Szent Margit legendája/III.
Itt kezdetnek immár Szent Margit asszonynak az oly csodatételi, kiket az Úristen Szent Margit asszonynak halála után mívelkedék e szent szűznek érdeme miatt ekképpen:
Szent Margit asszonynak halála után egy esztendővel és öt hónappal az isteni erőnek mívelkedeti miatt kezde e szentséges szűz, Szent Margit asszony fényleni csodatételekkel. Először ezenképpen. Mikoron írnának [az] Úr születése után ezerkétszázhetvenkét esztendőben június havának tizenharmad napján, pünkösd oktávája után való kedden, harmad óra után. Egy néminemű munkás ember, aki pintér és ács, ennek vala neve Benedek, és vala negyvenesztendős ember, Vácnak tartományából, Dán nevű faluból. E Benedek nevű ember, mikoron három esztendeig mind szünetlen oly igen nyavalyásul beteg lett volna, hogy az ő térdei az ő melléhez és az ő sarkai az ő utolsó ülő feléhez ragadtak volna, úgyhogy semminemű lábai nem valának, hanem csak szünetlen fekszik vala összezsugorodván, miképpen tőke. E nyavalyás beteg, mikoron hallotta volna Szent Margit asszonynak nagy csodatételét, kezde könyörgeni az ő anyjának, atyafiainak és egyéb rokonságinak, hogy őtet elvinnék Szent Margit asszonynak koporsójához, mondván: "Ha én tapasztalandom Istennek leányának, szűz Szent Margit asszonynak koporsóját, hiszem, remélem, hogy e nagy kínból meggyógyulok." Kinek az anyja kétségbeesvén az ő meggyógyulásáról mondta: "Mikoron az én atyám, ki régen megholt, feltámad, akkoron gyógyulsz te meg e kórságból." E beteg mégis kéri vala őket, hogy elhozzák. Mikoron elhozták volna e beteget a koporsóhoz egyszer is, kétszer is, ez igékkel kezde e beteg imádkozni mondván: "Hiszlek tégedet, én asszonyom, szűz Szent Margit asszony, én uramnak, Béla királynak leánya, aki te gyermekségedtől fogva megutálván a te királyi szüleidet és evilági országodnak dicsőségét, szolgáltál az Úr Jézusnak nagy alázatossággal, hogy teneked annyi nagy érdemed vagyon az Úristennél, hogy engemet az én testemnek nehéz kórságából megvigaszthatsz, ha akarod. És kérlek, imádlak tégedet teljes hittel, kívánatos ájtatossággal, hogy méltóztassál engemet megszabadítani." Ezenképpen e nyavalyás beteg letétetvén a koporsónak mellette fekszik vala. Íme mikoron immár ebben múlt volna egy egész hét, és mikoron a nagy oltáron mise szolgáltatnék, Úristennek kegyelmessége miatt, a szűz Szent Margit asszonynak érdeme miatt, kit e beteg teljes hittel hí vala, teljességgel való egészséget vevén, felkele minden segítség nélkül és a koporsót háromszor megkerülé, hálát adván az Úristennek az egészségnek jótételéről. Ezenképpen ő tulajdon lábain vígan hazájába tére. Annak utána gyakorta jő vala a tartománybeli emberekkel zarándokságban a koporsóhoz. Hallván pedig [az] emberek Szent Margit asszonynak e nagy csodatételét, a tartományokból különb-különb kórságbelieket hoznak vala a koporsóhoz. Némikoron pedig ördögöktől gyötrötteket is hoznak vala e szent szűznek koporsójához. És minden kórságbeli betegek meggyógyulnak vala e szentséges szűznek érdeme miatt a koporsónál. Jézus!
Ismét egy példa olvastatik egy betegről, kit Szent Margit asszony meggyógyíta:
Vala némely fráter, aki lakozik vala az ispitályházban és ez vala tisztességbeli és vala ájtatos az Úristenhez és az ő szentjéhez. És ez embernek vala neve Albert, és ő tartatik vala nagy, nehéz negyednapi kórsággal, avagy negyednapi hidegleléssel. Mely hidegleléssel esék ez Albert nevű fráter nagy fájdalomba, úgyhogy az ő lábai megzsugorodának az ő térdében, de maga ez Albert nevű fráter fogadást tőn Szent Margit asszonynak és bízék az ő szent érdemében: teljességgel, nagy siralmakkal ajánlá ő magát Szent Margit asszonynak. Legottan, hogy ez ajánlást elvégezé és a napnak egy része elmúlván, e beteg az ő betegségének ágyából és a negyednapi hideglelésből és az ő térdeinek megzsugorulásából mindenestül fogva megszabadulván, felkele és Szent Margit asszonynak koporsójához jöve. Nagy ájtatossággal és alázatossággal földre leterjeszkedvén hálát ada e szent szűznek. És e dolgot megmondá a frátereknek és egyéb nagy sok embereknek. Ezenképpen elméne.
