Micsoda sorsra jutottál!
Oxalá que tivesses morrido ao nascer!	Bár haltál volna meg születésed pillanatában!
Morto me disseram que tinhas nascido; mas o teu fatal destino não quiz largar a victima [3].	Akkor azt mondták nekem, hogy halva születtél: a végzeted azonban nem akarta elereszteni áldozatát.
Para que sahiste de Coimbra? a que vieste, infeliz?	[3]Miért jöttél el Coimbra-ból? És mire jöttél ide, boldogtalan?
Agora sei que tens vivido fóra de Coimbra ha quinze dias, e nunca tiveste uma palavra que dissesses a tua mãe!…»	Most tudtam meg, hogy már két hete nem vagy Coimbra-ban, és anyádat soha egyetlen szóval sem értesítetted!…
Simão suspendeu a leitura, e disse entre si:	Simão abbahagyta a levél olvasását, és ezt mondta magában:
—Como se intende isto?!	- Ezt meg hogy érti?!
Pois minha mãe não mandou chamar João da Cruz!	Ezek szerint anyám nem is hívatta magához João da Cruzt?
E não foi ella quem me mandou o dinheiro?	És nem ő volt az, aki a pénzt küldte?
—Olhe que o almoço arrefece, menino!—disse o criado.	- Vigyázzon, fiatalúr, mert kihűl az ebédje! - mondta a szolga.
Simão continuou a ler, sem ouvir o criado:	Simão azonban meg sem hallotta a figyelmeztetést, hanem olvasott tovább.
«Deves estar sem dinheiro; e eu desgraçadamente não posso hoje enviar-te um pinto.	Bizonyára pénzed sincs, de legnagyobb sajnálatomra most semmit sem küldhetek neked.
Teu irmão Manoel, desde que fugiu para Hespanha, absorve-me todas as economias.	Fivéred, Manuel, amióta Spanyolországba szökött, minden megtakarításomat felemészti.
Veremos, passado algum tempo, o que posso fazer; mas receio bem que teu pae saia de Vizeu, e nos leve para Villa Real, para abandonar de todo o teu julgamento á severidade das leis.	Majd meglátom, hogy később mit tehetek; de tartok tőle, hogy apád elhagyja Viseut és bennünket is magával visz Vila Realba, hogy büntetésed egyszer s mindenkorra a törvény szigorára bízza.
Meu pobre Simão!	Szegény Simão!
Onde estarias tu escondido quinze dias?!	Merre bujkáltál két héten át?
Hoje mesmo é que teu pae teve carta d'um lente, participando-lhe a tua falta nas aulas, e sahida para o Porto, segundo dizia o arreeiro que te acompanhou.	Éppen ma kapott apád kézhez egy levelet valamelyik tanártól, aki közli vele, hogy nem jársz órákra, hanem Porto-ba utaztál, ahogy a téged kísérő vezető híreszteli.
Não posso mais.	Ennél többet nem tehetek érted.
Teu pae já espancou a Ritinha, por ella querer ir á cadêa.	Apád még a kis Rita-t is megrakta, amiért meg akart látogatni téged a börtönben.
Conta com o pouco valor de tua pobre mãe ao pé d'um homem infurecido como está teu pae.»	Gondold meg, hogy szegény anyád milyen keveset tehet egy olyan akaratos ember mellett, mint a te apád.
Simão Botelho reflectiu alguns minutos, e convenceu-se de que o dinheiro recebido era de João da Cruz.	Simão Botelho gondolkodott néhány percig, és biztosan tudta már, hogy a kapott pénz João da Cruzé volt.
Quando sahiu com o espirito d'esta meditação, tinha os olhos marejados de lagrimas.	Amikor felocsúdott gondolataiból, szeme könnyben úszott.
—Não chore, menino;—disse o criado—os trabalhos são para os homens, e Deus ha de fazer tudo pelo melhor.	- Ne sírjon, fiatalúr - vigasztalta a szolga -, a bajok mindig a férfiakra hárulnak, de Isten könnyít a terheken.
Almoce, senhor Simão.	Ebédeljen meg inkább, Simão úr.
—Leva o almoço—disse elle.	- Vidd innen azt az ebédet - mondta.
—Pois não quer almoçar?!	- Hát nem akar enni?!
—Não.	- Nem.
Nem voltes aqui.	És ne is gyere többé.
Eu não tenho familia.	Nekem nincs családom.
Não quero absolutamente nada da casa de meus paes.	Az égvilágon semmit sem akarok a szüleim házából.
Diz a minha mãe que eu estou socegado, bem alojado, e feliz, e orgulhoso da minha sorte.	Mondd meg anyámnak, hogy derűs vagyok, meg boldog, és büszke a sorsomra.
Vai-te embora já.	Most pedig menj.
O criado sahiu, e disse ao carcereiro que o seu infeliz amo estava doudo.	A szolga ment, és közölte a foglárral, hogy szerencsétlen gazdája megbolondult.
D.	Dona Rita hihetőnek találta a szolga gyanúját, mert maga is az őrület nyilvánvaló jeleit látta fia szavaiban.
Rita achou provavel a suspeita do servo e viu a evidencia da loucura nas palavras do filho.	Amikor a foglár ismét felbukkant Simão cellájában, egy vidéki lány kísérte.
Quando o o carcereiro voltou ao quarto de Simão, entrou acompanhado d'uma rapariga camponeza: era Marianna.	Mariana volt az.
A filha de João da Cruz que, até áquelle momento não apertava sequer a mão do hospede, correu a elle com os braços abertos, e o rosto banhado de lagrimas.	João da Cruz leánya, aki egészen addig, még a kezét sem fogta meg vendégének, most tárt karokkal közeledett feléje, miközben arcán patakzott a könny.
O carcereiro retirou-se, dizendo comsigo: «Esta é bem mais bonita que a fidalga!»	A börtönőr visszavonult, és magában ezt gondolta: "Ez a leány még szebb, mint az a nemes kisasszony!"
—Não quero ver lagrimas, Marianna—disse Simão—Aqui, se alguem deve chorar sou eu; mas lagrimas dignas de mim, lagrimas de gratidão aos favores que tenho recebido de si e de seu pae.	- Nem akarok könnyeket látni, Mariana - mondta Simão.
Acabo de saber que minha mãe nunca me mandou dinheiro algum.	- Ha valakinek itt könnyet kell hullajtania, az én vagyok; de csak hozzám méltó könnyeket, mégpedig a hála könnyeit azokért a jótéteményekért, amelyekben ön és az apja részeltetett.
Era de seu pae aquelle dinheiro, que recebi.	Az apja pénze volt az is, amit odaadtak nekem.
Marianna escondeu o rosto no avental com que enxugava o pranto.	Mariana kötényébe rejtette arcát, és a könnyeit szárítgatta.
—Seu pae teve algum perigo?—tornou Simão em voz só perceptivel d'ella.	- Az apja veszélyben van? - kérdezte Simão, hogy rajtuk kívül nem hallhatta senki.
—Não, senhor.	- Nincs uram.
—Está em casa?	- Odahaza van?
—Está; e parece furioso.	- Igen, és úgy látom, nagyon haragos.
Queria vir aqui; mas eu não o deixei.	Jönni akart ő is, de én nem engedtem.
—Perseguiu-o alguem?	- Üldözte valaki?
—Não, senhor.	- Nem, uram.
—Diga-lhe que não se assuste, e vá depressa socegal-o.	- Akkor mondja meg neki, hogy ne féljen, de siessen haza, hogy megnyugtassa.
—Eu não posso ir sem fazer o que elle me disse.	- Nem tehetem addig, amíg nem végeztem valamivel, amit ő bízott rám.
Eu vou sahir, e volto d'aqui a pouco.	Most megyek, de nemsokára visszajövök.
—Mande-me comprar uma banca, uma cadeira, e um tinteiro e papel—disse	- Kérem, vásároljon nekem egy padot, egy széket, kalamárist és papírt - mondta Simão, és pénzt nyújtott feléje.
Simão, dando-lhe dinheiro.	- Gondoskodom mindenről.
—Ha de vir logo tudo; já cá podia estar; mas o pae disse-me que não comprasse nada sem saber se sua familia lhe mandava o necessario.	Már eddig is megtehettem volna, csak apám azt mondta, hogy előbb nézzem meg, hogy a családja nem gondoskodott-e a legszükségesebbekről.
—Eu não tenho familia, Marianna.	- Nekem nincs családom, Mariana.
Tome o dinheiro.	Vegye el a pénzt.
—Não recebo dinheiro, sem licença de meu pae.	- Apám engedélye nélkül nem fogadhatok el pénzt.
Para essas compras trouxe eu de mais.	A vásárlásokra pedig több is van nálam, mint amennyi szükséges.
E a sua ferida como estará?	Hát a sebesülése hogy van?
—Ainda agora me lembro que tenho uma ferida!—disse Simão, sorrindo—Deve estar boa, que não me dóe	- Alig emlékszem már rá, hogy megsebesültem! - mondta Simão mosolyogva.
Soube alguma coisa da D.	- De alighanem jól van, merthogy nem fáj…
Thereza?	Tud valamit Dona Teresa-ról?
—Soube que foi para o Porto.	- Megtudtam, hogy Porto-ba ment.
Estavam alli a contar que o pae a mandára metter sem sentidos na liteira, e está muito povo á porta do fidalgo.	Azt mesélik, hogy az apja ájultan berakatta a hintóba, és hogy nagyon sok ember nyüzsög az öreg nemes úr háza körül.
—Está bom, Marianna…	- Jól van, Mariana…
Não ha desgraçado sem amparo.	Nincs szerencsétlenség némi vigasz nélkül.
Vá, pense no seu hospede, seja o seu anjo de misericordia.	Menjen, gondoljon a vendégével, és legyen az őrzőangyala.
Saltaram de novo as lagrimas dos olhos da moça; e por entre soluços, estas palavras:	Megint kibuggyantak a könnyek a leány szeméből, és zokogás közben mondta:
—Tenha paciencia.	- Legyen nyugodt.
Não ha de morrer ao desamparo.	Nem fog magára hagyva meghalni.
Faça de conta que lhe appareceu hoje uma irmã.	Gondoljon arra, hogy ma a nővére jött el önhöz.
E, dizendo, tirou das amplas algibeiras um embrulho de biscoutos e uma garrafa de licor de canella, que depôz sobre a cadeira.	E szavak után elővett kosarából egy csomag kétszersültet meg egy üveg fahéjlikőrt, és letette a székre.
—Mau almoço é; mas não achei outra coisa prompta—disse ella, e sahiu apressada, como para poupar ao infeliz palavras de gratidão.	- Sovány ebéd: de nem találtam mást, ami kész lett volna - mondta még, majd sietve távozott, mintha meg akarná kímélni a boldogtalant attól, hogy hálálkodnia kelljen.
II.	XII.
O corregedor, n'esse mesmo dia, ordenou que se preparassem mulher e filhas para no dia immediato sahirem de Vizeu, com tudo que podesse ser transportado em cavalgaduras.	A járásbíró még aznap kiadta az utasítást feleségének és lányainak, hogy készülődjenek, mert másnap elmennek Viseuból, és csak azt viszik magukkal, amit lóhátra tudnak rakni.
Vou transcrever a singela e dorida reminiscencia d'uma senhora d'aquella familia, como a tenho em carta, recebida ha mezes:	Most pedig leírom a család egyik nőtagjának azt az egyszerű és szomorú visszaemlékezését, amelyet néhány hónapja kaptam kézhez levélben:
«Já lá vão cincoenta e sete annos, e ainda me lembro, como se fossem hontem passados os tristes acontecimentos da minha mocidade.	Már ötvenhét év telt el azóta, mégis úgy emlékszem, mintha azok a szomorú események, amelyek beárnyékolták kislánykoromat, csak tegnap történtek volna. Nem tudom, mi az oka, de egyre tisztábban állnak előttem gyermekkorom emlékei.
Não sei como é que tenho hoje mais clara a memoria das coisas da infancia.	Úgy érzem, hogy harminc évvel ezelőtt kevesebb körülményre és részletre emlékeztem.
Parece-me que, há trinta annos, me não lembravam com tantas circumstancias e promenores.	Amikor anyám azt mondta nekem és nővéreimnek, hogy készítsük össze útiládáinkat, mindannyian sírva fakadtunk, amivel alaposan felbőszítettük apánkat.
Quando a mãe disse a mim e a minhas irmãs que preparassemos os nossos bahus, rompemos todas n'um chôro, que irritou a ira do pae.	A nővéreim, akik mint idősebb lányok addigra sokkal több büntetést kaptak, mint én, azonnal elhallgattak.
As manas, como mais velhas ou mais affeitas ao castigo, calaram-se logo: eu, porém, que só uma vez e unicamente por causa de Simão, tinha sido castigada, continuei a chorar, e tive o innocente valor de pedir ao pae que me deixasse ir vêr o mano á cadêa antes de sahirmos de Vizeu.	Én azonban, aki csak egyetlenegyszer kaptam verést Simão miatt, továbbra is sírtam, és ártatlan tudatlanságomban rimánkodtam apámnak, hogy engedjen el a börtönbe, mert látni szeretném, mielőtt elmegyünk Viseuból.
Então fui castigada pela segunda vez e asperamente.	Akkor kaptam a második verést, és jóval keservesebbet, mint amilyen az első volt.
O criado, que levou o jantar á cadêa, voltou com elle e contou-nos que Simão já tinha alguns moveis no seu quarto, e estava jantando com exterior socegado.	A szolga, aki vacsorát vitt a tömlöcbe, majd úgy, ahogy vitte, vissza is hozta, elmesélte, hogy Simão zárkájában már látott néhány bútort, ő maga pedig éppen vacsorázott, látszatra a legteljesebb nyugalomban.
Áquella hora todos os sinos de Vizeu estavam dobrando a finados por alma de Balthazar.	Azon az órán Viseu összes harangja megkondult az elhunyt Baltasar lelki üdvéért.
Ao pé d'elle, disse o criado que estava uma formosa rapariga da aldeia, triste e coberta de lagrimas.	Simão mellett, mondta a szolga, ott volt egy igen szép falusi lány, aki nagyon szomorú volt, és omlottak a könnyei.
Apontando-a ao criado que a observava, disse Simão:—A minha família é esta.	Simão rámutatott a szolga előtt, és azt mondta: "Íme, ő az én családom."
No dia seguinte, ao romper da manhã, partimos para Villa Real.	Másnap pirkadatkor elindultunk Vila Realba.
A mãe chorava sempre; o pae, encolerisado por isso, sahiu da liteira em que vinha com ella, fez que eu passasse para o seu logar, e fez toda a jornada na minha cavalgadura.	Anyám egyre sírt, ami apámat roppantmód idegesítette, úgyhogy kiszállt a hintóból, amelyben együtt utazott vele, intett nekem, hogy üljek a helyére, ő pedig egész nap az én lovamon ült.
Logo que chegamos a Villa Real, eram tão frequentes as desordens em casa, á conta do Simão, que meu pae abandonou a familia, e foi sósinho para a quinta de Montezellos.	Alighogy megérkeztünk Vila Realba, elkezdődtek a veszekedések Simão miatt, végül apám elégelte meg előbb, és odahagyva a családját, kiköltözött a montezelosi birtokra.
A mãe quiz tambem abandonar-nos, e ir para os primos de Lisboa, a fim de solicitar o livramento do mano.	Anyám is el akart bennünket hagyni, hogy elutazzék az unokatestvéreihez Lisszabonba, és onnan folyamodjon fivérünk szabadulásáért.
Mas o pae, que fizera uma espantosa mudança de genio, quando tal soube, ameaçou minha mãe de a obrigar judicialmente a não sahir da casa de seu marido e filhas.	Apánk azonban, akinek a viselkedése ijesztően megváltozott, megtudta a dolgot, és megfenyegette, hogy a törvény erejével fogja kényszeríteni anyámat, hogy ne hagyhassa el ura és lányai házát.
Escrevia a mãe a Simão, e não recebia resposta.	Anyánk levelet írt Simão-nak, de nem kapott rá választ.
Pensava ella que o filho não respondia: annos depois vimos entre os papeis de meu pae todas as cartas que ella escrevêra.	Arra gondolt, hogy a fia nem hajlandó írni neki, sok évvel később azonban apánk iratai között megtaláltuk valamennyi levelét.
Ja se vê que o pae as fazia tirar no correio.	Akkor vált világossá, hogy apám belenyúlt a postába.
Uma senhora de Vizeu escreveu á mãe, louvando-a pelo muito amor e caridade com que ella acudia ás necessidades de seu infeliz filho.	Egy viseui asszony levelet írt anyámnak, és lelkendezve áradozott anyai szeretetéről és gyengédségéről, és hogy milyen példásan gondoskodik boldogtalan fiáról.
Esta carta foi-lhe entregue por um almocreve, senão teria o destino das outras.	Ezt a levelet egy öszvérhajcsár hozta és adta át neki személyesen, máskülönben ez is a többi sorsára jutott volna.
Espantou-se minha mãe do conceito em que a tinha a sua amiga, e confessou lhe que não o tinha soccorrido, porque o filho rejeitára o pouco que ella quizera fazer em seu bem.	Meglepte anyámat barátnője vélekedése az ő jóságáról, és megvallotta neki, hogy ő bizony nem segített semmiben, mert fia azt a keveset is visszautasította, amit tenni tudott volna érte.
A isto respondeu a senhora de Vizeu que uma rapariga, filha d'um ferrador, estava vivendo nas visinhanças da cadêa, e cuidava do prêso com abundancia e limpeza, e a todos dizia que ali estava por ordem e á custa da senhora D. Rita Preciosa.	Erre a viseui asszony azt írta vissza, hogy ott lakik a börtön közelében egy lány, valami patkolókovács lánya, aki mindenben gondját viseli a rabnak, még takarít is rá, és mindenkinek azt mondja, hogy ezt Dona Rita Preciosa úrhölgy megbízásából és költségén teszi.
Accrescentava a amiga de minha mãe, que algumas vezes mandára chamar a bella moça e lhe quizera dar alguns cosinhados mais exquisitos para Simão, os quaes ella rejeitava, dizendo que o senhor Simão não aceitava nada.	Anyám barátnője hozzátette még, hogy néhány alkalommal hívatta azt a csinos menyecskét, hogy finomabb ételeket küldjön vele Simão-nak, de ő elhárította mondván, hogy a fiatal úr úgysem fogadna el semmit.
De tempos a tempos recebiamos estas novas, sempre tristes, porque, na ausencia de meu pae, conspiraram, como era de esperar, quasi todas as pessoas distinctas de Vizeu contra o meu desgraçado irmão.	Időről időre kaptunk azért híreket, de azok mindig igen lesújtóak voltak, mert apám távollétében, mint ahogy várható is volt, Viseu majd minden előkelősége összeesküdött szerencsétlen fivérem ellen.
A mãe escrevia aos seus parentes da capital, implorando graça regia para o filho; mas aquellas cartas não sahiam do correio, e iam dar todas á mão de meu pae.	Anyám írt rokonainak is a fővárosba, hogy kérjenek királyi kegyelmet a fiának; csakhogy azok a levelek nem mentek el a postával, mert valamennyit átadták apám kezébe.
E que fazia este, entretanto, na quinta, sem familia, sem gloria, nem recompensa alguma a tantas faltas?	És mit csinált ő mindeközben a birtokon család, hivatali dicsőség és gondoskodás nélkül?
Rodeado de jornaleiros, cultivava aquelle grande montado, onde ainda hoje por entre os tojos e urzes que voltaram com o abandono, se podem vêr reliquias das cêpas plantadas por elle.	Körbevetette magát napszámosokkal, és velük együtt művelte azt a ligetet, ahol a rekettyebokrok és hangák között még ma is látható néhány szőlőtő, amit saját kezével ültetett.
A mãe escrevia-lhe lastimando o filho; meu pae apenas respondia que a justiça não era uma brincadeira, e que na antiguidade os proprios paes condemnavam os filhos criminosos.	Anyánk esedező leveleket írt neki fia érdekében, válasza azonban csak annyi volt, hogy a törvény nem játék, és hogy a régi, dicsőbb korokban maguk az atyák ítélkeztek bűnös fiaik felett.
Teve minha mãe a affoiteza de se lhe apresentar um dia, pedindo licença para ir a Vizeu.	Anyám összeszedte minden bátorságát, és egy napon személyesen látogatta meg, mert engedélyét akarta kérni, hogy Viseuba menjen.
Meu inexoravel pae negou-lh'a, e invectivou-a furiosamente.	Könyörtelen apám azonban ezt is megtagadta tőle, ráadásul jól leteremtette.
Passados sete mezes, soubemos que Simão tinha sido condemnado a morrer na forca, levantada no local onde fizera a morte.	Hét hónap elteltével jött a hír, hogy Simão-t felakasztják azon a helyen, ahol tettét elkövette.
Fecharam-se as janellas por oito dias; vestimos todas de lucto, e minha mãe cahiu doente.	Egy álló hétre bezártunk minden ablakot, gyászt öltöttünk, anyánk pedig ágynak esett.
Quando se isto soube em Villa Real, todas as pessoas illustres da terra foram a Montezellos, a fim de obrigarem brandamente o pae a empregar o seu valimento na salvação do filho condemnado.	Hamar híre ment ennek Vila Realban, és a város kiválóságai Montezelosba mentek, hogy szelíd szóval rávegyék apámat: vesse latba befolyását elítélt fia megmentésére.
De Lisboa vieram alguns parentes protestar contra a infamia que tamanha ignominia faria recahir sobre a familia.	Néhány lisszaboni rokon is megkereste, hogy akadályozza meg ezt a szégyent, amely gyalázatot hozna az egész famíliára.
Meu pae a todos respondia com estas palavras: «A forca não foi inventada somente para os que não sabem o nome do seu avô.	Apám válasza mindenkinek egyformán az volt: "A bitófát nemcsak azoknak találták ki, akik még nagyapjuk nevét sem ismerik.
A ignominia das familias são as más acções.	A családokra a bűnös cselekedetek hozzák a gyalázatot.
A justiça não infama senão aquelle que castiga.»	A törvény nem gyaláz meg senkit, egyedül csak azt, akit büntet."
Tinhamos nós um tio-avô muito velho e venerando, chamado Antonio da Veiga.	Volt nekünk egy nagyon öreg és nagy köztiszteletnek örvendő bácsikánk, bizonyos António da Veiga.
Foi este quem fez o milagre, e foi assim. Apresentou-se a meu pae e disse-lhe: Guardou-me Deus a vida até aos oitenta e tres annos.	Végül is ő tett csodát, ami így esett: odaállt apám elé, és ezt mondta neki: "Engem nyolcvanhárom esztendős koromig őrzött meg Isten.
Poderei viver mais dous ou tres?	Élhetek még kettőt vagy hármat?
Isto nem já é vida; mas foi-o, e honrada, e sem mancha até agora, e já agora ha de assim acabar; meus olhos não hão de vêr a deshonra de sua familia.	Ez azonban már nem élet; ámde az volt, és becsületben telt, mostanáig folt nem esett rajta, márpedig ennek így is kell maradnia; az én szemem nem láthatja meg a család szégyenét.
Domingos Botelho, ou tu me promettes aqui de salvar teu filho da forca, ou eu na tua presença me mato.	Domingos Botelho, most vagy megígéred nekem, hogy megmented fiadat az akasztófától, vagy itt előtted végzek magammal.
—E dizendo isto, apontava ao pescoço uma navalha de barba.	" Ezeket mondta, majd elővett egy borotvát, és a nyakához emelte.
Meu pae teve-lhe mão do braço, e disse que Simão não seria enforcado.	Akkor apám a karjára tette a kezét, és megígérte neki, hogy Simão-t nem fogják felakasztani.
No dia seguinte, foi meu pae para o Porto, onde tinha muitos amigos na Relação, e de lá para Lisboa[4].	Másnap apám elment Porto-ba, ahol a Legfelső Ítélőszéken nagyon sok barátja volt, onnan pedig tovább Lisszabonba.
Em principio de Março de 1805 soube minha mãe com grande prazer que	[4]
Simão fôra removido para as cadêas da Relação do Porto, vencendo os grandes obstaculos que oppozera a essa mudança dos queixosos, que eram Thadeu de Albuquerque, e as irmãs do morto.	1805. március elején anyám, legnagyobb örömére, megtudta, hogy Simão-t átszállították a Legfelsőbb Ítélőszék porto-i börtönébe, miután elhárultak azok a hatalmas akadályok, amelyeket a panaszosok, Tadeu de Albuquerque és a halott nővérei támasztottak.
Depois»	Ezután…
Suspendemos aqui o extracto da carta, para não anticiparmos a narrativa de successos, que importa, em respeito á arte, atar no fio cortado.	Ezen a ponton abbahagyom a levél közlését, hogy ne menjünk elébe az elbeszélésre váró eseményeknek, mert művészi szempontból elengedhetetlen, hogy az elvágott szálakat összekössük.
Simão Botelho vira imperturbavel chegar o dia do julgamento.	Simão Botelho békés lélekkel várta, hogy elérkezzék az ítélet napja.
Sentou-se no banco dos homicidas sem patrono, nem testemunhas de defeza.	Úgy foglalta el helyét a gyilkosok padján, hogy nem volt védője, és tanúkat sem sorakoztatott fel maga mellett.
Ás perguntas respondeu com o mesmo animo frio d'aquellas respostas ao interrogatorio do juiz.	A bíró kérdéseire hűvös fejjel válaszolgatott.
Obrigado a explicar a causa do crime, deu-a com toda a lealdade sem articular o nome de Thereza Clementina de Albuquerque.	Amikor a bűntett okát firtatták, akkor ő azt kertelés nélkül feltárta híven, anélkül azonban, hogy akár csak egyszer is kiejtette volna száján Teresa Clementina de Albuquerque nevét.
Quando o advogado da accusação proferiu aquelle nome, Simão Botelho ergueu-se de golpe, e exclamou:	Amikor azonban a vád képviselője ezt megtette, Simão Botelho felpattant helyéről és így kiáltott fel:
—Que vem aqui fazer o nome de uma senhora a este antro de infamia e sangue?	- Hogy kerül egy nemes kisasszony neve a vér és a gyalázat bűzös barlangjába?
Que miseravel accusador está ahi, que não sabe com a confissão do réo provar a necessidade do carrasco sem enlamear a reputação d'uma mulher?	Micsoda hitvány vádló áll itt, akinek nem elég a vádlott vallomása, hogy a hóhér szükségességét bizonyítsa, egy leány tisztes hírét is be kell sároznia?
A minha accusação está feita: eu a fiz: agora a lei que falle, e cale-se o villão que não sabe accusar sem infamar.	A vád hiánytalanul összeállt: én magam fogalmaztam.
O juiz impôz-lhe silencio.	Beszéljen hát a törvény, és hallgasson el az a féreg, aki gyalázkodás nélkül nem képes vádolni.
Simão sentou-se, murmurando:	A bíró csendre utasította Simão-t, aki dohogva ült vissza helyére:
—Miseraveis todos!	- Semmirekellők!
Ouviu o réo a sentença de morte natural para sempre na forca arvorada no local do delicto.	A vádlott végighallgatta halálos ítéletét, amelyet kötél által fognak végrehajtani rajta a bűntény helyszínén.
E ao mesmo tempo sahiram d'entre a multidão uns gritos dilacerantes.	A tömegből ekkor néhány szívet tépő kiáltás tört fel.
Simão voltou a face para as turbas, e disse:	Simão arcával a sokaság felé fordult, és ezt mondta:
—Ides ter um bello espectaculo, senhores!	- Uraim, gyönyörű látványosságban lesz részük!
A forca é a unica festa do povo!	A bitófa a nép egyetlen ünnepe!
Levai d'ahi essa pobre mulher que chora: essa é a creatura unica para quem o meu supplicio não será um passatempo.	Vigyék hát ki innen azt a szegény nőt, aki most sír: ő az egyetlen lény, akinek kínhalálom nem lesz mulatság.
Marianna foi transportada em braços á sua casinha, na visinhança da cadêa.	Mariana-t szállására támogatták, a börtön tőszomszédságába.
Os robustos braços que a levaram eram os de seu pae.	Az izmos karok pedig, amelyek vitték, apjáéi voltak.
Simão Botelho, quando, em toda a agilidade e força dos dezoito annos, ia do tribunal ao carcere, ouviu algumas vozes que se alternavam d'este modo:	Amikor Simão Botelho, tizennyolc évének virágzó üdeségével elindult a bíróságról a börtönbe, különös párbeszédet hallott: - Mikor lesz a kivégzése?
—Quando vai elle a padecer?	- Alig várom már!
—É bem feito! vai pagar pelos innocentes que o pae mandou enforcar.	Ő fog meglakolni a sok ártatlanért, akit az apja akasztatott fel.
—Queria apanhar a morgada á força de balas!	- De hiszen csak azt a földbirtokost lőtte le!
—Não que estes fidalgos cuidam que não é mais senão matar!…	- Mindegy, ezek a nemes urak az öldöklésben lelik minden örömüket!…
—Matasse elle um pobre, e tu verias como elle estava em casa!	- Igaz is, de ölt volna meg egy szegény embert, akkor biztos, hogy még most is odahaza ücsörögne!
—Tambem é verdade!	- Bizony hogy ott!
—E como elle vai de cara no ar!	- És még most is milyen fent hordja az orrát!
—Deixa ir, que não tarda quem lh'a faça cahir ao chão!…	- Hadd el, nem sokáig, mert fejével együtt az is a porba hull!…
—Dizem que o carrasco já vem pelo caminho.	- Mondják, hogy a hóhér már elindult.
—Já chegou de noite, e trazia dous cutélos n'uma coifa.	- Még hogy elindult, már az este megérkezett, és hozott magával két bárdot is egy tokban.
—Tu viste-o?	- Te láttad őt?
—Não; mas disse a minha comadre que lh'o dissera a visinha do cunhado da irmã, e que o carrasco está escondido n'uma enxovia.	- Nem, de mondta a komámasszony, akinek pedig a nővére sógorának a szomszédasszonya mesélte, hogy a hóhér elbújt valamelyik zárkában.
—Tu has de levar os teus pequenos a vêr o padecente?	- Az aprónépet elviszed-e, hogy lássák a kivégzést?
—Podéra não!	- Már hogyne vinném!
Estes exemplos não se devem perder.	Egy ilyen alkalmat vétek volna elvesztegetni.
—Eu cá de mim já vi enforcar tres, que me lembre, todos por matadores.	- Én már vagy három akasztást láttam, és úgy emlékszem mindegyik gyilkosságért volt.
—Por isso tu ha dois annos não atiraste com a vida do Amaro Lampreia a casa do diabo!…	- Igaz is, két esztendeje nem te küldted a pokolra Amaro Lampreia-t?!…
—Assim foi; mas, se eu o não matasse, matava-me elle.	- Így volt: de ha nem ölöm meg én, akkor ő ölt volna meg engem.
—Então de que voga o exemplo?!	- Akkor meg miféle példát akarsz mutatni?
—Eu sei cá de que voga?	- Tudom is én, hogy mifélét?
O frei Anselmo dos franciscanos é que préga aos paes que levem os filhos a vêrem os enforcados.	A ferences Anselmo atya hirdeti a szülőknek mindig, hogy vigyék el a gyerekeket az akasztásra.
—Isso ha de ser para o não esfolarem a elle, quando elle nos esfola com os peditorios.	- Ezt bizonyára azért mondja, hogy ne őt fojtsuk meg, amikor minket fojtogat az adományokért.
Tão desassombrado ia o espirito de Simão, que algumas vezes lhe esvoaçou nos labios ura sorriso, desafiado pela philosophia do povo, ácerca da forca.	Simão lelkére olyannyira nem vetült árnyék, hogy olykor még mosoly is játszadozott az ajkán, ahogy a bitófa kérdésében megnyilatkozó népi bölcselkedést hallgatta.
Recolhido ao seu quarto, foi intimado para appellar dentro do prazo legal.	Amikor bevonult cellájába, felszólították, hogy a törvényes határidőn belül írja meg a fellebbezést.
Respondeu que não appellava, que estava contente da sua sorte, e de boas avenças com a justiça.	Válasza az volt, hogy nem él a lehetőséggel, mert elégedett sorsával és megbékélt az ítélettel.
Perguntou por Marianna, e o carcereiro lhe disse que a mandava chamar.	Amikor Mariana felől tudakozódott, a foglár azt mondta, hogy máris hívatja.
Veio João da Cruz, e a chorar se lastimou de perder a filha, porque a via delirante a fallar em forca, e a pedir que a matassem primeiro.	Helyette azonban João da Cruz jött könnyeit nyelve, mert leánya elvesztésén kesergett, aki azóta önkívületben van, hogy a bitófát említették, és azért könyörög, hogy őt öljék meg előbb.
Agudissima foi então a dôr do academico ao comprehender, como se instantaneamente lhe fulgurasse a verdade, que Marianna o amava até morrer.	Éles fájdalom hasított a diák szívébe, mintha abban a pillanatban fénylett volna fel előtte az igazság, hogy Mariana a saját életénél is jobban szereti őt.
Por momentos se lhe esvaiu do coração a imagem de Thereza, se é possivel assim pensal-o.	Pár pillanatra elhalványult szívében Teresa képe.
Vêl-a-ia por ventura como um anjo redemido em serena contemplação do seu creador; e veria Marianna como o symbolo da tortura, morrendo a pedaços, sem instantes de amor remunerado que lhe dessem a gloria do martyrio.	Talán úgy látta őt, mint egy szabadító angyalt, akit Teremtője derűsen szemlél: Mariana-t pedig úgy látta mint a szenvedés szimbólumát, aki apránként emészt el a halál, anélkül hogy mártíriumát a szerelem pillanatai jutalmaznának meg dicsőséggel.
Uma, morrendo amada; outra, agonisando, sem ter ouvido a palavra «amor» dos labios que escassamente balbuciavam frias palavras de gratidão.	Az egyik meghal szeretve, a másik haldoklik, és nem remélhet egyetlen szerelmes szót sem annak az ajkáról, aki legfeljebb a hála rideg szavait rebegi el nagy néha.
E chorou então aquelle homem de ferro.	És akkor elsírta magát az a vasból gyúrt ifjú.
Chorou lagrimas que valiam bem as amarguras de Marianna.	Könnyeivel pedig Mariana keserveit siratta el.
—Cuide de sua filha, senhor Cruz!—disse Simão com fervente supplica ao ferrador.	- Vigyázzon a lányára, Cruz uram! - mondta Simão a kovácsnak heves zokogással.
—Deixe-me a mim, que estou vigoroso e bom.	- Felőlem legyen egészen nyugodt, mert erős vagyok, és derűs.
