Szent Margit legendája/VI.
Itt kezdetik el a szororoknak nevük, kik e klastromban lakoztanak Szent Margit asszonynak idejében:
Első vala szoror Katerina és ez vala priorissza az időben, mikoron Szent Margit asszonynak szentséges életéről lőn nagy bizonysággal való tudakozás. E szoror Katerina lőn apácává veszprémi klastromban hétesztendős korában és lakozék Veszprémett Szent Katerina asszonynak klastromában harminchét esztendőt. És vala Szent Margit asszonynak mestere, aki őtet tanítá először deákul. Annak utána eljöve Szent Margit asszonnyal e szigetbe, és nagy bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentséges életéről, mikoron volna e szoror Katerinának hetven esztendeje.
Második szorornak ő neve szoror Eliana. Ez is mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentséges életéről, vala hatvanesztendős és mikoron bement vala a szerzetbe Veszprémett, vala tízesztendős; mikoron pedig eljött vala Szent Margit asszonnyal Veszprémből Boldogasszonynak klastromába, akkoron vala negyvenkét esztendős. E szoror Elianának egy időben kezde igen fájni jobb kezének egyik ujja, úgyhogy semmiképpen nem alhatik vala tőle. Tehát e szoror elméne Szent Margit asszonynak ágyához és monda neki: "Kérlek tégedet, hogyha vagyon nálad valami jó kő, adjad énnékem, mert igen fáj ujjam." Szent Margit asszony fogá és megszorítá a szorornak ujját és monda neki: "Menj el, aludj el!" Legottan csodaképpen meggyógyula e szorornak ő ujja.
Harmadik szorornak vala neve szoror Jolent. E szoror Jolent, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentséges életéről, vala az időben negyvenesztendős és ment vala Veszprémett szerzetbe hétesztendős korában; és mikoron eljött vala Veszprémből Szent Margit asszonnyal, vala az időben tizennégy esztendős. E szoror Jolent vala az, ki Szent Margit asszonyt látta vala leesvén mindszent estjén feküdni addig, míg ő egy egész zsoltárt mondott vala és minden pszalmusznak végén teszen vala veniát. Ez ájtatos szűz Jolent úgy mond vala Szent Margit asszonyról, mikoron bizonyságot tőn őróla, hogy emberi nyelv nem elég Szent Margit asszonynak szentséges csodálatos életét megmondani, mert sokakat látott vala őtőle, mert ő kusztosz vala.
Negyedik szorornak vala neve szoror Margaréta és ez vala István királynak nénjének, Anna asszonynak leánya. E szoror Margaréta, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben huszonnyolc esztendős; mikoron pedig e szerzetbe jött vala, akkoron vala négyesztendős. E szoror Margaréta vala Szent Margit asszonynak öccse és társa, mikoron a betegnek szolgál vala. Ez vala az [a] szoror Margaréta, ki megnevette vala Szent Margit asszonyt azért, mert őneki orvost hoztak vala az ő vállának fájdalmáért. Ismét ez vala az [a] szoror Margaréta, ki nem hiszi vala Szent Margit asszonynak szentségét, hanem mikoron látott volna e szoror Margaréta egy beteg leányt az egyházban, akinek ő kezei megzsugorodtanak vala, és imádkozik vala a koporsónál, tehát mondá e szoror Margaréta: "Szűz Szent Margit asszony, ha akarod, hogy én higyjem, hogy te szent vagy, vigasszad meg e leányt." És legottan meggyógyula. Ennek utána hivé és magasztalá Szent Margit asszonynak szentségét e szoror Margaréta. Jézus!
Az ötödik szorornak vala neve Erzsébet, és ez vala István királynak leánya, mely István király vala egy ember gyermeke Szent Margit asszonnyal. E szoror Erzsébet vala az időben huszonegy esztendős, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentségéről. Mikoron pedig bejött vala a szent szerzetbe, az időben vala négyesztendős. E szoror Erzsébet, mikoron vala kisded leány, elmegyen vala Szent Margit asszonyhoz, az ő nénjéhez s az ő kezét betolja vala Szent Margit asszonynak hátába, hogy meglássa, ha cilicium vagyon rajta. És megleli vala rajta a ciliciumot. Szent Margit asszony pedig elűzi őtőle mondván: "Állj hátra, hagyj békét énnékem." E szoror Erzsébet, István királynak leánya, gyakorta hetet tart vala a konyhán Szent Margit asszonnyal. Főz vala, fazekat mos vala és minden egyéb otromba dolgot teszen vala az ő nénjével.
