Szerelmes vitéz egy tudós magyar főasszonyságnak
szerző: Barcsay Ábrahám
Radvánszky Jánosnénak.
Engedd, hogy már egyszer, gyönyörű Évácskám!
Bármit rajzolhasson vers-szerző pennácskám:
Küldhessek kis adót nevednek napjára,
S írhassak valamit Farsang homlokára.
A Farsang, jól tudod, tarka öltözetben,
Sok száz ál-arcával ezer csengetyűben,
Hat szép bonta-lóval aranyos szánkában
Csattogtatva siet pápához Rómában.
Ez már szent-székéből idők hosszaságát,
Telet, tavaszt, nyárt, őszt, emberek vígságát,
Egy kis hazug könyvben íratván előre,
Áldást ád Farsangra, tánc lesz nyakra-főre.
Azonnal a szűzek lankadt orsójokat
Elvetvén fonásban kopott guzsalyokat,
Tűkörhöz szaladnak, s annak tanácsából
Kenőcsöket lopnak Pándóra tokjából.
Egyik kíván lenni Szultánnak ágyasa,
Más Spanyor vagy Anglus hajósoknak társa:
Ez bosztoni rabné, erdők lakosnéja,
Amaz Duna mellől Szent-Endre rácnéja:
Egyik hív indusné, más szelíd juhászné,
Ez lengyel, tót asszony, oláhné, vagy szászné.
Ily cifra udvarral Paphos szigetében
Siet a víg Farsang Vénus elejében.
Pápának levelét vévén Vulcán társa
Jelt ád, nincs fiának többé maradása.
Vegyes nyilaival dugott puzdérkáját
Kis vállára vetvén nyomja hátacskáját.
Szárnyát készítgeti, íjján játszadozik,
Nyakán csüng anyjának, s hé csókkal búcsúzik.
Elindul, s azonnal tündér seregével
Velencébe siet anyja levelével.
Ott szent Márk piaca kellős közepében
Vénusnak pecsétjét mutatja nevében.
Szép pecsét! hathatós! kinek erejéről
Nem szükség beszélnem örökös mívéről,
Ádám, Noé, Dávid, Salamon, s több szentek
Bizonyságot tettek, erről énekeltek.
Ez hirdetés után, mint a sebes szelek,
Egész Európán hamar elterjednek.
Szeretik, jól tudom, Garamnak partját is,
Lakták vélem hajdan Radvány kastélyát is.
Jut eszembe, midőn Urbár hirdetésén
Nálad tánc közt sírtunk hazánknak esésén:
Mint mikor a juhász vén cser-fa tövénél
Kárát felejtgeti sípja énekénél,
A jóllakott farkast ballagva szemléli,
Nincs mivel elejtse, bánatját kíméli.
Jut eszembe... De mit búsítlak ezekkel?
Hajótörés után mit szólok szelekkel?
Ha van ürmös borod, jó borsos kolbászod,
Elég hecse-pecséd, liszted, szép kalácsod:
Légy víg és ha fázol, társad kebelében
Olykor melegedjél Istennek nevében,
Hagyjad gyermekidnek tennen erkölcsidet,
Hogy majd vigasztalják agg esztendeidet.
Szeressed férjedet, mint önnön magadat,
S el ne felejtsd, kérlek, régi barátodat.