Vá consolar essa creatura, que nasceu debaixo da minha má estrella.	Vigasztalja meg azt az áldott teremtést, aki az én balcsillagzatom jegyében született.
Tire-a de Vizeu: leve-a para sua casa.	Vigye el Viseuból, vigye haza.
Salve-a, para que n'este mundo fiquem duas irmãs que me chorem.	Mentse meg őt, hogy maradjon ezen a világon két nővérem, aki könnyet ejt értem.
Os favores que me tem feito, já agora dispensa-os a brevidade da minha vida.	A jótéteményeivel már eddig is gazdagon bearanyozta rövid életemet.
D'aqui a dias mandam-me recolher ao oratorio: bom será que sua filha ignore.	Néhány nap múlva átvisznek majd a siralomházba, és jobb lenne, ha a lánya nem tudna róla.
De volta, João da Cruz achou a filha prostrada no pavimento, ferida no rosto, chorando e rindo, demente em summa.	João da Cruz visszatért szállására, és a lányát a földön fekve találta, vérző arccal, miközben egyszerre sírt és nevetett, valósággal az eszét vesztette.
Levou-a amarrada para sua casa, e deixou a cargo d'outra pessoa a sustentação do condemnado.	Felnyalábolta és ölben vitte házába, miután az elítélt gondozását egy másik személyre bízta.
Terribilissimas foram então as horas solitarias do infeliz.	Attól fogva a magány borzalmai töltötték ki a boldogtalan ifjú óráit.
Até áquelle dia, Marianna, bem quista do carcereiro e protegida pela amiga de D. Rita Preciosa, tinha franca entrada no carcere a toda a hora do dia, e raras horas deixava sósinho o prêso.	Addig a napig Mariana, aki bírta a foglár és Dona Rita Preciosa barátnőjének a jóakaratát, szabadon járt be a zárkába, és igen kevés időre hagyta magára a foglyot.
Costurava, em quanto elle escrevia, ou cuidava do amanho e limpeza do quarto.	Csöndesen varrogatott, amíg az a leveleit írta, máskor rendezkedett vagy takarított a cellában.
Se Simão estava no leito doente ou prostrado, Marianna, que tivera alguns principios de escripta, sentava-se á banca, e escrevia cem vezes o nome Simão, que muitas vezes as lagrimas diliam.	Amikor Simão-t elfogta a csüggedés vagy elővette a betegség, és az ágyán hevert, Mariana odaült a padhoz, és bár a betűvetést kevéssé sajátította el, százszor is leírta Simão nevét, hogy az írást könnyei maszatolják szét.
E isto assim, durante sete mezes, sem nunca proferir nem ouvir a palavra amor.	És így éltek le egymás mellett hét hónapot, anélkül hogy a szót, "szerelem", akár csak egyszer hallotta vagy kimondta volna.
Isto assim, depois das vigilias nocturnas, ora em preces, ora em trabalho, ora no caminho de sua casa, onde ia visitar o pae a deshoras.	És így virrasztott át éjszakákat, hol imádság, hol munka közepette, hol pedig gyaloglás közben, amikor apjához ment látogatóba a legváratlanabb órákban.
Nunca mais o prêso, na perspectiva da forca, viu entrar aquella doce creatura o limiar da ferrada porta, que lhe graduava o ar medido e calculado para que as honras da asphyxia as gozasse o cordel do patibulo.	Attól fogva, hogy megjelent a bitófa rémképe, a rab nem látta többé ezt a kedves teremtést föltűnni a megvasalt ajtóban, amely olyan beosztóan és visszafogottan adagolta neki a levegőt, mintha meg akarta volna hagyni a fulladás teljes dicsőségét a vérpad kötelének.
Nunca mais!	Soha többé nem látta őt!
E, quando elle avocava a imagem de Thereza, um capricho dos olhos quebrantados lhe affigurava a visão de Marianna ao par da outra.	És amikor felidézte Teresa képét, meggyötört szemének szeszélye vele együtt Mariana látványát is elébe hozta.
E lagrimosas via as duas.	Mindkettőjüket könnyezni látta.
Saltava então do leito, fincava os dedos nos espêssos ferros da janella, e pensava em partir o craneo contra as grades. Não o sostinha a esperança na terra nem no ceu.	Ilyenkor kiugrott az ágyból, ujjai az ablak erős vasrúdjaira fonódtak, és legszívesebben széttörte volna koponyáját azon a rácson.
Raio de luz divina jámais penetrou no seu ergastulo.	A remény immár nem kötötte őt sem a földhöz sem az Éghez.
O anjo da piedade incarnára n'aquella creatura celestial, que enlouquecêra, ou voltara para o ceu com o espirito d'ella.	Az isteni fény sugara egyszer sem hatolt be tömlöcébe.
O que o salvava do suicidio não era, pois, esperança em Deus, nem nos homens: era este pensamento: «A final, covarde!	A kegyelem angyala számára abban az égi lényben testesült meg, akit az őrület szállt meg, vagy visszaadta lelkét az Égnek.
Que bravura é morrer quando não ha esperança de vida!?	Végső soron nem Istenbe és nem is az emberekbe vetett hite tartotta vissza az öngyilkosságtól, hanem egy gondolat: "Miféle dicsőség a halál, te gyáva, ha már az életre nincs remény?!
A forca é um triumpho, quando se encontra ao cabo do caminho da honra!»	Amikor az ember a tisztesség útjának végére ért, már csak az akasztófa lehet a diadal!"
III.	XIII.
E Thereza?	És Teresa?
Perguntam a tempo, minhas senhoras, e não me hei de queixar se me arguirem de a ter esquecido e sacrificado a incidentes de menos porte.	Jókor kérdezik, hölgyeim, és zokon sem vehetem, ha szememre hányják, hogy jelentéktelenebb epizódok kedvéért áldoztam föl őt, és feledkeztem meg róla.
Esquecido, não.	Nincs ő elfelejtve.
Muito ha que me reluz e voeja, alada como o ideal cherubim dos santos, n'esta minha quasi escuridade[5], aquella ave do ceu, como a pedir-me que lhe cubra de flores o rastilho de sangue que ella deixou na terra.	Jó ideje itt lebeg már előttem kitárt két szárnyával, mint legeszményibb kerub az angyalok között, és fényt bocsát az engem körülvevő csaknem teljes sötétségbe[5] az az égi Madár, aki mintha arra kérne, hogy virágokkal szórjam be azt a vércsíkot, amelyet ő hagyott a Földön.
Mais lagrimas que sangue deixaste, ó filha da amargura!	Keserűség lánya, több könnyet hagytál magad után, mint vért!
Flores são tuas lagrimas, e do ceu me diz se os perfumes d'ellas não valem mais aos pés do teu Deus que as preces de muita devota, que morre canonisada, e cujo cheiro de santidade não passa do olfacto hypocrita ou estupido dos mortaes.	Könnyeid virágok, és mondd meg nekem az Égből, hogy illatuk vajon nem ér-e többet Istened lábainál, mint a világ által szentnek kikiáltott ájtatoskodók imája, akiknek szentséges illata talán még a halandók képmutató és korlátolt orráig sem jut el.
Thereza Clementina bem a viram transportada da escadaria do templo, onde cabira, á liteira que a conduziu ao Porto.	A szemtanúk jól látták, hogy az ájult Teresa Cementina-t felemelték a templom lépcsőiről, és berakták a Porto-ba induló hintóba. Amikor magához ért, egy szolgálólány arcát látta maga előtt, aki a megkönnyebbülés üres és rideg kifejezéseivel halmozta el.
Recobrando o alento, viu defronte de si uma criada, que lhe dizia banaes e frias expressões de allivio.	Ha volt is bizalmasa apja szolgálói között, hát biztosan nem ő volt, máskülönben a rosszindulatú öregúr nem szemelte volna ki kíséretül.
Se alguma criada de seu pae lhe era amiga, de certo não aquella, acintemente escolhida pelo velho.	Még csak a bizalom vigasza sem maradt meg az érzelmeiben oly megrendült lénynek!
Nem ao menos a confiança para a expansão em gritos restava á affligida menina.	Ám hirtelen a részvét sugara hasított az asszony kebelébe, aki addig pillanatig csak ellenséges érzéseket táplált úrnőjével szemben.
Perguntava-se a si mesma Thereza se aquella horrorosa situação, seria um sonho!	Teresa önmagától kérdezgette, hogy az az iszonyatos állapot vajon álom-e!
Sentia-se de novo fallecer de forças, e voltava á vida, sacudida pela consciencia da sua desgraça.	Érezte, hogy ereje ismét elhagyja, ám nyomban magához tért, mert szerencsétlenségének tudata felrázta kábulatából.
Condoeu-se a criada, e incitou-a a respirar, chorando com ella, e dizendo-lhe:	A szolgáló szíve megesett rajta, és vele együtt sírva biztatta, hogy szavakkal könnyítsen magán:
—Póde fallar, menina, que ninguem nos segue.	- Nyugodtan beszélhet, kisasszony, mert senki sem követ minket.
—Ninguem?!	- Senki?!
—As suas primas ficaram: apenas vem os dois lacaios.	- Az unokanővérei ott maradtak; csak két lakáj jött velünk.
—E meu pae não?	- Az apám sem?
—Não, fidalga…	- Nem, kisasszony…
Póde chorar e fallar á sua vontade.	Sírhat és beszélhet kedvére.
—E eu vou para o Porto?	- Porto-ba megyünk?
—Vamos, sim, minha senhora.	- Igen, kisasszony, oda.
—E tu viste tudo como foi, Constança?	- Mindent láttál abból, ami történt, Constança?
—Desgraçadamente vi	- Szerencsétlenségemre láttam…
—Como foi? conta-me tudo.	- Hogy történt? Mondj el mindent.
—A menina bem sabe que seu primo morreu.	- A kisasszony bizonyára tudja, hogy az unokatestvére meghalt.
—Morreu?!	- Meghalt?!
Vi-o cahir quasi aos meus pés; mas	Csak azt láttam, hogy a lábam elé esik; de…
—Morreu logo, e depois quizeram os criados, á voz de seu pae, prender o senhor Simão; mas elle com outra pistola	- Azonnal meghalt, és utána édesapja megparancsolta a szolgáknak, hogy fogják le Simão urat, de ő egy másik pisztollyal…
—E fugiu?—atalhou Thereza com vehemencia e alegria.	- Elmenekült? - szakította félbe Teresa hirtelen támadt örömmel.
—A final foi elle que se deu á prisão.	- Ő maga engedte, hogy megkötözzék.
—Está prêso?!	- Börtönbe került?!
E suffocada pelos soluços, com o rosto no lenço, não ouvia as palavras confortadoras de Constança.	Rátört a zokogás, arcát a kendőjébe temette, és meg sem hallotta Constança vigasztaló szavait.
Serenado algum tanto o violento accesso de gemidos e choro, Thereza suggeriu á criada o louco plano de a deixar fugir da primeira estalagem onde pousassem, para ella ir a Vizeu dar o ultimo adeus a Simão.	Egy idő után, mikor csillapult valamelyest a sírás rohama, Teresa azt az esztelen tervvel állt elő a szolgálónak, hogy az első állomásról, ahol megpihennek, majd megszökik, mert Viseuba akar menni, hogy utolsó búcsút vegyen Simão-tól.
A criada a custo a despersuadiu do intento, pintando-lhe os novos perigos que ia accumular á desgraça do seu amante, e animando-a com a esperança de livrar-se Simão do crime, com a influencia do pae, apesar da perseguição do fidalgo.	A szolgáló csak nagy nehezen tudta eltéríteni szándékától, mikor hosszasan ecsetelte előtte az újabb veszedelmeket, amelyek csak tetéznék kedvese szerencsétlenségét, és azzal öntött bele némi lelket, hogy van remény Simão felmentésére a vád alól, tegyen ellene akármit is Albuquerque úr, merthogy apja igen befolyásos ember.
Calaram lentamente estas razões no espirito de Thereza, apesar dos estorvos do coração.	Teresa lelkében lassan lecsendesedtek ezek a gondolatok.
Chorosa, doente, a revezes desfallecida, foi Thereza vencendo a distancia que a separava de Monchique, onde chegou ao quinto dia de jornada.	Sírdogálva, sóhajtozva és időről-időre eszméletét vesztve jutott egyre előre a Viseutól Monchique-ig tartó úton, ahová öt nap múlva érkezett meg.
A prelada já estava sabedora dos successos, por emissarios que se adiantaram ao moroso caminhar da liteira.	A rendfőnök asszony már tudott a gyászos eseményekről a küldöncöktől, akik jóval megelőzték a lomhán haladó hintót.
Foi Thereza recebida com brandura por sua tia, posto que as recommendações de Thadeu de Albuquerque eram clausura rigorosa, e absoluta privação de meios de escrever a quem quer que fosse.	Teresa-t nagynénje igen gyengéden fogadta, noha Tadeu de Albuquerque külön bekezdésben, szigorúan felhívta a figyelmét arra, hogy lánya egyáltalán senkinek nem írhat.
Ouviu a prelada da bôca de sua sobrinha a fiel historia dos acontecimentos, e mostrou-lhe uma a uma as cartas de Simão Botelho.	A perjelnő unokahúga szájából hallgatta végig az események hű történetét, és sorra olvasta Simão Botelho leveleit.
Choraram abraçadas; mas a prelada, enxugadas as lagrimas de mulher ao fogo da austeridade religiosa, fallou e aconselhou como freira, e freira que ciliciava o corpo com as rozetas, e o coração com as privações tormentosas de quarenta annos.	Egymás karjában zokogtak sokáig: a perjelnő arcán azonban a vallásos hevület hamar felszárította a könnyeket, és beszélni kezdett Teresa-hoz, ellátva tanácsaival, amiket mint nővér adott, ki testét negyven esztendeje darócruhával, a szívét pedig szörnyűséges nélkülözésekkel gyötri.
Thereza carecia de forças para a rebellião.	Teresa-nak nem maradt ereje a lázadásra.
Deixou a sua tia a santa vaidade de exorcismar o demonio das paixões, e deu um sorriso ao anjo da morte, que, de permeio ao seu amor e á esperança, lhe interpunha a aza negra, que tão de luz refulgente rebrilha ás vezes em corações infelizes.	Meghagyta nagynénjét szent hiúságában, hogy kiűzi belőle a szenvedély démonját, miközben odamosolygott a halál angyalának, aki szerelme és reménye közé bocsátotta fekete szárnyát, de ő maga ragyogó fénnyel képes megtölteni a boldogtalanok szívét.
Quiz Thereza escrever.	Teresa levelet akart írni.
—A quem, minha filha?—perguntou a prelada.	- Kinek, lányom? - kérdezte a perjelnő.
Não respondeu Thereza.	Teresa nem felelt.
—Escrever-lhe para que?—tornou a religiosa—Cuidas tu, menina, que as tuas cartas lhe chegam á mão?	- Mi haszna volna, ha neki írnál? - folytatta az apáca. - Azt képzeled, lányom, hogy odaadnák neki a leveledet?
Que vaes tu fazer senão redobrar a ira de teu pae contra ti e contra o infeliz prêso!	Csak azt érnéd el vele, hogy apádat még jobban felbőszíted magad és a szerencsétlen rab ellen.
Se o amas, como creio, apesar de tudo, cuida em salval-o.	Ha minden tiltás ellenére is szereted, amint hiszem, hogy így van, akkor azon törd a fejed, hogy miként menthetnéd meg.
Se não ouves a minha razão, finge-te esquecida.	Ha meghallgatod véleményemet, akkor mutasd azt, hogy elfeledkeztél róla.
Se pódes violentar a tua dôr, dissimula, faz muito por que a teu pae chegue a noticia de que lhe serás obediente em tudo, se elle tiver piedade do teu pobre amigo.	Ha erőt tudsz venni fájdalmadon, akkor színlelj, kövess el bármit, hogy apádhoz olyan hírek érkezzenek, amelyekből arra következtet, hogy mindenben engedelmeskedsz neki, hátha megesik a szíve szegény barátodon.
Não recalcitrou Thereza.	Teresa nem tiltakozott.
Deu outro sorriso ao anjo da morte, e pediu-lhe que a envolvesse a ella, e ao seu amor, e á sua esperança, de todo, na negrura de suas azas.	Még egy mosolyt küldött a halál angyala felé, és kérte, hogy szerelmét és reménységét borítsa be egészen szárnya feketeségével.
De mez a mez recebia a abbadessa de Monchique uma carta de seu primo.	A monchique-i apátnő havonta kapott levelet unokatestvérétől.
Eram estas cartas um respiradouro da vingança.	Ezekből a levelekből a bosszú vágya lihegett.
Em todas dizia o velho que o assassino iria ao patibulo irremediavelmente.	Az öregúr mindegyikben külön elmondta, hogy a gyilkos visszavonhatatlanul ott végzi majd a vérpadon.
A sobrinha não via as cartas; mas reparava nas lagrimas da compassiva freira.	Teresa ugyan nem látta azokat a leveleket; de figyelmét nem kerülték el az együtt érző apáca könnyei.
A debil compleição de Thereza deprecia acceleradamente.	A törékeny leány teste rohamosan gyöngült.
A sciencia condemnou-a a morte breve.	A tudomány hamar elkövetkező halált jósolt neki.
D'isto foi informado Thadeu de Albuquerque, e respondeu: «Que a não desejava morta; mas, se Deus a levasse, morreria mais tranquillo, e com a sua honra sem mancha.»	Értesült erről Tadeu de Albuquerque is, és ezt válaszolta: "Én nem kívántam a halálát, de ha Isten magához szólítja, akkor nyugodtabban halok meg, mert folttalan marad a becsülete.
Era assim immaculada a honra do fidalgo de Vizeu!… a HONRA, que dizem proceder em linha recta da virtude de Socrates, da virtude de Jesus Christo, e da virtude de milhões de martyres, que se deram ás garras das feras, quando predicavam a caridade e o perdão aos homens!	" Ez volt hát a viseui nemes férfiú szemében a folttalan becsület!… A becsület, mely mint mondják, egyenes ágon Szókratész erényeiből, Jézus Krisztus erényeiből és a sok millió mártír erényeiből származik, akiket fenevadak karmai közé vetettek, mikor a könyörületet és a megbocsátást hirdették az embereknek!
Quantas caricias inventou a sympathia e a piedade, todos, por ministerio das religiosas exemplares de Monchique, aporfiaram em refrigerar o ardor, que consumia rapidamente a reclusa.	A példás életű monchique-i nővérek egymást múlták felül találékonyságban, hogy a szeretettől és irgalmasságtól vezérelve, ezernyi módon próbálják elhamvasztani a tüzet, amely gyorsan emésztette a bezárt leány erejét.
Inutil tudo.	Hasztalan volt minden.
Thereza reconhecia com lagrimas a compaixão, e ao mesmo tempo alegrava-se, tirando das caricias a certeza de que os médicos a julgavam incuravel.	Teresa könnyek között tapasztalta az együttérzést, és boldog is volt, mert a gyöngéd figyelmesség ráébresztette arra bizonyosságra, hogy az orvosok gyógyíthatatlannak találják.
Alguma freira inadvertida lhe disse um dia que uma sua amiga do convento dos Remedios de Lamego lhe dissera que Simão tinha sido condemnado á morte.	Valamelyik figyelmetlen apáca az egyik napon elkottyantotta neki, hogy a lamego-i Remédios kolostorban él egy barátnője, és tőle tudja, hogy Simão-t halálra ítélték.
Thereza estremeceu e murmurou, sem forças já para a exclamação:	Teresa reszketni kezdett és halkan nyögdécselt, mert a kiáltáshoz már nem volt ereje:
—E eu vivo ainda!	- És én még mindig élek!
Depois orou, e chorou; mas os habitos da sua vida em paroxismos continuaram inalteraveis.	Azután imádkozott és zokogott; élete azonban folytatódott, az önkívület rohamai és a tiszta pillanatok váltakozásában.
Perguntou á senhora, que lhe dera a noticia, se a sua amiga do convento dos Remedios lhe faria a esmola de fazer chegar ás mãos de Simão uma carta.	Később megkérdezte a hírt hozó apácát, hogy vajon a Remédios kolostorban élő barátnője lenne-e olyan kegyes hozzá, hogy eljuttatja levelét Simão kezeibe.
Promptificou-se a freira, depois que ouviu o parecer da prelada.	Az apáca késznek mutatkozott rá, de előbb kikérte a perjelnő véleményét is.
Entendeu esta religiosa que o derradeiro colloquio entre dous moribundos não podia damnifical-os na vida temporal nem na vida eterna.	A szent életű asszony úgy találta, hogy két haldokló utolsó beszélgetése nem lehet ártalmára sem a múlandó, sem az örök életnek.
Esta é a carta, que leu Simão, quinze dias depois do seu julgamento:	Így azután Simão ezt a levelet olvashatta két héttel az ítélet után:
«Simão, meu esposo. Sei tudo…	Simão, hites társam, Mindent tudok…
Está comnosco a morte.	Itt van velünk a halál.
Olha que te escrevo sem lagrimas.	Lásd, könnyek nélkül írok neked.
A minha agonia começou ha sete mezes.	Haldoklásom már hét hónapja tart.
Deus é bom, que me poupou ao crime.	Isten jó hozzám, mert megkímélt a bűntől.
Ouvi a noticia da tua proxima morte, e então soube por que estou morrendo hora a hora.	Hallottam róla, hogy meghalsz hamarosan, és akkor értettem meg, miért közeleg felém is a halál óráról órára jobban.
Aqui está o nosso fim, Simão!..	Nekünk bevégeztetett, Simão!
Olha as nossas esperanças!	Látod, mivé foszlottak reményeink!
Quando tu me dizias os teus sonhos de felicidade, e eu te dizia os meus!…	Amikor még boldog álmaidról meséltél nekem, én pedig elmondtam neked az enyéimet!…
Que mal fariam a Deus os nossos innocentes desejos!…	Mit ártottak Istennek a mi ártatlan vágyaink?!…
Porque não merecemos nós o que tanta gente tem!…	Miért nem érdemeltük ki azt, amit annyi ember megkap?…
Assim acabaria tudo, Simão?	Így kell végződnie mindennek, Simão?
Não posso crêl-o!	Nem akarom elhinni.
A eternidade apresenta-se-me tenebrosa, porque a esperança era a luz, que me guiava de ti para a fé.	Az örökkévalóság rettenetes képét mutatja felém, mert a remény volt az a fénysugár, amely engem tőled a hit felé ragadott.
Mas não póde findar assim o nosso destino.	Sorsunk mégsem telhet be így.
Vê se podes segurar o ultimo fio da tua vida a uma esperança qualquer.	Nézz körül, hogy életed utolsó fonalához képes vagy-e kötni bármily reménységet.
Ver-nos-hemos n'um outro mundo, Simão?	Simão, vajon egy másik világban találkozunk-e mi ketten?
Terei eu merecido a Deus contemplar-te?	Kiérdemeltem-e Istennél, hogy láthassalak téged?
Eu rezo, supplíco; mas desfalleço na fé, quando me lembram as ultimas agonias do teu martyrio.	Imádkozom, könyörgök, de gyengülök hitemben, amikor vértanúságod utolsó gyötrelmeit látom.
As minhas são suaves, quasi que as não sinto.	Az én haldoklásom szelíd, szinte nem is érzem.
Não deve custar a morte a quem tiver o coração tranquillo.	Nem lehet a halál nehéz annak, kinek békés a szíve.
O peor é a saudade, saudade d'aquellas esperanças que tu achavas no meu coração adivinhando as tuas.	Legrosszabb a vágyakozás, a vágyakozás a remények után, amelyeket a szívemben találtál, én meg a tiédben.
Não importa, se nada ha além d'esta vida.	Nem számít, ha ezen az életen túl már semmi sincs.
Ao menos, morrer é esquecer.	Mert akkor a halál maga lesz a felejtés.
Se tu podesses viver agora, de que te serviria?	Ha most még élhetnél is, mire mennél vele?
Eu tambem estou condemnada, e sem remedio.	Magam is elítélt vagyok, és felmentés nincs.
Segue-me, Simão! não tenhas saudades da vida, não tenhas, ainda que a razão te diga que podias ser feliz se me não tivesses encontrado no caminho por onde te levei á morte…	Kövess engem, Simão! Ne vágyakozz az élet után, még ha az értelem azt súgná is, hogy lehettél volna boldog, ha nem velem találkozol, aki a halál útjára csábítottalak… És micsoda halál vár, Istenem!…
E que morte, meu Deus!…	Fogadd hát el!
Aceita-a! não te arrependas.	Ne bánj meg semmit.
Se houve crime, a justiça de Deus te perdoará pelas angustias que tens de soffrer no carcere… e nos ultimos dias, e na presença da…»	Ha bűnös vagy is, az isteni igazság megadja neked a fölmentést cserébe azon megpróbáltatásokért, melyeket börtönödben kell kiállnod… és az utolsó napokban, és amikor már ott állsz…
Thereza ia escrever uma palavra, quando a penna lhe cahiu da mão, e uma convulsão lhe vibrou todo o corpo por largo espaço.	Teresa még egy szót írt volna oda, a toll azonban kihullott a kezéből, és még sokáig remegett egész teste. Nem írta le azt a szót!
Não escreveu a palavra; mas a ideia de forca parou-lhe a vida.	A bitófa gondolata azonban benne rekesztette az életet.
A freira entrou na cella a pedir-lhe a carta, porque o correio ia partir.	A nővér belépett a szobába, hogy elkérje a levelet, mert a posta éppen indulóban volt.
Thereza, indicando-lh'a, disse:	Teresa rámutatott, és ezt mondta:
—Leia, se quizer, e feche-a, por caridade, que eu não posso.	- Olvassa el, ha akarja, és utána zárja le, mert nekem nincs hozzá erőm.
Nos tres dias seguintes Thereza não sahiu do leito.	A rákövetkező három napban Teresa nem hagyta el ágyát.
A cada hora, as religiosas assistentes esperavam que ella fechasse os olhos.	A virrasztó apácák minden órában azt várták már, hogy örökre lehunyja szemét.
—Custa muito morrer!—dizia algumas vezes a enferma.	- Milyen nehéz is meghalni! - ismételte el újra meg újra a beteg lány.
Não faltavam piedosos discursos a divertirem-lhe o espírito do mundo.	A nővérek jámbor szavaikkal próbálták táplálni lelkében a reményt.
Thereza ouvia-os, e dizia com ancia:	Teresa meghallgatta őket, és elborulva így szólt:
—Mas a esperança do ceu, sem elle!… que é o ceu, meu Deus?	- Mit ér az Ég reménysége, nélküle!… Istenem, mi is a menny?
E o apostolico capellão do mosteiro não sabia dizer se os bens do ceu tinham commum com os do mundo as delicias que falsamente na terra se chamam assim.	Ámde azt még maga a kolostor apostoli káplánja sem tudta megmondani, hogy az égi gyönyörűség azonos-e az evilági gyönyörökkel, amelyeket helytelenül neveztek el így itt a Földön.
Aquellas subtilezas espirituaes, que vem com algumas especies de tisica, assim á maneira dos ultimos lampejos da vital flamma, tinha-as a enferma, quando acontecia fallarem-lhe as religiosas na bemaventurança.	A lélek ama finom rezdülései, melyeket csak a tüdővész bizonyos fajtái váltnak ki, mint az élet lángjának végső, pisla fénylobbanásait, ennél a betegnél is megmutatkoztak, amikor a szent életű hölgyek az üdvözülésről beszéltek neki.
Ás vezes, se o capellão, convidado pela lucidez de Thereza, entrava os dominios da philosophia, tratando como problema a immortalidade da alma, a inculta senhora argumentava em breves termos, mas com razões tão claras a favor da união eterna das almas, já d'este mundo esposas, que o padre ficava em duvida se seria heretico contestar uma clausula não inscripta em algum dos quatro evangelhos.	Amikor a káplán, Teresa világosabb pillanataitól ösztönözve, olykor a filozófia mezejére tévedt, témájának pedig a lélek halhatatlanságát választotta, a tanulatlan leány oly tömör és tiszta meghatározásokkal felelt, oly világos észérveket sorakoztatott fel a lelkek végső egyesüléséről, ha már ezen a világon is jegyesek voltak, hogy az atya eltöprengett; eretnekség volna-e valójában, ha e gondolatokat kiegészítésként csatolnák a négy evangélium valamelyikéhez.
Maravilhava-se já a medicina da pertinacia d'aquella vida.	Maga az orvostudomány is elámult már azon, mekkora ellenállásra képes az a csöppnyi élet.
Tinha a abbadessa escripto a seu primo Thadeu, apressurando-o a ir vêr o anjo ao despedir-se da terra.	A rendfőnöknő levelet írt unokatestvérének, Tadeunak, és sürgette, hogy jöjjön mihamarabb, ha még utoljára látni akarja azt az angyalt, aki éppen búcsúzik e Földtől.
O velho, tocado de piedade, e por ventura de amor paternal, deliberou tirar do convento a filha na esperança de salval-a ainda.	Az öreg nemes, akit megkörnyékezett a könyörület és egy kevéssé talán az apai érzés is, elhatározta, hogy kiveszi lányát a kolostorból, hátha van még remény a megmentésére.
Uma forte razão accrescia áquella: era a mudança do condemnado para os carceres do Porto.	Egy másik súlyos érv is szólt azonban emellett: az elítéltet Porto-ba készültek átszállítani.
Deu-se pressa, pois, o fidalgo, e chegou ao Porto a tempo que a religiosa, amiga da outra de Lamego, entregava á doente esta carta de Simão:	Gyorsan kapta hát magát a nemesember, és éppen akkor érkezett meg Porto-ba, amikor a szentéletű nő, akinek egy másik a barátnője volt Lamego-ban, éppen a beteg kezébe adta Simão levelét:
«Não me fujas ainda, Thereza.	Ne szökj még előlem, Teresa.
Já não vejo a forca, nem a morte.	Már nem lebeg előttem az akasztófa kötele, sem a halál árnyéka.
Meu pae protege-me, e a salvação é possivel.	Apám megvéd tőle, és lehet, hogy megmenekülök.
Prende ao coração os ultimos fios da tua vida.	Csomózd szívedhez élted utolsó szálait.
Prolonga a tua agonia, em quanto eu te disser que espero.	Tarts ki haldoklásodban mindaddig, míg azt mondom neked, hogy él a remény.
Ámanhã vou para as cadêas do Porto, e hei de ali esperar a absolvição ou commutação da sentença.	Holnap átvisznek a porto-i börtönbe, hogy ott várjam meg a felmentést, vagy hogy ítéletemet enyhítik.
A vida é tudo.	Az élettel visszatér minden.
Posso amar-te no degredo.	Szerethetlek téged a számkivetettségben is.
Em toda a parte ha ceu, e flores, e Deus.	Mindenhol van égbolt, virágok és Isten.
Se viveres, um dia serás livre; a pedra do sepulcro é que nunca se levanta.	Ha élsz, akkor egy napon szabad leszel: csak a sír kövét nem emelik fel soha.
Vive, Thereza, vive!	Élj, Teresa, élj!
Ha dias lembrava-me que as tuas lagrimas lavariam da minha face as nódoas do sangue do enforcado.	Néhány nappal ezelőtt még arra gondoltam, hogy könnyeid mossák le halott arcomról a vérfoltokat.
Esse pesadêlo atroz passou.	Mára azonban elmúlt fölülem a kegyetlen lidérckép.
Agora, n'este inferno respira-se; o esparto do carrasco já me não aperta em sonhos a garganta.	Fellélegezhettem e pokolban, ahol vagyok: álmomban már nem szorongatja torkomat a hóhér kötele.
Já fito os olhos no ceu, e reconheço a providencia dos infelizes.	Már égre emelem tekintetemet és felismerem a szerencsétlenek gondviselőjét.
Hontem vi as nossas estrellas, aquellas dos nossos segredos nas noites da ausencia.	Tegnap megpillantottam kettőnk csillagait, melyekre titkainkat bíztuk a távollét éjszakáin.
Volvi á vida, e tenho o coração cheio de esperanças.	Visszatértem az életbe, és szívem telve van reménnyel.
Não morras, filha da minha alma!»	Ne halj meg, életem kincse!
Ia alta a noite, quando Thereza, sentada no seu leito, leu esta carta.	Késő éjszakára járt már, mikor Teresa az ágyában ülve, elolvasta a levelet.
Chamou a criada para ajudal-a a vestir.	Beszólította szolgálóját, hogy segítsen neki felöltözni.
Mandou abrir a janella do seu quarto, e encostou a face ás rexas de ferro.	Kinyittatta vele szobája ablakát, és arcát odaszorította a vasrácshoz.
Esta janella olhava para o mar; e o mar era n'essa noite uma immensa flamma de prata; e a lua esplendidissima eclipsava o fulgor d'umas estrellas, que Thereza procurava no ceu.	Az ablak a tengerre tárult, amely azon az éjszakán roppant ezüst fényben ragyogott; a Hold ragyogásával elhalványította azoknak a csillagoknak a fényét, melyeket Teresa az égen fürkészett.
—São aquellas!—exclamou ella.	- Ott vannak - kiáltott fel azután.
—Aquellas quê, minha senhora?—disse Constança.	- Mik vannak ott, kisasszony? - kérdezte Constança.
	- Az én csillagaim!… Olyan sápadtak, mint én magam… Az élet, ó, az élet! - kiáltott fel, arcához emelve csontvázszerű kezét. - Élni akarok!
—As minhas estrellas!… pallidas como eu…	Engedd, hogy éljek, Uram!
A vida! ai! a vida!—clamou ella, erguendo-se, e passando pela fronte as mãos cadavericas—Quero viver!	- Élni fog, kislány!
Deixai-me viver, ó Senhor!	Élni fog, ha Isten irgalmas! - mondta a szolgáló.
—Ha de viver, menina! ha de viver, que Deus é piedoso!—disse a criada—mas não tome o ar da noite.	- De ne szívja magába az éjszakai levegőt.
Este nevoeiro do rio faz-lhe grande mal.	A folyóról érkező köd nagyon ártalmas.
—Deixa-me, deixa-me, que tudo isto é viver…	- Hagyj engem, hagyj, mert az mind maga az élet…
Não vejo o ceu ha tanto tempo!	Oly régóta nem láttam már az égboltot.
Sinto-me resuscitar aqui, Constança!	Érzem, Constança, hogy újjáéledek!
Porque não tenho eu respirado todas as noites este ar?!	Miért is nem lélegeztem minden este ezt a levegőt?
Eu poderei viver alguns annos? poderei, minha Constança?	Még élhetek néhány évet; ugye élhetek, Constança-m?
Pede tu, pede muito á minha Virgem Santissima!	Kérd te, te kérd rá az én Szűz Máriámat!