Ó, ki nagy szemérem a kevély szerzeteseknek, kik nem tanulnak alázatos dolgot örömest tenni e két nemes királyi magzatoktól!
Ennek utána ez Erzsébet asszony e klastromnak fejedelme lőn, és az ő atyjától, István királytól örökségeket kére, és leveleket konfirmáltat, és sok jókat tőn e klastromnak. A többi közül adá a jenei révet falujával és e szigetbeli falut e klastromnak. Ő maga István király halála után itt temetteté magát a nagy oltár mellett az evangélium felül a magas vörös márvány kőkoporsó alatt. Leánya pedig Erzsébet asszony temetteték a kapitulumházban a feszület előtt, miképpen ott is megírták. Jézus!
Hatodik szorornak vala neve Margit, és ez vala Vilmos makonyai hercegnek leánya. E szoror Margaréta, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harminchat esztendős, mikoron pedig a szerzetbe jött vala, akkoron vala kilencesztendős. E szoror Margaréta Szent Margit asszonynak nagy sok ájtatosságiról, penitenciájáról, alázatos dolgiról tőn bizonyságot, kiket tett e szent szűz a konyhán és a betegeknél szolgálván. Mert őneki gyakorta társa volt e szoror e dolgokban. E szorornak előtte mondta vala e szent szűz, hogy örömest szenvedne halált Krisztus szerelméért, és hogy ő hamar volna meghalandó. Jézus!
Heted szorornak vala neve szoror Benedikta és vala Toboli Búce úrnak leánya. Mária! E szoror Benedikta, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harmincnyolc esztendős, mikoron pedig e szent szerzetbe jött vala e szoror, vala az időben tizennégy esztendős. E szoror Benedikta látta vala, mikoron szoror Csenge arcul verte vala Szent Margit asszonyt a moslékkal. Egyéb sok alázatos dolgait is látta vala e szoror.
Nyolcadik szorornak vala neve szoror Erzsébet és ez vala Badoboray István úrnak leánya. E szoror Erzsébet, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben negyvennyolc esztendős, mikoron pedig a szerzetbe ment vala, vala az időben tizenöt esztendős. E szoror Erzsébet vala társa Szent Margit asszonynak, mikoron Szent Margit asszony sekrestyés avagy kusztosz vala. Még ezen szoror Erzsébet vala priorissza az időben, mikoron Szent Margit asszony meghala. Ennek felette Szent Margit asszony ez Erzsébet priorisszának adta vala az ő ládája kulcsát halálának előtte: mely ládában ez Erzsébet priorissza az egyéb szororokkal meglelé Béla király leányának penitenciatartó kincsét, miképpen megvagyon írván az ő életében.
Kilencedik szorornak vala neve szoror Erzsébet és ez vala Serennai László ispán úrnak leánya. E szoror Erzsébet, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harmincnégy esztendős; mikoron pedig bement vala e szent szerzetbe, vala az időben hétesztendős. E szoror Erzsébet, tőn nagy bizonyságot Szent Margit asszonynak szentségéről. Ez vala az [a] szoror, ki Szent Margit asszonyt felöltöztette vala halála után; azért hogy őtet meggyógyította vala.
Tizedik szorornak vala neve szoror Szabina és ez vala Felhévízi Donát úrnak leánya. E szoror Szabina mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harminchat esztendős, mikoron pedig bejött vala e klastromba, e szoror vala az időben tizenkét esztendős. E szoror Szabina vala Szent Margit asszonynak kiváltképpen való titkosa és gyakorta veszen vala őrajta keménységes diszciplinát. Ez az [a] szoror Szabina, kinek diszciplinálásakoron a ház megvilágosodott vala, miképpen nap. E szoror Szabina Szent Margit asszony idejében kapus vala, és gyakorta segít vala Szent Margit asszonynak elvinni halat, lisztet. Mert szokása vala e szent szűznek, hogy nagy sok lisztet, halat hátára veszen vala és úgy viszi vala el oda, hova kell vala.