Ismét kezdetnek némely csodatételek, kiket tőn Úristen e szent szűznek érdeme miatt. Mert az ő koporsójánál vakoknak látások megadatott, sántáknak járások, csonkáknak kezek megadatott és egyéb sok különb-különb kórságbelieknek meggyógyulás adatott:
Vala egy leány, kinek vala tizenkét esztendeje, néminemű Pinka nevű háziatyának leánya. E leány vala Szent Margit asszonynak koporsójához ájtatos és hű. A jótételekért, kiket hallott vala Szent Margit asszonyról, elhozatá ő magát e leány az ő szülőjével e szent szűznek koporsójához az ő egészségének megépüléséért. E leánynak ő bal keze mind ő születésétől fogva hátra fordulva vala, megzsugorodván mind hónaljig az ő vállára. És oly igen megaszott vala az ő keze, hogy valakik látják vala, semmit egyebet nem látnak vala, hanem csak a bőrben az asszú tetemeket mutatják vala ragaszkodván. Mely leány, mikoron gyakorta jött volna Szent Margit asszonynak koporsójához egy néhány napig, tehát a nagy misének alatta, mikoron az evangélium olvastatnék mind a nagy sokaságnak előtte, kik akkoron ott valának, e leány az ő tenyerét, kezeit, kik megzsugorultak vala és hátra fordultak vala, megnyitá és karját felemelé és őmagát mindeneknek meggyógyultnak mutatá. E leány ezután ájtatosságból egy néhány napon ugyanott a koporsónál megmarada és valakik kívánják vala, mindeneknek megmutatja vala, miképpen e napoknak alatta lassan-lassan a hús az asszú tetemekre növekedvén az Úristennek jótétele miatt és szűz Szent Margit asszonynak érdeme miatt teljességgel meggyógyula. Amen, Jézus!
Ismét más példa Szent Margit asszonynak csodatételéről ekképpen:
Vala némely szűz apáca e klastromban és ő vala nemes királyi gyökérből támadván. Ő vala Béla királynak húgának, Anna asszonynak leánya. Őneki vala neve Margit. Mikoron e szoror Margaréta hallotta volna Úristennek sok tételét különb-különb kórságban megnyomorultaknak Szent Margit asszonynak érdeme miatt, isteni engedelem miatt, miképpen hisszük, e szoror e hallott jótételeket nem akará szívével hinni. Mikoron e szoror egy napon a karban állana az ablaknál, kin nézettetik Krisztusnak szent teste, és mikoron látott volna némely asszonyállatot, oly igen nyavalyásul, köszvénnyel megverettet és megzsugorultat, úgyhogy az ő kezétől és fejétől megválván, ő testének semminemű tagjával nem élhet vala, hanem ő két kezével nagy erőlködéssel a padimentomon vonszolja vala őmagát, úgyhogy mindenek könyörülnek vala őrajta. Az egyháznak kívüle pedig hordoztatik vala, néminemű taligán. Mikoron e szoror látta volna e nyavalyás beteget, akara bizonyságot venni Szent Margit asszonynak szentségéről. Monda: "Szoror Margaréta, ha e nyavalyás beteget meggyógyítandod én látásomra itt állván, tehát az Úristennek is hálaadásokkal dicséretet mondok és a te szentségedet hivén, teljes hittel, méltó tisztességet teszek te szentségednek." Íme legottan csodálatosképpen alig múlék félóra, mikoron még a szoror ott állana az ablaknál és nagy sokaság volna a szentegyházban és könyörülnének e nyavalyás betegen, a betegnek, az ő régi hosszú kórságának kötele megoldozván vőn tökéletes egészséget. De mert a hosszú kórsággal megemésztetett vala az ő ereje, az új erőt vevén alig mehete a koporsóhoz. Úristennek és Szent Margit asszonynak érdemének hálákat ada és el, haza méne. Annak utána egynéhány hét múlva az ő megyés plébánosa, megyéjével együtt és a beteggel kereszttel, processzióval jövének Szent Margit asszonynak koporsójához és bizonyságot tőnek e beteg asszonyállatnak az ő régi hosszú kórságáról. Az Úristennek is hálát adának Szent Margit asszonynak érdeméért ajándékokkal, tisztességtételekkel, szokás szerint. És e szűz, ki először kételkedik vala Szent Margit asszonynak szentségéről, megmarada és megerősítteték ájtatosságban és hálaadásokban. Amen!