Vamos orar ambas!…	Imádkozzunk együtt ketten!
Vamos, que o Simão não morre…	Rajta hát, hogy Simão ne haljon meg…
O meu Simão vive e quer que eu viva.	Mert az én Simão-m él, és azt akarja, hogy én is éljek.
Está no Porto amanhã; e talvez já esteja…	Holnap Porto-ban lesz, és most már talán…
—Quem, minha senhora?!	- Kicsoda, úrnőm?!
—Simão, o Simão vem para o Porto.	- Simão. Simão Porto-ba jön.
A criada julgou que sua ama delirava; mas não a contrariou.	A szolgáló úgy találta, hogy gazdája félrebeszél, és meg sem próbált ellenkezni vele.
—Teve carta d'elle a fidalga?—tornou ella, cuidando que assim lhe alimentava aquelle instante de febril contentamento.	- Levelet kapott tőle a nemes kisasszony? - folytatta, azt remélve, hogy ekképp tovább táplálja benne a lázas öröm pillanatát.
—Tive… queres ouvir?… eu leio…	- Igen, kaptam… Hallani akarod?… Felolvasom…
E leu a carta, com grande pasmo de Constança, que se convenceu.	És elolvasta a levelet Constança legnagyobb ámulatára, akinek immár nem maradtak kétségei.
Agora vamos rezar, sim?…	- Akkor most imádkozzunk, jó?…
Tu não és inimiga d'elle, não?	Ugye te nem vagy az ellensége?
Olha, Constança, se eu casar com elle, tu vaes para a nossa companhia.	Ide hallgass, Constança, ha összeházasodunk, akkor velünk maradsz te is.
Verás como és feliz.	Majd meglátod, milyen boldog leszel.
Queres ir, não queres?	Velünk maradsz, vagy nem akarod?
—Sim, minha senhora, vou; mas elle conseguirá livrar-se da morte?	- Persze hogy maradok, kisasszony?
—Livra; tu verás que livra; o pae d'elle ha de livral-o… e a Virgem	De vajon ő kiszabadul-e a halál markából?
Santissima é que nos ha de unir.	- Kiszabadul; meglátod, hogy kiszabadul; az apja lesz a szabadítója…
Mas se eu morro… se eu morro, meu	És a Szent Szűz, aki egyesíteni fog bennünket.
Deus!	Ha azonban meghalok… ha én halok meg, Istenem!
E com as mãos convuísamente enlaçadas sobre o seio, Thereza archejava em pranto.	És Teresa két kezét szorosan összefonta a keblén, miközben testét a sírás görcsbe vonta.
—Se eu não tenho já forças!… todos dizem que eu morro, e o medico já nem me receita!…	- Ha nem lesz hozzá erőm!… Mindenki azt mondja, hogy meghalok, az orvos már gyógyszert sem javall!…
Então melhor me fôra ter acabado antes d'esta hora!	Akkor viszont jobb lett volna, ha nem érem meg ezt az órát!
Morrer com esperanças, ó mãe de Deus!…	Ó, Isten Anyja, reményekkel eltelve kell meghalnom!
E ajoelhou ante o retabulo devoto, que trouxera do seu quarto de Vizeu, ao qual sua mãe e avó já tinham orado, e em cujo rosto compassivo os olhos das duas senhoras moribundas tinham fixado os seus ultimos raios de luz.	Akkor odatérdelt az áhítatos szentkép elé, amely viseui szobájából kísérte ide, s amelyhez már anyja és nagyanyja is imádkozott, ez volt az az együtt érző arc, amelyre a két haldokló asszony szemének utolsó fénysugara hullt.
IV.	XIV.
Annunciára-se Thadeu de Albuquerque na portaria de Monchique, ao dia seguinte dos anteriores successos.	Az elbeszélt események másnapján Tadeu de Albuquerque jelentette be magát a Monchique kapus nővérénél.
Sua prima, primeira senhora que lhe sahiu ao locutorio, vinha enxugando lagrimas de alegria.	Unokanővére örömkönnyekkel az arcán jelent meg a fogadóteremben.
—Não cuide que eu choro de afflicta, meu primo—disse ella—O nosso anjo, se Deus quizer, pode salvar-se.	- Ne hidd, hogy bánatomban sírok, fivérem - mondta. - A mi kis angyalunk, ha Isten is akarja, megmenekülhet.
Logo de manhã a vi a passear por seu pé nos dormitorios.	Korán reggel láttam, hogy sétálgat a dormitóriumban.
Que differença de semblante ella tem hoje!	Milyen más lett egyik napról a másikra!
Isto, meu primo, é milagre de duas santas, que temos inteiras na claustra, e com as quaes algumas perfeitas creaturas d'esta casa se apegaram.	Ez, fivérem, a kolostorunkban nyugvó két szent asszony igazi csodája, akikhez házunk legtökéletesebb teremtményei naponta imádkoznak.
Se as melhoras continuarem assim, temos Thereza; o ceu consente que esteja entre nós aquelle anjo mais alguns annos…	Ha javulása továbbra is töretlen lesz, akkor megmarad nekünk a mi Teresa-nk: az Ég megadja, hogy az angyali lényt néhány évig még körünkben üdvözölhessük…
—Muito folgo com o que me diz, minha boa prima—atalhou o fidalgo—A minha resolução é leval-a já para Vizeu, e lá se restabelecerá com os ares patrios, que são muito mais sadios que os do Porto.	- Végtelen örömmel hallgatom, amit mond, drága jó nővérem - szólt közbe a nemes. - Úgy határoztam, hogy magammal viszem őt Viseuba, és a hazai levegő majd helyrehozza, mert sokkal egészségesebb, mint a porto-i. - Korai volna még, fivérem, egy ilyen hosszú és fáradságos utazás.
—É ainda cêdo para tão longa e custosa jornada, meu primo.	Verje ki a fejéből, hogy már most meg tudna birkózni egy ekkora távolsággal.
Não vá o senhor cuidar que ella está capaz de se metter ao caminho.	Ne feledje, tegnap még azt hittük, hogy ma holtan találunk rá.
Lembre-se que ainda hontem pensamos em encontral-a hoje morta.	Hagyja, hadd pihenjen még egypár hónapot!
Deixe-a estar mais alguns mezes; e depois não digo que a não leve; mas por em quanto não consinto semelhante imprudencia.	Utána nem mondom, hogy ne vigye, de most még hallani sem akarok egy ilyen könnyelműségről.
—Maior imprudencia—replicou o velho—é conserval-a no Porto, onde a estas horas deve estar o malvado matador de meu sobrinho.	- Nagyobb könnyelműség, ha itt őrizgetjük Porto-ban - replikázott az öreg úr -, ahová ma már unokaöcsém elvetemült gyilkosa is megérkezhet.
Talvez não saiba a prima?…	Nővérem talán nem tudott róla?…
Pois é verdade: o patife do corregedor sahiu a campo em defeza d'elle, e conseguiu que o tribunal da Relação lhe aceitasse a appellação da sentença, passado o prazo da lei; e, não contente com isto, fez que o filho fosse removido para as cadêas do Porto.	Márpedig ez az igazság: az a hétpróbás járásbíró mindent megmozgatott a védelmében, végül kicsikarta, hogy a törvényszék elfogadja fellebbezését a kiszabott határidőn belül: de még ezzel sem érte be, azt is kijárta, hogy fiát átvigyék a porto-i fegyházba.
Eu agora trabalho para que a sentença seja confirmada, e espero conseguil-o; mas, em quanto o assassino aqui estiver, não quero que minha filha esteja no Porto.	Azon fáradozom, hogy ennek ellenére szentesítve legyen az ítélet, és erősen remélem, hogy akaratom érvényesülni fog: ameddig azonban itt van az a gyilkos, semmiképp sem akarom, hogy a lányom is Porto-ban legyen.
—O primo é pae, e eu sou apenas uma parenta—-disse a abbadessa—cumpra-se a sua vontade.	- Fivérem a szülőapja, én pedig csak egy rokon vagyok - mondta az apátnő -, legyen hát a kívánsága szerint.
Quer vêr a menina, não é assim?	Gondolom, látni akarja a lányát, nem igaz?
—Quero, se é possível.	- Akarom, ha lehetséges.
—Pois bem, em quanto eu vou chamal-a, queira entrar na primeira grade á sua mão direita, que Thereza lá vai ter.	- Rendben van, akkor hát érte megyek, addig pedig helyezze magát kényelembe abban a fülkében ott, Teresa is odamegy mindjárt.
Avisada Thereza de que seu pae a esperava, instantaneamente a côr sadia, que alegrava as senhoras religiosas, se demudou na lividez costumada.	Amikor Teresa értesült róla, hogy az apja várja, egészséges színe, amivel oly igen megörvendeztette a szent életű hölgyeket, egy pillanat alatt a korábbi sápadtságra változott.
Quiz a tia, vendo-a assim, que ella não sahisse do seu quarto, e encarregava-se de espaçar a visita do pae.	Hogy nagynénje ilyen állapotában látta, rá akarta beszélni a lányt, hogy maradjon szobájában, és magára vállalta, hogy kimenti apjánál.
—Tem de ser—disse Thereza—Eu vou, minha tia.	- Ennek meg kell lennie - mondta Teresa. - Odamegyek hozzá, nénikém.
O pae, ao vêl-a, estremeceu e enfiou.	Amikor apja meglátta őt, megremegett és elsápadt.
Esperava mudança, mas não tamanha.	Számított a változásra, de ekkorára nem.
Pensou que a não conheceria, sem o prevenirem de que ia vêr sua filha.	Megfordult a fejében, hogy talán rá sem ismert volna, ha nem mondják meg neki előre, hogy a tulajdon lánya jön.
—Como eu te encontro, Thereza!—exclamou elle commovido—Por que me não disseste ha mais tempo o teu estado?	- Miképp kell rád találnom, Teresa! - kiáltott fel megrendülten. - Miért nem értesítettél korábban, hogy ilyen állapotban vagy?
Thereza sorriu-se, e disse:	Teresa mosolyogva válaszolt:
—Eu não estou tão mal como as minhas amigas imaginam.	- Nem vagyok én oly rosszul, mint ahogy azt barátnőim vélik.
—Terás tu forças para ir comigo para Vizeu?	- Van elég erőd hozzá, hogy Viseuba jöjj velem?
—Não, meu pae; não tenho mesmo forças para lhe dizer em poucas palavras que não torno a Vizeu.	- Nincs, apám, ahhoz is alig van erőm, hogy pár szóban bár, de megmondjam önnek, hogy Viseuba én nem térek vissza soha.
—Porque não?!	- Hogyhogy nem, ha egyszer az egészséged múlik rajta?!…
Se a tua saude depender d'isso!…	- Az én egészségem ennek épp az ellenkezőjén múlik.
—A minha saude depende do contrario.	Itt akarok élni és meghalni.
Aqui viverei ou morrerei.	- No, azért ott még nem tartunk, Teresa - vetette ellene Tadeu színlelt kedvességgel.
—Não é tanto assim, Thereza—replicou Thadeu com simulada brandura—Se eu entender que estes ares são nocivos á tua saude, has de ir, porque é obrigação minha conduzir e corrigir a tua má sina.	- Ha én úgy ítélem meg, hogy az itteni levegő ártalmas neked, akkor neked muszáj jönnöd, nekem pedig az a kötelességem, hogy rossz sorsodat kézbe vegyem és jó irányba egyengessem.
—Está corrigida, meu pae.	- Jó irányban halad az, apám.
A morte emenda todos os erros da vida.	A halál az élet minden vétkét jóvá teszi.
—Bem sei: mas eu quero-te viva, e portanto recobra forças para o caminho.	- Nagyon jól tudom magam is: csakhogy én élve akarlak, ezért aztán szedd össze minden erődet az utazáshoz.
Logo que tiveres meio dia de jornada, verás como a saude volta como por milagre.	Félnapi út után meglátod majd, hogy az egészség csodálatos módon visszatér beléd.
—Não vou, meu pae.	- Nem megyek, apám.
—Não vaes?!—exclamou irritado o velho, lançando ás grades as mãos trementes de ira.	- Nem jössz?! - kiáltott fel haragosan az öreg, és az indulattól remegő kezével megmarkolta a rácsot.
—Separam-nos esses ferros a que meu pae se encosta, e para sempre nos separam.	- Ez a rács, amelybe apám kapaszkodik, elválaszt minket egymástól, mégpedig örökre.
—E as leis? cuidas tu que eu não tenho direitos legitimos para te obrigar a sahir do convento?	- Hát a törvények? Azt hiszed tán, nincsenek meg a törvény adta jogaim, és nem kényszeríthetlek rá, hogy elhagyd a kolostort?
Não sabes que tens apenas dezoito annos?	Elfelejtetted volna, hogy még csak tizennyolc éves vagy?
—Sei que tenho dezoito annos; as leis não sei quaes são, nem me incommoda a minha ignorancia.	- Tudom jól, hogy tizennyolc éves vagyok: csak azt nem tudom, hogy a törvények miként rendelkeznek, ámde ez a tudatlanág engem nem zavar.
Se póde ser que mão violenta venha arrancar-me d'aqui, convença-se meu pae de que essa mão ha de encontrar um cadaver.	Ha azonban lehet az, hogy erőszakos kezek tépjenek ki innen engem, akkor majd meglátja, apám, hogy azok a kezek egy holttetemet fognak a kezükben tartani.
Depois o que quizerem de mim.	Azután már… tehetnek velem, amit akarnak.
Em quanto, porém, eu podér dizer que não vou, juro-lhe que não vou, meu pae.	Ameddig azonban ki tudom mondani, hogy nem megyek, addig esküszöm rá, apám, hogy nem megyek.
—Sei o que é!—bramiu o velho—Já sabes que o assassino está no Porto?	- Rájöttem már! - süvöltötte az öreg. - Tudod már, hogy az a gyilkos Porto-ban van!
—Sei, sim, senhor.	- Igen, tudom.
—Ainda o dizes sem vergonha, nem horror de ti mesma!	- Még be is vallod szégyentelenül, hát nem borzadsz el magadtól!
Ainda…	Még…
—Meu pae—interrompeu Thereza—não posso continuar a ouvil-o, porque me sinto mal.	- Apám - vágott a szavába Teresa -, nem hallgathatom tovább, mert gyengén érzem magam.
Dê-me licença… e vingue-se como podér.	Engedjen hát, és álljon rajtam bosszút, ahogy tud.
A minha gloria n'este longo martyrio seria uma forca levantada a par da do assassino.	Az én dicsőségem ebben a hosszú szenvedésben az lesz, ha nekem is bitófát ácsolnak majd a gyilkosé mellett.
Thereza sahiu da grade, deu alguns passos na direcção da sua cella, e encostou-se esvaída á parede.	Teresa kilépett a fülkéből, tett néhány lépést a cellája felé, majd minden erejétől elhagyottan a falnak dőlt.
Correram a amparal-a sua tia e criada; mas ella, afastando-as suavemente de si, murmurou:	Nagynénje és a szolgálója rohant a segítségére, ő azonban kedvesen lefejtette magáról karjaikat és csendesen ezt mondta:
—Não é preciso… Estou boa…	- Nem szükséges… jól vagyok már…
Estes golpes dão vida, minha tia.	Az ilyen csapások feltámasztják bennem az életet, nénikém.
E caminhou sósinha a passos vacillantes.	Azután megindult egymagában, imbolygó léptekkel.
Thadeu batia á porta do mosteiro com irrisorio enfurecimento pancadas, umas após outras, com grande mêdo da porteira e outras madres, espantadas do insolito desproposito.	Tadeu eszelős dühvel döngette a monostor kapuját, egyik ütése a másikat érte, nem kis riadalmára a kapus nővérnek és a többi apácának, akik számára szokatlan volt az efféle értelmetlen őrjöngés.
—Que é isso, primo?—disse a prelada com severidade.	- Mit művel itt, fivérem? - kérdezte a perjelnő neheztelőn.
—Quero cá fóra Thereza.	- Kívül akarom látni Teresa-t.
—Como fóra?	- Mi az, hogy kívül?
Quem ha de lançal-a fóra?!	És mégis, ki fogja őt kitaszítani innen?!
—A senhora, que não póde aqui reter uma filha contra a vontade de seu pae.	- Ön, asszonyom, nem tarthat itt egy lányt az apja akarata ellenére.
—Isso assim é; mas tenha prudencia, primo.	- Ez így van, de azért türtőztesse magát, fivérem.
—Não ha prudencia, nem meia prudencia.	- Nem türtőztetem magam, egy csöppet sem türtőztetem.
Quero minha filha cá fóra.	Itt akarom látni a lányomat.
—Pois ella não quer ir?	- Szóval ő maga nem akar menni?
—Não, senhora.	- Nem, asszonyom.
—Então espere que por bons modos a convençamos a sahir, porque não havemos trazer-lh'a a rastos.	- Akkor várja meg, míg szép szóval meggyőzzük őt, hogy menjen, mert erővel mégsem vonszolhatjuk ide.
—Eu vou buscal-a, sendo preciso—redarguiu em crescente furia.	- Ha kell, hát bemegyek én érte - makacskodott a férfi mind dühödtebben.
—Abram-me estas portas, que eu a trarei!	- Nyissák ki ezeket a kapukat, hadd hozzam ki!
—Estas portas não se abrem assim, meu primo, sem licença superior.	- Ezek a kapuk, fivérem, nem nyílnak meg csak úgy, ahhoz felsőbb meghatalmazás kell.
A Regra do mosteiro não póde ser quebrantada para servir uma paixão rancorosa.	A kolostor szabályait nem lehet felrúgni vérmes indulatok kedvéért.
Tranquillise-se, senhor!	Csillapodjék végre, uram!
Vá descançar d'esse frenesi, e venha n'outra hora combinar comigo o que fôr digno de todos nós.	Pihenje ki őrjöngését, és jöjjön vissza máskor, hogy megbeszéljük együtt, mi volna a méltó eljárás mindannyiunknak.
—Tenho entendido!—exclamou o velho, gesticulando contra o ralo do locutorio—Conspiram todas contra mim!	- Már mindent értek! - kiabálta az öreg, miközben hevesen hadonászott a fogadóterem rácsai felé. - Mindnyájan összeesküdtek ellenem.
Ora descancem, que eu lhes darei uma boa lição.	De legyenek nyugodtak, ezért alapos leckét kapnak még tőlem.
Fique a senhora abbadessa sabendo que eu não quero que minha filha receba mais cartas do matador, percebeu?	Vegye tudomásul, fejedelemasszony; nem tűröm, hogy a lányom még egy levelet kapjon attól véres kezű mészárostól, megértette?
—Eu creio que Thereza nunca recebeu cartas de matadores, nem supponho que as receba d'ora em diante.	- Tudomásom szerint Teresa eddig sem kapott soha levelet mészárosoktól, és feltételezem, hogy ezután sem fog.
—Não sei se sabe, nem senão.	- Engem nem érdekel, hogy mit tud róla, vagy mit nem.
Eu vigiarei o convento.	Őriztetni fogom ezt a kolostort.
A criada, que está com ella, ponham-na fóra, percebeu?	A szolgálót pedig, aki ott van vele bent, dobják ki, megértette?
—Porquê?—redarguiu a prelada com enfado.	- Ugyan miért tennénk? - vette ellene a perjelnő méltatlankodva.
—Porque a encarreguei de me avisar de tudo, e ella nada me tem contado.	- Mert azzal bíztam meg, hogy mindenről értesítsen, ő meg nem mondott nekem semmit.
—Se não tinha que lhe dizer, senhor!	- Hátha nem is volt mondanivalója!
—Não me conte historias, prima!	- Ne köntörfalazzon itt nekem, nővérem!
A criada quero vêl-a sahir do convento, e já!	Azt akarom, hogy kijöjjön az a szolgáló, de tüstént!
—Eu não lhe posso fazer a vontade, porque não faço injustiças.	- Nem tehetek a kedvére, uram, mert nem vagyok hajlandó méltánytalan cselekedetekre.
Se v. s.^a quizer que sua filha tenha outra criada, mande-lh'a; mas a que ella tem, logo que deixe de a servir, ha muitas senhoras n'esta casa que a desejam, e ella mesma deseja aqui ficar.	Ha uraságod azt akarja, hogy a lánya mellett másik szolgáló legyen, akkor küldjön egyet; de annak a helyére, aki most van mellette, sokan lépnének szívesen ebben a házban, ő maga pedig szeretne velünk maradni.
—Tenho entendido!—-bradou elle—querem-me matar!	- Megértettem - üvöltötte a férfi -, mindnyájan a halálomat akarják!
Pois não matam; primeiro ha de o diabo dar um estoiro!	De azt nem érik meg, előbb visz el itt mindent az ördög!
Thadeu de Albuquerque sahiu em corcovos do atrio do mosteiro.	Tadeu de Albuquerque toporzékolva távozott a kolostor előcsarnokából.
Era hedionda aquella raiva que lhe contrahia as faces incorreadas, revendo suor e sangue aos olhos acovados.	Viszolyogtató látvány volt, ahogy a harag eltorzította ráncos arcát, mélyen ülő szemében pedig vér és izzadság keveredett.
Apresentou-se ao intendente da policia, pedindo providencias para que se lhe entregasse sua filha.	Egyenest a rendőrségi felügyelőhöz tartott. Kérte, intézkedjék, hogy azonnal adják ki neki a lányát.
O intendente respondeu que não solicitava competentemente taes providencias.	A felügyelő azt felelte, hogy ő nem illetékes rá, hogy ilyen ügyekben eljárjon.
Instou para que o carcereiro da cadêa não deixasse sahir alguma carta de um assassino, vindo da comarca de Vizeu, por nome Simão Botelho.	Az öreg akkor azt követelte, hogy parancsolja meg a foglárnak, egyetlen levelet se engedjen ki attól gyilkostól, aki Viseu járásból érkezett, a neve pedig Simão Botelho.
O intendente disse que não podia, sem motivos concernentes a devassas, obstar a que o prêso escrevesse a quem quer que fosse.	A felügyelő azt mondta erre, hogy megfelelő okok és kivizsgálás nélkül, nem akadályozhatja meg, hogy a rab annak írjon, akinek akar.
Reduplicada a furia, foi d'ali ao corregedor do Porto, com os mesmos requerimentos em tom arrogante.	Kettőzött indulat vitte onnan az aggastyánt egyenest a porto-i járásbíróhoz, ahol ugyanazokkal a követelésekkel rukkolt elő és ugyanolyan erőszakos modorban.
O corregedor, particular amigo de Domingos Botelho, despediu com enfado o importuno, dizendo-lhe que a velhice sem juizo era coisa tão de riso como de lastima.	A járásbíró, Domingos Botelho személyes jó barátja, rövid úton búcsút vett a tolakodó alaktól, mondván neki, hogy az öregség józan ész nélkül éppoly nevetséges, mint amilyen szánalmas.
Esteve então a pique de perder-se a cabeça de Thadeu de Albuquerque.	Ekkorra Tadeu de Albuquerque már valósággal őrjöngött.
Andava e desandava as ruas do Porto, sem atinar com uma sahida digna da sua prosapia e vingança.	Össze-vissza bolyongott Porto utcáin, és sehogy sem talált megfelelő levezető csatornát gőgös szenvedélyének és bosszúvágyának.
No dia seguinte bateu á porta d'alguns desembargadores, e achava-os mais inclinados á clemencia, que á justiça, a respeito de Simão Botelho.	Másnap néhány szenátor ajtaján kopogtatott be, és úgy találta, hogy egytől egyig inkább hajlanak a könyörületre Simão Botelho iránt, mintsem a szigorúságra.
Um d'elles, amigo de infancia de D. Rita Preciosa, e implorado por ella, fallou assim ao sanhudo fidalgo:	Egyikük, aki gyermekkora óta jó barátja volt Dona Rita Preciosa-nak, és akinél az asszony közben is járt már fia érdekében, ezt mondta a tajtékzó nemesnek:
—Em pouco está o ser homicida, senhor Albuquerque.	- Kevésen múlik, hogy valakiből gyilkos legyen Albuquerque úr.
Quantas mortes teria v. s.^a hoje feito, se alguns adversarios se oppozessem á sua cólera?	Uraságod hány halottat hagyott volna maga után szíve szerint, ha ellenfelei közül néhányan megpróbáltak volna ellenállni haragjának?
Esse infeliz moço, contra quem o senhor solicita desvariadas violencias, conserva a honra na altura da sua immensa desgraça.	Ez a szerencsétlen fiatalember, akivel szemben értelmetlen erőszakot akar foganatosítani, végig megőrizte méltóságát borzasztó bajában.
Abandonou-o o pae, deixando-o condemnar á forca; e elle da sua extrema degradação nunca fez sahir um grito supplicante de misericordia.	Az apja elfordult tőle, és engedte, hogy akasztófára ítéljék; az ő ajkát azonban a legkétségbeesettebb pillanatában sem hagyta el könyörgő szó.
Um estranho lhe esmolou a subsistencia de oito mezes de carcere, e elle aceitou a esmola, que era honra para si e para quem lh'a dava.	Nyolc hónapon keresztül egy idegen gondoskodott róla a börtönben, és ő elfogadta ezt az alamizsnát saját magának és annak dicsőségére, aki adta.
Hoje fui eu vêr esse desgraçado filho de uma senhora que conheci no paço, sentada ao lado dos reis.	Ma meglátogattam ezt a boldogtalan ifjút, annak a hölgynek a fiát, akit a palotában ismertem meg, a királyi pár oldalán.
Achei-o vestido de baetão e panno pedrez.	Láttam, hogy pamutszövetből és nyersvászonból varrt ruha van rajta.
Perguntei-lhe se assim estava desprovido de fato. Respondeu-me que se vestira á proporção dos seus meios, e que devia á caridade d'um ferrador aquellas calças e jaqueta.	Ő azt felelte, hogy ennyire telik, és még azt a nadrágot és kabátot is egy kovács könyörületének köszönheti.
Repliquei-lhe eu que escrevesse a seu pae para o vestir decentemente.	Mondtam neki, hogy írjon az apjának, akkor majd öltözködhet választékosabban is.
Disse-me que não pedia nada a quem consentiu que os delictos de seu coração e da sua dignidade e do pundonor do seu nome fossem expiados n'um patibulo.	Kijelentette, hogy ő nem kér attól semmit, aki engedte, hogy vérpadon vezekeljen azért a bűntettért, amelyet szerelméért, saját méltóságáért és nevére kényes önérzetéért követett el.
Ha grandeza n'este homem de dezoito annos, senhor Albuquerque.	Ebben a tizennyolc éves ifjúban van valami nagyság, Albuquerque úr.
Se v. s.^a tivesse consentido que sua filha amasse Simão Botelho Castello-Branco, teria poupado a vida ao homem sem honra que se lhe atravessou com insultos e offensas corporaes de tal affronta, que deshonrado ficaria Simão se as não repellisse como homem de alma e brios.	Ha méltóságod engedte volna, hogy a lánya szeresse Simão Botelho Castelo Branco-t, akkor megkímélhette volna életét annak a becstelen férfinak, aki az ifjút olyan vérlázító módon sértegette szavaival és tetteivel, hogy Simão szégyenben maradt volna, ha nem viselkedik olyan férfi módjára, akinek van tartása és méltósága.
Se v. s.^a se não tivesse opposto ás honestissimas e innocentes affeições de sua filha, a justiça não teria mandado arvorar uma forca, nem a vida de seu sobrinho teria sido immolada aos seus caprichos de mau pae.	Ha uraságod nem szegül szembe lánya legtisztább és legártatlanabb érzelmeivel, akkor a törvénynek sem kellett volna felállítania egy bitófát, és unokaöccse sem fizetett volna életével egy rossz apa szeszélyeiért.
E se sua filha casasse com o filho do corregedor de Vizeu, pensa acaso v. s.^a que os seus brasões soffriam desdouro?	Ha pedig leánya egybekel a viseui járásbíró fiával, akkor uraságod netán azt érezte volna, hogy címere csorbát szenvedett volna ezáltal?
Não sei de que seculo data a nobreza do senhor Thadeu de Albuquerque; mas do brasão de D. Rita Thereza Margarida Preciosa Caldeirão Castello-Branco posso dar-lhe informações sobre as paginas das mais veridicas e illustres genealogias do reino.	Nem tudom, hogy Tadeu de Albuquerque úr nemessége melyik századra nyúlik vissza, de Dona Rita Teresa Margarida Preciosa Caldeirão Castelo Branco címeréről szolgálhatok felvilágosításokkal királyságunk leghitelesebb és legdicsőbb nemesi évkönyvei alapján.
Por parte de seu pae, Simão Botelho tem do melhor sangue de Traz-os-Montes, e não se temerá de entrar em competencias com o dos Albuquerques de Vizeu, que não é de certo o dos Albuquerques terriveis de que resa Luiz de Camões…	Simão Botelho apai ágon a legjobb vérből származik egész Trás-os-Montesben, és nem kell félnie tőle, hogy alulmarad versenyben a viseui Albuquerque-ékkel, akik nem biztos, hogy családfájukat azokra az Albuquerque-ékre vezetik vissza, akikről Luís de Camôes énekelt.
Offendido até ao amago pela derradeira ironia, Thadeu ergueu-se de impeto, tomou o chapéo e a enorme bengala de castão d'ouro, e fez a cortezia da despedida.	Az utolsó gúnyos megjegyzéstől vérig sértődött Tadeu felpattant helyéről, fogta a kalapját és hatalmas aranygombbal ékes pálcáját, majd kurta biccentéssel búcsút vett.
—São amargas as verdades, não é assim?—disse-lhe, sorrindo, o desembargador Mourão Mosqueira.	- Keserves dolog az igazság, nem találja? - mondta neki Mourão Mosqueira főbíró.
—V. ex.^a lá sabe o que diz, e eu cá sei no que hei de ficar—respondeu com tom ironico o fidalgo, alanceado na sua honra, e na dos seus quinze avós.	- Tekintetes uram bizonyára tudja, mit beszél, én meg azt tudom, hogy mihez tartsam magam - válaszolt a nemes gunyoros éllel, hogy leplezze megbántódását a saját és tizenötödíziglen számlált felmenői személyében.
O desembargador retorquiu:	A főbíró még egyszer visszavágott:
—Fique no que quizer; mas vá na certeza, se isso lhe serve d'alguma coisa, que Simão Botelho não vai á forca.	- Tartsa magát ahhoz, amihez akarja, most azonban távozzék azzal a bizonyossággal, hogy Simão Botelho nem kerül bitóra.
—Veremos…—resmoneou o velho.	- Azt még meglátjuk… - dörmögte az öregember.
V.	XV.
São treze dias corridos do mez de Março de 1805.	1805 március havából tizenhárom nap pergett le.
Está Simão n'um quarto de malta das cadêas da Relação.	Simão a fogház egyik zárkájában ül.
Um catre de táboas, um colchão de embarque, uma banca e cadeira de pinho, e um pequeno pacote de roupa, collocado no logar do travesseiro, são a sua mobilia.	Minden bútora egy deszkapriccs, egy szalmazsák, egy fenyőfa írópult meg egy kis ruhásbatyu a fejpárna helyén.
Sobre a mesa tem um caixote de pau preto, que contém as cartas de Thereza, ramilhetes sêccos, os seus manuscriptos do carcere de Vizeu, e um avental de Marianna, o ultimo com que ella enxugára lagrimas, e arrancára de si no primeiro instante de demencia.	Van még ott egy asztal, azon egy ébenfa ládika Teresa leveleivel, száraz virágokkal és a viseui börtönben írt feljegyzésekkel, mellette pedig az a kötény, amellyel Mariana utoljára szárítgatta könnyeit az ítélethozatal napján, mielőtt rátört volna az őrület.
Simão relê as cartas de Thereza, abre os envoltorios de papel que encerram as flôres resequidas, contempla o avental de linho, procurando os visiveis vestigios das lagrimas.	Simão újraolvassa Teresa leveleit, kinyitogatja a papírborítékokat, amelyek a száraz virágokat zárják magukba, kezébe veszi a vászonkötényt, és kutatja rajta az elpárolgott könnyek nyomát.
Depois encosta a face e o peito aos ferros da sua janella, e avista os horisontes boleados pelas serras de Vallongo e Gralheira, e cortados pelas ribas pittorescas de Gaya, do Candal, de Oliveira, e do mosteiro da serra do Pilar.	Utána arcával és mellével az ablak rácsainak feszül, és nézi a Valongo és a Gralheira hegycsúcsaival csipkézett látóhatárt, a Gaia, a Candal és az Oliveira folyók festői szalagját a tájban, és a Pilar domb ormán épült kolostort.
É um dia lindo.	A nap tündöklőn ragyog.
Reflectem-se do azul do ceu os mil matizes da primavera.	Az ég kékjébe a tavasz ezernyi színe vegyül kavarogva.
Tem aromas o ar, e a viração, fugitiva dos jardins, derrama no ether as urnas que roubou aos canteiros.	A levegő illatoktól roskadozik, és a kertekből felszökő játékos szellő az éterbe szórja a port, melyet a virágágyásokból csent el magának.
Aquella indefinida alegria, que parece reluzir nas legiões de espiritos, que se geram ao sol de Março, rejubila a natureza, que toda pompas de luz e flôres se está namorando do calor que a vai fecundando.	Az a meghatározhatatlan öröm, mely mintha aranyfényébe vonná a márciusi naptól életre serkent parányi lelkek légióját, ujjongásra lobbantja a természetet, mitől a fények és virágok teljes pompáját öltvén magára, szerelmes epekedéssel várja a meleget, hogy megtermékenyítse.
Dia de amor e de esperanças era aquelle que o Senhor mandava á choça encravada na garganta da serra, ao palacio esplendoroso que reverberava ao sol os seus espiraculos, ao opulento que passeava as suas molles equipagens, bafejado pelo respiro acre das çarças, e ao mendigo que desentorpecia os membros encostado ás columnas dos templos.	A szerelem és a remény napja volt az, amelyet az Úr küldött a hegyoldalba vájt kunyhónak és a csillogó palotának, amelynek fényes ablakai a nap káprázatát tükrözték vissza, a párnás fogatán andalgó gazdagnak, aki a virágzó szeder fanyar illatát szívta magába, és a koldusnak, aki templom oszlopának támaszkodva melengette gémberedett tagjait.
E Simão Botelho, fugindo a claridade da luz, e o voejar das aves, meditando, chorava e escrevia assim as suas meditações:	Simão Botelho azonban elszökött a verőfény és a madarak cikázó röpte elől, magába roskadtan sírt, és ebben az állapotában vitte papírra gondolatait.