Tizenegyedik szorornak vala neve szoror Elena és ez vala Sesereniai Illésnek leánya. E szoror Elena, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, nem tudá megmondani, hány esztendős, hanem csak azt, hogy húsz esztendeje volt akkoron e szerzetben. Ez vala [az] a szoror Elena, aki látta vala Szent Margit asszonynak fején a tűznek lángját égvén. Egy időben jöve Szent Margit asszonyhoz egy leány és látá, hogy Szent Margit asszony igen meghervadott. Mondá e leány e szoror Elenának Szent Margit asszonynak előtte: "Ó, Isten! Mi nemen lett szentté e Margit asszony és mely igen megfogyatkozott." Felelé e szoror Elena: "Ha te ciliciumot viselnél, miképpen ő visel és azokat tennéd, kiket ő teszen, tehát te is megfogyatkoznál." Ezeket hallván Szent Margit asszony, mondá a szorornak: "Atyámfia, nem jól tetted, hogy kijelentetted az én titkomat. Máskoron nem mondom teneked az én titkomat!" Mert nem kívánja vala e szent szűz a jótételekért az emberi dicséreteket.
Tizenkettedik szorornak vala neve szoror Erzsébet, Bodomérei Tamás ispán úrnak és Olimpiádisz asszonynak leánya. E szoror Erzsébet, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harmincöt esztendős, mikoron pedig e szent szerzetbe öltözött vala még Veszprémett, vala akkoron hétesztendős. E szoror Erzsébet, mikoron gyermek vala még, elmegyen vala az egyéb novícia gyermekekkel és elhívják vala az áldott gyermeket, Szent Margit asszonyt játszódni. De Szent Margit asszony imádkozik vala és úgymond vala az ő novícia társinak: "Jöjjetek el énvelem és menjünk be a szentegyházba, üdvözöljük asszonyunk Máriát, mondjunk Ave Mariá-t, ezenképpen játszódjunk." Ez vala e szoror Erzsébet, aki Szent Margit asszonynak társa vala, és egy könyvben tanulnak, olvasnak vala és egymás mellett állnak vala karban és egyebütt. Annak okáért sok bizonyságot tőn e szent szűzről.
Tizenharmad szorornak vala neve szoror Stefána és vala Pósa úrnak leánya. E szoror Stefána mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harmincegy esztendős; mikoron pedig e klastromba adták vala, vala az időben kétesztendős csak. E szoror Stefána ilyen bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak imádságiról. Mondá, hogy egy napon a provinciális, fráter Marcellus a vasablakra hívá e szoror Stefánát, mondván: "Menj el, keressed meg a szoror Margaretát és híjjad ide." E szoror elméne és meglelé Szent Margit asszonyt imádkozván az ő imádkozó helyén és megmondá neki a provinciális üzenetét. De Szent Margit asszony semmit nem felele. E szoror pedig megmondá, hogy őneki semmit nem felelt volna. A provinciális ismét elküldé a szorort, hogy elhívná Szent Margit asszonyt. E szoror ismét elhívá hétszer, avagy nyolcszor, de e szent szűz semmit nem felele, mert el vala ragadtatván ő imádságában ő érzékenységének kívüle. Ezeknek utána felkele e szent szűz. Mondá e szoror Szent Margit asszonynak: "Asszonyom, igen nagy bűnt tevél, hogy énvelem ilyen sok fáradságot tétetél." Mondá Szent Margit asszony: "Teneked el kell vala engemet hívnod." Egy időben e szent szűznek halála után e szoror megbetegüle és fekszik vala ő ágyában. Megjelenék őneki álmában Szent Margit asszony és keresztnek jegyét veté őreá. Legottan meggyógyula e szoror Stefána.
Tizennegyed szorornak vala neve szoror Olimpiádisz asszony, Bodomérei Tamás ispán úrnak felesége. De itt az ispánt nem kell úgy értenünk, hogy valami közispánnak felesége volt volna ez asszony, vagy a többi szororok, kiket nevezünk ispán leányinak, hanem voltanak vármegye ispáni és nagy urak. Annak utána fejedelemséget is tarta ez Olimpiádisz asszony, Szent Margit asszony idejében e klastromban. E szoror Olimpiádisz asszony vala Szent Margit asszonynak dajkája, nevelője és mestere. Mind holtáig sem akará Szent Margit asszony, hogy ő mesterének félelme alól kikelne, nem azért, hogy őbenne a gonosz erkölcsöket megfeddené, de hogy a tökéletes alázatosságot el ne vesztené. Gyakorta ez Olimpiádisz asszony megfeddi vala Szent Margit asszonyt nagy kemény beszéddel, akkoron, mikoron az isteni szolgálatban felette való mértéket elmúlat vala. E szoror Olimpiádisz asszony, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben ötvenöt esztendős, és mikoron beöltözött vala e szent szerzetbe, Veszprémett, vala az időben huszonnégy esztendős. És éle e két klastromban addig, míg e szent szűzről bizonyságot tőn, harmincegy esztendőt. Ez vala e szoror Olimpiádisz asszony, ki mintegy Szent Margit asszonynak, minden szentséges életéről bizonyságot tőn.
