Szerkesztő:Suto.tamas/Vojtina mai ars poetikája

Vojtina mai ars poetikája
szerző: Sütő Tamás

Tudom jól ifjú, hogy hallasz,
csak ha kérem meg nem vallasz.
Új idők járnak már miránk,
ketté törött régi líránk
a porban hever és piszkos
a levegő büdös, nyirkos.
Talán utolsó százada
az életnek s milljók hada
fog meghalni, fog kiválni
Isten trónja elé állni.
Akkor vége lesz a költő
szó értelmének. Az jövő,
de ma ez van, lírát kaptál,
anyát, apát hátra haggyál,
és istenesen pengesd meg,
mondd föld és a föld megremeg!
Költő vagy ifjú semmi más,
ha baj van csak te vagy a hibás,
ami szép, az csak úgy csodás,
de minden téboly s rohanás.
Állj talpadra ifjú dalnok,
eljön időd megkell halnod,
de addig légy ember, költő
kezed alatt emberöltő.
Szavad legyen sorsdöntő,
jól tudjad magyar vagy s költő.
Hadd mondjam el ez nem érdem,
ha ezt hitted, én nem értem,
hogy lehettél, dicsben fényes,
kényes voltál, nagyon kényes.
Ritka fajtája vagy Hunniának,
harcosa a bomlás századának,
ez egyben áldás, szörnyű átok
hozzátok hasonlót nem láttok.
Téged választott az ének,
és ne mondj semmit, ez a lényeg,
tudtad mi ez, és vállaltad,
a változás te akartad.

Borral legyen jó viszonyod,
mert azt mindig inni fogod.
A szerelem csak múló kincs,
ha felébredsz belőle nincs,
addig kecsegtet míg engedsz,
utána nem baj ha szenvedsz.

Költő vagy fiam, annak szűlt az élet
két sajgó izom közütt nincs ígéret,
kiválasztott vagy, ma tied az ének
te vagy ki szeretné ha szeretnének.

2007.február.20