«O pão do trabalho de cada dia, e o teu seio para repousar uma hora a face, pura de manchas.	Nem kértem egyebet az Égtől, csak a mindennapi munkával szerzett kenyeret és a kebled, ahová egy órára folt nélkül és tisztán lehajthatom a fejemet.
Não pedi mais ao ceu.	Tizenhét éves ifjú voltam.
Achei-me homem aos dezeseis annos.	Szerelmed világánál pillantottam meg az erényt.
Vi a virtude á luz do teu amor. Cuidei que era santa a paixão que absorvia todas as outras, ou as depurava com o seu fogo sagrado.	Úgy gondoltam, szent az a szenvedély, amely felemészti a többit, vagy legalább megtisztítja őket tüzével.
Nunca os meus pensamentos foram denegridos por um desejo, que eu não possa confessar alto diante de todo o mundo.	Soha egyetlen gondolatomra sem hullt olyan vágy fekete szeplője, amelyet nem mertem volna hangosan megvallani a világ előtt.
Diz tu, Thereza, se os meus labios profanaram a pureza de teus ouvidos.	Te légy a tanúm, Teresa, hogy ajkaim soha nem sértették meg füled tisztaságát.
Pergunta a Deus quando quiz eu fazer do meu amor o teu opprobrio.	Kérdezd meg Istent, hoztam-e rád bármikor is szégyent szerelmemmel.
Nunca, Thereza!	Soha, Teresa!
Nunca, ó mundo que me condemnas!	Soha, vagy ítéljen fölöttem az egész világ!
Se teu pae quizesse que eu me arrastasse a seus pés para te merecer, beijar-lh'os-ia.	Ha apád azt mondja, hogy csak előtte csúszva érdemelhetlek ki téged, akkor megcsókoltam volna a lábát.
Se tu me mandasses morrer para te não privar de ser feliz com outro homem, morreria, Thereza!	Ha azt parancsolod nekem, hogy haljak meg inkább, de ne fosszalak meg attól, hogy egy másik férfival légy boldog, akkor meghaltam volna, Teresa!
Mas tu eras sósinha e infeliz, e eu cuidei que o teu algoz não devia sobreviver-te.	Te azonban egymagad voltál a boldogtalanságban, és én azt gondoltam, hogy hóhérod nem élhet tovább.
Eis-me aqui homicida, e sem remorsos.	És íme gyilkosként állok itt, de nem furdal lelkiismeret.
A insania do crime aturde a consciencia; não a minha, que se não temia das escadas da forca, nos dias em que o meu despertar era sempre o estrebuxamento da suffocação.	A gyalázatos bűm megüli az értelmet: az enyém azonban ép, mert nem féltem a vérpad küszöbén sem, amikor minden ébredésemet a fuldokló kapálózása kísérte.
Eu esperava a cada hora o chamamento para o oratorio, e dizia comigo: Fallarei a Jesus Christo.	Minden órán vártam, hogy szólítanak majd a siralomházba, és magamban azt mondogattam: beszélni fogok Jézus Krisztussal.
Sem pavor, premeditava nas setenta horas d'essa agonia moral, e antevia consolações que o crime não ousa esperar sem injuria da justiça de Deus.	A morális haldoklás hetven óráját meditáltam végig félelem nélkül, mert tudtam biztosan, hogy az igazi bűn nem vágyhat ennyire Isten ítéletére.
Mas chorava por ti, Thereza!	De téged sirattalak, Teresa.
O travor do meu calix tinha sobre a sua amargura as mil amarguras das tuas lagrimas.	A kehely, amelyből ittam, ezer keserves könnyed utóízét tartogatta számnak.
Gemias aos meus ouvidos, martyr!	Nyöszörgéseidet hallottam a fülemben, te szent vértanú!
Vêr-me-ias sacudido nas convulsões da morte, em teus delirios.	Lázas álmaidban a halál görcseiben rángatózva jelentem volna meg neked.
A mesma morte tem terror da suprema desgraça.	Maga a halál is retteg a legnagyobb szerencsétlenségtől.
Tarde morrerias.	De te későn haltál volna meg.
A minha imagem, em vez de te acenar com a sua palma de martyrio, te seria um fantasma levantado das táboas d'um cadafalso.	Nem a mártírt láttad volna alakomban, aki kezével utoljára int feléd, hanem a vérpad deszkáiról felemelkedő szörnyű kísértetet.
Que morte a tua, ó minha santa amiga!»	Mily keserves halál a tied, ó, én szent kedvesem!
E proseguiu até ao momento em que João da Cruz, com ordem do intendente geral da policia, entrou no quarto.	És ekképp búsongott tovább addig a pillanatig, amelyben a rendőrfelügyelő felhatalmazásával João da Cruz toppant a cellába.
—Aqui!—exclamou Simão, abraçando-o—E Marianna? deixou-a sósinha?! morta, talvez?!	- Kend itt?! - kiáltott fel Simão és átölelte őt. - Hát Mariana? Ott hagyta egyedül?
—Nem sósinha, nem morta, fidalgo!	Csak nem halt meg! - Sem egyedül nem hagytam, nemes úrfi, sem nem holtan!
O diabo nem sempre está atraz da porta…	Az ördög sem settenkedik folyton az ajtó mögött…
Marianna voltou ao seu juizo.	Mariana eszméletére tért.
—Falla a verdade, senhor João?	- Igazat beszél, João uram?
—Podéra mentir!…	- Már miért hazudnék!…
Aquillo foi coisa de bruxaria em quanto a mim…	A boszorkányok táncoltak a hátán, már hogy szerintem…
Sangrias, sedenhos, agua fria na cabeça, e exorcismos do missionario, não lhe digo nada, a rapariga está escorreita, e assim que tiver um todonada de forças bota-se ao caminho.	Érvágás, köpölyözés, hideg víz a fejre, ördögűzés, de inkább nem mondok semmit, csak annyit, hogy a leány egészséges, és amint jártányi erőre kap, útra kel.
—Bemdito seja Deus!—exclamou Simão.	- Áldott legyen érte az Isten! - kiáltott fel Simão.
—Amen—accrescentou o ferrador—Então que arranjo é este de casa?	- Ámen - fűzte hozzá a kovács.
Que breca de tarimba é esta?!	- De hát mi ez a szedett-vedett bútorzat itt?
Quer-se aqui uma cama de gente, e alguma coisa em que um christão se possa sentar.	Honnan került ide ez az istenverte priccs?
—Isto assim está excellente.	Nem akarna inkább valami embernek való fekhelyet meg egy alkalmatosságot, ahová egy keresztény ember is leülhet?
—Bem vejo…	- Kitűnően megvagyok így is.
E de barriga? como vamos nós de barriga?	- Azt látom…
—Ainda tenho dinheiro, meu amigo.	Hát a bendő?
—Ha de ter muito, não tem duvida: mas eu tenho mais, e v. s.^a tem ordem franca.	Miképp gondoskodnak itt az ember falatozásáról?
Veja lá esse papel.	- Még van pénzem, barátom.
Simão leu uma carta de D.	- Bizonyára túl sok is, az nem vitás; csakhogy nekem még több, és uraságod szabadon rendelkezhet velem.
Rita Preciosa, escripta ao ferrador, em que o authorisava a soccorrer seu filho com as necessarias despezas, promptificando-se a pagar todas as ordens que lhe fossem apresentadas com a sua assignatura.	Nézze csak ezt a papírt. Simão Dona Rita Preciosa levelét olvashatta, amelyet a kovácsnak írt és felhatalmazta benne, hogy gondoskodjék fia szükségleteiről, ő pedig megtéríti minden rendű költségét, ha az ifjú aláírásával igazolják neki.
—É justo—disse Simão, restituindo a carta—porque eu devo ter uma legitima.	- Ez így jó - mondta Simão visszaadva a levelet -, mert egy törvényes gyámra végül is szükségem van.
—Então já vê que não tem mais que pedir por bôca. Eu vou comprar-lhe arranjos…	- Akkor hát belátja végre, hogy elég, ha csak kinyitja a száját, és már hozom is azokat a holmikat…
—Abra-me o seu nobre coração para outro serviço mais valioso—atalhou o prêso.	- Előbb azonban valami értékesebb szolgálatra kérném meg nemes szívét - vágott közbe a rab.
—Diga lá, fidalgo.	- Ki vele, úrfi!
Simão pediu-lhe a entrega de uma carta em Monchique a Thereza de	Simão kérése az volt, hogy a kovács vigye el levelét a Monchique kolostorba Teresa de Albuquerque-nek.
Albuquerque.	- Azt hittem már, hogy Belzebubbal kell összeakasztanom a bajszomat! - mondta a kovács.
—O berzabum parece-me que as arma!—disse o ferrador—Venha de lá a carta.	- Ide azzal a levéllel.
O pae d'ella está cá, já sabia?	Tudta, hogy a lány apja is itt van?
—Não.	- Nem.
—Pois está; e, se o diabo o traz á minha beira, não sei se lhe darei com a cabeça n'uma esquina.	- Pedig itt, és ha az ördög az előmbe hozza, nem állok jót magamért, s könnyen lehet, hogy eltörök a fején egy lovaglóostort.
Já me lembrou de o esperar no caminho, e pendural-o pelo gasnete no galho d'um sobreiro…	Már arra is gondoltam, hogy meglesem az úton és a gigájánál fogva felaggatom egy paratölgyre…
A carta tem resposta?	A levélre válasz is lesz?
—Se lh'a derem, meu bom amigo.	- Ha kap rá, barátom, akkor igen.
Chegou o ferrador a Monehique, a tempo que um official de justiça, dois medicos, e Thadeu de Albuquerque entravam no páteo do convento.	A kovács épp akkor érkezett meg a Monchique-hez, amikor egy törvénytiszt, két orvos és Tadeu de Albuquerque lépett a kolostor átriumába.
Fallou o aguazil á prelada, exigindo em nome do juiz de fóra, que dois medicos entrassem no convento a examinar a doente D. Thereza Clementina de Albuquerque, a requerimento de seu pae.	A hivatalsegéd szót váltott a perjelnővel, és a törvénybíró nevében engedélyét kérte, hogy a két orvos beléphessem a kolostorba, és az apa kívánságára megvizsgálhassa a beteg Dona Teresa Clementina de Albuquerque-t.
Perguntou a prelada aos medicos se elles tinham a necessaria licença ecclesiastica para entrarem em Monchique.	A perjelnő megkérdezte, hogy orvosok magukkal hozták-e a szükséges egyházi engedélyt is.
Á resposta negativa redarguiu a abbadessa que as portas do convento não se abriam.	Miután a válasz nemleges volt, az apátnő arca megkeményedett, és kijelentette, hogy akkor pedig nem nyittatja ki a kaput.
Disseram os medicos de Thadeu de Albuquerque que era aquelle o estylo dos mosteiros, e não houve que redarguir á rigorosa prelada.	Az orvosok széttárták karjukat, és megmondták Tadeu de Albuquerque-nek, hogy nincs mit tenni a szigorú rendfőnöknővel szemben, mert hát a kolostorok stílusa már csak ilyen.
Sahiram, e o ferrador só então reflectiu no modo de entregar a carta, A primeira ideia pareceu-lhe a melhor.	Akkor végre elmentek, és a kovács törni kezdte a fejét, hogy miképp adhatná át a levelet.
Chegou ao ralo, e disse:	Már a legelső ötlet jónak tetszett neki.
—Ó senhora freira!	Odalépett a kerítésrácshoz és bekiáltott:
—Que quer vocemecê?—disse a prelada.	- Kedves, nővér asszony!
—A senhora faz favor de dizer á senhora D.	- Kend mit keres itt?! - kérdezte a perjelnő.
Therezinha de Vizeu, que está aqui o pae d'aquella rapariga da aldeia, que ella sabe?	- Volna szíves megmondani a viseui Teresa kisasszonynak, hogy annak a falusi lánynak az apja van itt, akit ő jól ismer?
—E quem é vocemecê?	- Kicsoda kend?
—Sou o pae da tal rapariga que ella sabe.	- Hát én vagyok az apja annak a bizonyos lánynak, akit ő ismer.
—Já sei!—exclamou de dentro a voz de Thereza, correndo ao locutorio.	- Tudom már! - harsant fel bentről Teresa hangja, és már rohant is feléjük.
A prelada retirou-se a um lado, e disse:	A perjelnő félreállt és ezt mondta:
—Vê lá o que fazes, minha filha…	- Te tudod, lányom, hogy mit csinálsz…
—A sua filha escreveu-me?—disse Thereza a João da Cruz.	- A kedves lánya írt nekem? - kérdezte Teresa João da Cruztól.
—Sim, senhora, aqui está a carta.	- Igen, kisasszony, itt a levél.
E depositou na roda a carta, em que a abbadessa reparou, e disse sorrindo:	És a könyöklőre helyezte, aminek láttán az apátnő mosolyogva mondta:
—Muito engenhoso é o amor, Therezinha…	- Igen csalafinta dolog az a szerelem, Teresinha…
Permitta Deus que as noticias da rapariga da aldeia te alegrem o coração; mas olha, filhinha, não cuides que a tua velha tia é menos esperta que o pae da rapariga da aldeia.	Adja Isten, hogy falusi barátnőd hírei felvidítsák a szívedet; de azért azt tudd meg, kislányom, hogy öreg nénikéd is van olyan furfangos, mint egy falusi lány apja.
Thereza respondeu com beijos ás jovialidades carinhosas da santa senhora, e sumiu-se a lêr a carta, e a responder-lhe.	Teresa csókokkal válaszolt a szent életű asszony pajkos feddésére, majd ment, hogy elolvassa a levelet és válaszoljon rá.
Entregando a resposta, disse ella ao ferrador:	Amikor válaszát odaadta a kovácsnak, megkérdezte tőle:
—Não vê ahi sentada n'aquella escadinha uma pobre?	- Nem lát azon a lépcsőn egy koldusasszonyt üldögélni?
—Vejo, sim, senhora, e conheço-a.	- Látok, kisasszony, és ismerem is.
Como diabo veio aqui parar esta mulher?	Csak azt nem értem, hogy az ördögbe kerül ide!
Cuidei que depois da esfrega, que lhe deu o hortelão, a pobresita não tinha pernas que a cá trouxessem!	Azok után, hogy a kertész úgy eltángálta, azt gondoltam volna, hogy szegénykének nem lesz többé lába, ami ide hozza.
A mulher pelos modos tem fibras d'aquella casta!	Meg kell adni, ezt az asszonyt igencsak szívós fából faragták.
—Falle baixo—tornou Thereza—Pois olhe… quando trouxer as cartas, entregue-lh'as a ella, sim?	- Beszéljen halkabban - folytatta Teresa. - Figyeljen rám, amikor legközelebb levelet hoz, neki adja oda.
Eu já a mandei á cadêa; mas não a deixaram lá entrar.	Elküldtem már a börtönbe is, de oda nem engedték be.
—Bem está, e o arranjo não é mau assim.	- Jól van, nekem is tetszik a megoldás.
Fique com Deus, menina.	Na Isten áldja, kislány.
Esta boa nova alegrou Simão.	A jó hír megörvendeztette Simão-t.
A Providencia divina apiedára-se d'elle n'aquelle dia.	Aznap megkönyörült rajta az isteni gondviselés.
O restaurar-se o juizo de Marianna, e a possibilidade de corresponder-se com Thereza, eram as maximas alegrias, que podiam baixar do ceu ao seu cerrado infortunio.	Nagyobb örömet annál, mint hogy Mariana visszanyerte értelmét és megnyílt előtte a lehetőség, hogy Teresa-val levelezzék, nem is remélhetett az égtől balsorsában.
Exaltára-se Simão em graças a Deus, na presença de João da Cruz, que arrumava no quarto uns moveis que comprára em segunda mão, quando este, suspendendo o trabalho, exclamou:	Isten segítségével Simão-ba visszatért az élet João da Cruz társaságában, aki a másodkézből vásárolt bútorokat rendezgette a cellában, amikor egyszer csak megállt a munkában és megszólalt:
—Então vou-lhe dizer outra coisa, que não tinha tenção de lhe dizer, para o apanhar de súpeto.	- Akkor mondanék valamit, amit nem állt szándéklomban megmondani, mert meglepetésnek tartogattam.
—Que é?	- Micsodát?
—A minha Marianna veio comigo, e ficou na estalagem, porque não se podia bolir com dôres; mas ámanhã ella cá está para lhe fazer a cozinha e varrer a casa.	- Hogy az én Mariana-m eljött velem, csak ott maradt a fogadóban, mert nem tudott felkelni a fájdalmaitól, de holnap már itt lesz, hogy megfőzzön és kisöpörje a szobát.
Simão, reconcentrando o indefinivel sentimento que esta noticia lhe causára, disse com melancolica pausa:	Simão szívében egy ideig azok a megfoghatatlan érzések kavarogtak, amelyeket a hír váltott ki benne, majd egy mélabús szünet után ezt mondta:
—É pois certo que a minha má estrella arrasta a sua desgraçada filha a todos os meus abysmos!	- Annyi bizonyos, hogy rossz csillagzatom minden szakadékba utánam löki a maga szerencsétlen lányát!
Pobre anjo de caridade, que digna tu és do ceu!	Te szegény irgalmas szívű angyal, nincs, aki nálad méltóbb volna a Mennyekre!
—Que está o senhor ahi a prégar?—interrompeu o ferrador—Parece que ficou a modo de tristonho com a noticia!…	- Mit imádkozik ott az úr? - szakította félbe a kovács. - Úgy nézem, mintha elszomorodott volna a hírre!…
—Senhor João—tornou solemnemente o prêso—não deixe aqui a sua querida filha, Deixe-m'a vêr, traga-a comsigo uma vez a esta casa; mas não a deixe cá, porque eu não posso tolher o destino de Marianna.	- João úr - folytatta a rab ünnepélyesen -, ne hagyja itt a kedves lányát. Hadd lássam azonban, és hozza is el magával egyszer ebbe a házba, de ne hagyja itt velem, mert Mariana sorsát nem volnék képes a lelkemre venni.
Como ha de ella viver no Porto, sósinha, sem conhecer ninguem, bella como ella é, e perseguida como tem de ser!	Hogyan is élhetne egyedül Porto-ban, ahol nem ismer senkit, és lépten-nyomon kiteszi magát mások zaklatásainak?!…
—Perseguida!	- Miféle zaklatásoknak!
Tó carocha!	No'iszen!
Não que ella é mesmo de se lhe dar de que a persigam!…	Azt próbálja meg valaki, de meg is kapja tőle a magáét!…
Que vão para lá, mas que deixem as ventas em casa.	Mert megteheti, de jobb, ha az orrát otthon hagyja, hogy rá ne legyen koppintva.
Meu amigo, as mulheres são como as pêras verdes; um homem apalpa-as, e, se o dedo acha duro, deixa-as, e não as come.	Barátom, a fehérnép olyan, mint a zöld körte: a férfiember körbetapogatja, és ha az ujjával keménynek találja, akkor ott hagyja és nem eszi meg.
É como é. A rapariga sáe á mãe.	Így van ez pontosan. A lány egészen az anyjára ütött.
Minha mulher, que Deus haja, quando eu lhe andava rentando, dei-lhe um dia um beliscão n'uma perna.	Még csak legyeskedtem szegény feleségem körül, az Isten nyugosztalja, amikor évődésből megcsíptem egy kicsit a lába szárát.
E vai ella põe-se direita comigo, e deu-me dois cascudos nas trombas, que ainda agora os sinto.	Mire úgy vágott orrba kétszer, hogy még most is érzem.
A Marianna!… aquillo é da pelle de satanaz!	Mariana!… Az ördög bőrébe is belebújik, ha úgy hozza a helyzet.
Pergunte o senhor, se algum dia fallar com aquelle fidalguinho Mendes de Vizeu, a troçada que elle levou com as rédeas da egua, só por lhe bolir na chinela, quando ella estava em cima da burra!	Kérdezze csak meg Viseuban a Mendes uraságot, hogy megrakta őt Mariana gyeplőszárral, pedig csak a papucsát akarta megérinteni, amikor a szamáron ült!
Simão sorriu ao rasgado panegyrico da bravura da moça, e orgulhou-se secretamente dos brandos affagos com que o ella desvelára em oito mezes de quasi continuada convivencia.	Simão mosolygott a lány bátorságának szabados dicshimnuszán, és titokban büszkeséget érzett azokért a gyengéd simogatásokért, amelyeket a nyolchónapos, szinte szakadatlan együttlét során Mariana-tól kapott.
—E vocemecê ha de privar-se da companhia de sua filha?—insistiu o prêso.	- És kend hogy lenne meg a lánya nélkül? - makacskodott a rab.
—Eu lá me arranjarei como podér.	- Ellátom én magam valahogy.
Tenho um cunhada velha, e levo-a para mim para me arranjar o caldo.	Meg aztán van egy öreg sógorasszonyom, akit odaveszek magam mellé, hogy gondoskodjék a levesről.
E v. s.^a pouco tempo aqui estará	Uraságod pedig úgysem lesz sokáig idebent…
O senhor corregedor lá anda a tratar de o pôr na rua, e que o senhor sáe cá para mim são favas contadas.	A járásbíró úr azért járja tövig a lábát, hogy az ifiurat mielőbb az utcára rakják, és arra, hogy uraságod kimegy innen, akár mérget is veszek.
E assim com'assim, vou dizer-lhe tudo d'uma feita: a rapariga, se eu a não deixasse vir para o Porto, dava um estoiro como uma castanha.	És megmondom úgy, ahogy van: ha nem engedném a lányt Porto-ba, hát olyan patáliát csapna, hogy ropogna, mint a kasztanyetta.
Olhe que eu não sou tolo, fidalgo.	És tudja, nemes úrfi, egészen bolond azért én sem vagyok.
Que ella tem paixão d'alma por v. s.^a isso é tão certo como eu ser; João.	Őt lelki szenvedély fűzi uraságod személyéhez, és ez olyan biztos, mint hogy João a nevem.
É a sua sina; que hei de eu fazer-lhe?	Ha egyszer ez lett a sorsa, akkor én most ugyan mit tehetnék?
Deixál-a, que pelo senhor Simão não lhe ha de vir mal, ou então já não ha honra n'este mundo.	Hagyja hát, mert Simão úr részéről őt semmi rossz nem érheti, vagy ha mégis, akkor nincs is tisztesség ezen a világon.
Simão lançou-se aos braços do ferrador, exclamando:	Simão átölelte a kovácsot és égy kiáltott fel:
—Podésse eu ser o marido de sua filha, meu nobre amigo!	- Bárcsak férje lehetnék a lányának, nemes szívű barátom!
—Qual marido!…—disse o ferrador com os olhos vidrados das primeiras lagrimas que Simão lhe vira—Eu nunca me lembrei d'isso, nem ella!…	- Miféle férje!… - mondta a kovács, és tekintete elé fátyolt vont az első könnycsepp, melyet Simão kibuggyanni láthatott a szeméből.
Eu sei que sou um ferrador, e ella sabe que póde ser sua criada, e mais nada, senhor Simão; mas, sabe que mais, eu não desejo que os meus amigos sejam desgraçados como havia de ser o senhor se casasse com a pobre rapariga!	- Ilyesmire soha nem gondoltam, és ő sem!… Én tisztában vagyok vele, hogy egyszerű kovács vagyok, és ő is tudja, hogy a szolgálója lehet, semmi más, Simão úr; de… tudja, mit mondok még? Azt kívánom, hogy inkább a barátaim legyenek szerencsétlenek, mint hogy uraságod feleségül vegye azt a szegény lányt.
Não fallemos n'isto, que eu por milagre choro; mas quando pego a chorar sou um chafariz…	Ne is beszéljünk róla, mert csak sírok itt szégyenszemre; és ha egyszer elfog a sírás, akkor olyan vagyok, mint a szökőkút.
Vamos ao arranjo: a mesa deve aqui ficar; a commoda ali; duas cadeiras d'este lado, e duas d'aquelle.	Lássunk inkább dologhoz: az asztalnak itt lesz jó helye, a komódnak ott; két szék ezen az oldalon, kettő amazon.
A barra acolá.	Ideállítjuk a fogast.
O bahu debaixo da cama.	A láda bemegy az ágy alá.
A bacia e a bilha da agua sobre esta coisa, que não sei como se chama.	A tál és a korsó ide kerül erre a tudom is én mire.
Os lençoes e o mais bragal tem-os lá a rapariga.	A lepedőket és a fehérneműt majd elrendezi a lány.
Ámanhã é que o quarto ha de ficar que nem uma capella.	Holnapra ez a szoba úgy fog ragyogni, mint egy kápolna.
Olhe que a Marianna já me disse que comprasse duas aquellas… como se chamam aquellas invasilhas de pôr ramos?	Várjon csak, Mariana a lelkemre kötötte, hogy vásároljak két olyan hogyismondjákot… Minek hívják azokat a cserepeket, amikbe virágokat szurkálnak?
—Jarras.	- Vázának.
—É como diz, duas jarras para flôres; mas eu não sei onde se vende isso.	- Na azt, két vázát a virágoknak; csakhogy azt sem tudom, hol árusítják ezt a portékát.
Agora vou buscar o jantar, que a moça ha de cuidar que me não deixam sahir da cadêa.	Akkor most még elmegyek a vacsoráért gyorsan, mert a végén még azt gondolja a lány, hogy engem is itt tartottak.
Ainda lhe não disse que não me deixaram cá entrar hontem á tarde; mas eu, como trouxe uma cartinha de sua mãe para um senhor desembargador, fui onde a elle, e hoje de manhã já lá tinha na estalagem a ordem do senhor intendente geral da policia.	Nem is mondtam még, hogy tegnap délután nem akartak beengedni; de akkor elvittem egy kis levelet az édesanyjától valamilyen főbíró úrhoz, és ma reggelre ott is volt a fogadóban a rendőrfelügyelő úr meghatalmazása.
Até logo.	Na jövök nemsokára.
VI.	XVI.
Um incidente agora me occorre, não muito concertado com o seguimento da historia, mas a proposito vindo para demonstrar uma face da indole do ex-corregedor de Vizeu, já então exonerado do cargo.	Most jut eszembe az a közjáték, amelynek különös szerepe nincs ugyan a történet szempontjából, megvilágítja azonban az akkor már tisztjéből nyugdíjazott, egykori viseui járásbíró természetének egyik arcát.
Sabido é que Manoel Botelho, o primogenito, voltando a frequentar mathematicas em Coimbra, fugira d'ali para Hespanha com uma dama desleal a seu marido, estudante açoriano que cursava medicina.	Szó volt már róla, hogy Manuel Botelho, az elsőszülött fiú, épp csak visszatért Coimbra-ba, hogy matematikát tanuljon, máris Spanyolországba szökött azzal a hűtlen asszonnyal, akinek az Azori szigetekről származó férje maga is diák volt az orvosi karon.
Um anno demorára na Corunha Manoel Botelho com a fugitiva, alimentando-se dos recursos que sua mãe, extremosa por elle, lhe remettia vendendo a pouco e pouco as suas joias, e privando as filhas dos adornos proprios dos annos e da qualidade.	Egy évig La Coruñában éldegélt Manuel Botelho a házasságtörő asszonnyal, s anyja támogatását élvezte, aki mindig kényeztette őt, és most sorra eladogatta értékeit, hogy a pénzt utána küldje, megfosztva lányait azoktól az ékszerektől, amelyek korukhoz és helyzetükhöz illők lettek volna.
Seccaram-se estas fontes, e não restavam outras. D.	A forrás azonban elapadt, és nem fakadt helyette másik.
Rita disse a final ao filho que deixára de soccorrer Simão por não ter meios; e agora das escassas economias que fazia, nada podia enviar-lhe, porque estava em obrigação de pagar os alimentos de Simão á pessoa que por compaixão lh'os déra em Vizeu, e lh'os estava dando no Porto.	Dona Rita utoljára azt üzente a fiának, hogy már Simão-t sem képes tovább támogatni, annyira kifogyott mindenéből: gyér megtakarításaiból pedig nem küldhet már neki semmit, mert abból kénytelen Simão ellátását fizetni annak a személynek, aki együttérzésből annyi gondját viselte Viseuban és most Porto-ban is ellátja.
Ajuntava ella, para consolação do filho, que viesse elle para Villa Real, e trouxesse comsigo a infeliz senhora; que fosse elle para casa, e a deixasse a ella n'uma estalagem até se lhe arranjar habitação; que o ensejo era opportuno, por estar na quinta de Montezellos o pae, quasi divorciado da familia.	Vigasztalásképpen azonban hozzátette még, hogy látogasson el hozzá Vila Realba, és hozza magával azt a boldogtalan nőt is; a házba viszont egyedül jöjjön, az asszonykát hagyja a fogadóban, amíg valamilyen jobb szállást nem kerít neki; a pillanat amúgy is kedvező, mert apja a montezelosi birtokon él, mintha elvált volna családjától.
Voltou pelo Minho Manoel Botelho, e chegou com a dama ao Porto quinze dias depois que Simão entrára no carcere.	Útnak indult hát Manuel Botelho Minho felé, és két héttel azután érkezett Porto-ba a hölgy kíséretében, hogy Simão-t a város börtönébe vitték.
Já n'outro ponto deixamos dito que nunca os dois irmãos se deram nem estimaram; mas o infortunio de Simão remia as culpas do genio fatal que o orphanára de pae e mãe, e só da irmã Rita lhe deixára uma lembrança saudosa.	Más helyütt már elmondtuk, hogy a két fivér sohasem fért meg egymással, és egyikük sem tartotta sokra a másikat: Simão szerencsétlensége azonban elhalványította Manuel szemében a fiatalság bűneit, különösen így hogy apjától, anyjától is árván maradt, egyedül Rita húga hagyott benne fájó emlékeket.
Foi Manoel á cadêa, e abrindo os braços ao irmão, teve um glacial acolhimento.	Elment hát Manuel a börtönbe, de amikor kitárta karját fivére felé, fagyos fogadtatásban volt része.
Perguntou-lhe Manoel a historia do seu desastre.	Manuel afelől érdeklődött, hogy miként esett a szerencsétlenség.
—Consta do processo—respondeu Simão.	- Ott áll a jegyzőkönyvben - felelte Simão.
—E tem esperanças de liberdade?—replicou Manoel.	- És fivéremnek maradt reménye a szabadságra? - folytatta Manuel.
—Não penso n'isso.	- Nem is gondolok rá.
—Eu pouco posso offerecer-lhe, porque vou para casa forçado pela falta de recursos; mas, se precisa de roupa, repartirei comsigo da minha.	- Sokat éppen nem segíthetek, mert épp az anyagi szükség visz hazafelé: ám ha hasznát vehetné ruhának, akkor a sajátomat szívesen megosztom fivéremmel.
—Não preciso nada.	- Nincs szükségem semmire.
Esmolas só as recebo d'aquella mulher.	Alamizsnát pedig csak ettől a kisasszonytól fogadok el.
Já Manoel tinha reparado em Marianna, e da belleza da moça inferira conclusões para formar falsos juizos.	Manuel már előzőleg felfigyelt Mariana-ra, és a lány szépsége hamis ítéletekre ragadtatta.
—E quem é esta menina?—tornou Manoel.	- És a hölgy kicsoda? - kérdezte Manuel.
—É um anjo…	- Egy angyal…
Não lhe sei dizer mais nada.	Egyebet nem mondhatok róla.
Marianna sorriu-se, e disse:	Mariana elmosolyodott, és azt mondta:
—Sou uma criada do senhor Simão, e de v. s.^a	- Simão úr és vele együtt uraságod egyik cselédje vagyok.
—É cá do Porto?	- Ide valósi Porto-ba?
—Não, meu senhor, sou dos arrabaldes de Vizeu.	- Nem, uram, Viseu környékén lakom.
—E tem feito sempre companhia a meu mano?	- És végig a fivérem mellett volt?
Simão atalhou assim á resposta balbuciante de Marianna:	A zavarba esett Mariana helyett Simão válaszolt:
—A sua curiosidade incommoda-me, mano Manoel.	- Tapintatlan kíváncsisága, Manuel fivérem, nagyon nincs ínyemre.
—Cuidei que não era offensiva—replicou o outro, tomando o chapéo.	- Nem gondoltam, hogy bárkit megsértek itt - felelte vissza a másik, és nyúlt a kalapjáért.
—Quer alguma coisa para a mãe?	- Üzen valamit anyánknak?
—Nada.	- Semmit.
Estando Manoel Botelho, na tarde d'esse dia, fechando as malas para seguir jornada para Villa Real, foi visitado pelo desembargador Mourão Mosqueira, e pelo corregedor do crime.	Aznap délután Manuel Botelho a csomagjait rendezgette, hogy folytassa útját Vila Realba, amikor Mourão Mosqueira főbíró toppant be hozzá a rendőrségi tanácsos kíséretében.
—Devemos á espionagem da policia—disse o corregedor—a novidade de estar n'esta estalagem; um filho do meu antigo amigo, condiscipulo e collega Domingos Correia Botelho.	- A rendőrség kémhálózatának köszönhetően - kezdte a tanácsos - jutott a fülünkbe a hír, hogy régi barátunknak, diáktársunknak és kollégánknak, Domingos Botelho-nak a fia ebben a fogadóban szállt meg.
Aqui vimos dar-lhe um abraço, e offerecer o nosso prestimo.	Azért jöttünk csupán, hogy megöleljük és felajánljuk szolgálatainkat.
Esta senhora é sua esposa?—continuou o magistrado, reparando na açoriana.	A hölgy netán a neje? - folytatat a magisztrátus, amikor észrevette az azori nőt.
—Não é minha esposa…—balbuciou Manoel—é… minha irmã.	- Nem a feleségem… - hebegte Manuel - ő… a nővérem.
—Sua irmã!…—disse Mosqueira—qual das tres?	- A nővére… - mondta Mosqueira -, és melyik a három közül?
Ha cinco annos que as vi em Vizeu, e grande mudança fez esta senhora, que não me recordo das suas feições absolutamente coisa nenhuma!	Öt évvel ezelőtt láttam valamennyiüket Viseuban, és bizony a hölgy arca nagyon megváltozott, mert vonásaiból egyet sem tudok felidézni.
É a senhora D. Anna Amalia?	Talán Dona Ana Amália?
—Justamente—disse Manoel.	- Eltalálta - mondta Manuel.
—Bella, lhe affirmo eu que está, minha senhora; mas fez-se um rosto muito outro do que era!…	- Ön igazán szép, hölgyem, ezt bátran kijelenthetem; de arcra akkor is nagyon megváltozott ahhoz képest, mint amilyen volt!…
—Vieram vêr o infeliz Simão?—atalhou o corregedor.	- Azért jöttek, hogy meglátogassák azt a szegény Simão-t? - szólt közbe a tanácsos.