Tizenötöd szorornak vala neve szoror Frosia és ez vala Nyitrai Jakab úrnak leánya. Jézus! E szoror Frosia mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentségéről, nem tudá megmondani, hány esztendős, hanem csak, hogy húsz esztendeig volt e klastromban. Egy időben e szoror Frosia igen megbetegüle és mondá ő szívében: "Tudom, Szent Margit asszony, hogy te szent vagy, kérjed az Úristent, hogy engemet szabadítson e betegségből." És fogadást tőn Szent Margit asszonynak, hogy minden napon mondana Szent Margit asszonynak tisztességére tizenöt Pater noster-t és tizenöt Ave Mariá-t. És legottan meggyógyula. Mikoron pedig elhagyja vala, tehát megerőtelenül vala.
Tizenhatodiknak vala neve Ágnes. Ez Ágnes e klastrombeli szororoknak szolgálójuk és jelesül Szent Margit asszonynak. E szolgáló Ágnes, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, nem tudá megmondani, hány esztendős, hanem csak hogy tizenkét esztendeig volt a szororoknak szolgálatjukban. Ez vala az [az] Ágnes, ki a kútba esett vala, és Szent Margit asszony megmentette vala halálnak veszedelmétől imádságának miatta. Úgymond vala ez Ágnes, hogy Szent Margit asszony alázatosabb volt a szolgáló leányoknál mindenben.
Tizenheted szorornak vala neve szoror Ágnes, és ő vala Bérczi Pál úrnak leánya. E szoror Ágnes mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentségéről, vala az időben ötvenesztendős és lakozott vala e szerzetben tizennyolc esztendőt. E szoror Ágnes tett arról bizonyságot, hogy Szent Margit asszony idejében a szororok hetvenen voltanak [a] szolgálóktól megválván.
Tizennyolcad szorornak vala neve szoror Judit, Ipolt ispán úrnak leánya. E szoror Judit vala Szent Margit asszonynak társa, mind ő gyermekségétől fogva. És mikoron egymásnak szólnak vala, egymástól imádságot tanulnak vala és megkérdik vala egymástól, melyik mit olvas. E szoror Judit mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentségéről, semmit nem tuda mondani az ő esztendejéről, hanem csak azt, hogy fél esztendővel jött a szerzetbe Szent Margit asszonynak előtte.
Tizenkilenced szorornak vala neve szoror Cecília és ő vala néhai Veszprémi Mojzes úrnak leánya. Jézus! E szoror Cecília mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentséges életéről, nem tudá megmondani hány esztendős. Hanem azt mondá, hogy mi időtől fogva esze emlékezete volt, azóta fogva mindenkoron lakozott e két klastromban, Veszprémett és itt a Boldogasszony klastromban. De miképpen alitja vala, vala ötvenesztendős.
Huszad szorornak vala neve szoror Lucia, Veszprémi Uten leánya. E szoror Lucia, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben huszonhét esztendős, mikoron pedig a szent szerzetre ment vala, vala az időben hétesztendős. E szoror Lucia Szent Margit asszonynak halála után némely hirtelen betegségnek miatta annyira megbetegüle, hogy nem szólhat vala. Tehát a szororok tőnek zsályát e szorornak szájába és [e] szoror inkább megbetegüle e zsályától. Látván pedig a szororok, hogy e beteg immár öt napon nem szólt volna, adaták neki Krisztusnak szent testét és megkeneték. Ezeknek utána a szororok megmosák Szent Margit asszonynak haját, és a vizét megadák innia. Tehát e beteg szoror legottan szólni kezde, és elméje megjöve és meggyógyula. Ezen szoror Lucia vala, ki látta vala, hogy Szent Margit asszony titkon nézi vala az önnön térdeit, mert megkeményedtenek vala az ő boldog térdei, miképpen az agg fának héja.
Huszonegyedik szorornak vala neve szoror Katerina és vala esztergomi Sennye úrnak leánya. E szoror Katerina, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, nem tudá megmondani, hány esztendős, hanem csak azt, hogy huszonöt esztendeig vala e klastromban, e szerzetben. A fejérvári klastromban pedig volt három esztendeig. E szoror Katerina vala az, aki látta vala, miképpen Szent Margit asszony bocsánatot kért vala a szorortól, ki őneki harmadnapig nem szólt vala.
