Szent Gergely doktornak, hires tanitónknak,
          Az ő napján,
Régi szokás szerint, menjünk isten szerint
          Iskolába.

Lám a madarak is, hogy szaporodjanak,
          Majd eljőnek,
A szép kikeletkor sok szép énekszóval
          Zengedeznek.

Mert illyetén helyen, mini gyümülcsös kertben.
          A fiatal,
Nevekednek ifjak, gyermekek jó fiak,
          Isten által.

Illy helyen királyok, urfiak, császárok
          Tanittatnak,
A szegény árvák is, elhagyott fiak is
          Oktattatnak.

Ti is ezenképen jertek el nagy szépen
          Iskolába.
Hol is szép tudományt, vegyetek adományt,
          Üdvösségre.

Nem jó tudatlanul, felnőni parasztul
          E világban,
Mert ugy emberségre, nem mehet tisztségre,
          Ez országban.

Jertek el mi velünk, mert értetek jöttünk,
          Kis gyermekek!
Menjünk iskolába, istennek házába,
          Tanulságra.

Szüléknek öröme, mind drága szép gyöngye,
          Jó gyermekek!
Krisztus int titeket, ugy szüléiteket,
          Hogy küldjenek.

Krisztus urunk régen itt a földön lévén,
          Gyermekkorban,
Szerette rendünket, ülvén doktorok közt,
          A templomban.

Hogyha nem adhattok mi nékünk deákot
          Házatokbul,
Papirosra valót adjatok mi nékünk
          Javatokbul.

Hogy isten áldása és szent áldomása
          Házatokon
Maradjon mind végig, világ végzetéig
          Jószágtokon.

Szerelmes öcséink, kik lesztek társaink,
          Jertek el már,
Jó mesterünk vagyon, kit isten megáldjon,
          Ő minket vár.

Isten már hozzátok, kik most el nem jöttök
          Iskolába,
De még ezután is oda kell jőnötök,
          A szent házba.