—Sim, senhor… viemos vêr meu pobre irmão.	- Igen, uram… meg akartuk látogatni szegény fivéremet.
—Foi um raio que cahiu na familia aquelle rapaz!…— ajuntou Mosqueira—mas póde estar na certeza que a sentença não se executa; diga a sua mãe que m'o ouviu da minha bôca.	- Valóságos csapás a családjukban az a legény!… - fűzte még hozzá Mosqueira. - De biztos lehet benne, hogy nem hajtják végre rajta az ítéletet; mondja meg édesanyjának, hogy ezt az én szájamból hallotta.
O meu tribunal está preparado para lhe minorar a pena em dez annos de degredo para a India, e seu pae, segundo me disse na passagem para Villa Real, já preparou as coisas na supplicação e no desembargo do paço, não obstante o morto lá ter parentes poderosos nas duas instancias.	A bíróság hajlandónak mutatkozott, hogy a büntetést tízéves indiai száműzetésre enyhítse, és az ön apja, mint ahogy Vila Real felé átutazóban személyesen elmondta, ennek érdekében már mindent előkészített a Fellebbviteli Bíróságon és a Királyi Kancellárián, pedig mindkét helyen erős befolyásuk van az elhunyt hozzátartozóinak is.
Quizeramos absolvêl-o, e restituil-o á sua família; mas tanto é impossível.	Szerettük volna felmenteni és visszaadni a családjának, de az lehetetlen.
Simão matou, e confessa soberbamente que matou.	Simão embert ölt és büszkén vallja is.
Não consente mesmo que se diga que em defeza o fez.	Még azt sem hajlandó mondani, hogy a maga védelmében tette.
É um doido desgraçado com sentimentos nobilissimos!	Szerencsétlen őrült a legnemesebb eszmékkel.
Chovem cartas de empenho a favor do Albuquerque.	Közben csőstül érkeznek az Albuquerque-éket támogató levelek.
Pedem a cabeça do pobre rapaz com uma sem-ceremonia que indigna o animo.	A nyomorult ifjú fejét követelik benne olyan nyersen, hogy az már a jó ízlést sérti.
—E essa menina que foi a causa da desgraça?—perguntou Manoel.	- És a kisasszony, aki a szerencsétlenség oka volt? - kérdezte Manuel. - Ő egy igazi hős! - válaszolta a rendőrségi tanácsos.
—Isso é uma heroina!—respondeu o corregedor do crime—Davam-na já por morta quando Simão chegou aqui.	- Már mindenki úgy hitte, hogy meghal, amíg Simão ide nem érkezett.
Desde que soube das probabilidades da commutação da pena, deu um pontapé na morte, e está salva, segundo me disse o medico.	Amint megtudta, hogy van remény az ítélet megváltoztatására, hátat fordított a halálnak, és most már túl van az életveszélyen, ahogy az orvos is mondta nekem.
—Conhece-a muito bem, minha senhora?—disse o desembargador á dama, supposta irmã de Manoel.	- A hölgy ugyebár jól ismeri őt? - fordult a szenátor a nőhöz, Manuel állítólagos nővéréhez.
—Muito bem—respondeu ella, relanceando os olhos ao amante.	- Nagyon jól - felelte haragos tekintetet lövellve szeretője felé.
—Dizem que é formosissima!	- Állítólag gyönyörű!
—De certo—acudiu Manoel—é formosissima.	- Bizony az - tette hozzá Manuel -, bizony hogy gyönyörű!
—Muito bem—disse o corregedor, erguendo-se.	- Na jó - mondta a tanácsos, felemelkedve helyéről.
—Leve este abraço ao pae, e diga-lhe que o condiscipulo cá está leal e dedicado como sempre.	- Adja át ezt az ölelést az édesapjának, és mondja el neki, hogy egykori diáktársa, váltig hű és odaadó híve itt járt.
Eu tenho de lhe escrever brevemente.	Hamarosan írok is majd neki.
—E outro abraço a sua virtuosa mãe—acerescentou o desembargador.	- Ezt a másik ölelést pedig én szánom az ön erényes anyjának - tette hozzá a szenátor.
—Vou desconfiado!—disse o Mosqueira ao collega—Manoel Botelho tinha, ha coisa d'um anno, fugido para Hespanha com uma senhora casada.	- Nekem itt valami gyanús - mondta Mosqueira a kollégájának. - Manuel Botelho már vagy egy éve Spanyolországba szökött egy férjes asszonnyal.
Aquella mulher, que vimos, não é irmã d'elle.	Akit mi nála láttunk, az nem a nővére volt.
—Pois se nos mentiu é mariola, por nos obrigar a cortejar uma concubina!…	- Márpedig ha hazudott nekünk, akkor hitvány csirkefogó, mert arra kényszerített bennünket, hogy hajbókoljunk az ágyasa előtt!…
Eu me informarei…—disse o corregedor, offendido no seu austero pundonor.	Utánajárok a dolognak… - mondta az önérzetében megbántott tanácsos.
E no proximo correio, escrevendo a Domingos Botelho, dizia no periodo final: «Tive o gosto de conhecer teu filho Manoel, e uma de tuas filhas; por elle te mandei um abraço, e por ella te mandaria outro, se fosse modo ensinarem velhos a meninas bonitas como se dão os abraços nos paes.»	És a következő postával levelet küldött Domingos Botelho-nak, amit így fejezett be: Nagy örömömre szolgált, hogy megismerhettem fiadat, Manuelt és egyik leányodat: a fiúval küldtem neked egy ölelést, és a lány által szívesen küldtem volna a másikat, ha öregemberekre lenne bízva, hogy szép leányokat oktassanak arra, miképpen öleljék meg szüleiket.
Estava já Manoel em casa de seus avós, e cuidava em trastejar uma modesta casa para a açoriana, auxiliado por sua bondosa e indulgente mãe.	Manuel már odahaza volt, s vajszívű és elnéző anyja segítségével egy szerény házat keresett buzgón az azori nőnek.
O pae fôra informado da vinda, e dissera que não queria vêr o filho, avisando-o de que era considerado desertor de cavallaria seis, desde que abandonára os estudos, onde estava com licença.	Amikor Domingos Botelho értesült fia hazatérésről, kijelentette, hogy nem kívánja látni, de megüzente neki, hogy a 6. lovassági ezrednél dezertőrként tartják számon, amióta Coimbra-ban, ahová vezényelve volt, abbahagyta tanulmányait.
Recebeu depois a carta do corregedor do crime, e mandou immediata e secretamente devassar se em Villa Real estava a senhora que indicava a carta.	Közben kézhez kapta a rendőrségi tanácsos levelét is, és titkon elrendelte a nyomozást, hogy az asszony, akire a levél utalt, Vila Realban van-e.
A espionagem deu-a como certa na estalagem, em quanto Manoel Botelho cuidava nos adornos de uma casa.	A kémek hamarosan jelentették, hogy a fogadóban nyomára bukkantak, miközben Manuel Botelho egy ház szépítgetésével foglalatoskodott.
Escreveu o magistrado ao juiz de fóra, e este mandou chamar á sua presença a mulher suspeita, e ouviu d'ella a sua historia sincera e lagrimosamente contada.	A magisztrátus megírta a törvénybírónak, aki maga elé hívatta a keresett asszonyt és kikérdezte történetéről, amit az könnyek között őszintén el is mondott neki.
Condoeu-se o juiz, e revelou ao collega as suas averiguações.	A bíró szíve megesett rajta, és amit megtudott tőle, megírta kollégájának.
Domingos Botelho foi a Villa Real, e hospedou-se em casa do juiz de fóra, onde a senhora foi novamente chamada, sendo que ao mesmo tempo o general da provinda lavrava ordem de prisão para o cadete desertor de cavallaria de Bragança.	Domingos Botelho Vila Realba ment, és a törvénybíró házában szállt meg, ahová az asszonyt ismét beidézték, ugyanakkor a tartomány hadparancsnoka elrendelte a bragança-i lovasság kötelékébe tartozó dezertőr kadét letartóztatását.
A açoriana, em vez do juiz, encontrou um feio homem, de carrancuda sombra, e apparencias de intenções sinistras.	Az azori nő a bíró helyett egy csúnya, mogorva és vészjósló tekintető férfi előtt találta magát.
—Eu sou pae de Manoel—disse Domingos Botelho—Sei a historia da senhora.	- Én Manuel apja vagyok - mondta Domingos Botelho. - Ismerem a történetét.
O infame é elle. V. s.^a é a victima.	A fiam egy hitvány ember, kegyed pedig áldozat.
O castigo da senhora principiou desde o momento em que a sua consciencia lhe disse que praticou uma acção indigna.	Asszonyom, az ön büntetése abban a pillanatban kezdődött, amikor a lelkiismerete belátta, hogy méltatlan cselekedetre ragadtatta magát.
Se a consciencia lh'o não disse ainda, ella lh'o dirá.	Ám ha ezt a lelkiismerete még nem mondta volna, legyen nyugodt, fogja még mondani.
D'onde é?	Hová valósi Ön?
—Da ilha do Fayal—respondeu tremula a dama.	- Faial szigetére - felelte a nő remegve.
—Tem familia?	- Van családja?
—Tenho mãe e irmãs.	- Anyám és nővéreim.
—Sua mãe aceital-a-ia se a senhora lhe pedisse abrigo?	- Az édesanyja befogadná, ha a védelmét kérné?
—Creio que sim.	- Azt hiszem, igen.
—Sabe que Manoel é um desertor, que a estas horas está prêso ou fugitivo?	- Tudja, hogy Manuel dezertőr, és ezekben az órákban már vagy vasra van verve, vagy szökésben van?
—Não sabia…	- Nem tudtam.
—Quer isto dizer que a senhora não tem protecção de alguem.	- Ez pedig nem jelent mást, mint hogy önnek nincs egyetlen pártfogója sem…
A pobre mulher soluçava, abafada por ancias, e debulhada em lagrimas.	A szegény nő a szorongástól és könnyeitől fojtogatva zokogott.
—Porque não vai para sua mãe?	- Miért nem megy haza az édesanyjához?
—Não tenho recursos alguns—respondeu ella.	- Nincs semmilyen jövedelmem - felelte a nő.
—Quer partir hoje mesmo?	- Máskülönben akár még ma elindulna?
Á porta da estalagem encontrará uma liteira, e uma criada para acompanhal-a até ao Porto.	A fogadó kapujában nemsokára talál majd egy hintót és egy cselédlányt, aki önt Porto-ba kíséri.
Lá entregará uma carta.	Ott átad valakinek egy levelet.
A pessoa a quem escrevo lhe cuidará da passagem para Lisboa.	Az illető, akinek írok, gondoskodni fog róla, hogy eljusson Lisszabonba.
Em Lisboa outra pessoa a levará a bordo da primeira embarcação que sahir para os Açores.	Lisszabonban valaki más várja majd, aki felvezeti önt az első hajó fedélzetére, amelyik az Azori-szigetekre tart.
Estamos combinados?	Akkor hát megbeszéltük?
Aceita?	Elfogadja?
—E beijo as mãos de v. s.^a…	- Ezerszer is megcsókolom érte uraságod kezét…
Uma desgraçada como eu não podia esperar tanta caridade.	Egy ilyen magamfajta nyomorult ennyi jóságot nem is remélhetett volna.
Poucas horas depois a esposa do medico	Néhány órával később az orvos felesége…
—Que tinha morrido de paixão e vergonha, talvez!—exclama uma leitora sensivel.	- Az a boldogtalan meg talán belehalt szenvedélyébe és szégyenébe! - kiált most fel egy érzékeny lelkű asszony, ki e sorokat olvassa.
Não, minha senhora; o estudante continuava n'esse anno a frequentar a Universidade; e como tinha já vasta instrucção em pathologia, poupou-se á morte da vergonha, que é uma morte inventada pelo visconde de A.	- Nem, asszonyom; a diák még abban az évben tovább látogatta az Egyetemet, és miután alapos képzést kapott patológiából, sikerült elkerülnie, hogy a szégyenbe pusztuljon bele, mely halálnemet bizonyos A.
Garrett no Fr. Luiz de Souza, e á morte de paixão, que é outra morte inventada pelos namorados nas cartas despeitosas, e que não pega nos maridos a quem o seculo dotou d'uns longes de philosophia, philosophia grega e romana, porque bem sabem que os philosophos da antiguidade davam por mimo as mulheres aos seus amigos, quando os seus amigos por favor lh'as não tiravam.	Garrett vicomte találta ki a Frei Luís de Sousá-ban, a szerelem által való halál pedig egy másik kitalált neme a végnek, amellyel a szerelmesek zsarolják egymást leveleikben, csakhogy ez már mit sem hat azokra a férjekre, kiket ez a század filozófiával vértezett föl, a görögök vagy rómaiak filozófiájával, mert tudják jól, hogy az antik bölcselők feleségeikkel kedveskedtek barátaiknak, akiket a barátok viszont hálából nem fogadtak el tőlük.
E esta philosophia, hoje então…	Namármost, ma ez a filozófia… [6]
[6] Pois o medico não morreu, nem sequer desmedrou, ou levou r significativo de preoccupação do animo insensivel ás amenidades da therapeutica.	Nos, az orvos nem halt meg, még csak sorvadásnak sem indult, sőt különösebb lelki aggályok sem gyötörték, mert érzéketlen volt irántuk.
A esposa, inquestionavelmente muito mais alquebrada e valetudinaria que seu esposo, lavada em pranto, morta de saudades, sem futuro, sem esperanças, sem voz humana que a consolasse, entrou na liteira, e chegou ao Porto, onde procurou o corregedor do crime para entregar-lhe uma carta do doutor Domingos Botelho.	A feleség, akit minden kétségen felül jobban megviseltek és összetörtek a történtek, mint a férjét, könnyekben úszva, vágyaktól mardosva, kilátások nélkül, remények nélkül, egyetlen vigasztaló emberi szó nélkül, beszállt a hintóba, megérkezett Porto-ba, és felkereste a rendőrségi tanácsost, hogy átadja neki Dr. Domingos Botelho levelét.
Um periodo d'esta carta dizia assim:	A levél egyik bekezdése így szólt:
«Déste-me noticia d'uma filha, que eu não conhecia, nem reconheço.	Hírt adtál nekem egyik lányomról, akit nem ismerek, és azóta sem ismertem rá.
A mãe d'esta senhora está no Fayal, para onde ella vai.	E hölgynek az anyja Faialon él, és ő maga is oda készül.
Cuida tu, ou manda cuidar no seu transporte para Lisboa, e encarrega ali alguem de correr com a passagem d'ella para os Açores no primeiro navio.	Gondoskodj róla vagy bízz meg valakit, hogy biztosítson neki járművet Lisszabonba, ott pedig legyen valaki, aki elintézi, hogy az első hajóval átkelhessen az Azori-szigetekre.
A mim me darás conta das despezas.	A költségekről majd értesíts.
Meu filho Manoel teve ao menos a virtude de não matar ninguem para se constituir amante.	Manuel fiamban legalább az az erény megvolt, hogy nem ölt meg senkit azért, hogy szeretőt tartson.
Do modo como correm os tempos, muito virtuoso é um rapaz que não mata o marido da mulher que ama.	Ezek a mai idők úgy hozták, hogy már az is derék dolog, ha egy ifjú nem végez a szeretett asszony férjével.
Vê se consegues do general, que está ahi, perdão para o rapaz, que é desertor de cavallaria seis, e me consta que está escondido em casa de um parente.	Nézz utána, hogy el tudod-e érni a tábornoknál, hogy bocsásson meg a legénynek, aki dezertált a hatos lovasságtól, és most tudtommal az egyik rokonunk házában rejtőzködik.
Em quanto a Simão, creio que não é possivel salval-o do degredo temporario…	Ami Simão-t illeti, nem hiszem, hogy meg lehetne menteni az időleges száműzetéstől…
É uma lança em Africa livral-o da forca.	A bitófa helyett majd kap egy afrikai lándzsát.
Em Lisboa movem-se grandes potencias contra o desgraçado, e eu estou malvisto do intendente geral por abandonar o logar… etc.»	Lisszabonban nagy erők mozgolódnak a szerencsétlen ellen, a kancellár pedig neheztel rám, hogy feladtam posztomat… stb.
Partiu para Lisboa a açoriana, e d'ali para a sua terra, e para o abrigo de sua mãe, que a julgára morta, e lhe deu annos de vida, se não ditosa, socegada e desilludida de chimeras.	Az azori nő útra kelt Lisszabonba, onnan pedig az Azori-szigetek felé, anyja védő karjaiba, aki már halottnak hitte, és ha nem is fényes, de nyugodt és rémlátomásoktól zavartalan életet biztosított neki.
Manoel Botelho, obtido o perdão pela preponderancia do corregedor do crime, mudou de regimento para Lisboa, e ahi permaneceu até que, fallecido seu pae, pediu a baixa, e voltou á provincia.	Manuel Botelho, miután a rendőrségi tanácsos közbenjárására felmentést kapott, regimentjétől áthelyeztette magát Lisszabonba, és ott szolgált apja haláláig, amikor is leszerelését kérte és visszaköltözött vidékre.
VII.	XVII.
João da Cruz, no dia 4 de Agosto de 1805, sentou-se á mesa com triste aspecto e nenhum appetite do almoço.	1805. augusztus 4-én João da Cruz szomorú arccal ült az asztalnál, és semmi étvágyat nem érzett az ebédhez.
—Não comes, João?—disse-lhe a cunhada.	- Nem eszel, João? - kérdezte a sógornője.
—Não passa d'aqui o bocado—respondeu elle, pondo o dedo nos gorgomilos.	- Egy falat sem megy le a torkomon - felelte, ujjával a gégéjére mutatva.
—Que tens tu?	- Mi bajod van?
—Tenho saudades da rapariga…	- Hiányzik a lány…
Dava agora tudo quanto tenho para a vêr aqui ao pé de mim com aquelles olhos que pareciam ir direitos aos desgostos que um homem tem no seu interior.	Mindenemet odaadnám, ha most itt láthatnám magam mellett, és nézne rám azokkal a szemeivel, amelyekkel képes elűzni minden bánatot, ami egy férfiember lelkét nyomja.
Mal hajam as desgraças da minha vida que m'a fizeram perder, Deus sabe se para pouco, se para sempre!…	Átkozom életem szerencsétlenségeit, mert elszakítottak tőle, és csak Isten a megmondhatója, hogy rövid időre-e vagy örökre!…
Se eu não tivesse dado o tiro no almocreve, não vinha a ficar em obrigação ao corregedor, e não se me dava que o filho vivesse ou morresse…	Ha nem lőttem volna meg az öszvérhajcsárt, akkor nem kellett volna leköteleznem magamat a tanácsosnál, és bánnám is én, hogy a fia él-e, hal-e…
—Mas se tens saudades—atalhou a senhora Josefa—manda buscar a rapariga, tem-l'a cá algum tempo, e torna depois para onde ao senhor Simão.	- De ha egyszer hiányzik - szólt közbe Josefa asszony -, akkor küldess el a lányért, velünk lesz egy kis ideig, azután visszamegy Simão úrhoz.
—Isso não é d'homem que põe navalha na cara, Josefa.	- Nem olyan férfi vagyok én, Josefa, aki hátulról szúr a késsel.
O rapaz, se ella lhe falta, morre de pasmo dentro d'aquelles ferros.	Az a legény, ha ő magára hagyja, meghal gyámoltalanságában azok közt a vasak között.
Isto é venêta que me deu hoje…	Csak amolyan habókos gondolat vett elő máma…
Sabes que mais? leve a breca o dinheiro: ámanhã vou ao Porto.	Tudod, mint mondok? Egye meg a fene a pénzt! Holnap elmegyek Porto-ba.
—Pois isso é o que tu deves fazer.	- Bizony ezt kell tenned.
—Está dito!	- Nahát akkor.
Quem cá ficar que o ganhe.	Aki nem tesz semmit, az ne is panaszkodjék.
Vão-se os anneis e fiquem os dedos.	Guruljanak a gyűrűk, csak maradjanak meg az ujjak.
Por ora tem-se resistido a tudo com o meu braço.	Egyelőre szilárdan ülnek a kezemen.
A rapariga, se ficar com menos, lá se avenha.	Ha a lánynak kevesebb jut, majd beéri annyival.
Assim o quer, assim o tenha.	Ha egyszer így alakult, akkor így is lesz jó.
Reanimou-se a physionomia do mestre ferrador, e como que os impeços da garganta se iam removendo á medida que planisava a sua ida ao Porto.	Felderült az ábrázata a kovácsmesternek, és a torkát szorongató gombóc is elmozdult helyéről, amikor tervezgetni kezdte utazását Porto-ba.
Acabára de almoçar, e ficára scismatico, encostado á mesa do escano.	Megette ebédjét, de utána megint az asztalra könyökölt magába roskadva.
—Ainda estás malucando?!—tornou Josefa.	- Még mindig rajtad van a bolondóra? - kérdezte Josefa.
—Parece coisa do demonio, mulher!…	- Mintha a sátán incselkedne velem, te asszony!…
A rapariga estará doente ou morta?	Lehet, hogy az lány beteg vagy meg is halt?
—Anjo bento da Santíssima Trindade!—exclamou a cunhada, erguendo as mãos—que dizes tu, João!	- Szentháromság áldott angyala! - kiáltott fel sógornője égnek emelt karral. - Miket nem mondasz, João? - Olyan sötét feketeség ült meg bennem, mint a pokol serpenyője!
—Estou cá por dentro negro como aquella sartã!	- Sokat ettél, ember!
—Isso é flato, homem! vai tomar ar, trabalha um poucaxinho para espaireceres.	Menj, szellőztesd ki a fejed; dolgozz egy keveset, attól megkönnyebbülsz.
João da Cruz passou ao coberto onde tinha o armario da ferragem e a bigorna, e começou a atarracar cravos.	João da Cruz kiment a műhelybe, ahol a vasládáját tartotta meg az üllőt, és patkószögeket kezdett kalapálni.
Alguns conhecidos tinham passado, palavreando com elle consoante costumavam, e achavam-no taciturno e nada para graças.	Arra ment néhány ismerőse, akik szokás szerint szóba elegyedtek vele, és hallgatásából mindjárt látták, hogy nincs éppen fényes kedvében.
—Que tens tu, João?—dizia um.	- Beléd meg mi bújt, João? - kérdezte az egyik.
—Não tenho nada.	- Nem bújt semmi.
Vai á tua vida, e deixa-me, que não estou para lérias.	Eredj a dolgodra, engem meg hagyj békén, mert nincs kedvem a fecsegéshez.
Outro parava e dizia:	Megállt egy másik, és megszólította.
—Guarde-o Deus, senhor João.	- Isten áldja, João úr.
—E a vocemecê tambem.	- Kendet is.
Que novidade ha?	Mi hírt hozott?
—Não sei nada.	- Nem hoztam híreket.
—Pois então vá com nossa Senhora, que eu estou cá de candeias ás avessas.	- Na akkor menjen Isten hírével, merthogy én ma a rosszabbik lábammal keltem fel.
O ferrador largava o martello; sentava-se aos poucos no tronco, e coçava a cabeça com frenesi.	A patkolókovács elhajította a kalapácsot; pár percre leült egy farönkre, és a fejét vakargatta erősen.
Depois recomeçava novamente, e tão alheado o fazia, que estragava o cravo, ou martellava os dedos.	Azután újra kezdte a munkát, de nem volt képes figyelni rá, és hol a szöget görbítette el, hol a saját ujjára vágott a kalapáccsal.
—Isto é coisa do diabo!—exclamou elle; e foi á cosinha procurar a pichorra, que emborcou como qualquer elegante de paixões ethereas se aturde com absyntho—Hei de afogar-te, coisa má, que me estás apertando a alma!—continuou o ferrador, sacudindo os braços, e batendo o pé no soalho.	- Ez az ördög műve! - kiáltott fel; és ment a konyhába, hogy megkeresse a butykosát. Szájához emelte és tartalmát úgy döntötte magába, ahogy éteri szenvedélyek rabjai bódítják el magukat az abszinttal. - Meg kell hogy fojtsalak, te rém, aki a lelkemet téped! - kiáltotta a patkolókovács a karját rázva és nagyokat toppantva lábával a földön.
Voltou ao coberto a tempo que um viandante ia passando sobre a sua possante mula.	Akkor ért vissza a műhelybe, amikor éppen egy utas haladt arra magas öszvére hátán.
Envolvia-se o cavalleiro n'um amplo capote á moda hespanhola, sem embargo da calma que fazia.	A lovast spanyol módra bő köpeny burkolta, és rendíthetetlen nyugalom áradt belőle.
Viam-se-lhe as botas de coiro cru com esporas amarellas afiveladas, e o chapéo derrubado sobre os olhos.	A köpeny alól csak bőrcsizmás lába lógott ki sárga sarkantyúval, a kalapját pedig mélyen a szemébe húzta.
—Ora viva!—disse o passageiro.	- Aggyisten! - mondta az utas
—Viva!—respondeu mestre João, relanceando os olhos pelas quatro patas da mula, a vêr se tinha obra em que entreter o espirito—A mula é de ropia e chibança!	- Aggyisten magának is! - felelte João mester, miközben az öszvér négy patáját vizslatta, hátha kerül valami lélekderítő munkája.
—Não é má.	- Nem akármilyen öszvére van!
Vocemecê é que é o senhor João da Cruz?	- Éppenséggel nem rossz, Kend az a bizonyos João da Cruz?
—Para o servir.	- Az vagyok, szolgálatjára.
—Venho aqui pagar-lhe uma divida.	- Azért jöttem, hogy lerójam régi tartozásomat. - Nekem?
—A mim? o senhor não me deve nada que eu saiba.	Az úr, már ahogy én tudom, nekem nem adós semmivel.
—Não sou eu que devo; é meu pae, e elle foi que me encarregou de lhe pagar.	- Nem is én vagyok az adósa; hanem az apám, és ő bízta rám, hogy fizessek kendnek.
—E quem é seu pae?	- Aztán ki volna az apja?
—Meu pae era um recoveiro de Garção, chamado Bento Machado.	- Az én apám öszvérhajcsár volt Carção-ban, bizonyos Bento Machado.
Proferida metade d'estas palavras, o cavalleiro afastou rapidamente as bandas do capote, e desfechou um bacamarte no peito do ferrador.	A feléig sem jutott mondandójának a lovas, amikor hirtelen félrecsapta köpenye szárnyát, és karabélyával mellbe lőtte a kovácsmestert.
O ferido recuou, exclamando:	A sebesült hátratántorodott, és így kiáltott:
—Mataram-me!…	- Megöltek!…
Marianna, não te vejo mais!…	Soha többé nem látlak, Mariana!…
O assassino teria dado cincoenta passos a todo o galope da espantada mula, quando João da Cruz, debruçado sobre o banco, arrancava o ultimo suspiro com a cara posta no chão, d'onde apontára ao peito do almocreve dez annos antes.	A gyilkos vagy ötvenlépésnyire távolodott el tőle megrettent, vágtába csapó öszvérén, amikor João da Cruz a padról lefordulva, arccal a föld felé kiadta utolsó leheletét, és pontosan ott, ahol tíz esztendővel azelőtt golyót repített az öszvérhajcsár mellébe.
Os caminheiros, que perpassaram pelo cavalleiro inadvertidamente, ajuntaram-se em redor do cadaver.	Az arra járók, a lovasra ügyet sem vetve, a holttest köré gyűltek.
Josefa acudiu ao estrondo do tiro e já não ouviu as ultimas palavras de seu cunhado.	Josefa, aki a lövés dörrenésére kirohant a házból, már nem hallhatta sógora utolsó szavait.
Quiz transportal-o para dentro, e correr a chamar cirurgião; mas um cirurgião estava no ajuntamento, e declarou morto o homem.	Be akarta vinni a házba, hogy felcsert hívjon hozzá, de akadt egy az összegyűltek között is, aki kijelentette, hogy a férfi halott.
—Quem o matou?—exclamavam trinta vozes a um tempo.	- Ki ölte meg? - kiáltotta egyszerre harminc hang.
N'esse mesmo dia vieram justiças de Vizeu lavrar auto e devassar: nenhum indicio lhes deu o fio do mysterioso assassinio.	Még aznap kijöttek Viseuból a törvény képviselői, hogy felvegyék a jegyzőkönyvet és elkezdjék a nyomozást.
O escrivão dos orphãos inventariou os objectos encontrados, e fechou as portas quando os sinos corriam o derradeiro dobre ao cahir da lousa sobre João da Cruz.	Az árvaszéki írnok lajstromba vette a talált javakat és akkor zárta be az ajtókat, amikor megszólalt a lélekharang, João da Cruzra pedig ráborult a sír kőlapja.
Deus terá descontado, nos instinctos sanguinarios do teu temperamento, a nobreza de tua alma!	Isten szembe állítja majd természeted vérengző ösztöneit lelked nemességével!
Pensando nas incoherencias da tua indole, homem que me explicas a providencia, assombra-me as caprichosas antítheses que a mão de Deus infunde em alentos na creatura.	Végletes indulataid láttán, te ember - aki immár a gondviselés kezében vagy - megdöbbenek a szeszélyes antitéziseken, melyeket Isten keze ültet el teremtményeiben.
Dorme o teu somno infinito, se nenhum outro tribunal te cita a responder pelas vidas que tiraste, e pelo uso que fizeste da tua.	Aludd hát örök álmodat, mert most már semmilyen törvényszék nem idéz maga elé, hogy felelj mások kioltott életéért és a sajátodért, amelyet másoknak adtál oda.
Mas se ha estancia de castigo e de misericordia, as lagrimas de tua filha terão sido, na presença do Juiz Supremo, os teus merecimentos.	Ám ha van hely, ahol büntetés áll szemben könyörülettel, akkor lányod könnyei érdemeiddé változnak a végső bíró előtt.
Fez Josefa escrever a Marianna, noticiando-lhe a morte de seu pae, mas sobrescriptou a carta a Simão Botelho, para maior segurança.	Josefa levelet íratott Mariana-nak, amelyben értesítette apja haláláról, címzettje azonban, a nagyobb biztonság kedvéért Simão Botelho lett.
Estava Marianna no quarto do prêso, quando a carta lhe foi entregue.	Mariana is ott volt a zárkában, amikor a levelet átadták a fogolynak.
—Não conheço a letra, Marianna… E a obreia é preta…	- Nem ismerem ezt az írást, Mariana… és fekete szalaggal van átkötve…
Marianna examinou o sobrescripto, e empallideceu.	Mariana megnézte a borítékot és elsápadt.
—Eu conheço a letra—disse ella—é do Joaquim da loja.	- Én ismerem - mondta -, ez Joaquim da Loja keze írása.
—Abra depressa, senhor Simão…	Nyissa hát fel gyorsan, Simão úr…
Meu pae morreria?	Csak nem halt meg az apám?
—Que lembrança!	- Mi nem jut eszébe!
Pois não teve ha tres dias carta d'elle?	Nem három napja kapott tőle levelet?…
E não lhe disse que estava bom?	És nem azt írta benne, hogy jól van?
—Isso que tem?…	- Az nem számít?
Veja quem assigna.	Nézze meg, ki írta alá.
Simão buscou a assignatura, e disse:	Simão megnézte az aláírást és ezt mondta:
—Josefa Maria…	- Josefa Maria!
É sua tia que lhe escreve.	A nagynénje írt.
—Leia… leia… que diz ella?	- Olvassa, olvassa… Mit mond? Hadd olvassam én…
O prêso lia mentalmente, e Marianna instou:	A fogoly magában olvasott, és Mariana nem bírt türelmetlenségével:
—Leia alto, por quem é, senhor Simão, que estou a tremer… e v. s.^a descora… que é, meu Deus?	- Olvassa hangosan, Simão úr, mi áll benne, mert már reszketek a félelemtől… és uraságod belesápadt Jaj, Istenem, mi történt?
Simão deixou cahir a carta, e sentou-se prostrado de animo.	Simão kiejtette kezéből a levelet és lélekben megtörten leroskadt.
Marianna correu a levantar a carta, e elle, tomando-lhe a mão, murmurou:	Mariana ugrott, hogy felkapja a levelet, de a férfi megfogta a kezét és ezt suttogta:
—Pobre amigo!… choremol-o ambos… choremol-o, Marianna, que o amavamos como filhos…	- Szegény barátom!… Sirassuk el őt… sírjunk érte együtt, Mariana, hiszen mind a ketten úgy szerettük, mint a gyermekei…
—Pois morreu?—bradou ella.	- Tehát meghalt? - sikoltott fel a lány.
—Morreu… mataram-no!…	- Meg…
A moça expediu um grito estridulo, e foi com o rosto contra os ferros das grades.	Megölték!… A lányból éles sikoltás szakadt fel, és arccal rohant neki a rácsnak.
Simão inclinou-a para o seio, e disse-lhe com muita ternura e vehemencia:	Simão odament hozzá, gyengéden a keblére vonta és megrendülten így beszélt hozzá:
—Marianna, lembre-se que é o meu amparo.	- Mariana, emlékezzék, hogy ön az én támaszom.
Lembre-se de que as ultimas palavras de seu pae deviam ser a recommendar-lhe o desgraçado que recebe das suas mãos bemfeitoras o pão da vida.	Emlékezzék rá, hogy édesapja utolsó szavaival egy szerencsétlen embert ajánlott a gondjaiba, hogy az ön jótékony kezéből vegye el mindennapi kenyerét.
Marianna, minha querida irmã, vença a dôr que póde matal-a, e vença-a por amor de mim.	Mariana, drága jó nővérem, győzze le fájdalmát, mert megölheti, kérem, győzze le az én szerelmemért.
Ouve-me, amiga da minha alma?	Hall engem, lelkem vigasztalója?
Marianna exclamou:	Marina felkiáltott:
—Deixe-me chorar, por caridade!…	- Könyörgök, hagyja hogy sírjak!…
Ai! meu Deus, se eu torno a endoidecer!	Jaj, Istenem, úgy érzem, megint megbolondulok!
—Que seria de mim!—atalhou Simão—A quem deixaria Marianna o seu nobre coração para me suavisar este martyrio?	- Akkor velem mi lesz! - szakította félbe Simão - Kire hagyja akkor, Mariana, azt a nemes szívét, aki enyhítené szenvedéseimet?
Quem me levaria ao desterro uma palavra amiga que me animasse a crêr em Deus!…	Kitől reméljek baráti szót a száműzetésben, hogy hitre buzdítson Istenben?
Não ha de enlouquecer, Marianna, porque eu sei que me estima, que me ama, e que affrontará com coragem a maior desgraça, que ainda póde suggerir-me o inferno!	Nem szabad, hogy elhatalmasodjon az a téboly, Mariana, mert tudom, hogy becsül engem, hogy szeret és bátran szembeszáll minden csapással, amelyet még kifőznek nekem a Pokol bugyraiban!