Huszonkettedik szorornak vala neve szoror Alexandria és vala Csáki Alexander úrnak leánya. E szoror Alexandria, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben negyvenkilenc esztendős és lakozott vala Veszprémett és e Boldogasszony klastromában, e szerzetben huszonhat esztendeig. Ez vala az [a] szoror Alexandria, kinek adta vala Szent Margit feltartani a hét süldisznót, kivel e szűz magát gyakorta veri és vereti vala.
Huszonharmadik szorornak vala neve szoror Ágnes, és vala Somogyi Gergely úrnak leánya. E szoror Ágnes, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala harminchét esztendős és lakozott vala e szent szerzetben huszonöt esztendőt. Mikoron pedig a szerzetbe bejött vala, vala tizenkét esztendős. E szoror Ágnesnek egy időben Szent Iván napján, Szent Margit asszony halála után orcája oly igen megdagada, hogy a jobb szemét befedé és nem láthat vala vele. Tehát e szoror vevé Szent Margit asszonynak haját és megtörlé vele az ő orcáját és meggyógyula.
Huszonnegyedik szorornak vala neve szoror Benedikta, és vala Kanak István úrnak leánya. E szoror Benedikta, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben e szerzetben létének e klastromban húsz esztendeje. De veszprémi klastromban hány esztendeig volt, nem tudá megmondani. Ez vala az [a] szoror Benedikta, ki Szent Margit asszonyt oly erősen verte vala vesszővel a kapitulumházban e szent szűznek kérésére, hogy e szoror igen megfáradott vala e vereségből.
Huszonötödik szorornak vala neve szoror Margaréta és ő vala erdélyi Mátyus hercegnek leánya. E szoror Margaréta, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben ötvenegy esztendős. Özvegységének pedig vala huszonkét esztendeje; mely esztendőkben lakozott vala mind e klastromban, mint egy szerzetes. Azután beköltözék a szent szerzetbe, és vala immár tizenhárom esztendeje. E szoror Margaréta igen szereti vala Szent Margit asszonyt és úgymond vala a pápa követinek, hogy valamikoron őneki valami betegsége történt avagy fiainak történt valami háborúsága, mindenkoron e szent szűznek könyörög vala és meghallgattatik vala.
Huszonhatodik szorornak vala neve szoror Judit és ő vala Mojzes nádorispánnak leánya, mely Mojzes nádorispán adta e Boldogasszony klastromának Igalt mind hozzátartozóval örök alamizsnául. E szoror Judit, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben negyvennégy esztendős és lakozott vala e szerzetben tizenegy esztendőt. E szoror Judit hallotta vala, hogy Olimpiádisz azt mondta vala Szent Margit asszonynak, hogy a földben keresi Istent, mint a disznó, kit e szent szűz nagy békességgel eltűre szólás nélkül.
Huszonhetedik szorornak vala neve szoror Anna, Nyitrai Meloán leánya. E szoror Anna, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben e szerzetben létének húsz esztendeje. Ez vala az [a] szoror Anna, ki Szent Margit asszonynak karját megkötötte vala kötéllel, úgyhogy általjárta vala az ő karjának húsát.
Huszonnyolcadik szorornak vala neve szoror Katerina kantrix, és vala Váradi András úrnak leánya. E szoror Katerina, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, nem tudá megmondani esztendejét, hanem csak azt mondá, hogy húsz esztendeje vagyon a szerzetben. Ez vala az [a] szoror, kinek békétlenséges gondolatit megismerte vala Szent Margit asszony az ebéden.
Huszonkilencedik szorornak vala neve szoror Margaréta, Betami Dersnek leánya. E szoror Margaréta, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben negyvennégy esztendős és lakozott vala e szerzetben tizenhat esztendőt.
Harmincad szorornak vala neve szoror Kandida, Gaurai Taurus úrnak leánya. E szoror Kandida, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben huszonnyolc esztendős és lakozott vala e szerzetben huszonegy esztendőt. Ez vala az [a] szoror, kinek megjelentek vala Szent Bertalan, Szent Demeter és Szent Lőrinc, azért hogy megbizonyítanák Szent Margit asszonynak ő méltóságos nagy szentséges voltát.
