Szent ének, ki dícséri Szíz Máriát és az ő szent fiát
szerző: Tíz-sorosok mestere
[...]
(2) Ó kegyességes szíz
És igen nagy szépség,
Téged Isten választa
Még kezdetnek előtte,
Nagyon téged tisztele,
Mert tenéked köszöne
Angyalnak miatta,
Köszönetet ílyetént
Velág somha nem hallott
Mind kezdettől fogva.
(3) Hozjád mene az angyal
Bérekesztett házba
És előtted megálla
Nagy szép fényességgel,
Köszönetit elkezdé
Igen nagy tisztességgel
És ekképpen monda:
Idvez légy te Mária,
Vagy te malaszttal teljes,
Úr vagyon tevéled!
(4) Nagy tisztesség ez néked
Asszonyom Mária
És igen nagy vígasság
Mind örökűl örökké,
Hogy mind az szent háromság
Néked igen köszöne
Angyalnak miatta
És tégedet megálda
Asszonyoknak közötte
És mindennek fölötte.
[...]
(6) Szeretetnek rózsája
Téged ékeséjte,
Szent alázatosságnak
Violája szépéjte,
Tisztaságnak lilioma
Igen téged tisztele,
És minden jóságnak,
Jámborságnak, szentségnek
Édességes illatja
Téged mind elhata.
[...]
(14) Angyal a pásztoroknak,
Csordájok őrizvén,
Nagy örömöt hirdete:
Jézus hogy született,
A jászolba téteték,
Földnek mennynek királya
Posztókba takarván,
Mennyből tejjel tölt emlők
Felnevelék őtet
Ékes nagy szépséggel.
(15) Mint az üveg nem törik
Napfény általhatván,
Ezenképpen Mária
Szízen megmarada.
Boldog a szülő anya,
Kinek szentséges méhe
Isten fiát szülé,
És boldog az emlők,
Kik ő gyengeségökbe
Úr Krisztust emleték.
[...]
(17) Jézus fekszik jászolba,
Mennyekbe országol,v
A bölcsőbe kövéköl,
Angyalokat vigasztal,
Kezei kötöztetnek
A gyenge szíz anyától,
Hogy meg ne verhessen,
De mi velönk kegyelmezjen
És csak irgalmazjon
És mi velönk légyen.
[...]
(20) Az szentséges szeretet
Ezt gyakorta tette,
Hogy a te szent fejedet
Az Jézusnak fejére
Lehajtottad édesden
És te könnyhullatásod
Őtet megöntözte
És az ő szent orcáján
Alá görgődözött
Igen nagy bévséggel.
(21) Nincs emberi bölcseség,
Ki azt megmondhassa,
Melly isteni édesség
Szíved lelked megfolyta,
Mikor az édes Jézust
Apolgattad, csókoltad
És őt ölelgetted,
Szent szívedhez szorojtottad
És őtet emletted
Nagy szent édességgel.
(22) Nyolcad napon kis Krisztus
Környűl metélteték,
Az ő gyenge testéből
Vérét kibocsátá.
Végezetre keresztfán
A többit es kiontá,
Minket így szerete,
Hogy lelkönket megmosá
Az ő szent vérével,
Hogy mind idvözőhön.
[...]
(26) Jézus, hozjád jövének
Három szent királyok,
Hozván ajándékokat,
Még hogy gyermek volnál
Ílyen szíznek ölébe,
Úgy mint kerályi székbe;
Bémenvén a házba,
Leesének előtted
És úgy imádának
Nagy szent tisztességgel.
(27) Jézus, téged Heródes
Akara megölni,
Kit megmonda az angyal
A te hív szolgádnak,
Hogy felkeljen álmából
És felvegyen tégedet
És te szent szülédet,
El-befusson veletek
Egyiptom országba,
Hogy ideig ott légy.
[...]
(29) És hogy mennél asszonyom
Az szent társasággal,
Szép Jézussal, Józseffel
Mind Egyiptom felé,
Jutál a nagy pusztákra
És kietlen erdőkre
Fene vadak közzé,
Kiket Jézus enyhíte
És megszelídejte,
Lőnek olya mint báránok.
[...]
(31) És immár mi mindnyájan
Ebbe édeskedjünk,
A szeretőt szeressük
És az jót kévánjuk,
Az istentől mi féljünk,
Hogy ellene ne vessünk,
Hogy minket szeressen,
És minékünk adjon jót
Mind fődön mind mennyen
Mind örökűl örökké Amen.
Forrás
szerkesztésHárom veréb hat szemmel, szerk. Weöres Sándor, Budapest, Szépirodalmi, 1977, 57-59. o.)