Chore, minha irmã, chore; mas veja-me através das suas lagrimas!	Sírjon, testvérem, sírjon csak: de lásson engem is a könnyein keresztül!
VIII.	XVIII.
Marianna, decorridos dias, foi a Vizeu recolher a herança paterna.	Néhány napra rá Mariana felkerekedett, hogy elmenjen apai örökségéért.
Em proporção com o seu nascimento bem dotada a deixára o laborioso ferrador.	Származásához képest tekintélyes hozománnyal hagyta itt őt a szorgalmas patkolókovács.
Afóra os campos, cujo rendimento bastaria á sustentação d'ella, Marianna levantou a lage conhecida da lareira, e achou os quatrocentos mil réis com que João da Cruz contava para alimentar as regalias da sua decrepitude inerte.	A földeken kívül, melyeknek jövedelme is elég lett volna a megélhetéséhez, a tűzhely egyik kőlapja alatt Mariana megtalálta azt a négyszáz mil réist, amelyet João da Cruz tehetetlen öregkorára tartogatott.
Vendeu Marianna as terras, e deixou a casa a sua tia, que nascêra n'ella, e onde seu pae casára.	Mariana eladta földeket, a házat pedig ráhagyta nénikéjére, aki benne született, és ahová apja házasodott.
Liquidada a herança tornou para o Porto, e depositou o seu cabedal nas mãos de Simão Botelho, dizendo que receava ser roubada na casinha em que vivia, fronteira á Relação, na rua de S. Bento.	Miután pénzzé tette örökségét, visszatért Porto-ba, és vagyonát Simão Botelho kezébe helyezte, mert attól félt, hogy ellopják abból a kis házból, amely a város szélén állt, a Simão Bento utcában.
—Porque vendeu as suas terras, Marianna?—perguntou o prêso.	- A földeket miért adta el, Mariana? - kérdezte a rab.
—Vendi-as, porque não faço tenção de lá voltar.	- Azért, mert nincs szándékomban, hogy oda visszatérjek.
—Não faz?…	- Miért nincs?…
Para onde ha de ir Marianna, indo eu degredado?	Hát hová megy majd, ha én elindulok a száműzetésbe?
Fica no Porto?	Itt marad Porto-ban?
—Não, senhor, não fico—balbuciou ella como admirada d'esta pergunta, á qual o seu coração julgava ter respondido de muito.	- Nem, uram, nem maradok itt - rebegte, mintha már magán a kérdésen is csodálkozna, mert szívében úgy ítélte, hogy már jó ideje megadta rá a választ.
—Pois então!	- Hát akkor?
—Vou para o degredo, se v. s.^a me quizer na sua companhia.	- Követem a száműzetésbe, már ha uraságod nem veti meg a társaságomat.
Fingindo-se surprendido, Simão seria ridiculo aos seus proprios olhos.	Amikor Simão meglepetést színlelt, akkor úgy érezte, hogy maga szemében is nevetségessé vált.
—Esperava essa resposta, Marianna, e sabia que me não dava outra.	- Vártam ezt a választ, Mariana, biztos voltam benne, hogy nem ad másikat…
Mas sabe o que é o degredo, minha amiga?	De tudja-e egyáltalán, hogy mi az a száműzetés?
—Tenho ouvido dizer muitas vezes o que é, senhor Simão…	- Hallottam róla eleget, Simão úr…
É uma terra mais quente que a nossa; mas tambem lá ha pão, e vive-se…	Az egy ország, amelyik melegebb, mint a miénk; de ott is van kenyér, és ott is meg lehet élni.
—E morre-se abrazado ao sol doentio d'aquelle ceu, morre-se de saudades da patria, morre-se muitas vezes dos maus tratos dos governadores das galés, que tem um condemnado na conta de féra.	- És meg is lehet halni az égen tomboló nap perzselésében, meg lehet halni a honvágytól, és sokan meghalnak a gályafelügyelők ütlegeitől, akik az elítélteket fenevadaknak tekintik.
—Não ha de ser tanto assim.	- Nem kell olyan komoran felhősen látni a dolgokat.
Eu tenho perguntado muito por isso á mulher d'um prêso que cumpriu dez annos de sentença na India, e viveu muito bem em uma terra chamada Solor, onde teve uma loja; e, se não fossem as saudades, diz ella que não vinha, porque lhe corria melhor por lá a vida que por cá.	Én már kifaggattam mindenről az egyik fogoly feleségét, akinek az urát tíz évre Indiába vitték, és nagyon jó sora volt egy Solor nevezetű földön, ahol sátorban lakott; és ha nem vágyott volna haza, akkor, mint elmondta, nem is jött volna vissza, mert jobb élete volt, mint itt.
Eu, se fôr por vontade do senhor Simão, vou pôr uma lojinha tambem.	Ha Simão úr beleegyezik, akkor majd én is építek egy kunyhót.
Verá como eu amenho a vida.	Meglátja, milyen jól elboldogulok az életben.
Affeita ao calor estou eu; v. s.^a não está; mas não ha de ter precisão, se Deus quizer, de andar ao tempo.	Hozzászoktam a meleghez, ha uraságod nem is, de ha Isten is akarja, nem kell majd, hogy kint járkáljon a napon.
—E supponha, Marianna, que eu morro apenas chegar ao degredo?	- És azzal számolt, Mariana, hogy nem húzom sokáig a száműzetésben?
—Não fallemos n'isso, senhor Simão…	- Ne beszéljünk erről, Simão úr…
—Fallemos, minha amiga, porque eu hei de sentir á hora da morte a pesar-me na alma a responsabilidade do seu destino…	- Beszéljünk csak, kedvesem. Halálom óráján sem lehet nyugodt a lelkem, mert felelősséget fogok érezni a sorsa iránt…
Se eu morrer?	Mi lesz, ha meghalok?
—Se o senhor morrer, eu saberei morrer tambem.	- Ha ön meghal, akkor én is képes leszek a halálra.
—Ninguem morre quando quer, Marianna…	- Senki sem tud meghalni akkor, amikor akarja, Mariana…
—Oh! se morre!… e vive tambem quando quer…	- Ó, de mennyire hogy igen!…
Não m'o disse já a senhora D.	És élni is tud, ha akar…
Thereza?	Nem megmondta Teresa kisasszony is?
—Que lhe disse ella?	- Miért, mit mondott?
—Que estava a passar quando v. s.^a chegou ao Porto, e que a sua chegada lhe dera vida.	- Hogy kis híján a másvilágra költözött már, amikor uraságodat Porto-ba hozták, de az ön közelsége visszahozta az életbe.
Pois ha muita gente assim, senhor Simão…	És sok ember van így, Simão úr…
E mais a fidalga é fraquinha, e eu sou mulher do campo, vezada a todos os trabalhos; e, se fosse preciso metter uma lanceta no braço e deixar correr o sangue até morrer, fazia-o como quem o diz.	Azonkívül pedig a kisasszony törékeny, én meg falusi lány vagyok, hozzászoktam a kemény munkához: és ha kell, tőrt szúrok a karomba, és hagyom, hogy elfolyjon a vérem, és meghaljak. Nem gondolnám meg kétszer sem.
—Oiça-me, Marianna, que espera de mim?	- Figyeljen rám, Mariana: mit remél tőlem?
—Que hei de eu esperar!…	- Mit kellene remélnem!…
Porque me diz isso o senhor Simão?	Miért mondja ezt nekem, Simão úr?
—Os sacrificios que Marianna tem feito e quer fazer por mim só podiam ter uma paga, embora m'os não faça esperando recompensa.	- Az áldozatok, amelyeket eddig hozott értem, és amiket még ezután fog, csak egyetlen fajta fizetséggel viszonozhatók, még akkor is, ha nem vár tőlem senki viszonzást.
Abre-me o seu coração, Marianna?	Megnyitná előttem a szívét, Mariana?
—Que quer que eu lhe diga?	- Most erre én mit mondhatnék?
—Conhece a minha vida tão bem como eu, não é verdade?	- Ugyanúgy ismeri az életemet, mint én magam, nem igaz? - Ismerem.
—Conheço, e que tem isso?	És ebből mi következik?
—Sabe que eu estou ligado pela vida e pela morte áquella desgraçada senhora?	- Ugye tudja, hogy engem azzal a boldogtalan kisasszonnyal élet és halál köt össze?
—E d'ahi? quem lhe diz menos d'isso?!	- És akkor? Ki mondott ennél kevesebbet?!
—Os sentimentos do coração só os posso agradecer com amizade.	- A szíve érzelmeit csak a barátságommal köszönhetem meg.
—E eu já lhe pedi mais alguma coisa, senhor Simão?!	- Kértem én ennél többet, Simão úr?!
—Nada me pediu, Marianna; mas obriga-me tanto, que me faz mais infeliz o pêso da obrigação.	- Nem kért, Mariana; de annyira lekötelezett, hogy a kötelezettség súlyától még nyomorultabbul érzem magam.
Marianna não respondeu, chorou.	Mariana nem felelt; elsírta magát.
—E porque chora?—tornou Simão carinhosamente. —Isso é ingratidão	- Most miért sír? - folytatta Simão gyengéden.
e eu não mereço que me diga que o faço infeliz.	- Ez már hálátlanság… nem érdemlem meg, hogy azt mondja nekem, hogy még boldogtalanabbá teszem.
—Não me comprehendeu…	- Nem értett meg engem…
Sou infeliz por não poder fazêl-a minha mulher.	Azért vagyok boldogtalan, mert nem tehetem önt hitvesemmé.
Eu queria que Marianna podésse dizer: «Sacrifiquei-me por meu marido; no dia em que o vi ferido em casa de meu pae, velei as noites ao seu lado; quando a desgraça o encerrou entre ferros, dei-lhe o pão, que nem seus ricos paes lhe davam; quando o vi sentenciado á forca, endoideci; quando a luz da minha razão me tornou n'um raio de compaixão divina, corri ao segundo carcere, alimentei-o, vesti-o, e adornei-lhe as paredes nuas do seu antro; quando o desterraram, acompanhei-o, fiz-me a patria d'aquelle pobre coração, trabalhei á luz do sol homicida para elle se resguardar do clima, do trabalho, e do desamparo, que o matariam…»	Azt szeretném, ha Mariana azt mondhatná: "Feláldoztam magam a férjemért; attól a naptól fogva, hogy megláttam őt sebesülten apám házában, éjszakákon át virrasztottam az oldalán; amikor szerencsétlen sorsa miatt vasra verték, én adtam neki azt a kenyeret, amelyet gazdag szülei megtagadtak tőle; amikor akasztófára ítélték, az eszemet vesztettem; amikor értelmem az isteni irgalom sugarától megvilágosodott, futottam második börtönébe, tápláltam őt, felöltöztettem, és feldíszítettem tömlöcének rút falait; amikor száműzték, elkísértem, gyenge szívemben vittem neki hazát, dolgoztam a gyilkos nap alatt, hogy megóvjam őt az időtől, a munkától és az elesettségtől, mik végeztek volna vele…"
O espirito de Marianna não podia altear-se á expressão do prêso; mas o coração sinil, esse adivinhava-lhe as ideias.	Mariana szelleme nem volt képes felkapaszkodni e szónoklat magaslataira; szíve azonban megvilágította a gondolatokat.
E a pobre moça sorria e chorava a um tempo.	És a szegény lány egyszerre mosolygott és sírt.
Simão continuou:	Simão pedig folytatta:
—Tem vinte e seis annos, Marianna.	- Ön huszonhat esztendős, Mariana.
Viva, que esta sua existencia não póde ser senão um supplicio occulto.	Éljen, mert ez a lét nem más, mint a lassú halál.
Viva, que não deve dar tudo a quem lhe não póde restituir senão as lagrimas que lhe eu tenho custado.	Éljen, mert nem adhat oda mindent annak, aki nem tudja egyébbel viszonozni, csak azzal, hogy egyre-másra megríkatja.
O tempo do meu desterro não póde estar longe; esperar outro melhor destino seria uma loucura.	Számkivetettségem ideje nem lesz hosszú; egy másik, szebb jövőt remélnem dőreség volna.
Se eu ficasse na patria, livre ou prêso, pediria a minha irmã que completasse a obra generosa da sua compaixão, esperando que eu lhe désse a ultima palavra da minha vida.	Ha itt maradnék e honban, szabadon vagy fogva, akkor arra kérném, mint nővéremet, hogy együttérzésének nemes művét toldja még meg, és várja ki, hogy kimondjam életem utolsó szavát.
Mas não vá comigo á África ou á India, que sei que voltará sósinha á pátria depois que eu fechar os olhos.	Afrikába vagy Indiába azonban ne jöjjön velem, mert tudom, hogy egymaga térne meg onnan, miután én már lehunytam szemem.
Se o meu degredo fôr temporario, e a morte me guardar para maiores naufragios, voltarei á patria um dia.	Ha a száműzetésem nem lesz végleges, és az élet megőriz engem nagyobb hajótörésekre, akkor egy napon visszatérek szülőföldemre.
E preciso que Marianna aqui esteja para eu poder dizer que venho para a minha familia, que tenho aqui uma alma extremosa que me espera.	Szükségem van rá, hogy itt maradjon, Mariana, és elmondhassam, hogy családomhoz térek vissza, mert van egy önzetlen lélek, akik vár rám.
Se a encontrar com marido e filhos, a sua familia será a a minha.	Ha férje és gyerekei oldalán találnám meg, akkor egész családját vallanám a magaménak.
Se a vir livre e só, irei para a companhia de minha irmã.	Ha szabadon és egyedül, akkor társául szegődnék nővéremnek.
Que me responde, Marianna?	Mi a válasza, Mariana?
A filha de João da Cruz, erguendo o olhos do pavimento, disse:	João da Cruz lánya felemelte tekintetét a földről, úgy mondta:
—Eu verei o que hei de fazer quando o senhor Simão partir para o degredo	- Tudni fogom, mit kell tennem, amikor Simão úr elindul a száműzetésbe…
—Pense desde já, Marianna.	- Már most gondolja meg, Mariana.
—Não tenho que pensar…	- Nem kell gondolkodnom…
A minha tenção está feita…	A szándékom már végleges…
—Falle, minha amiga, diga qual é a sua tenção.	- Beszéljen, barátném; mondja el, mi a szándéka.
Marianna hesitou alguns segundos, e respondeu serenamente:	Mariana néhány pillanatig tétovázott, majd derűsen így válaszolt:
—Quando eu vir que não lhe sou precisa, acabo com a vida.	- Ha azt látom, hogy rám már nincs szüksége, akkor végzek magammal.
Cuida que eu ponho muito em me matar?	Azt gondolja, nehezen válok meg ettől az élettől?
Não tenho pae, não tenho ninguem, a minha vida não faz falta a pessoa nenhuma.	Nincs apám, nincs senkim, nincs egyetlen ember, akinek az én életem hiányozna.
O senhor Simão póde viver sem mim? paciencia!… eu é que não posso…	Simão úr tud élni nélkülem? Jól van!… Én vagyok az, aki nem tudok…
Sosteve o complemento da ideia como quem se peja d'uma ousadia.	A gondolat vége benne rekedt, mintha megszeppent volna vakmerősége miatt.
O prêso apertou-a nos braços estremecidamente, e disse:	A rab ekkor meghatottan karjába szorította, és ezt mondta neki:
—Irá, irá comigo, minha irmã.	- Velem fog jönni, nővérem, velem jön.
Pense muito no infortunio de nós ambos d'ora em diante, que elle é commum, é um veneno que havemos de tragar unidos, e lá teremos uma sepultura de terra tão pesada como a da patria.	Mostantól fogva gondolkozzék sokat a balszerencsén, mert mindkettőknek közös rész jut belőle; méreg, amit egymás kezét fogva kell lenyelnünk, és sírunkat oly súlyos földhalom nyomja majd, mint hazánk egész földje.
Desde este dia, um secreto jubilo endoidecia o coração de Marianna.	Attól a naptól kezdve titkos ujjongás töltötte be Mariana szívét.
Não inventemos maravilhas de abnegação.	Ne találgassuk az önmegtagadás csodáit.
Era de mulher o coração de Marianna.	Mariana szíve egy nőé volt.
Amava como a fantasia se compraz de idear o amor d'uns anjos que batem as azas de baile em baile, e apenas quedam o tempo preciso para se fazerem vêr e adorar a um reflexo de poesia apaixonada.	Úgy szeretett, ahogy a fantázia leli kedvét abban, hogy a szerelmet olyan szárnyas angyalkák képében képzelje el, akik táncra perdülnek, és csak addig maradnak egyhelyben, amíg megmutatják magukat, és felébresztik maguk iránt a szenvedélyes szerelmi költészetben megfogalmazódó imádatot.
Amava, e tinha ciumes de Thereza, não ciumes que se refrigeram na expansão ou no despeito, mas infernos surdos, que não rompiam em lavareda aos labios, porque os olhos se abriam promptos em lagrimas para apagal-a.	Teresa-t szerette, és féltékeny volt rá, de nem azt a féltékenységet táplálta iránta, amely érzelmi kirohanásokkal vagy bosszúval csillapítható, mert néma vihar volt az, mely ha lobot vetne az ajkon, akkor a szem könnyekben nyílna meg és menten eloltaná a lángokat.
Sonhava com as delicias do desterro, porque voz humana alguma não iria lá gemer á cabeceira do desgraçado.	A száműzetés gyönyörűségeiről álmodott, hogy nem lesz ott emberi hang, mely megzavarná a boldogtalan álmát.
Se a forçassem a resignar a sua ingloria missão de irmã d'aquelle homem, resignal-a-ia, dizendo: «Ninguem o amará como eu; ninguém lhe adoçará as penas tão desinteresseiramente como o eu fiz.»	Ha arra kényszeríttették volna, hogy törődjön bele a dicstelen küldetésbe, hogy nővére legyen annak a férfinak, ő beletörődött volna, mondván: "Senki sem lesz már képes, hogy úgy szeresse őt, mint én, senki sem csillapíthatja oly önzetlenül a szenvedéseit, mint ahogy én tettem."
E, comtudo, nunca vacillou em aceitar da mão de Thereza ou da mendiga as cartas para Simão.	És mégis, soha nem tétovázott, hogy átvegye-e Teresa kezéből vagy a koldusasszonytól a Simão-nak írt leveleket.
A cada vinco de dôr que a leitura d'aquellas cartas sulcava na fronte do prêso, Marianna, que o espreitava disfarçada, tremia em todas as fibras do seu coração, e dizia entre si: «para que ha de aquella senhora amargurar-lhe a vida!»	Valahányszor a levelek olvastán újabb fájdalmas ránc jelent meg a fogoly homlokán, Mariana-nak, aki lopva figyelte őt, belereszketett a szíve, és azt suttogta maga elé: "Mi végre keseríti meg még jobban életét az a kisasszony?"
E amargurava acerbamente a desditosa menina!	Pedig hát az a boldogtalan teremtés is szenvedett keservesen!
Resurgiram n'aquella alma esperanças, que não deviam durar além do tempo necessario para que a desillusão lhe acrisolasse o infortunio.	Lelkében remények születtek, de sokáig nem maradtak ott, csak ameddig a kiábrándulás meg nem érkezett és nem láttatta még élesebben a szerencsétlenséget.
Imaginara ella a liberdade, o perdão, o casamento, a ventura, a corôa do seu martyrio.	Elképzelte a szabadulást, a kegyelmet, a házasságot, a szerencsét, hogy elnyeri a koronát vértanúságáért.
As suas amigas matizavam-lhe a tela da fantasia, umas porque não conheciam a atroz realidade das coisas, outras porque fiavam em demasia nas orações das virtuosas do mosteiro.	A barátnői tovább színezték képzelete vásznát, egyesek azért, mert nem ismerték a dolgok ádáz valóságát, mások meg azért, mert túlságosan bíztak az erényes imádságok erejében.
Se os vaticinios das prophetisas se realisassem, Simão sahiria da cadêa, Thadeu de Albuquerque morreria de velhice e de raiva, o casamento seria um acto indisputavel, e o ceu dos desgraçados principiaria n'este mundo.	Ha e jósnők jövendölései valóra váltak volna, akkor Simão kiszabadult volna a börtönből, Tadeu de Albuquerque meghalt volna az öregségtől és a méregtől, a házasság elől elhárult volna minden akadály, a boldogtalanok mennyországa pedig leköltözött volna erre a Földre.
Porém Simão Botelho, ao cabo de cinco mezes de carcere, já sabia o seu destino, e achára util prevenir Thereza, para não succumbir ao inevitavel golpe da separação.	Simão Botelho azonban öt hónapos fogság után, már biztos volt a rá váró sorsban, és szükségét látta, hogy előre figyelmeztesse Teresa-t, nehogy halálát okozza az elkerülhetetlen elválás csapása.
Bem queria elle alumiar com esperanças a perspectiva negra do degredo; mas froixos e frios eram os allivios em que não era parte a convicção nem o sentimento.	Szerette volna színes reményekkel átszőni előtte a száműzetés fekete távlatait; de fakók és ridegek voltak azok a vigasztaló pászmák, mert meggyőződésnek és érzelemnek már nem jutott bennük rész.
Thereza não podia sequer illudir-se, porque tinha no peito um despertador que a estava acordando sempre para a hora final, embora o semblante enganasse a condolencia dos estranhos.	Teresa még csak áltatni sem áltathatta magát, mert kebelében egy óra ketyegett, és az utolsó pillanatban mindig ráébresztette a valóságra, viselkedésével csupán az együttérző idegeneket volt képes megtéveszteni.
E então era o expandir-se em lastimas nas cartas que escrevia ao seu amigo; invocações a Deus, e sacrilegas apostrophes ao destino; branduras de paciencia e impetos de cólera contra o pae; o afferro á vida que lhe foge, e súpplicas á morte, que a não livra das torturas da alma e do corpo.	Ekkor következett a panaszok áradása a levelekben, amelyeket barátjának írt: fohászok voltak benne Istenhez, és szentségtörő megjegyzések a sorsra; a türelem gyengéd virágai és a harag kirohanásai az apja ellen; heves vágy az elszökő élet után és könyörgés a halálhoz, hogy szabadítsa meg végre a lélek és a test kínjaitól.
No termo de sete mezes o tribunal de segunda instancia commutou a pena ultima em dez annos de degredo para a India.	Hét hónap telt el, amikor is a másodfokú bíróság kimondta, hogy az utolsó büntetést tízévi száműzetésre változtatta Indiába.
Thadeu de Albuquerque acompanhou a Lisboa a appellação, e offereceu a sua casa a quem mantivesse de pé a forca de Simão Botelho.	Tadeu de Albuquerque személyesen kísérte végig Lisszabonban a fellebbezés sorsát, és a házát ajánlotta fel annak, aki megtámogatná a Simão Botelho-nak állított bitót.
O pae do condemnado, segundo o assustador aviso que seu filho Manoel lhe dera, foi para Lisboa luctar com o dinheiro e as ponderosas influencias que Thadeu de Albuquerque grangeára na casa da supplicação e no desembargo do paço.	Az elítélt apja Manuel aggasztó értesüléseinek hírére ugyancsak Lisszabonba ment, hogy felvegye a harcot azzal a hatalmas befolyással, amelyet Tadeu de Albuquerque ért el rengeteg pénzzel a Fellebbviteli Bíróságon és a Királyi Kancellárián.
Venceu Domingos Botelho, e instigado mais do seu capricho, que do amor paternal, alcançou do principe regente a graça de cumprir o condemnado a sua sentença na prisão de Villa Real.	Domingos Botelho győzött, és inkább csak szeszélyből, mintsem az apai szív sugallatára még azt is elérte a régens hercegnél, hogy a fogoly a büntetést Vila Real börtönében tölthesse le.
Quando intimaram a Simão Botelho a decisão do recurso e a graça do regente, o prêso respondeu que não aceitava a graça; que queria a liberdade do degredo; que protestaria perante os poderes judiciarios contra um favor que não implorára, e que reputava mais atroz que a morte.	Amikor közölték Simão Botelho-val a fellebbezés eredményét és a régens kegyességét, akkor azt felelte, hogy azt semmiképp sem fogadja el; inkább a száműzetés szabadságát választja; törvényes tiltakozást nyújt be a hatóságokhoz, hogy rajta ne gyakoroljanak olyan kegyet, amelyet nem kért, ráadásul ha az a halálnál is rosszabb.
Domingos Botelho, avisado da rejeição do filho, respondeu que fizesse elle a sua vontade; mas que a sua victoria d'elle, sobre os protectores e os corrompidos pelo ouro do fidalgo de Vizeu, estava plenamente obtida.	Amikor Domingos Botelho értesült fia tiltakozásáról, csak legyintett mondván, hogy cselekedjék kedvére: mindenesetre az ő győzelme a viseui nemes pártfogói és aranyon vett hívei felett már teljes volt.
Foi aviso ao intendente geral da policia, e o nome de Simão Botelho foi inscripto no catalogo dos degredados para a India.	Elment az értesítés a rendőrségi főfelügyelőhöz, és Simão Botelho nevét felvették az Indiába tartó száműzöttek lajstromába.
IX.	XIX.
A verdade é algumas vezes o escolho de um romance.	Az igazság olykor csak ballaszt a regényen.
Na vida real, recebemol-a como ella sáe dos encontrados acasos, ou da logica implacavel das coisas; mas, na novella, custa-nos a soffrer que o author, se inventa, não invente melhor; e, se copía, não minta por amor da arte.	A való életben még csak elfogadjuk, ahogy a kialakult helyzetből vagy a dolgok kérlelhetetlen logikájából következik; de egy kitalált történetben már nehezen viseljük el, mert ha a szerző saját képzeletét használja, akkor találjon ki valami jobbat, ha pedig az életből másol, akkor miért nem hazudik a művészet kedvéért.
Um romance, que estriba na verdade o seu merecimento, é frio, é impertinente, é uma coisa que não sacode os nervos, nem tira a gente, sequer uma temporada, em quanto elle nos lembra, d'este jogo de nora, cujos alcatruzes somos, uns a subir, outros a descer, movidos pela manivella do egoismo.	Egy regény, amelyik az igazságban keresi érdemét, az szenvtelen és pökhendi, olyasvalami, ami nem játszik az idegek húrjain, még csak egy vihart sem zúdít az ember nyakába, annál inkább emlékeztet egy olyan vízikerék játékára, amelynek felfelé majd lefelé haladó lapátjai, mi magunk vagyunk, akiket az önzés hajtókara mozgat föl-le.
A verdade! se ella é feia, para que offerecêl-a em paineis ao publico!	Igazság! Ha egyszer beteljesült, akkor mi végre festményt mutatni róla a közönségnek!
A verdade do coração humano!	Az emberi szív igazsága!
Se o coração humano tem filamentos de ferro, que o prendem ao barro d'onde sahiu, ou pezam n'elle e o submergem no charco da culpa primitiva, para que é emergil-o, retratal-o, e dal-o á venda!	Ha az emberi szív acélszálakkal kötődik az agyaghoz, amelyből vétetett, amelyek súlyukkal lehúzzák az eredendő bűn pocsolyájába, akkor minek kihalászni onnan, lefesteni és közszemlére tenni!
Os reparos são de quem tem o juizo no seu logar; mas eu que perdi o meu a estudar a verdade, já agora a desforra que tenho é pintal-a, como ella é, feia e repugnante.	Ezeket az észrevételeket a józan ész diktálja, én azonban annyit tanulmányoztam az igazságot, hogy végképp elvesztettem józan ítélőképességemet, csak annyi vigaszom maradt, hogy így nyugodt szívvel lefesthetem, milyen rút és visszataszító is.
A desgraça afervora ou quebranta o amor?	Vajon a szerencsétlenség szítja-e vagy kioltja a szerelem lángját?
Isso é que eu submetto á decisão do leitor intelligente.	Ez az, amit én a tanult olvasó ítéletére bízok.
Factos e não theses é que eu trago para aqui.	Mert e helyütt tényeket és nem téziseket hordok össze.
O pintor retrata uns olhos, e não explica as funcções opticas do apparelho visual.	A festő is megfesti a szemet, de nem magyarázza el mellé a látásra alkalmas szerv optikai működését.
Ao cabo de dezenove mezes de carcere, Simão Botelho almejava um raio de sol, uma lufada de ar não coada por ferros, o pavimento do ceu, que o da abobada do seu cubiculo pesava-lhe sobre o peito.	Tizenkilenc havi raboskodás után Simão Botelho elepedt a nap egy sugaráért, egy szélfuvallatért, amely nem a vasrácsokon húz be, az ég tágas boltozatáért, mert zárkájának boltja abroncsként szorította a mellét.
Ancia de viver era a sua; não era já ancia de amar.	Az életvágy tört már fel belőle; nem a szerelmi vágy.
Seis mezes de sobresaltos diante da forca deviam distender-lhe as fibras do coração; e o coração, para o amor, quer-se forte e tenso de uma certa rijeza, que se ganha com o bom sangue, com os anceios das esperanças, e com as alegrias que o enchem e reforçam para os revezes.	A bitófa árnyékában töltött hat hónap bizonyára ellankasztotta szívének rostjait; márpedig a szerelemhez erős és feszes, némiképpen acélos szívre van szükség, amelyet az egészséges vér, a reménykedő kedv és a vidámság tölt meg és tesz ellenállóvá a megpróbáltatásokkal szemben.
Cahiu a forca pavorosa aos olhas de Simão; mas os pulsos ficaram em ferros, o pulmão ao ar mortal das cadêas, o espirito intanguido na glacial estupidez d'umas paredes salitrosas, e d'um pavimento, que resôa os derradeiros passos do ultimo padecente, e d'um tecto que filtra a morte a gottas d'agua.	Ledőlt a félelmetes bitófa Simão szeme előtt; csuklójára azonban még mindig vas feszült, tüdejét a tömlöc halálos levegője járta át, lelke salétromos falak jeges sötétségébe dermedt, lába alatt a padló a halálraítéltek utolsó lépteit visszhangozta és feje fölött a mennyezet cseppenként szűrte át magán a halált.
O que é o coração, o coração dos dezoito annos, o coração sem remorsos, o espirito anhelante de glorias, ao cabo de dezoito mezes de estagnação da vida?	Mivé lesz a szív, egy tizennyolc éves szív, a lelkifurdalásoktól mentes szív és a dicsőségre áhítozó szellem tizennyolc havi egyhelyben toporgó élet után?
O coração é a viscera, ferida de paralysia, a primeira que fallece suffocada pelas rebelliões da alma que se identifica á natureza, e a quer, e se devora na ancia d'ella, e se estorce nas agonias da amputação, para as quaes a saudade da felicidade extincta é um cauterio em braza, e o amor que leva ao abysmo pelo caminho da sonhada felicidade, não é sequer um refrigerio.	A szív az a belső szerv, amely a tétlenségtől megsebzetten először fog fuldokolni a lélek lázongásai következtében, amelyet a természettel azonosít, és akarja, és elemészti magát a vágytól utána, és fájdalmasan vonaglik a nélkülözéstől, amire az elhamvadt szerencse utáni vágy marólúgként hat; és a szerelem, amely az álmodott boldogság útján a szakadék felé visz, csupán megkönnyebbülés.
Ao deslaçar da garganta a corda da justiça, Simão Botelho teve uma hora de desafôgo, como que sentia o patibulo lascar entre os seus braços, e então convidou o coração da mulher, que o perdêra, a assistir ás segundas nupcias da sua vida com a esperança.	Amikor az igazságszolgáltatás kötele már nem tekergett a nyaka körül, Simão Botelho egy időre fellélegzett, úgy érezte, mintha a vérpad deszkáit szétroppantotta volna karjaival, és akkor odafordult annak a nőnek a szívéhez, aki elvesztette őt, és hívta őt, hogy életének a reménnyel való második egyesülésénél vele legyen.
Depois, a passo igual, a esperança fugia-lhe para as areias da Asia, e o coração intumecia-se de fel, o amor afogava-se n'elle, morte inevitavel, quando não ha abertura por onde a esperança entre a luzir na escuridão intima.	Azonban a remény egyetlen iramodással Ázsia fövenypartjaira futott előle, és a szíve megtelt keserűséggel, amelyben a szerelem fuldokolni kezdett, s biztos volt a halála, hacsak nem nyílik valahol egy nyílás, amint át beszivároghat a remény, hogy fényt lopjon a belső sötétségbe.
Esperança, para Simão Botelho, qual?	Miben is reménykedhetett volna Simão Botelho?
A India, a humilhação, a miseria, a indigencia.	India: megaláztatás, nyomor, nélkülözés.
E os anhelos d'aquella alma tinham mirado a ambições de um nome.	Annak a léleknek a vágyai egy névre összpontosultak.
Para a felicidade do amor invidava as forças do talento; mas, além do amor, estava a gloria, o renome, e a vã immortalidade, que só não é demencia nas grandes almas, e nos genios que se presentem viver nas gerações vindouras, e se preluzem n'ellas.	A szerelmi boldogságért tehetségét és erejét vetette latba; de a szerelmen túl ott lebegett előtte a dicsőség, az elismerés és a halhatatlanság hiú vágya, amely csak azokban nem válik eszelőssé, akiknek roppant lelke, vagy lángelméje előre érzi, hogy tovább fog élni az eljövendő nemzedékekben és bevilágítja őket.
Mas grinaldas de amor a escorrerem sangue dos espinhos, essas instillam veneno corrosivo no pensamento, apagam no seio a faisca das nobres affoitezas, apoucam a ideia que abrangêra mundos, e paralysam de mortal spasmo os estos do coração.	Ám ha a szerelem virágfüzérei töviskoszorúk, és vért fakasztanak, mely bomlasztó méregként szivárog be a gondolatba, kioltja a kebelben a nemes büszkeség utolsó szikráját is, törpévé silányítja az eszményt, mely világokat fog át, és halálos félelemmel béklyójába veri a szív lendületét.
Assim te sentias tu, infeliz, quando dezoito mezes de carcere, com o patibulo ou o degredo na linha do teu porvir, te haviam matado o melhor da alma.	Boldog érzések mámorában éltél, de a tizennyolc hónap börtön, amely előbb a vérpadot, majd a száműzetést jelölte meg jövődnek, megölte lelked jobbik felét.
A ti mesmo perguntavas pelo teu passado, e o coração, se ousava responder, retrahia-se recriminado pelos dictames da razão.	Önmagadat faggattad a múltadról, ám a szív, mielőtt válaszolni mert volna, meghátrált az értelem parancsára.
