<poem> Szent Regina

Élete Szent Regina a 3. században élt, és szűzen halt mártírhalált. A franciaországi Autunban született, Klementína néven (pogány neve). Anyja meghalt születésekor, apja pedig egy keresztény dajka gondjaira bízta, aki megkereszteltette a kislányt. Mikor ezt apja megtudta, dühöngőrohamban tört ki, és végül megtagadta a saját lányát. Regina segített a dajkának: a bárányait őrizte. Míg kinn volt a legelőn, imádkozott, imádságaiban Istennel együtt volt, és elmélkedett a szentek életein. 251-ben, amikor Ő 15 éves volt, Gaul kormányzójának, a római Olybriusnak megakadt a szeme rajta. Elhatározta, hogy minden áron feleségül veszi Őt. A lányért küldetett. Szembesült a lány nemeslelkűségével és keresztény hűségességével. Ez nagyon felbosszantotta, majd kísérletet tett arra, hogy a lány megtagadja a hitét, de a szentlelkű leány eltökélten visszautasította ezt a kérést (hogy lemondjon Istenhez való hűségéről a házasság érdekében). Ráadásul a lánykérésre is határozott nemet mondott. Ennek következtében Olybrius börtönbe vetette Őt. Mindaddig be volt börtönözve és a falhoz volt láncolva, amíg Olybrius ki nem védte a barbárok betöréseit és portyázásait. Visszatérte után még inkább eltökéltnek látta Reginát szűzi esküjének megőrzésében. Dühében a veréshez, korbácsoláshoz, megperzseléshez folyamodott, tűzforró fogóval égette meg, majd vasgerebennel is megkínozta. Mindezek ellenére Regina folytatta Istenhez szóló imádságait és ellenszegült Olybriusnak. Végül lefejezték Alesiában, Autun egyházmegyéjében, amit Alise-Sainte-Reinének neveztek Szent Regina után. Lefejezésével Szent Regina találkozott mennyei vőlegényével. Halála után hamarosan Autunban mélyen tisztelni kezdték Őt.

Nem tudjuk pontosan, hogy mikorra tehető az Ő mártírhalála: Decius keresztényüldözése idején, 251-ben történt, vagy Maximian idején, 286-ban.

Szent Regina hódolata, tisztelete: Számtalan Mártirológiában említik,mint tisztelt szentet. Reginát szeptember 7-én ünnepeljük ill. a Paderborni Főegyházmegye június 20-án. Régen körmenetet tartottak Dijon városában Szent Regina tiszteletére. 827-ben az ereklyéjét a Flavigny Apátságba helyezték el, ahol 864-ben az életrajzát is lefordították. Ő ezt (életszentségének hirdetését) csodákkal viszonozta. Sok-sok helyet találunk Franciaországban, amit Sainte-Reine-nek neveztek el Őutána.

Ima:Urunk, Te mennyei ajándékokkal árasztottad el Szent Reginát.Segíts nekünk, hogy követni tudjuk az Ő erkölcsi tisztaságát földi életünk alatt, és majd élvezzük az örök boldogságot Vele a Mennyben. Ámen.


Krisztus szül. u. 251.

,Hová, hová virágzó hajadon? A merre mégysz kopár és rémséges a vadon; Kigyók, tövisek sebzik ott ékes talpadat, Barnára fesli szellő s forró nap arcodat.’

„Hagyd fesse meg nap és szél virágzó arcomat, Ha keblem tisztasága fehéren megmarad; Kigyót, tövist keblében többet rejt a világ, Mint a vad rengetegben a bérci pusztaság.”

Szólt és folytatja útját a tiszta keblű szűz, Kit a világ zajából magasztos ihlet űz, Csendes, szelíd magányban találni menhelyét, Hol istennek szentelje imában életét.

,Küzködni fogsz éh- s szomjjal, elfoszlik egy ruhád, A szükség elhervasztja szép arcod hajnalát; Gazdag vagyok s hatalmas, van fényes birtokom. Kövess, és lábaidhoz gyémántimat rakom.’

„Gazdagságot hagyék el, és fényes úrlakot, Hogy itt e rengetegben őrizzem a juhot: Dúsabb vagyok náladnál, mert mitsem veszthetek, Nézd, fényes palotám itt e büszke rengeteg.”

,De árva vagy, leányka; jer hát, testvér helyett Öleld meg szeretettel e testvér kebelet!’ „Apámat hagytam én el, tarts árvának tehát, Ily árvaságban testvér kárpótolást nem ád.”

,Tehát szeretni sem tudsz, oh árva, oh szegény! Jer és tanuld meg tőlem, mi szent az érzemény, Hő karjaimba zárlak, szivért cserélj szivet, S a csillagokba írlak, imádott hölgyemet!’

„Szentségtörő, – kiált a leányzó – vakmerő! Ne bántsd az ég aráját, mely nem számodra nő! Szivem, tudd meg, kisértő! szivem már nem szabad; A Szűz magzatja birja eskümet, szavamat!”

,Tehát Jézus hitére pártoltál, hitszegett! És elhagyád hazádat, apádat, mindened! Elér a büntető kar, rettegd a vérboszút!’... „Adj isten – esd a lányka – adj martyrkoszorút!”

S térdére hull Regina, buzgón imádkozik, Szétlegelő bárányi karként környékezik; „Uram, szent kezeidbe ajánlom lelkemet!” S a bárd a legszebb nyakról sújt egy angyalfejet!