Ismét vala egy ifjú, ki lakozik Szent Erzsébet asszonynak ispitályában Szent Gellért hegye alatt, mely hegy azért mondatik Szent Gellért hegyének, mert régen a hegynek alatta öletett volt meg Szent Gellért, a kegyetlen kemény pogány magyaroktól. Azért mikoron ez ifjú sok ideig feküdt volna az ispitályban, hallá, hogy Szent Margit asszonynak érdeme miatt az ő koporsójánál betegeknek nagy jótételek adatnak Istentől egészségre. [A]mennyire teheté, megszerzé a beteg, hogy elhozattatnék a koporsóhoz, de az ő nagy kórságának miatta könyöklék a márványkoporsóra. Ájtatosan kéré Szent Margit asszonynak segedelmét, esedezését és ugyanottan legottan vőn tökéletes egészséget.
Vala némely vak háziatya, aki nagy sok ideig való fájdalommal szemeinek világosságát elvesztette vala. Mely vak mikoron egyéb sok emberekkel Szent Margit asszonynak koporsójához ájtatosan zarándokságban jövőkkel ő is eljöve az ő gyermeke őtet vezetvén, de az Úristennek titkon való ítéletével e vak semmi jótételt nem vőn, nem követe. Mely vak sírván és szomorúan kétnapi avagy négynapi menőföldön az ő házában tér vala meg. Bemenvén pedig az ő házába leüle az ő székében, miképpen előbb szokta vala a kéménynek mellette és őhozzá híván az ő feleségét és fiait, fohászkodván monda: "Ó, én asszonyom, Szent Margit asszony, sok emberek a te érdemed miatt irgalmasságot nyertenek, csak önnönmagam az én bűneimért vakul térék meg az én házamba, miképpen odamentem vala." És hagyá az ő feleségének, hogy a háznak ablakát az ő széke mellett megnyitná az égnek vigasztalásáért. Legottan e beszédek után e vak az ő felesége előtt, fiai és háza népe előtt vevé szemének világosságát; ki legottan ő székéből kijöve, híván őhozzá ő barátit és szomszédit és megyés plébánosát, hálát ada Úristennek és Szent Margit asszonynak érdemének: szerze nagy vendégséget és lakának nagy örömmel. Mikoron e dolognak elmúlt volna egy hete, ismét mind az emberekkel, új gyertyáknak áldozatjával, az ő zarándokságukat beteljesíték az ő fogadásuk szerint, és mindeneknek nyilván kihirdeték e meggyógyításnak jótételét. Amen, Jézus!
Ismét vala némely özvegy asszonyállatnak leánya, kinek vala neve Neste, aki az ő szemeinek szünetlen való fájdalmával öt esztendeig lőn vakká. E leány mikoron vezérletett volna Szent Margit asszonynak koporsójához a frátereknek és egyéb sok népeknek jelenvoltára, kik jöttek vala zarándokságban Szent Margit asszonynak koporsójához, érdemlé venni szemének világosságát e szegény vak leány.
Vala némely penitenciatartó, kinek vala neve Ölse, és vala német. Ez nyolc esztendeig szünetlen szenvedé szemeinek fájdalmát, és a nagy daganatnak miatta az ő orcájának húsa felnövekedvén és az ő szemeit befedi vala az ő orcájának dagadott húsa; ezenképpen vakon marad vala meg. E szegény vak asszonyállat hozattaték Szent Margit asszonynak koporsójához és ott tartaték egy néhány napokban, Szent Margit asszonynak érdemében való reménységéért. Nagyboldogasszonynak másodnapján e szegény betegnek minden fájdalma megszűnék és a daganat leszálla és semminemű éktelenségnek szörnyűségnek nyoma őrajta meg nem marada. Nagy sok népeknek látására vevé a szegény vak ő szemeinek világosságát Szent Margit asszonynak érdeme miatt, [az] Úrnak születése után ezerkétszázhetvenhárom esztendőben, és elméne az ő hazájába nagy örömmel.