D'além, d'aquelle convento onde outra existencia agonisava, gementes queixas te vinham espremer fel na chaga; e tu, que não sabias, nem podias consolar, pedias palavras ao anjo da compaixão para ella, e recebias as do demonio do desespêro para ti.	Odakintről, abból a kolostorból, ahol egy másik lény haldokolt, panaszos jajszavak járták át keserűséggel felsebzett szíved: te pedig, aki nem voltál alkalmas sem képes a vigasztalásra, az együttérzés angyalától kértél szavakat számára, de a reménytelenség démonától kaptad meg őket saját magadnak.
Os dez annos de ferros, era que lhe quizeram minorar a pena, eram-lhe mais horrorosos que o patibulo.	Az a vasra verve letöltendő tíz esztendő, amelyre a büntetést enyhítettél, iszonyatosabbnak tetszett a fiatalember számára, mint a vérpad.
E aceital-o-ias, por ventura, se amasse o ceu, onde Thereza bebia o ar, que nos pulmões se lhe formava em peçonha?	És talán el is fogadta volna, ha szereti azt az eget, ahol Teresa szívja be a levegőt, amely méreggé változik a tüdőben.
Creio:—antes a masmorra, onde póde ouvir-se o som abafado de uma voz amiga; antes os paroxismos de dez annos sobre as lages humidas d'uma enxovia, se, na hora extrema, a ultima faisca da paixão, ao bruxolear para morrer, nos alumia o caminho do ceu por onde o anjo do amor desditoso se levantou a dar conta de si a Deus, e a pedir a alma do que ficou.	Azt hiszem; inkább a föld alatti tömlöc, ahová fojtottan lehallatszik egy baráti szó; inkább tíz esztendei senyvedés egy cella nyirkos kőlapjai között, ha a végső órán, amikor már csak pislákol az élet, a szenvedély utolsó szikrája megvilágítja az utat az Égbe, ahová a szerencsétlen szerelem angyala emelkedett, hogy számot adjon magáról Istennek és kegyelmét kérje, mint az, ami rá várt.
Thereza pedira a Simão Botelho que aceitasse dez annos de cadêa, e esperasse ahi a sua redempção por ella.	Teresa azt kérte Simão Botelho-tól, hogy fogadja el a tízévi börtönt, és várja meg ott, amíg ő megváltja.
«Dez annos!—dizia-lhe a inclausurada de Monchique—Em dez annos terá morrido meu pae, e eu serei tua esposa, e irei pedir ao rei que te perdôe, se não tiveres cumprido a sentença.	Tíz esztendő! írta neki a Monchique-be zárt leány. Tíz esztendő alatt meghal apám, és akkor a feleséged leszek, s a király elé járulok a kéréssel, hogy bocsásson meg neked, ne kelljen letöltened az ítéletet.
Se vaes ao degredo, para sempre te perdi, Simão, porque morrerás, ou não acharás memoria de mim quando voltares.»	Ha a száműzetést választod, akkor örökre elvesztelek, Simão, mert meghalsz, vagy ha visszatérsz, már emlékemmel sem találkozol.
Como a pobre se illudia nas horas em que as debeis forças de sua vida se lhe concentravam no coração!	Lám, miképp áltatta magát az a szegény lélek még azokban az órákban is, melyekben élete fogyatkozó erői szívében egyesültek!
As ancias, a lividez, o deperecimento tinham voltado.	Újra meglepték a szorongások, visszatért a halálos sápadtság és a gyengeség.
O sangue, que creára novo, já lhe sahia em golfadas com a tosse.	A vér, amely újjászületett benne, minden köhögésnél bugyogva tört föl belőle.
Se por amor ou piedade o condemnado aceitasse os ferrolhos tres mil seiscentas e cincoenta vezes corridos sobre as suas longas noites solitarias, nem assim Thereza sosteria a pedra sepulcral que a vergava d'hora a hora.	Mégha az elítélt szerelemből vagy könyörületből el is fogadta volna, hogy évente háromszázhatvanötször csapódjon rá a vasajtó minden hosszú, magányos éjszaka előtt, Teresa akkor sem tudta volna a magasban megtartani maga fölött a sírkövet, amelytől óráról órára jobban meggörnyedt.
«Não esperes nada, martyr—escrevia-lhe elle.	Ne reménykedj, boldogtalan teremtés, írta az ifjú a lánynak.
—A lucta com a desgraça é inutil, e eu não posso já luctar.	Hasztalan küzdeni a szerencsétlenséggel, és én már nem is vagyok képes a küzdelemre.
Foi um atroz engano o nosso encontro.	Találkozásunk kegyetlen tévedés volt.
Não temos nada n'este mundo.	Nem maradt semmink ezen a világon.
Caminhemos ao encontro da morte…	Menjünk hát a halál elébe…
Ha um segredo que só no sepulcro se sabe.	Van még egy titok, ami csak a sírban tudhatunk meg. Vajon látjuk-e még egymást?
Vêr-nos-hemos?	Elmegyek.
Vou. Abomino a patria, abomino a minha familia, todo este solo está aos meus olhos coberto de forcas, e quantos homens fallam a minha lingua, creio que os ouço vociferar as imprecações do carrasco.	Gyűlölöm a hazámat, gyűlölöm a családomat, amerre csak nézek ezen a földön, mindenfelé akasztófát látok, és ha valaki az anyanyelvemen megszólal, úgy rémlik, mintha a hóhér szitkozódását hallanám.
Em Portugal, nem a liberdade com a opulencia; nem já agora a realisação da esperanças que me dava o teu amor, Thereza!	Nem tarthat meg már Portugáliában sem szabadság, sem a jólét, s immár azoknak a reményeknek a beteljesülése sem, amelyeket a szerelmed ígért nekem, Teresa!
Esquece-te de mim, e adormece no seio do nada.	Feledj el engem, és szenderedj el a semmiben.
Eu quero morrer, mas não aqui.	Meg akarok halni, de nem itt.
Apague-se a luz de meus olhos; mas a luz do ceu, quero-a! quero vêr o ceu no meu ultimo olhar.	Hunyjon ki szememből fény, de az ég fényét kívánom még.
Não me peças que aceite dez annos de prisão.	Utolsó pillantásommal az eget akarom látni magam fölött.
Tu não sabes o que é a liberdade captiva dez annos!	Azt kéred tőlem, hogy vegyek vállamra tíz börtönesztendőt.
Não comprehendes a tortura dos meus vinte mezes.	Te nem tudod, mi az, ha a szabadság tíz évig rabláncon vergődik.
A voz unica que tenho ouvido é a da mulher piedosa que me esmola o pão de cada dia, e a do aguazil que veio dar-me a sarcastica boa-nova de uma graça real que me commuta o morrer instantaneo da forca pelas agonias de dez annos de carcere.	Nem értheted meg húsz keserves hónapomat. Ezalatt nem hallottam emberi szót mástól, csak attól az irgalmas teremtéstől, aki könyörületből gondosodik napi betevő falatomról, meg a törvényszolgától, aki azt a kegyetlenül gunyoros jó hírt hozta a királyi kegyről, amely gyors halál helyett tíz esztendős lassú haldoklást kínál a börtönben.
Salva-te, se pódes, Thereza.	Magadat mentsd, ha megteheted, Teresa.
Renuncia ao prestigio d'um grande desgraçado.	Mondj le a boldogtalanság dicsőségéről.
Se teu pae te chama, vai.	Ha apád hív, kövesd.
Se tem de renascer para ti uma aurora de paz, vive para a felicidade d'esse dia.	Ha a megnyugvás hajnala virrad rád, akkor élvezd annak a napnak a boldogságát.
E senão, morre, Thereza, morre, que a felicidade é a morte, é o desfazerem-se em pó as fibras laceradas pela dôr, é o esquecimento que salva das injurias a memoria dos padecentes.»	Ha mégsem, akkor fogad el a halált, Teresa, mert a halál boldogság, mert enyhületet hoz a fájdalomtól elgyötört testnek, és leoldja a kínokat a szenvedő emlékezetéről.
As palavras unicas de Thereza, em resposta áquella carta, significativa da turvação do infeliz, foram estas: «Morrerei, Simão, morrerei.	Teresa csak ennyit válaszolt arra a levélre, amelyből kiolvasható volt, mennyire elborult a boldogtalan ifjú kedélye: Meghalok, Simão, meghalok.
Perdôa tu ao meu destino…	Bocsásd meg nekem, hogy ezt a véget választottam…
Perdi-te… bem sabes que sorte eu queria dar-te… e morro, porque não posso, nem poderei jámais resgatar-te.	Elveszítettelek…
Se pódes, vive; não te peço que morras, Simão; quero que vivas para me chorares.	Jól tudod, hogy milyen sorsot kívántam neked… de most meghalok, mert nem tudok és már nem is leszek rá képes, hogy valaha vigaszt nyújtsak neked.
Consolar-te-ha o meu espirito…	Ha lehet, akkor élj; nem kérem tőled, hogy meghalj, Simão; azt akarom, hogy élj, mert akkor elsirathatsz, és az vigasz lesz az én lelkemnek…
Estou tranquilla…	Megnyugodtam…
Vejo a aurora da paz…	Látom a béke hajnalsugarát…
Adeus até ao ceu, Simão.»	Viszontlátásra az égben, Simão.
Seguiram-se a esta carta muitos dias de terrível taciturnidade.	Ez után a levél után a hallgatás fájdalmas napjai következtek.
Simão Botelho não respondia ás perguntas de Marianna.	Simão Botelho nem válaszolt Mariana kérdéseire.
Dil-o-ieis arrobado nas voluptuosas angustias do seu proprio aniquilamento.	Eluralkodott rajta elmúlásának érzéki kábulata.
A creatura, posta por Deus ao lado d'aquelles dezoito annos tão attribulados, chorava; mas as lagrimas, se Simão as via, tiravam-no da mudez socegada para impetos de afflicção, que a final o extenuavam á força de convulsões.	Az a teremtmény, akit Isten gyötrelmes tizennyolc éve mellé rendelt könnyekre fakad: s ezek a könnyek, ha Simão meglátta őket, kiragadták a mozdulatlan némaságból, s elkeseredésében tombolt, s ettől még inkább kimerült.
Decorreram seis mezes ainda.	Újabb hat hónap múlt el.
E Thereza vivia, dizendo ás suas consternadas companheiras, que sabia ao certo o dia do seu trespasse.	Teresa még élt, bár egyre mondogatta aggódó társnőinek, hogy biztosan tudja halála óráját.
Duas primaveras vira Simão Botelho pelas grades do seu carcere. A terceira já inflorava as hortas, e esverdeava as florestas do Candal.	Simão két tavaszt látott cellája rácsain keresztül, és immár a harmadik borította virágba a kerteket és öltöztette zöldbe a Candal erdeit.
Era em Março de 1807.	1807 márciusa volt.
No dia 10 d'esse mez recebeu o condemnado intimação para sahir na primeira embarcação que levava ancora do Douro para a India.	A hónap 10. napján közölték az elítélttel, hogy a Douro-ról induló legelső hajóval Indiába megy.
N'esse tempo vinham aqui os navios buscar os degredados, e recebiam em Lisboa os que tinham igual destino.	Abban az időben a hajók feljöttek idáig a száműzöttekért, majd Lisszabonban is fedélzetükre vették azokat, akiket hasonló sorsra szántak.
Nenhum estorvo impedia o embarque de Marianna, que se apresentou ao corregedor do crime como criada do degredado, com passagem paga por seu amo.	Semmi akadálya sem volt, hogy Mariana is a behajózzék, miután jelentkezett a rendőrbírónál, hogy ő az elítélt szolgálója, és útját gazdája fizeti.
—E a passagem vale-a bem!—disse o galhofeiro magistrado.	- Kifizetődő útra vállalkozik! - jegyezte meg gúnyosan a tisztviselő.
Simão assistiu no encaixotar de sua bagagem, n'uma quietação terrivel, como se ignorasse o seu destino.	Simão olyan ijesztő nyugalommal nézte végig, ahogy a lány összekészíti úti málháját, mintha nem is sejtené a sorsát.
Quiz muitas vezes escrever a derradeira carta á moribunda Thereza, e nem signaes de lagrimas podia já enviar-lhe no papel.	Hányszor akart egy utolsó levelet írni a haldokló Teresa-nak, de már a könnyei sem hagyhattak nyomot a papírlapon.
—Que trevas, meu Deus!—exclamava elle, e arrancava a mãos cheias os cabellos—Dai-me lagrimas, Senhor! deixai-me chorar, ou matai-me, que este soffrimento é insupportavel!	- Micsoda iszonyat, Istenem! - kiáltott fel a haját tépve. - Adj könnyeket, Uram! Engedd, hogy sírjak, vagy végezz velem, mert ezt a kínt már nem bírom tovább!
Marianna contemplava estarrecida estes e outros lances de loucura, ou os não menos medonhos da lethargia.	Mariana elhűlve szemlélte a téboly ilyen és hasonló kitöréseit vagy a letargia nem kevésbé félelmetes állapotait.
—E Thereza!—bradava elle, surgindo subitamente do seu spasmo—E aquella infeliz menina, que eu matei!	- Teresa! - kiáltott fel, mikor váratlanul felébredt kábulatából. - Azt a boldogtalan leányt én öltem meg!
Não hei de vêl-a mais, nunca mais!	Biztosan tudom, hogy soha többé nem látom már!
Ninguem me levará ao degredo a noticia da sua morte!	Halálhírét sem hozza el senki száműzetésembe!
E quando a eu chamar para que me veja morrer digno d'ella, quem te dirá que eu morri, ó martyr!	És amikor arra szólítom, hogy lássa, hozzá méltó halálomat, akkor vajon ki mondja meg neki, szegény vértanúnak, hogy meghaltam?!
X.	XX.
A 17 de Março de 1807 sahiu dos carceres da Relação Simão Antonio Botelho, e embarcou no caes da Ribeira, com setenta e cinco companheiros.	1807. március 17-én Simão António Botelho elhagyta a tartományi börtönt, és hetvenöt sorstársával együtt hajóra szállt Ribeira kikötőjében.
O filho do ex-corregedor de Vizeu, a pedido do desembargador Mourão Mosqueira, e por ordem do regedor das justiças, não ia amarrado com cordas ao braço d'algum companheiro.	Mourão Mosqueira főbíró és az ítélőbíró kérésére a volt viseui járásbíró fiát nem kötözték össze a karjánál fogva egy másik elítélttel.
Desceu da cadêa ao embarque, ao lado de um meirinho, e seguido de Marianna, que vigiava os caixões da bagagem.	Egy törvényszolga oldalán vonult a börtönből a kikötőbe, mögöttük ment Mariana, aki az utazóládákat ügyelte.
O magistrado, fiel amigo de D. Rita Preciosa, foi a bordo da nau, e recommendou ao commandante que distinguisse o degredado Simão, consentindo-o na tolda, e sentando-o á sua mesa.	A városi elöljáró, Dona Rita Preciosa hűséges barátja, maga is fölment a hajó fedélzetére, és Simão elítéltet a kapitány figyelmébe ajánlotta, megkérve rá, hogy bánjon vele kivételezett módon, engedje fel a fedélzetre, és ültesse az asztalához.
Chamou Simão de parte, e deu-lhe um cartuxo de dinheiro em ouro, que sua mãe lhe enviava.	Azután félrehívta Simão-t, és átadott neki egy zacskó aranyat, mondván, hogy az anyja küldte.
Simão Botelho aceitou o dinheiro, e na presença de Mourão Mosqueira pediu ao commandante que fizesse distribuir pelos seus companheiros de degredo o dinheiro que lhe dava.	Simão Botelho átvette a pénzt, majd Mourão Mosqueira előtt megkérte a kapitányt, hogy ossza szét száműzött társai között.
—É demente o senhor Simão?!—disse o desembargador.	- Megőrült, Simão úr?! - kérdezte a főbíró.
—Tenho a demencia da dignidade: por amor da minha dignidade me perdi: quero agora vêr a que extremo de infortunio ella póde levar os seus amantes.	- Ez a méltóság őrülete: a méltóság szeretete veszejtett el; szeretném látni, hogy a boldogtalanság milyen mélységeibe képes taszítani a híveit.
A caridade só me não humilha, quando parte do coração e não do dever.	A könyörület csak akkor nem aláz meg, amikor a szívből indul ki, és nem a kötelességtudatból.
Não conheço a pessoa, que me remetteu este dinheiro.	Nem ismerem azt a személyt, aki ezt a pénzt küldte nekem.
—É sua mãe—tornou Mosqueira.	- Az anyja volt - felelte Mosqueira.
—Não tenho mãe.	- Nekem nincs anyám.
Quer v. ex.^a remetter-lhe esta esmola rejeitada?	Kegyelmességed vissza akarja juttatni neki ezt az elutasított alamizsnát?
—Não, senhor.	- Nem, uram.
—Então, senhor commandante, cumpra o que lhe peço, ou eu atiro com isto ao rio.	- Akkor viszont, kapitány úr, tegye meg, amire kértem, vagy az egészet a folyóba hajítom.
O commandante aceitou o dinheiro, e o desembargador sahiu de bordo como espantado da sinistra condição do moço.	A kapitány átvette a pénzt, a főbíró pedig, látván az ifjú ijesztő állapotát, rémülten ment le a fedélzetről.
—Onde é Monchique?—pergutou Simão a Marianna.	- Merre van a Monchique? - kérdezte Simão Mariana-tól.
—É acolá, senhor Simão—respondeu, indicando-lhe o mosteiro, que se debruça sobre a margem do Douro, em Miragaya.	- Arra ott, Simão úr - felelte a lány, és a monostor irányába mutatott, amely Miragaia-nál magasodik a Douro partjai fölé.
Cruzou os braços Simão, e viu através do gradeamento do mirante um vulto.	Simão összefonta karját, és a kilátótorony ablakában észrevett egy alakot. [7]
Era Thereza.	Teresa volt az.
Na vespera recebêra ella o adeus de Simão, e respondêra enviando-lhe a trança dos seus cabellos.	Az előző este kapta meg Simão búcsúlevelét és válaszképpen egyik hajtincsét küldte el neki.
Ao anoitecer d'aquelle dia, pediu Thereza os sacramentos, e commungou á grade do côro, onde se foi amparando á sua criada.	Aznap délután Teresa felvette az utolsó kenetet, és megáldozott a karzat rácsos ablakánál, ahová a szolgálója támogatta el.
Parte das horas da noite passou-as sentada ao pé do sanctuario de sua tia, que toda a noite orou.	Az előző éjszaka jó részét nagynénje imádkozófülkéje előtt ülve töltötte, aki egész éjszaka imádkozott.
Algumas vezes pediu que a levassem á janella que se abria para o mar, e não sentia ali a frialdade da viração.	Teresa időnként azt kérte, hogy vigyék oda a tengerre néző ablakhoz, de már nem érezte a hűvös szellőt.
Conversava serenamente com as freiras, e despedira-se de todas, uma a uma, indo, por seu pé, ás cellas das senhoras entrevadas, para lhes dar o beijo da despedida.	Nyugodtan beszélgetett a nővérekkel, majd egymaga végiglátogatta valamennyi cellát, hogy egy-egy csókkal sorra búcsút vegyen valamennyiüktől.
Todas cuidavam em reanimal-a, e Thereza sorria, sem responder aos piedosos artificios com que as boas almas a si mesmas queriam simular esperanças.	Mindegyikük megpróbált lelket önteni belé, de Teresa csak mosolygott és nem válaszolt semmit a jótét lelkek kegyes mesterkedéseire, akik magukban is csak színleg táplálták már a reménységet.
Ao abrir da manhã, Thereza leu uma a uma as cartas de Simão Botelho.	Amikor felvirradt a reggel, Teresa végigolvasta Simão Botelho valamennyi levelét.
As que tinham sido escriptas nas margens do Mondego, enterneciam-na a copiosas lagrimas.	Azokat, amelyeket a Mondego partján írt könnyekre indították.
Eram hymnos á felicidade prevista: eram tudo que mais formoso póde dar o coração humano, quando a poesia da paixão dá côr ao pensamento, e uma formosa e inspirativa natureza lhe empresta os seus esmaltes.	A várva várt boldogság himnuszai voltak: a legszebbek, miket az emberi szív írhat, mikor a szenvedély költői ereje megszínesíti a gondolatot, csodálatos és ihlető természet járja át ragyogásával.
Então lhe acudiam vivas reminiscencias d'aquelles dias: a sua alegria doida, as suas dôces tristezas, esperanças a desvanecerem saudades, os mudos colloquios com a irmã querida de Simão, o ceu aromatico que se lhe ampliava á aspiração sôfrega de vagos desejos, tudo, emfim, que lembra a desgraçados.	Teresa-t megrohanták az akkori napok eleven emlékei: a rajongó öröm, az édes szomorúság érzése, a vágyakozássá foszló reménykedés, a néma társalgások Simão kedves húgával, az illatos égbolt, mely messze vitte sóhajtásait, a hirtelen ébredő, mohó vágyakozás, egyszóval minden, amitől megfosztotta a szerencsétlenség.
Emmassou depois as cartas, e cintou-as com fitas de sêda desenlaçadas de raminhos de flôres murchas, que Simão, dois annos antes, lhe atirára da sua janella ao quarto d'ella.	Végül kötegbe rendezte a leveleket, majd leoldotta a selyemszalagot azokról a hervadt virágokról, amelyeket két évvel azelőtt Simão dobott át neki szobája ablakából, és azzal átkötötte őket.
As petalas das flôres soltas quasi todas se desfizeram, e Thereza, contemplando-as, disse: «Como a minha vida…» e chorou, beijando os calices desfolhados das primeiras que recebêra.	A széthullott virágok szirmai egytől egyig elporladtak már, és Teresa-nak, ahogy rájuk nézett, ez jutott az eszébe: "akár az én életem… " - És sírva csókolgatta ezeket a szirmukat vesztett virágokat, életének első virágait.
Deu as cartas a Constança, e encarregou-a de uma ordem, a respeito d'ellas, que logo veremos cumprida.	A leveleket odaadta Constança-nak, utasítva őt, mi legyen a sorsuk, aminek a beteljesülését mindjárt látni fogjuk.
Depois foi orar, e esteve ajoelhada meia hora, com meio corpo reclinado sobre uma cadeira.	Utána imádkozni ment, és fél órán keresztül térdepelt, testével egy szék fölé görnyedve.
Erguendo-se, quasi tirada pela violencia, aceitou uma chicara de caldo, e murmurou com um sorriso: «Para a viagem…»	Amikor feltápászkodott, elfogadott egy csésze levest, és mosolyogva azt suttogta maga elé: "Az utazásra…"
Ás nove horas da manhã pediu a Constança que a acompanhasse ao mirante e, sentando-se em ancias mortaes, nunca mais desfitou os olhos da nau, que já estava de verga alta, esperando a leva dos degredados.	Reggel kilenc órakor megkérte Constança-t, hogy kísérje fel a kilátóba, ahol halálos aggodalommal helyet foglalt, és attól fogva nem vette le tekintetét a hajóról, amely már kibontotta vitorláit, készen arra, hogy magával vigye a száműzötteket.
Quando viu, a dois a dois, entrarem amarrados, no tombadilho, os condemnados, Thereza teve um breve accidente, em que a já froixa claridade dos olhos se lhe apagou, e as mãos convulsas pareciam querer aferrar a luz fugitiva.	Amikor megpillantotta az elítélteket, akik kettesével egymáshoz kötözve gyalogoltak föl a pallón, Teresa kis időre elalélt, és kihunyó szemének halványuló világa kilobbant, görcsösen mozduló keze pedig mintha a tovalibbenő fény után akart volna nyúlni.
Foi então que Simão Botelho a viu.	Ekkor pillantotta meg őt Simão Botelho.
E ao mesmo tempo atracou á nau um bote, em que vinha a pobre de Vizeu chamando Simão.	Ebben a pillanatban odaúszott a hajóhoz egy csónak, benne ott ült a viseui koldusasszony, és Simão-t szólongatta.
Foi elle ao portaló, e estendendo o braço á mendiga, recebeu o pacotinho das suas cartas.	A férfi odament a hágcsóhoz, karját nyújtotta a koldusasszony felé, aki kezébe nyomta a levélköteget.
Reconheceu elle que a primeira não era sua, pela lizura do papel; mas não a abriu.	Simão a papír selymességéből felismerte, hogy a legfelső nem az övé, de nem nyitotta fel.
Ouviu-se a voz de levar ancora, e largar amarras.	Nyikorgó hang hallatszott, ahogy a matrózok felszedték a horgonyt, és eloldották a köteleket.
Simão encostou-se á amurada da nau, com os olhos fitos no mirante.	Simão a hajókorlátra támaszkodott, és tekintetét mereven a kilátóra függesztette.
Viu agitar-se um lenço, e elle respondeu com o seu áquelle aceno.	Látta, hogy valaki kendőt lobogtat felé, ő pedig a magáéval válaszolt az integetésre.
Desceu a nau ao mar, e passou fronteira ao convento. Distinctamente Simão viu um rosto e uns braços suspensos das rêxas de ferro; mas não era de Thereza aquelle rosto: seria antes um cadaver que subiu da claustra ao mirante, com os ossos da cara inçados ainda das herpes da sepultura.	A hajó lassan megindult a nyílt tenger felé, elúszott a kolostor előtt, és Simão jól kivehetett szemével egy arcot és a rácsokba kapaszkodó kezeket: de az az arc nem Teresa-é volt; inkább egy csontvázé, amely a zárdából szökött fel a kilátóba sírban aszalódott bőrével és kihegyesedő járomcsontjaival.
—É Thereza?—perguntou Simão a Marianna.	- Ő Teresa? - kérdezte Simão Mariana-tól.
—É, senhor, é ella—disse n'um afogado gemido a generosa creatura, ouvindo o seu coração dizer-lhe que a alma do condemnado iria breve no seguimento d'aquella por quem se perdêra.	- Igen, uram, ő az - mondta elcsukló hangon a nemes teremtés, akinek szíve most azt súgta, hogy az elítélt lelke rövidesen követi azét, akiért elveszett.
De repente aquietou o lenço que se agitava no mirante, e avistou Simão um movimento impetuoso de alguns braços, e o desapparecimento de Thereza e do vulto de Constança, que elle entre-vira mais tarde.	A kendő hirtelen lehanyatlott, és Simão már csak néhány sietve mozduló kart látott, majd Teresa eltűnt, és vele együtt Constança alakja is, akit csak utóbb vett észre.
A nau parou de fronte de Sobreiras.	Sobreirassal szemben a hajó horgonyt vetett.
Uma nuvem no horisonte da barra, e o subito encapellamento das ondas, causára a suspensão por ordem do commandante.	A kapitány adott rá parancsot, mert a kikötőbejárat fölött feltűnt egy viharfelleg, és a hullámok hirtelen felkorbácsolódtak.
Em seguida, velejou da Foz uma catraia, com o piloto mór, que mandava lançar ferro, até novas ordens.	Foz irányából melléjük úszott a révkalauz vitorlása, aki felszólt nekik, hogy a következő parancsig maradjanak horgonyon.
Mais tarde, deferiu-se a sahida para o dia seguinte.	Csak másnap folytathatták útjukat.
E, no entanto, Simão Botelho, como o cadaver embalsamado, cujos olhos reluzentes se cravam n'um ponto immoveis, lá tinha os seus immersos na interior escuridade do miradouro.	Simão Botelho eközben mint egy bebalzsamozott holttest, akinek élettelen, tompa fényű szeme már csak egyetlen pontra mered, egyre csak a kilátó megüresedett ablakát figyelte.
Nenhum signal de vida, e as horas passaram até que o derradeiro raio do sol se apagou nas grades do mosteiro.	Valami életjelre várt, de hiába. Az órák teltek, azután a nap utolsó sugarai is kihunytak a kolostor rácsain.
Ao escurecer voltou de terra o commandante, e contemplou, com os olhos embaciados de lagrimas, o desterrado, que contemplava as primeiras estrellas, eminentes ao mirante.	Sötétedés után a kapitány partra szállt, visszatérve könnyes szemmel nézett a száműzöttre, aki a kilátó fölött felragyogó első csillagokat figyelte.
—Procura-a no ceu?—disse o nauta.	- Az Égben keresi őt? - kérdezte a hajós.
—Se a procuro no ceu!—repetiu machinalmente Simão.	- Hogy az Égben keresem-e?… - ismételte gépiesen Simão.
—Sim!… no ceu deve ella estar.	- Igen. Bizonyos, hogy odafönt van.
—Quem, senhor?	- Ki, uram?
—Thereza.	- Teresa.
—Thereza!…	- Teresa!…
Morreu?!	Meghalt?!
—Morreu, álem, no mirante, d'onde lhe estava acenando.	- Meghalt, amott a kilátóban, ahonnan integetett.
Simão curvou-se sobre a amurada, e fitou os olhos na torrente.	Simão a hajókorlátra görnyedt, és tekintetét a háborgó vizekbe fúrta.
O commandante lançou-lhe os braços e disse:	A kapitány kezét a karjára téve mondta:
—Coragem, grande desgraçado, coragem! os homens do mar crêem em Deus!	- Bátorság, boldogtalan barátom, bátorság! A tengeri emberek hisznek Istenben!
Espere que o ceu se abra para si pelas supplicas d'aquelle anjo!	Várja meg, hogy annak az angyalnak a könyörgéseire önnek is megnyíljon az Ég!
Marianna estava um passo atraz de Simão, e tinha as mãos erguidas.	Mariana, aki egy lépéssel állt Simão mögött, karjait az égnek emelte.
—Acabou-se tudo!…—murmurou Simão— Eis-me livre… para a morte…	- Mindennek vége!… - mormolta Simão. - Íme, szabad vagyok… a halálra…
Senhor commandante—continuou elie energicamente—eu não me suicido.	Kapitány úr - folytatta határozott hangon -, nem fogom megölni magam.
Póde deixar-me.	Itt hagyhat nyugodtan.
—Peço-lhe que se recolha á camara.	- Kérem, hogy menjen a kabinjába.
O seu beliche está ao pé do meu.	A hálófülkéje ott van az enyém mellett.
—É obrigatorio recolher-me?	- Köteles vagyok visszavonulni?
—Para v. s.^a não ha obrigações; ha rogos: peço-lh'o não mando.	- Uraságodat én nem kötelezem semmire, nekem csak kéréseim vannak: kérem önt, nem kényszerítem.
—Vou, e agradeço a compaixão.	- Megyek, és köszönöm az együttérzését.
Marianna seguiu-o com aquelle olhar quebrado e mavioso do jáo, quando o poeta desembarcava, segundo a ideia apaixonada do cantor de Camões.	Mariana ugyanolyan megtört és féltő tekintettel követte őt, mint Jau, Camôes bennszülött szolgája urát, amikor a szenvedélyesen szerelmes költő partra szállt.
Encarou n'ella Simão, e disse ao commandante:	Simão visszafordult, és megkérdezte a kapitánytól:
—E esta infeliz?	- És ez a boldogtalan teremtés?
—Que o siga…—respondeu o compassivo homem do mar, que cria em Deus.	- Legyen ott ön mellett… - mondta az együtt érző tengeri ember, aki hitt Istenben.
Simão recolheu-se ao beliche, e o commandante sentou-se em frente d'elle, e Marianna ficou no escuro da camera a chorar.	Simão bement a kabinba, a kapitány leült vele szemben, Mariana pedig behúzódott a fülke sötétjébe, és ott sírdogált.
—Falle, senhor Simão!—disse o commandante—desafogue e chore.	- Beszéljen, Simão úr! - mondta a kapitány -, könnyítsen a szívén, és sírjon nyugodtan.
—Chorei, senhor!	- Már sírtam, uram.
—Eu não tinha imaginado uma angustia igual á sua.	- Nem képzeltem volna, hogy létezik ehhez fogható vágyakozás.
A invenção humana não creou ainda um quadro tão atroz.	Az ember minden képzeletét meghaladja egy ilyen szívbe markoló kép.
Arripiam-se-me os cabellos, e tenho visto espectaculos horriveis na terra e no mar.	Beleborsódzik a hátam, pedig hát láttam szörnyű dolgokat tengeren és szárazföldön.
Acintemente, o commandante estava provocando Simão ao desabafo.	A kapitány titokban szerette volna rávenni Simão-t, hogy kiöntse a szívét.
Não respondia o degredado.	Az elítélt azonban nem válaszolt.
Ouvia os soluços de Marianna, e tinha os olhos postos no masso das cartas, que pozera sobre uma banqueta.	Hallgatta Mariana zokogását és tekintetét a zsámolyon heverő levélkötegen tartotta.
O capitão proseguiu:	A kapitány folytatta:
—Quando em Miragaya me contaram a morte d'aquella senhora, pedi a uma pessoa relacionada no convento, que me levasse a ouvir d'alguma freira a triste historia.	- Amikor Miragaia-ban valaki elmesélte nekem annak a hölgynek a halálát, akkor megkértem egy illetőt, aki bejáratos a kolostorba, hogy kísérjen el oda, hadd halljam valamelyik nővér szájából a szomorú történetet.
Uma religiosa m'a contou; mas eram mais os gemidos que as palavras.	Az egyik apáca el is mesélt mindent, de több volt abban a sóhaj, mint a szó.
Soube que ella, quando desciamos na altura do Oiro, proferira em alta voz: «Simão, adeus até á eternidade!» e cahiu nos braços d'uma criada.	Megtudtam tőle, hogy amikor Ouro magasságában ereszkedtünk lefelé, hangosan ezt kiáltotta; "Isten veled, Simão, mindörökre!
A criada gritou, e outras foram ao mirante, e a trouxeram meia-morta para baixo, ou morta, melhor direi, que nenhuma palavra mais lhe ouviram.	" Azzal egy szolgáló karjába hanyatlott.
Depois contaram-me o que ella penára em dois annos e nove mezes n'aquelle mosteiro.	Az kiabálni kezdett, mire a többiek mind a kilátóba futottak, és félholtan, vagy még inkább holtan hozták le onnan, mert több szót már nem hallottak tőle.
O amor que ella lhe tinha, e as mil mortes que ella ali padeceu, de cada vez que a esperança lhe morria, Que desgraçada menina, e que desgraçado moço o senhor é!	Elmondták még nekem, hogy két évet és kilenc hónapot sínylődött abban a kolostorban; mindvégig izzott benne a szerelem, és ezer halált halt, valahányszor kihunyt számára a remény.
—Por pouco tempo…— disse Simão, como se o dissesse a si proprio, ou a propria imaginação o estivesse dialogando comsigo.	Milyen szerencsétlen is volt az a leány, és milyen szerencsétlen ön is! - Rövid ideig még… - mondta Simão, inkább csak magának, mintha képzeletével társalgott volna.