Harmincegyedik szorornak vala neve szoror Erzsébet, és Saloni Gemán ispán úrnak leánya. E szoror Erzsébet, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben huszonhét esztendős és jött e klastromba hétesztendős korában. Lakott vala pedig e szerzetben húsz esztendőt. E szoror Erzsébetnek hallására mondta Szent Margit asszony az ő anyjának, hogy inkább akarja, hogy az ő testét foltonkint elmetéljék, hogynem házasságra menne.
Harmincketted szorornak is vala neve szoror Erzsébet és vala Adorján ispán úrnak leánya. E szoror Erzsébet, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, nem tudá megmondani, hány esztendős, hanem csak hogy húsz esztendeig volt a szerzetben. E szoror Erzsébet egy időben, Szent Margit asszonynak halála után, megmosá Szent Margit asszonynak haját és azt megadá a beteg szorornak innia, mely beteget lelt vala három hónapig hideg; némikoron negyednapi, némikoron harmadnapi és semmivel meg nem gyógyulhata, hanem csak e mosadék borral.
Harmincharmadik szorornak vala neve szoror Katerina, Somogyi Márk leánya. E szoror Katerina, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben huszonhat esztendős és lakott vala e szerzetben húsz esztendőt. E szoror vala, ki látta vala, hogy Szent Margit asszony a beteget beköté tehénganéjjal és a varas beteget megfüröszté utálat nélkül. Ezen szoror vala, ki a pápa követi előtt nem akar semmit mondani Szent Margit asszonynak szentséges életéről.
Harmincnegyedik szorornak vala neve szoror Csinga avagy Csenge és vala Badoldi ispánnak leánya. E szoror Csenge mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harmincesztendős és lakott vala e klastromban huszonegy esztendőt. E szoror vala az, ki hallotta vala, hogy mikoron Szent Margit asszony imádkozik vala, valakivel szól vala. A szót hallja vala, de az igéket nem érti vala e szoror.
Harmincötödik szorornak vala neve Aglent és vala Veszprémi András úrnak leánya. E szoror Aglent, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben ötvenesztendős és lakott vala e két klastromban Veszprémett és e Boldogasszony klastromában az időtől fogva midőn még foga sem hullott vala. De e szoror semmit többet nem mondhata Szent Margit asszonyról, hanem csak azt, hogy igen ájtatos volt és istenfélő és hogy sokáig állott imádságban és hogy nagy szerelemmel, nagy kívánsággal szolgált a betegeknek és a községnek. Mert igen beteg vala és nem szólhat vala az időben e beteg szoror.
Harminchatod szorornak vala neve szoror Alinka, Ajkai Péter úrnak leánya. E szoror Alinka, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harmincesztendős és lakott vala e klastromban húsz esztendőt. E szoror nagy sok szentséges dolgait látta vala Szent Margit asszonynak. Ezen szorornak szívének gondolatait is megismerte vala e szent szűz. De e szoror nem akar vala őróla bizonyságot tenni. Hanem az Úristen megostorozá halálos kórsággal és úgy tőn nagy sok tanúságot e szent szűznek szentségéről.
Harmincheted szorornak vala neve Mária és vala Mihály úrnak leánya. E szoror Máriának mondásáról, sem esztendeiről semmit nem írtak a legendában egyebet, hanem csak azt, hogy a szoror Margaréta, Anna asszony leánya, mondotta vala e szoror Máriának, hogy ő ezen igen csodálna, hogy Szent Margit asszonynak válla fájdalmáért orvost hoznának és hogy e szoror Margarétának is azon helyen kezde fájni, mígnem bocsánatot kére Szent Margit asszonytól e szoror.
Harmincnyolcad szorornak vala neve Aglent, Serennay László úrnak leánya. E szoror Aglentnek nem írtak semmit esztendeiről, hanem azt, hogy mikoron a szoror Cecília megbetegedett volna e szent szűznek halála után, hogy e szorornak jelen voltára Szent Margit asszonynak segedelmének hívására gyógyula meg.
Harminckilencedik szorornak vala neve szoror Ancilla. E szoror Ancilla látta vala miképpen Szent Margit asszony felvette vala a vén beteg Erzsébetet ő ölébe utálat nélkül. E szorornak sem írták meg esztendeit.
Negyvened szorornak vala neve Petronilla és vala Tongai Péter úrnak leánya. E szoror Petronilla vala az, kinek Szent Margit asszony megismerte szívének ilyen gondolatit, hogy azt kívánja vala, hogy őneki világi szép ruhái volnának. E szorornak sem írták meg esztendeit.
Itt végeztetnek el a szororoknak vallási.