Vala némely szabó Vácnak városában, kinek vala neve Benedek. E szabó esztendeig avagy tovább munkálkodván poklosságban, igen nehezen és nemcsak önnönmagától, de ő házabeliektől és orvosoktól az ő életétől avagy életéről kétség vala. E nyavalyás beteg ő szívének teljes ájtatosságával ő magát ajánlá Szent Margit asszonynak érdemébe. Mikoron immár az ő zarándokságának harmadnapja volna, egészségnek jótételét megnyeré, Szent Kozma Damján napján, a nagy sokaságnak előtte. Szent Margit asszonynak érdeme miatt az Úristentől vett jótételeket megismervén nagy nyilván való kiáltással hálát ada mindeneknek Teremtőjének dicsérvén az Úristent.
Vala egy ember, kinek vala neve Márton és vala somogyvári. E Márton nevű ember gyötreték sok ideig a nehéz kórsággal és vala éktelenül ő testében megszörnyűdött, és vala ő elméjétől elidegenedett, miképpen ördöngös - miképpen sokaktól ítéltetik vala -, láncokkal megkötöztetvén tartatik vala. Mely kórságbeli ember legottan, hogy az ő házabelieknek őrizetétől magát kiszabadíthatja vala, mindeneknek még testekben is nagy bántalmakat teszen vala. Fogadást tőnek az őtet őrizők avagy atyjafiai, hogyha meggyógyulni érdemlene Szent Margit asszonynak érdeme miatt, tehát nagy messze földről a zarándokságot beteljesítenék, Szent Margit asszonynak koporsójához. Mely kórságos ember alig tartaték fél óráig a láncokban, kezde üvölteni: "Meggyógyultam, bocsássatok engemet szabadon járni!" Az emberek semmiképpen nem hisznek őneki, de mégis megtartják őtet a fogságban egy óráig. Annak utána elvevék őróla a láncot és szabadon elhagyják menni, ki mindenképpen az elébbi okosságának, szelídségének szokását vevén tökéletes egészséggel örülvén, a fogadott zarándokságot beteljesíték és mindnyájan bizonyságot tőnek e csodáról.
A cselei János bírónak felesége vala ő elméjétől elidegenedett és sokakról alittatik vala ördöngösnek, kiért tartatik vala megvasaztatván, kinek okáért nemcsak ő baráti, de még ő szomszédi is könyörülnek vala őrajta. Fogadást tőnek, kérvén Szent Margit asszonynak érdemét és az elméjétől elidegenült asszonyállatnak tökéletes egészséget nyerének. És meggyógyulván, Szent Margit asszonynak koporsójához hozák és e dologról sok tanúkkal bizonyságot tőnek és ez asszonyállatot egészségben előmutaták bizonysággal. Jézus, Mária, Margaréta!
Ismét vala némely asszonyállat, ki is kórságos vala és ő vala Upor nevű tisztelendő embernek felesége, és tartatik vala külön magának berekesztvén az ő nagy nehéz kórságáért. Fogadást tőn ez asszonynak az ő ura és baráti, hogy az az Úristen Szent Margit asszonynak érdeme miatt ez asszonyt meggyógyítaná, tehát zarándokságot tennének Szent Margit asszonynak koporsójához. Mikoron e fogadást megtették volna és ajánlották volna ez asszonyállatot Szent Margit asszonynak érdemébe, nyerének őneki teljes egészséget. E dologban sok emberek megerősíttetének lelki épülésre, hogy ez elméjétől elidegenült asszonyállatnak, avagy balgatag asszonyállatnak, egyéb embereknek hitével, ájtatosságával és fogadásival az előbbi egészsége megadatott, nagy sok embereknek jelen voltára, kik e dolgot látták és hallották bizonnyal.
[Egy álmában csodálatos módon meggyógyult beteg már nem fájlalá] térdét és érzé őmagát megkönnyebbültnek. Ezeknek utána felserkene álmából, igen csodálkozik vala azon, hogy hol volna ő, és hogy könnyebben volna. Mondá e beteg az ő feleségének és fiainak: "Hol vagyok én mostan?" Mondának neki: "A te házadban vagy te mostan." Mondá e beteg: "Elvittetek volt-e engemet valamely helyre?" Mondanak ők: "Nem vittünk." Tehát e beteg mind megmondá őnekik valamit látott vala és kéré őket, hogy elvinnék őtet szekéren a koporsóhoz. Mikoron e beteget elhozták volna a koporsóhoz és illette volna a koporsót, legottan meggyógyula és hálát adván Úristennek és Szent Margit asszonynak, lábán méne házához. Ezeknek utána egynéhány esztendő elmúlván ezen embernek szeme igen fája, úgyhogy embereket nem ismerhet vala meg. Fogadást tőn Szent Margit asszonynak, hogy ha őtet meggyógyítja, tehát az ő tisztességére esztendeig minden szerdát megböjtölne. E fogadás után meggyógyula az ő szeme.