—Creio, creio, por pouco tempo—proseguiu o capitão;—mas se os amigos podessem salval-o, senhor, eu dar-lh'os-ia na India mais fieis que em Portugal.	- Elhiszem, elhiszem, hogy rövid ideig - folytatta a kapitány -, de ha a barátság megmentheti, akkor én Indiában hűségesebb barátokat szerzek önnek, mint amilyeneket Portugáliában valaha is talált.
Prometto-lhe, sob minha palavra de honra, alcançar do visorei a sua residência em Gôa.	Becsületemre ígérem, hogy elintézem az alkirálynál, hogy Goa-ban legyen a lakhelye.
Prometto segurar-lhe um decente principio de vida, e as commodidades que fazem a existencia tão saudavel como ella é na Asia.	Megígérem, hogy előteremtek mindent, ami ahhoz kell, hogy nyugalmas új életet kezdjen, és meglegyen minden kényelme, ami a létezést oly vonzóvá tudja tenni Ázsiában.
Não o intimide a ideia do degredo, senhor Simão.	Ne nyomassza önt a száműzetés gondolata, Simão úr.
Viva, faça por vencer-se, e será feliz!	Éljen, győzze le önmagát, és akkor boldog lesz.
—O seu silencio, por piedade, senhor…—atalhou o degredado.	- Az isten szerelmére kérem, ne folytassa… - szakította félbe a száműzött.
—Bem sei que é cêdo ainda para planisar futuros.	- Tudom én jól, hogy korai még a jövő tervezgetése.
Desculpe á sympathia, que me inspira, a indiscrição. Mas aceite um amigo n'esta hora atribulada.	Bocsásson meg tolakodásomért, amire a rokonszenv késztet, de fogadjon el barátjául ezen a gyötrelmes órán.
—Aceito, e preciso d'elle	- Elfogadom, és szükségem is van rá…
Marianna!—chamou Simão—Venha aqui, se este cavalheiro o permitte.	Mariana! - hívta a lányt Simão -, jöjjön ide, ha kapitány úrnak nincs kifogása ellene.
Marianna entrou no quarto.	Mariana előrelépett.
—Esta mulher tem sido a minha providencia—disse Simão—Porque ella me valeu, não senti a fome em dois annos e nove mezes de carcere.	- Ez a hölgy volt nekem a gondviselés - mondta Simão.
Tudo que tinha vendeu para me sustentar e vestir.	- Az ő segítségének köszönhetem, hogy a börtönben két éven és kilenc hónapon át nem szenvedtem éhséget.
Aqui vai comigo esta creatura.	Amije volt, mindenét pénzzé tette, csak hogy rólam gondoskodjék és öltöztessen.
Seja respeitavel aos seus olhos, senhor, porque ella é tão pura como a verdade o deve ser nos labios d'um moribundo.	Most is itt van velem.
Se eu morrer, senhor commandante, aceite o legado de a amparar com a sua caridade como se ella fosse minha irmã.	Adja meg neki a tiszteletet uram, mert olyan tiszta ő, mint haldokló ajkán az igazság.
Se ella quizer voltar á patria, seja o seu protector na passagem.	Ha meghalnék, kapitány úr, akkor teljesítse mint végső kérésemet, hogy ugyanolyan irgalmával fogja támogatni őt, mintha a nővérem volna.
—E estendendo-lhe a mão, disse com transporte:—Promette-me isto, senhor?	Ha vissza akarna térni honunkba, akkor legyen az ön pártfogoltja az átkelés alatt.
—Juro-lh'o.	- És kezét nyújtva feléje, ünnepélyes arccal kérdezte: - Uram, megígéri nekem?
O commandante, obrigado a subir ao tombadilho, deixou Simão com	- Esküszöm.
Marianna.	A kapitányt a hajóhídra szólította a kötelesség, és ott hagyta Simão-t Mariana-val.
—Estou tranquillo pelo seu futuro, minha amiga.	- Most már nyugodt vagyok a jövője felől, barátném.
—Eu já o estava, senhor Simão—respondeu ella.	- Én már régóta az vagyok, Simão úr - felelte a lány.
Não se trocaram palavra por largo espaço.	Sokáig nem szóltak egymáshoz.
Simão apoiou a face sobre a mesa, e apertou com as mãos as fontes archejantes.	Simão arcával az asztalra borult, és tenyerébe szorította lüktető halántékát.
Marianna, de pé, ao lado d'elle, fitava os olhos na luz mortiça da lampada oscillante, e scismava, como elle, na morte.	Mariana mellette állt, tekintetével a lámpás haldokló világát figyelte, és akárcsak a férfi, ő is a halálon merengett.
E o nordeste sibilava, como um gemido, nas gáveas da nau.	És az északkeleti szél, mint egy sikoly csapott a hajó derékvitorláiba.
CONCLUSÃO.	VÉGSZÓ
Ás onze horas da noite o commandante recolhêra-se n'um beliche de passageiro, e Marianna, sentada no pavimento, com o rosto sobre os joelhos, parecia sucumbir ao quebranto das trabalhosas e afflictivas horas d'aquelle dia.	Éjjel tizenegy órakor, amikor már a kapitány is visszavonult kabinjába, Mariana a földön ülve arcát a térdére hajtotta, mintha teljesen maguk alá gyűrték volna a nap viszontagságai és fájdalmas megrázkódtatásai.
Simão Botelho velava prostrado no camarote, com os braços cruzados sobre o peito, e os olhos fitos na luz que balançava, pendente d'um arame.	Simão Botelho virrasztva feküdt a fülkében leroskadva, karját összefonta mellén, és szemével a dróton himbálózó lámpa fényét követte.
O ouvido têl-o-ia talvez attento ao assovio da ventania: devia de soar-lhe como um ai plangente aquelle silvo agudo, voz unica no silencio da terra e do ceu.	Közben talán a szél sivítását is hallgatta, a Föld és az Ég csendjében megszólaló egyetlen hang úgy szólhatott fülében, mint panaszos jajgatás.
Á meia noite estendeu Simão o braço tremulo ao masso das cartas que Thereza lhe enviára, e contemplou um pouco a que estava ao de cima, que era d'ella.	Éjfélkor Simão reszkető karral a levélköteg után nyúlt, melyet Teresa küldött neki, és egy ideig csak nézte a legfelső levelet.
Rompeu a obreia, e dispôz-se no camarote para alcançar o baço clarão da lampada.	Utána elvágta a szalagot, és úgy helyezkedett el a fülkében, hogy a lámpás sápadt fénye rávetüljön.
Dizia assim a carta:	A levél így szólt:
«É já o meu espirito que te falla, Simão.	Már csak a lelkem szól hozzád, Simão.
A tua amiga morreu.	A te kedvesed meghalt.
A tua pobre Thereza, á hora em que leres esta carta, se me Deus não engana, está em descanso.	Boldogtalan Teresa-d, ha Isten meg nem csal, már békében nyugszik, amikor e levelet olvasod.
Eu devia poupar-te a esta ultima tortura; não devia escrever-te; mas perdôa á tua esposa do ceu a culpa pela consolação que sinto em conversar comtigo a esta hora, hora final da noite da minha vida.	Meg kellett volna, hogy kíméljelek ettől az utolsó kíntól, de bocsásd meg a te égi hitvesednek, mert vigasznak érzi, hogy ezen az órán, élete éjszakájának végóráján veled társaloghat.
Quem te diria que eu morri, se não fosse eu mesma, Simão?	Ki mondaná meg néked, Simão, hogy meghaltam, ha nem én magam?
D'aqui a pouco perderás da vista este mosteiro; correrás milhares de leguas, e não acharás, em parte alguma do mundo, voz humana que te diga: «A infeliz espera-te n'outro mundo, e pede ao Senhor que te resgate.»	Nemsokára eltűnik szemed elől a kolostor, ezer mérföldeket jársz be, de nem találod olyan pontját a világnak, ahol egy emberi hang ezt közölné veled: "A te szerencsétlen szerelmed a másvilágon vár rád, és kéri az Urat, hogy adjon megváltást neked."
Se te podesses illudir, meu amigo, quererias antes pensar que eu ficava com vida e com esperança de vêr-te na volta do degredo?	Jobban szeretted volna, ha azzal áltatlak téged, kedvesem, hogy életben vagyok, és megtartalak a reményben, hogy visszatérsz a száműzetésből, s akkor találkozunk?
Assim póde ser, mas ainda agora, n'este solemne momento, me domina a vontade de fazer-te sentir que eu não podia viver.	Meglehet, de most, ebben az ünnepélyes percben is csak az az egyedüli vágyam, hogy közöljem veled, nem tudok tovább élni.
Parece que a mesma infelicidade tem ás vezes vaidade de mostrar que o é, até não podêl-o ser mais!	Úgy tetszik, hogy a boldogtalanságban is megvan az a hiúság, hogy megmutassa magát, mintha attól másmilyen lenne.
Quero que digas: Está morta, e morreu quando lhe eu tirei a ultima esperança.	Szeretném, ha ezt mondanád: "Ő már halott, és akkor halt meg, amikor elvettem tőle e legutolsó reményt."
Isto não é queixar-me, Simão, não é. Talvez que eu podesse alguns dias resistir á morte, se tu ficasses; mas, d'um modo ou d'outro, era inevitavel fechar os olhos quando se rompesse o ultimo fio, este ultimo que se está partindo, e eu mesma o oiço partir.	Nem a panasz szól belőlem, Simão, ó, nem. Talán ha itt maradsz, egy-két napig még dacolni tudtam volna a halállal; de mindenképpen lehunytam volna szemem, amikor elpattan az utolsó szál, amely már elszakadni készül, s hallom is a ropogását.
Não vão estas palavras accrescentar a tua pena.	Ezek a szavak nem fogják fokozni vezeklésed kínjait.
Deus me livre de ajuntar um remorso injusto á tua saudade.	Isten őrizz, hogy igaztalan lelkifurdalással tetézzem vágyakozásodat.
Se eu podesse ainda vêr-te feliz n'este mundo; se Deus permittisse á minha alma esta visão!…	Bárcsak boldognak láthatnálak még ezen a világon: bárcsak megjutalmazná Isten lelkemet e látomással!…
Feliz, tu, meu pobre condemnado!…	Hogy boldog lehetsz-e, te szegény fogoly!…
Sem o querer, o meu amor agora te fazia injuria, julgando-te capaz de felicidade!	Lehet, hogy szerelmemben akaratlanul is igaztalan vagyok, amikor képesnek ítéllek a boldogságra!
Tu morrerás de saudade, se o clima do desterro te não matar ainda antes de succumbires á dôr do espirito.	A bánatba fogsz belehalni, ha az éghajlat meg nem öl a számkivetettségben, mielőtt összeroskadsz a lelki fájdalmaktól.
A vida era bella, era, Simão, se a tivessemos como tu m'a pintavas nas tuas cartas, que li ha pouco.	Az élet szép lett volna, Simão, ha olyannak adatik meg nekünk, amilyennek leírtad imént olvasott leveleidben.
Estou vendo a casinha que tu descrevias defronte de Coimbra, cercada de arvores, flôres e aves.	Magam előtt látom azt a kis házat Coimbra-val szemben, amelyet lefestettél nekem, fákkal, virágokkal és vidám madárkákkal körülvéve.
A tua imaginação passeava comigo ás margens do Mondego, á hora pensativa do escurecer.	A képzeleted sétált velem méla alkonyi órán a Mondego partjain.
Estrellava-se o ceu, e a lua abrilhantava a agua.	Az ég csillagokkal telt meg, és a Hold fénye ragyogott a vízen.
Eu respondia com a mudez do coração ao teu silencio, e animada por teu sorriso inclinava a face ao teu seio, como se fosse ao de minha mãe.	Némaságodra szívem csöndjével válaszoltam, és mosolyodtól bátorítva, odahajtottam fejemet melledre, mintha anyámé lett volna.
Tudo isto li nas tuas cartas; e parece que cessa o despedaçar da agonia em quanto a alma se esta recordando.	Mindezt ott olvastam leveleidben: és úgy éreztem, megszűnik a haldoklás fájó szaggatása, ha a lélek emlékezik.
N'outra carta me fallavas em triumphos e glorias e immortalidade do teu nome.	Más leveleidben diadalról beszélsz nekem és dicsőségről, a neved halhatatlanságáról.
Também eu ia após da tua aspiração, ou adiante d'ella, porque o maior quinhão dos teus prazeres de espirito queria eu que fosse meu.	Veled tartottam volna minden törekvésedben, ott jártam volna mögötted vagy előtted, mert szerettem volna, ha minél több örömödnek részese lehetek.
Era criança ha tres annos, Simão, e já entendia os teus anhelos de gloria, e imaginava-os realisados como obra minha, se me tu dizias, como disseste muitas vezes, que não serias nada sem o estimulo do meu amor.	Három éve még gyermek voltam, Simão, de már megértettem becsvágyadat, és azt képzeltem, hogy minden céloddal az enyém válik valóra, hiszen annyiszor elmondtad, hogy szerelmem ösztönzése nélkül semmi sem lenne belőled.
Ó Simão, de que ceu tão lindo cahimos!	Ó, Simão, milyen gyönyörű egekből zuhantunk alá!
Á hora que te escrevo estás tu para entrar na nau dos degredados, e eu na sepultura.	Ezen órán, hogy neked írok, te éppen fellépsz a száműzöttek hajójára, én pedig belépek a sírba.
Que importa morrer, se não podemos jámais ter n'esta vida a nossa esperança de ha tres annos?!	Ám mit számít a halál, ha ebben az életben már nincs meg többé az a remény, amely három éve még megvolt?!
Poderias tu com a desesperança e com a vida, Simão?	Elviselted volna az életet remények nélkül, Simão?
Eu não podia.	Én nem voltam rá képes.
Os instantes do dormir eram os escassos beneficios que Deus me concedia; a morte é mais que uma necessidade, é uma misericordia divina, uma bemaventurança para mim.	Az alvás ritka pillanatai voltak azok a parányi jótétemények, amelyekre Isten méltónak talált; nekem a halál több mint kényszerű szükség; számomra isteni irgalom, boldogító megváltás.
E que farias tu da vida sem a tua companheira de martyrio?	És te mihez kezdesz az életeddel, szenvedő barátom, kedvesed nélkül?
Onde irás tu aviventar o coração que a desgraça te esmagou, sem poder esmagar a imagem d'esta docil mulher, que seguiu cegamente a estrella da tua malfadada sorte?	Merre indulsz, hogy felvidítsd szívedet, amelyet a szerencsétlenség romlásra ítélt, anélkül hogy elfelejtenéd engedelmes társad képét, aki vakon követte átkozott sorsod csillagát?!
Tu nunca hás de amar, não, meu esposo?	Szeretni, ugye, nem fogsz többé, hitvesem?
Terias pejo de ti mesmo, se uma vez visses passar rapidamente a minha imagem por diante dos teus olhos enxutos?	Elszégyellnéd magad, ha egyszer megpillantanád elsuhanó árnyékomat könnytől száraz szemed előtt?
Soffre, soffre ao coração da tua amiga estas derradeiras perguntas, a que tu responderás, no alto mar, quando esta carta lêres.	Vedd szívedre kedvesed utolsó kérdéseit, melyekre már a nyílt tengeren fogsz válaszolni, ahol elolvasod ezt a levelet.
Rompe a manhã.	Felvirradt a reggel.
Vou vêr a minha ultima aurora… a ultima dos meus dezoito annos!	Megyek, megnézem utolsó hajnalomat, tizennyolc évem utolsó hajnalát!
Abençoado sejas, Simão!	Áldott légy, Simão!
Deus te proteja, e te livre d'uma agonia longa.	Isten óvjon, és mentsen meg téged a hosszú haldoklástól.
Todas as minhas angustias lhe offereço em desconto das tuas culpas.	Minden szenvedésemet felajánlom Neki, hogy cserébe megenyhüljön bűneid iránt.
Se algumas impaciencias a justiça divina me condemna, offerece tu a Deus, meu amigo, os teus padecimentos para que eu seja perdoada.	Ha az égi bíróság elítélne néhány lázadozásomért, akkor, szerelmem, te ajánld Istennek szenvedéseidet, hogy legyen velem elnéző.
Adeus; á luz da eternidade parece-me que já te vejo, Simão.»	Isten veled!
Erguei-se Simão Botelho, olhou em redor de si, e fitou com spasmo	Az örökkévalóság fényénél úgy tetszik, mintha megláttalak volna, Simão!
Marianna, que levantava a cabeça ao menor movimento d'elle.	Felkelt helyéről a száműzött, körülnézett, és döbbenten meredt Mariana-ra, aki legkisebb mozdulatára is felkapta a fejét.
—Que tem, senhor Simão?—disse ella, erguendo-se.	- Mi lelte, Simão úr? - kérdezte, miközben felállt.
—Estava aqui, Marianna?… não se vai deitar?!	- Maga itt volt, Mariana?… Nem megy lefeküdni?!
—Não vou: o commandante deu-me licença de ficar aqui.	- Nem megyek; a kapitány úr megengedte, hogy itt maradjak.
—Mas ha de assim passar a noite?!	- Mégis, így akarja tölteni az éjszakát?!
Rogo-lhe que vá, porque não é necessario o seu sacrificio.	Könyörgök, menjen, erre az áldozatra igazán nincs szükségem.
—Se o não incommodo, deixe-me aqui estar, senhor Simão.	- Ha nem vagyok a terhére, Simão úr, akkor engedje meg, hogy maradjak.
—Esteja, minha amiga, esteja…	- Jól van, kedvesem, maradjon…
Poderei subir ao convez?	Felmehetnék a fedélzetre?
—Quer ir ao convez, senhor Botelho?—disse o commandante lançando-se do beliche.	- A fedélzetre akar menni, Botelho úr? - kérdezte a kapitány kilépve kabinjából.
—Queria, senhor commandante.	- Szeretnék, kapitány úr.
—Iremos juntos.	- Menjünk együtt.
Simão ajuntou a carta de Thereza ao maço das suas, e subiu cambaleando.	Simão visszatette Teresa levelét a csomagba, és tántorgó léptekkel elindult.
No convéz sentou-se n'um monte de cordame, e contemplou o mirante de Monchique, que avultava negro ao sopé da serra penhascosa em que actualmente vai a rua da Restauração.	A fedélzeten leült egy kötéltekercsre és elnézte a Monchique kilátóját, amely feketén emelkedett a sziklás meredély fölött, ahol manapság a Restauração utca húzódik.
O capitão passeava da prôa á ré; mas com o ouvido fito aos movimentos do degredado.	A kapitány fel-alá sétált a hajóorr és a tat között, de végig figyelte a száműzött minden mozdulatát.
Receára elle o proposito do suicidio, porque Marianna lhe incutira semelhante suspeita.	Tartott a férfi öngyilkos szándékától, s ebben a gyanújában Mariana is osztozott.
Queria o maritimo fallar-lhe palavras consoladoras, mas pensava comsigo: «O que ha de dizer-se a um homem que soffre assim?»	Nagyon szeretett volna valami vigasztalót mondani neki, de magában ezt gondolta: "Ugyan mit mondhatnék egy embernek, aki ennyire szenved?
E parava junto d'elle algumas vezes, como para desviar-lhe o espirito d'aquelle mirante.	" Néhányszor mindenesetre megállt mellette, hátha elfordítja tekintetét arról a kilátóról.
—Eu não me suicido!—exclamou abruptamente Simão Botelho—Se a sua generosidade, senhor capitão, se interessa em que eu viva, póde dormir descansado a sua noite, que eu não me suicido.	- Nem leszek öngyilkos! - kiáltott fel váratlanul Simão Botelho. - Ha nagylelkűségében az vezeti, kapitány úr, hogy életben maradjak, akkor nyugodtan aludja át az éjszakát, mert nem fogok végezni magammal.
—Mas mereço-lhe eu a condescendencia de descer comigo á camara?	- De remélhetem a beleegyezését, hogy velem együtt lejön a kabinba?
—Irei; mas eu lá soffro mais, senhor.	- Mehetek éppen; csak ott még jobban szenvedek, uram.
Não replicou o commandante, e continuou a passear no convez, apesar das rajadas de vento.	A kapitány nem felelt, hanem a vad széllökések dacára folytatta sétáját a fedélzeten.
Marianna estava agachada, entre os pacotes da carga, a pouca distancia de Simão.	Mariana Simão-tól nem messze a ládák között kuporgott.
O commandante viu-a, fallou-lhe, e retirou-se.	A kapitány észrevette, valamit mondott neki, majd visszavonult.
Ás tres horas da manhã Simão Botelho segurou entre as mãos a testa que se lhe abria abrazada pela febre.	Hajnali három órakor Simão Botelho két tenyerébe támasztotta homlokát, amely forró volt a láztól.
Não pôde ter-se sentado, e deixou cahir meio corpo.	Nem bírt ülni tovább, oldalt hanyatlott, és elcsukló feje Mariana keblén pihent meg.
A cabeça, ao declinar, pousou no seio de Marianna.	- Az együttérzés angyala mindig velem van! - suttogta.
—O anjo da compaixão sempre comigo!—murmurou elle—Thereza foi muito mais desgraçada…	- Teresa sokkal szerencsétlenebb volt nálam…
—Quer descer ao camarote?—disse ella.	- Lejönne a kabinba? - kérdezte a lány.
—Não poderei…	- Egyedül nem tudok…
Ampare-me, minha irmã.	Támogasson engem, nővérem.
Deu alguns passos para o alçapão, e olhou ainda para o mirante.	Megtett néhány lépést a lépcsőfokokon, de egyre a kilátót nézte.
Desceu a ingreme escada, apegando-se ás cordas.	Végre erősen markolva a köteleket, leereszkedett a meredek hágcsón.
Lançou-se sobre o colchão, e pediu agua, que bebeu insaciavelmente.	Ledőlt matracára, vizet kért, és csillapíthatatlan mohósággal ivott.
Seguiu-se a febre, o estorcimento, e as ancias, com intervallos de delirio.	Tombolt benne a láz, hol hideglelés rázta, hol forróság verte ki, s időnként tompa bódulatba süppedt.
De manhã veio a bordo um facultativo, por convite do capitão.	Reggel a kapitány hívására egy orvos lépett a fedélzetre.
Examinando o condemnado, disse que era «maligna» a doença, e que bem podia ser que elle achasse a sepultura no caminho da India.	Gondosan megvizsgálta az elítéltet, majd kijelentette, hogy a láz rosszindulatú és az ifjú alighanem az India felé vezető úton leli halálát.
Marianna ouviu o prognostico, e não chorou.	Mariana hallotta a diagnózist, de nem sírt.
Ás onze horas sahiu barra fóra a nau.	Tizenegy órakor a hajó kiúszott a kikötőből.
Ás ancias da doença accresceram as do enjoo.	A betegség szorongatásait már az émelygés is növelte.
A pedido do commandante, Simão bebia remedios, que bolsava logo, revoltos pelas contracções do vomito.	Simão a kapitány unszolására megitta az orvosságokat, miket a hányinger görcsös rángásai között azonmód kiadott magából.
Ao segundo dia de viagem Marianna disse a Simão:	Az utazás második napján Mariana megkérdezte Simão-t:
—Se o meu irmão morrer, que hei de eu fazer áquellas cartas que vão na caixa?	- Ha testvérem meg talál halni, akkor mit csináljak a levelekkel, amiket a dobozban őriz?
Pasmosa serenidade a d'esta pergunta!	Különös derű volt abban a kérdésben!
—Se eu morrer no mar—disse elle—Marianna atire ao mar todos os meus papeis; todos; e estas cartas que estão debaixo do meu travesseiro tambem.	- Ha a tengeren halnék meg, Mariana - mondta a férfi -, akkor minden a papíromat vesse a vízbe; ezeket a leveleket is, melyeket itt tartok a párnám alatt…
Passada uma ancia, que lhe embargara a voz, Simão continuou:	Egy fojtogató rosszullét megakasztotta hangját, a roham múltán azonban folytatta:
—Se eu morrer, que tenciona fazer, Marianna!	- Ha én meghalok, akkor mihez kezd, Mariana?
—Morrerei, senhor Simão.	- Meghalok én is, Simão úr.
—Morrerá?!..	- Meghal?!…
Tanta gente desgraçada que eu fiz!…	Hogy én mennyi embert tettem szerencsétlenné!…
A febre augmentava.	Simão láza nőttön-nőtt.
Os symptomas da morte eram visiveis aos olhos do capitão, que tinha sobeja experiencia de vêr morrerem centenares de condemnados, feridos da febre no mar, e desprovidos de algum medicamento.	A kapitány szemében egyértelműek voltak a halál tünetei. Már több száz olyan elítélt halálát nézte végig, akiket megfertőzött a tengeri láz, és nem juthattak orvossághoz.
Ao quarto dia, quando a nau se movia ronceira defronte de Cascaes, sobreveio tormenta subita.	A negyedik napon, amikor a hajó lomhán elúszott Cascais előtt, váratlanul vihar tört ki.
O navio fez-se ao largo muitas milhas, e perdido o rumo de Lisboa, navegou desnorteado para o sul.	A vitorlás sok-sok mérföldnyire elsodródott a lisszaboni útiránytól, és vaktában haladt előre.
Ao sexto dia de navegação incerta, por entre espêssas brumas, partiu-se o leme defronte de Gibraltar.	A bizonytalan hajózás hatodik napján sűrű ködben sodródtak Gibraltár alatt, amikor eltört a kormánylapát.
E, em seguida ao desastre, aplacaram as refegas, desencapellaram-se as ondas, e nasceu, com a aurora do dia seguinte, um formoso dia de primavera.	A baleset után azonban lecsillapodott a szél, a hullámok elsimultak, és fényes tavaszi nap mosolygott rájuk.
Era o dia 27 de Março, o nono da enfermidade de Simão Botelho.	Március havának a huszonhetedik, Simão Botelho betegségének pedig a kilencedik napja volt ez.
Marianna tinha envilhecido.	Mariana megtört.
O commandante, encarando n'ella, exclamou:	A parancsnok ránézett, és így kiáltott fel:
—Parece que volta da India com os dez annos de trabalhos já passados!…	- Mintha most térne vissza Indiából tíz évnyi letöltött kényszermunka után!…
—Já acabados… de certo…—disse ella.	- Letöltöttem… hiánytalanul… - mondta a Mariana.
Ao anoitecer d'esse dia o condemnado delirou pela ultima vez, e dizia assim no seu delirio:	Aznap estefelé elérkezett az elítélt utolsó rohama, és így beszélt delíriumában:
«A casinha, defronte de Coimbra, cercada de arvores, flôres e aves.	"Kis ház Coimbra-val szemben, fákkal, virágokkal és vidám madárkákkal körülvéve.
Passeavas comigo á margem do Mondego, á hora pensativa do escurecer.	Velem sétáltál méla alkonyi órán a Mondego partjain.
Estrellava-se o ceu, e a lua abrilhantava a agua.	Az ég csillagokkal telt meg, és a Hold fénye ragyogott a vízen.
Eu respondia com a mudez do coração ao teu silencio, e, animada por teu sorriso, inclinava a face ao teu seio como se fosse o de minha mãe…	Némaságodra szívem csöndjével válaszoltam, és mosolyodtól bátorítva, odahajtottam fejemet a melledre, mintha anyámé lett volna…
De que ceu tão lindo cahimos…	Milyen gyönyörű egekből zuhantunk alá!…
A tua amiga morreu…	Meghalt a kedvesed…
A tua pobre Thereza	A te szegény Teresa-d.
E que farias tu da vida sem a tua companheira de martyrio?…	És te mihez kezdesz az életeddel, szenvedő barátom, a kedvesed nélkül?…
Onde irás tu aviventar o coração que a desgraça te esmagou…	Merre indulsz, hogy felvidítsd szívedet, amelyet a szerencsétlenség romlásra ítélt…
Rompe a manhã…	Felvirradt a reggel…
Vou vêr a minha ultima aurora… a ultima dos meus dezoitos annos.	Megyek, megnézem utolsó hajnalomat… tizennyolc évem utolsó hajnalát!
Offerece a Deus os teus padecimentos para que eu seja perdoada…	Ajánld Istennek szenvedéseidet, hogy legyen velem elnéző…
Marianna…»	Mariana…"
Marianna collou os ouvidos aos labios roixos do moribundo, quando cuidou ouvir o seu nome.	Mariana fülét a haldokló lilás ajkához közelítette, mert úgy vélte, hogy a nevét hallja.
«Tu virás ter comnosco; ser-te-hemos irmãos no ceu…	"Te velünk maradsz; testvérek leszünk az Égben…
O mais puro anjo serás tu… se és d'este mundo, irmã; se és d'este mundo, Marianna…»	A legtisztább angyal te leszel… ha ugyan erről a világról való vagy, ha erről a világról való vagy, Mariana…"
A transição do delirio para a lethargia completa era o annuncio infallivel do trespasse.	Az önkívület helyébe teljes fásultság lépett, ami már a közeledő elmúlás jele volt.
Ao romper da manhã apagára-se a lampada.	Virradatkor kialudt a lámpás.
Marianna sahira a pedir luz, e ouvira um gemido estorturoso.	Mariana indult volna, hogy világosságot hozzon, amikor egy hörgő hang visszafogta.
Voltando ás escuras, com os braços estendidos para tactear a face do agonisante, encontrou a mão convulsa, que lhe apertou uma das suas, e relaxou de subito a pressão dos dedos.	Visszatért a sötétbe, előrenyújtott kézzel próbálta kitapogatni a haldokló arcát, majd rátalált a rángatózó kézre, amely megszorította az övét, és utána egyszeriben elernyedtek az ujjak.
Entrou o commandante com uma lampada, e approximou-lh'a da respiração, que não embaciou levemente o vidro.	A kapitány lépett be, kezében lámpával, és Simão ajkához közelítette, de az üveget nem párásította be lehelet.
—Está morto!…— disse elle.	- Meghalt! - mondta.
Marianna curvou-se sobre o cadaver, e beijou-lhe a face.	Mariana a holttest fölé hajolt, és megcsókolta az arcát.
Era o primeiro beijo.	Ez volt az első csók.
Ajoelhou depois ao pé do camarote com as mãos erguidas, e não orava nem chorava.	Utána felemelt karra az ágy mellé térdelt, de nem imádkozott, és nem is sírt.
Algumas horas depois, o commandante disse a Marianna:	Pár órával később a kapitány így szólt Mariana-hoz:
—Agora é tempo de dar sepultura ao nosso venturoso amigo …	- Ideje, hogy gondoskodjunk megboldogult barátunk temetéséről…
É ventura morrer quando se vem a este mundo com tal estrella…	Boldogság a halál annak, aki ilyen csillagzattal jött a világra.
Passe a senhora Marianna ali para a camara, que vai ser levado d'aqui o defuncto.	Most menjen be, Mariana kisasszony, abba szobába, mert onnan visszük el az elhunytat.
Marianna tirou o masso das cartas debaixo do travesseiro, e foi a uma caixa buscar os papeis de Simão.	Mariana kivette a párna alól a levélköteget, és odament a ládához, hogy magához vegye Simão iratait.
Atou o rolo no avental, que elle tinha d'aquellas lagrimas d'ella choradas no dia da sua demencia, e cingiu o embrulho á cintura.	Az egészet abba a köténybe bugyolálta, amely megtébolyodásának könnyeit őrizte, és a csomagot a derekára erősítette.
Foi o cadaver envolto n'um lençol, e transportado ao convez.	A halottat egy lepedőbe csavarták, és felvitték a fedélzetre.
Marianna seguiu-o.	Mariana ment a nyomában.
Do porão da nau foi trazida uma pedra, que um marujo lhe atou ás pernas com um pedaço de cabo.	A hajó rakodóteréből felhoztak egy nagy követ, és azt az egyik matróz kötéllel a halott lábához erősítette.
O commandante contemplava a scena triste com os olhos humidos, e os soldados, que guarneciam a nau, tão funeral respeito os acurvava, que insensivelmente se descobriram.	A kapitány könnyes szemmel nézte a szomorú jelenetet, és még a katonák is, akikre a hajó őrizetét bízták, nehezen állták meg, hogy el ne érzékenyüljenek a szertartás alatt.
Marianna estava, no entanto, encostada ao flanco da nau, e parecia estupidamente encarar aquelles empuxões, que o marujo dava ao cadaver para segurar a pedra na cintura.	Mariana eközben ott támaszkodott a korlátnál és eszelős tekintettel nézte, ahogy a matróz a tetemet forgatja, hogy a derekához is odaköthesse a követ.
Dois homens ergueram o cadaver ao alto sobre a amurada.	Két tengerész magasan a korlát fölé emelte a holttestet.
Deram-lhe o balanço para o arremessarem longe.	Meglendítették, hogy minél messzebbre vessék.
E antes que o baque do morto se fizesse ouvir na agua, todos viram, e ninguém já pôde segurar Marianna, que se atirára ao mar.	És még mielőtt a test a vízbe csapódott volna, látták, de már megakadályozni nem tudták, hogy Mariana a tengerbe veti magát.
Á voz do commandante desamarraram rapidamente o bote, e saltaram homens para salvar Marianna.	A kapitány parancsára azonnal leeresztették a mentőcsónakot, és ugrottak a markos férfiak, hogy megmentsék Mariana-t.
Salval-a!…	Hogy megmentsék őt!…
Viram-na, um momento, bracejar, não para resistir á morte, mas para abraçar-se ao cadáver de Simão, que uma onda lhe atirou aos braços.	Egy pillanatra látták még hogy hadonászik kezével, de nem azért, hogy ellenálljon a halálnak, hanem hogy átölelje Simão holttestét, amelyet egy hullám a karjaiba lökött.
O commandante olhou para o sitio d'onde Marianna se atirára, e viu, enleado no cordame, o avental, e á flor d'agua um rolo de papeis que os marujos recolheram na lancha.	A kapitány nézte azt a helyet, ahol Mariana a tengerbe ugrott, de nem látott mást, csak egy szétterülő kötényt és a víz színén úszó papírköteget, mit a tengerészek beemeltek a csónakba.
Eram, como sabem, a correspondencia de Thereza e Simão.	Ez volt, mint tudják, Teresa és Simão levelezése.
Da familia de Simão Botelho vive ainda, em Villa Real de Traz-os-Montes, a senhora D. Rita Emilia da Veiga Castello Branco, a irmã predilecta d'elle.	A trás-os-montesi Vila Realban Simão Botelho családjából még ma is él Dona Rita Emília de Veiga Castelo Branco, hősünk legkedvesebb húga.
A ultima pessoa fallecida, ha vinte e seis annos, foi Manoel Botelho, pae do author d'este livro. FIM.	[8] Az utolsó testvér, aki huszonhat évvel ezelőtt hunyt el, Manuel Botelho volt, e könyv írójának az apja.